Adenophora lilifolia (L.) – zvonovec ľaliolistý

Systém: Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida
Rad: Asterales
Čeľaď: Campanulaceae (zvončekovité)
Rod: Adenophora

Opis: Trváca bylina vysoká do 1m, pri dobrých podmienkach rastie v bohatých trsoch. Stonka je vzpriamená, len v súkvetí rozkonárená, hranatá, v spodnej časti listnatá. Spodné stonkové listy sú obrátene vajcovité, horné kopijovité, sediace. Listový okraj je pílkovitý. Kvety sú belavé až modrasté vo vzpriamenej metline alebo v strapci. Čnelka je pomerne dlhá a vyčnieva z koruny kvetu. Plodom je tobolka.

Areál výskytu: Submediteránno – subkontinentálny eurázijský druh. Na Slovensku sa vyskytuje asi na 60 lokalitách v Nízkych Tatrách, Muránskej planine, Slovenskom raji, Slovenskom krase, Strážovských vrchoch ( Rokoš – min 3 lokality ), Chočských vrchoch, Malej a Veľkej Fatre, strednom a dolnom Pohornádí.

Ekológia: Rastie vo svetlých lesoch, v krovinách, v kolínnom až podhorskom stupni. Na vápenatých alebo vulkanických pôdach. V oblasti Rokoša sa viaže na svetlé bučiny so skalnými útvarmi a na reliktné boriny. Expozícia svahov je tu severná alebo východná. Často sa tu vyskytuje v spoločenstve s bylinami: Calamagrostis varia, Sesleria albicans, Campanula cochlearifolia, Knautia kitaibelii, Scabiosa lucida a inými. Semená dozrievajú v septembri a začiatkom októbra.

Kvitnutie: Júl – August.

Spoločenská hodnota, ochrana: VU – zraniteľný, zákonom chránený podľa Vyhlášky MŽP SR č. 24/2003. Ohrozenosť na Slovensku: zraniteľný (VU). Druh európskeho významu. Nie je zaradený do medzinárodných dohovorov. Jej spoločenská hodnota je 1100,- SKK (36,5,- Eur).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: SKUEV0112 Slovenský raj, SKUEV0224 Jereňaš, SKUEV0225 Muránska planina, SKUEV0287 Galmus, SKUEV0355 Fabiánka.

Adenophora lilifolia (L.) – csengettyűvirág

Rendszer: Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida
Rend: Asterales
Család : Campanulaceae (harangvirágfélék)
Nemzetség: Adenophora

 

Leírás : Évelő növény, 1 m magas, kedvező feltételek mellett sűrű csoportokban nő. Szára egyenes, csak a virágzatnál ágazik szét, szögletes, alsó részén leveles. A tőlevelek fordított tojásalakúak, a felső szárlevelek lándzsaalakúak, ülő levelek. A levelek széle fűrészes. A virágok színe a halványfehértől a kékig terjed, bugavirágzatot vagy fürtöt alkot. A bibeszár viszonylag hosszú és kitüremkedik a virágzatból. Termése toktermés.

Előfordulási helye: Szubmediterrán – szubkontinentális eurázsiai faj. Szlovákiában megközelítőleg 60 helyen fordul elő az Alacsony-Tátra [Nízke Tatry], a Murányi-fennsík [Muránska planina], a Szlovák Paradicsom [Slovenský raj], a Szlovák Karszt [Slovenský Kras], a Sztrázsói-hegység [Strážske vrchy] (Rokoš – legalább 3 előfordulási hely), a Kócs-hegység [Chočské vrchy], a Kis és a Nagy Fátra [Malá a Veľká Fatra], valamint a Hernádmente [Pohornádie] középső és alsó szakaszának területén.

Ökológia : Világos erdőkben nő, bokrokban, a dombság és magashegység szintjén. A meszes vagy vulkanikus talajt kedveli. A Rokoš tájvédelmi körzet területén világos, sziklás bükkösökhöz, valamint relikt jellegű fenyvesekhez kötődik. A lejtők fekvése itt északi, illetve keleti irányú. Gyakran előfordul más növények társaságában: Calamagrostis varia, Sesleria albicans, Campanula cochlearifolia, Knautia kitaibelii, Scabiosa lucida stb. Magjai szeptemberben és október elején érnek be.

Virágzás : Július – Augusztus

Veszélyeztetettség, védettség: VU – sebezhető, törvény által védett a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 24/2003 sz. rendelete alapján. Veszélyeztetettsége Szlovákia területén: sebezhető (VU). Európai jelentőségű faj. Nem része a nemzetközi egyezményeknek.

Pénzben kifejezett értéke: Eszmei értéke 1100,- SKK (36,5- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: SKUEV0112 – Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] , SKUEV0224 – Jereňaš, SKUEV0225 Murányi-fennsík [Muránska planina] , SKUEV0287 – Galmus, SKUEV0355 – Fabiánka.

Aegolius funereus – pôtik kapcavý

Rad: sovotvaré/sovy (Strigiformes)
Čeľaď: sovovité (Strigidae)
Rod: sovotvaré

Opis: Stredne veľký, s veľkou hlavou, so stredne veľkými žltými očami. Zvrchu je hnedastý s bielymi bodkami a s rozpitými škvrnami na ramenách, zospodu belavý s rozpitými hnedastými škvrnami. Krídla sú guľaté, lieta priamo s radou rýchlych úderov krídel a krátkym priamym plachtením. Druh hniezdi v horských ihličnatých a zmiešaných lesoch severnej polovice Slovenska od 600 m n. m. až po hornú hranicu lesa. Južná hranica prechádza Poľanou, Veporskými vrchmi, Stolickými vrchmi, Revúckou vrchovinou a Slovenským krasom. Na východ od súvislého areálu hniezdi v Bukovských vrchoch. Biotop druhu tvoria ihličnaté a zmiešané lesy, najmä smrekové, menej jedľovo-bukové a vzácne aj bučiny. Stály a prelietavý druh sovy. Najdlhšie prelety južným a juhozápadným smerom sú známe u škandinávskych vtákov a dosahujú až 600 km. Hniezdi jednotlivo. Páry nie sú trvalé. Ozývať sa začína na jar, hlavne od polovice marca sa samec ozýva po celú noc. Hniezdi vždy v dutine stromu alebo v búdke od konca marca do polovice mája. Znáša 4-7 vajec. Dĺžka sedenia na vajciach je 26 – 27 dní. Dutinu mláďatá opúšťajú vo veku 30 – 35 dní, a to postupne.

Spravidla loví vo vnútri ihličnatých lesov. Niekedy loví aj počas letu. Je typickou nočnou sovou. Korisť hľadá podľa sluchu. Korisťou sú predovšetkým drobné hlodavce a vtáci. Vtáky loví do veľkosti sýkorky. Korisť je chytaná tak na zemi ako aj lovená na stromoch.

Areál výskytu: Druh sibírsko-kanadského typu, rozšírený cirkumpolárne v holarktickej oblasti. V Eurázii prebieha severná hranica rozšírenia medzi 65-68° s. š. Najjužnejšie v Európe hniezdi v Grécku. Tieto izolované populácie sú asi glaciálnymi reliktami (na Balkáne, v Ázii, Kryme), stredoeurópske populácie sú zrejme relikty z poľadových období.

Spoločenská hodnota/ ohrozenie a ochrana:

Hniezdna populácia na Slovensku je odhadovaná na 400 – 600 hniezdnych párov. Nepatrí medzi ohrozené druhy, jeho stavy sú považované za stabilizované. Je druhom európskeho významu. Jeho výskyt najviac ovplyvňujú antropogénne zásahy do lesných ekosystémov, a to ťažobné postupy, pri ktorých dochádza k odstraňovaniu starých porastov. Spoločenská hodnota je 50 000,- SKK (1660,- Eur).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: SKCHVU017 Muránska planina a Stolické vrchy

Aegolius funereus – Gatyáskuvik

Rend: bagolyalakúak (Strigiformes)
Család : bagolyfélék (Strigidae)
Nem: aegolius

Leírás: Közepes nagyságú madár, feje nagy, szeme közepesen nagy, sárga színű. Felső tollazata barnás, fehéren pöttyözött, a vállakon foltos, hasa fehéres, barnás foltokkal. A szárnya lekerített, röpte egyenes, gyors szárnycsapásokkal és rövid egyenes vitorlázással. A faj hegyvidéki tűlevelű erdőkben fészkel, illetve Szlovákia északi részének vegyes erdőiben, 600 méter tengerszint feletti magasságban, egészen a felső erdőhatárig. Előfordulásának déli határvonala a Polanán [Poľana], a Vepor-hegységen [Veporské vrchy], a Sztolica-hegységen [Stolické vrchy], a Rőcei-hegységen [Revúcka vrchovina] és a Szlovák Karszt [Slovenský kras] mentén húzódik. Az összefüggő területtől keletre a Bukovai-hegységben [Bukovské vrchy] fészkel. Életterét tűlevelű és vegyes erdők alkotják, főként fenyvesek, kevésbé jegenyés-tölgyesek és kivételesen bükkösök is. Tartós és kóborló bagolyfajta. A leghosszabb vonulás a skandináviai madaraknál ismert, egészen 600 km-ig terjed. Egymagában fészkel. Párban nem él tartósan. Tavasszal kezd magáról jelt adni, március közepétől a hím egész éjjel hallatja hangját. Mindig fák odvában vagy kis bódékban rak fészket, március végétől május közepéig. A fészekalja 4-7 tojásból áll. A költés ideje 26 – 27 nap. A fiókák 31-35 napos korukban hagyják el az odút, fokozatosan.

Rendszerint a tűlevelű erdők belterületén vadászik. Néha repülés közben is vadászik. Tipikusan éjjeli bagoly. A zsákmányt hallás alapján találja meg. Zsákmányát elsősorban az apró rágcsálók és madarak alkotják. Cinke nagyságú vagy kisebb madarakra vadászik. Zsákmányát a talajon és a fákon is elejti.

Előfordulási terület : Szibériai-kanadai faj, elterjedése a holarktikus vidéken cirkumpoláris. Eurázsiában az elterjedés északi határa az északi szélesség 65-68°-ig húzódik. Legdélibb európai fészkelőhelye Görögországban van. Ez az elszigetelt populáció valószínűleg glaciális reliktum (a Balkánon, Ázsiában és a Krímben), a közép-európai populáció pedig feltehetően a jégkorszak utáni idők reliktuma.

Eszmei értéke/veszélyeztetettsége és védettsége:

A Szlovákiában fészkelő egyedek mennyisége 400-600 pár közé tehető. Nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, állománya stabilnak mondható. Európai jelentőségű faj. Előfordulását leginkább az erdei ökoszisztémában végzett antropogén beavatkozások befolyásolják, mégpedig az erdőkitermelés, amely során kiirtják az öreg növényzetet. Az egyed eszmei értéke értéke 50 000,- SKK (1660,- EUR).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Murányi fennsík [Muránska planina] – SKCHVU017; Sztolicai-hegység [Stolické vrchy].

Alcedo atthis – Rybárik riečny

Rad: Coraciiformes – Krakle
Čeľaď: Alcedinidae – Rybárikovité
Rod: Alcedo – Rybárik

Opis: Na Slovensku sa vyskytuje takmer po celom území, pri riekach, potokoch, stojatých vodách i mŕtvych ramenách obrastených stromami a kriačinami. Najvyššie vystupuje do výšky 1 000 m. Hniezdi v nore dlhej až 1 m, ktorú si vyhrabáva v kolmých brehoch nad hladinou. Hniezdne lôžko je v komôrke na konci nory. Priemer otvoru býva 5 cm. Hniezdi 2 krát do roka, v apríli až v júli. Znáša po 5 – 7 bielych vajíčok veľkosti 21-25 x 17-20 mm. Inkubačný čas 21 dní. Na hniezde sedia rodičia striedavo. Živí sa prevažne malými rybkami. Rád vysedáva na konári nad vodou. Napriek svojmu nápadnému sfarbeniu nie je ľahké rybáriky v prírode pozorovať. Prezradí ich však ich typický krik, ktorý sa ozýva hlavne počas letu. Let rybárika je rýchly, vták sa počas neho často ozýva vysokým hvízdavým zvolaním. Vyrušovanie rybárikov pri hniezde je priestupkom proti zákonu! Ryby loví z posedu, prípadne z trepotavého letu nad vodnou hladinou, odkiaľ sa za nimi strmhlavo vrhá.

Vzrastom je menší ako drozd (dĺžka tela je asi 160 mm, krídla 77 mm, chvosta 36 mm). Rybárik je malý, robustný, krátkochvostý vták s veľkou hlavou a veľkým, dýkovitým zobákom. Farebne sa vyníma tyrkysovomodrý chrbát a tehlovočervená brušná časť. Nohy má červené, dlhý zobák modrastý až čierny, samička ho má čierny do polovice. Samička sa od samčeka líši svetlou spodnou čeľusťou zobáka, mladé majú svetlú celú špičku zobáka.

Areál výskytu/ Rozšírenie: Je rozšírený po celom území Slovenska – v nížinách i vo vrchoch. Podobne ako včelárik aj on si vyhrabáva hniezdne nory v kolmých brehoch – ale prakticky vždy v blízkosti potokov a riek, zriedkavejšie pri stojatých vodách. Nikdy však nehniezdi v kolóniách, je typickým samotárom. Na kolmých brehoch rybárik nikde nechýba, takže jeho existencia a populačná hustota na Slovensku zatiaľ súvisí najmä s úrovňou zachovania biotopov druhu.

Spoločenská hodnota/ ohrozenie a ochrana: Do stavov rybárika na Slovensku najviac zasiahli regulácie vodných tokov, keď sa mnohé potoky s meandrami a kolmými brehmi, najmä v poľnohospodárskej krajine, zmenili na vydláždené korytá. Hlavnými príčinami ohrozenia sú strata hniezdnych možností, znečisťovanie vôd a mrazivé zimy, kedy trpia nedostatkom potravy. Počas takejto zimy dochádza k výraznému poklesu početnosti. Hniezdna populácia na Slovensku je odhadovaná na 700 až 1300 párov. Spoločenská hodnota jedinca je 20 000,- SKK (664,- EUR).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Ondavská rovina SKCHVU 037

Alcedo atthis – Jégmadár

Rend: Coraciiformes – Szalakótalakúak
Család : Alcedinidae – Jégmadárfélék
Nem: Alcedo – jégmadár

Leírás: Szlovákia csaknem teljes területén megtalálható, folyók, patakok, állóvizek mentén, fákkal és bokrokkal benőtt holtágak közelében. Legfeljebb 1000 méter magasra emelkedik. 1 méter hosszú, a víz feletti löszfalba kivájt odúkban fészkel. A költőüreg az odú legvégén található. A nyílás átmérője általában 5 cm. Évente kétszer költ, áprilisban és júliusban. A fészekalja 5 – 7 fehér tojásból áll, melyek nagysága 21-25 x 17-20 mm. Az inkubációs időtartam 21 nap. A szülők váltakozva ülnek a tojásokon. Főként kis halakkal táplálkozik. Szívesen üldögél a víz fölé hajló ágakon. Feltűnő színezetük ellenére a jégmadarakat nem könnyű a természetben megfigyelni. Jellegzetes hangjuk viszont elárulja őket – ezt főleg repülés közben hallatják. A jégmadár röpte gyors, a madár repülés közben magas, fütyülő hangot ad ki. A jégmadarak megzavarása a fészek közelében törvényellenes szabálysértésnek minősül! A halakra ülőhelyzetből vagy a felszín feletti szitálással vadászik, ahonnan a vízbe csapódik.

Termete kisebb a rigóénál (a test hossza körülbelül 160 mm, a szárnyé 77 mm, a farok 36 mm hosszú). A jégmadár kistermetű, zömök, rövid farkú madár, feje nagy, csőre szintén hosszú, tőrszerű. Háta türkizkék, hasa téglavörös. A lábak pirosak, hosszú csőre kékes, szinte fekete, a tojó csőre félig fekete. A tojót a hímtől az alsó állkapocs világos színe különbözteti meg, a fiókák csőrének hegye teljesen világos.

Előfordulási terület/Elterjedés: Szlovákia egész területén elterjedt – alföldeken és hegységekben egyaránt. A gyurgyalaghoz hasonlóan szintén meredek partokba vájt üregekben rak fészket – ezt azonban mindig patakok és folyók közelében teszi, állóvizek mentén ritkábban. Sohasem fészkel csapatokban, hanem általában magányosan. A meredek partokon a jégmadár mindenütt megtalálható, fennmaradása és szaporulata Szlovákiában egyelőre főként a faj élőhelyének megőrzésétől függ.

Pénzben kifejezett eszmei értéke/veszélyeztetettsége és védettsége: A szlovákiai jégmadár állományt leginkább a folyók szabályozása befolyásolta, melynek során több meanderes patak meredek partja – főleg a mezőgazdasági vidékeken – kikövezett mederré változott. A veszélyeztetettség fő okai a fészekrakhelyek elvesztése, a vizek szennyezettsége és a fagyos telek, amikor kevés a táplálék. Egy kemény telet követően a számuk jelentősen csökken. Szlovákiában a fészkelő egyedek mennyisége 700 és 1300 pár közé tehető. Az egyed pénzben kifejezett értéke 20 000,- SKK (664,- EUR).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ondavai síkság [Ondavská rovina] – SKCHVU 037.

Anas querquedula – kačica chrapľavá

Rad: Zúbkozobce (Anseriformes)
Čeľaď: Kačicovité (Anatidae)
Rod: Kačica (Anas)

Opis: Iným menom kačica chrapačka, je len trocha väčšia od chrapky. Patrí medzi pravé kačice. Pravé kačice sa vyznačujú cedivým zobákom, ktorým preciedzajú vodu a bahno dna. Delíme ich na plávajúce a potápacie kačice. Pre plávajúce kačice je charakteristické, že zadnú časť tela majú akoby vyzdvihnutú na hladinu a pri vzlietaní sa nerozbiehajú po hladine, ale vzlietajú z miesta.

Pravidelne hniezdi a tiahne cez naše územie, zriedkavejšie aj prezimuje. Má charakteristický hlas. Je malou kačicou, jej veľkosť sa pohybuje medzi 37 až 41 cm. Samec je nezameniteľný svojim svadobným šatom pred hniezdením. Po vyhniezdení po zimu má prostý šat, ktorý sa zhoduje so samicou. Pláva na vode, lieta pomalšie, než kačica chrapkavá (Anas crecca) a bez trhavých pohybov. Spravidla sa vyskytuje v pároch alebo len v malých skupinách. Hlas samca je výrazný rrrreb , samice slabé knek . Hniezdi do nadmorskej výšky 500 m nad morom. Jej početnosť na Slovensku sa odhaduje na 100-200 hniezdiacich párov a má klesajúcu tendenciu. Počet zimujúcich párov sa pohybuje okolo 30. Je sťahovavým vtákom, v Strednej Európe zimuje len nepravidelne.

Rada sa zdržiava v blízkosti vodných plôch, na územiach s mokradnou trávnou pokrývkou. Hniezdo si stavia na suchej zemi v suchých rastlinných zvyškoch. Znáška vajec sa pohybuje medzi 8-11 (5-12) vajec, ktoré majú veľkosť 45,7 x 32,9 mm.

Káčer je na vrchu tmavohnedý, hrvoľ a prednú časť pŕs má žltkastohnedé s čiernohnedými priečnými pásikmi. Boky tela sú biele a hnedo vlnkavé, spodok biely až žltkastobiely. Charakteristické sú na hnedej hlave dva oblúkovité biele pásy od oka po šiju. Krídlo je jasnosivé, zrkadlo kovovozelené, vpredu so širokou, vzadu s úzkou bielou obrubou. Letí rýchlo a úplne ticho, letiaci káčer sa zdá veľmi svetlý.

Areál výskytu: Rozšírená je po väčšej časti Európy, od južného Fancúzska, stredného Talianska a Grécka po Škótsko, Fínsko, strednú a severovýchodnú Európu a v Ázii od Uralu po Tichý oceán. Väčšina chrapačiek sa sťahuje, a to najmä na zimoviská v tropickej Afrike a južnej Ázii.

Spoločenská hodnota/ ohrozenie a ochrana: Podľa štatútu ochrany je menej ohrozeným druhom (v závislosti od ochrany). Jej spoločenská hodnota je 15 000,- SKK (500,- €). Je pod ochranou Bonského (B), Washingtonského (W) a Bernského (R) dohovoru.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Chránené vtáčie územie Medzibodrožie, SKCHVU015.

Anas querquedula – Böjti réce

Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Nem: Réce (Anas)

Leírás: Más néven pergőréce vagy makkruca, csupán kicsivel nagyobb a csörgőrécénél. A valódi récék közé tartozik. A valódi récék jellegzetessége, hogy a csőrük szűrőlemezeket tartalmaz, amivel az iszapot és a vizet szűrik meg. Megkülönböztetünk úszó- és bukórécéket. Az úszórécékre jellemző, hogy testük hátsó részét mintha a vízfelszín felett tartanák és felröppenésnél nem a felszínen futnak neki, hanem helyből szállnak fel.

Rendszeresen fészkel és átvonul az ország felett, ritkábban át is telel. Hangja jellegzetes. Kisméretű récének számít, nagysága 37 és 41 cm közé tehető. A gácsér nászruhája fészekrakás előtt összetéveszthetetlenül beazonosítható. Fészekhagyás után tollazata egyszerű, a tojóéval megegyező lesz. A vízen úszik, röpte lassúbb, mint a csörgőrécéé (Anas crecca) és kevesebb benne a szaggatott mozgás. Rendszerint párban fordul elő, vagy csak kisebb csapatokban. A gácsér hangja feltűnő rrrreb , a tojó gyenge knek hangot ad ki. Legfeljebb 500 méteres tengerszint feletti magasságban fészkel. Száma Szlovákia területén 100-200 fészkelő párra tehető, és csökkenő tendenciát mutat. Az áttelelő párok száma körülbelül 30. Költöző madár, Közép-Európában csupán néha telel át.

Szívesen tartózkodik vizek közelében, mocsaras füves területeken. Fészkét száraz talajra építi, elszáradt növényekből. A fészekalja 8-11 (5-12) tojásból áll, amelyek nagysága 45,7 x 32,9 mm.

A gácsér feje búbja sötétbarna, a mellkas elülső része és a begy sárgásbarna, barnásfekete keresztvonalakkal tarkított. A test szélei fehérrel és barnával szegélyezettek, hasa fehér vagy sárgásfehér. A barna fejen található két fehér ív alapján, amely a szemektől a tarkóig terjed, összetéveszthetetlenül be lehet azonosítani. A szárny világosszürke, a tükör benne fémes zöld, hátsó részén keskeny fehér szegéllyel. Gyorsan, teljes csendben repül, a repülő gácsér nagyon világosnak tűnik.

Előfordulási terület: Európa nagyobb részén honos, Dél-Franciaországtól, Közép-Olaszországtól és Görögországtól Skóciáig és Finnországig, Közép-és Közép-Kelet Európáig, Ázsiában pedig az Uráltól a Csendes-Óceánig. A csörgőrécék többsége vonuló madár, telelőhelye leginkább a trópusi Afrika és Dél-Ázsia.

Pénzben kifejezett eszmei értéke/veszélyeztetettsége és védettsége: A védettségi státusz alapján kevésbé veszélyeztetett faj (a védettségtől függően). Pénzben kifejezett értéke 15 000,- SKK (500,- €). A Bonni (B), Washingtoni (W) és a Berni (R) egyezmény védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Bodrogköz [Medzibodrožie] madárvédelmi terület – SKCHVU015

Anthus campestris – ľabtuška poľná

Rad: Passeriformes (Spevavce alebo vrabcotvaré)

Čeľaď: Motacillidae (trasochvostovité)

Rod: Anthus

Opis: Pravidelne hniezdi, tiahne nad našim územím. Má typické stanovištia, charakteristický spev, vzhľad a chovanie. Jej konštitúcia je porovnateľná s vrabcom. Dosahuje veľkosť 16 až 17 cm. Sfarbenie samca je podobné sfarbeniu samičky, mláďatá sú viac škvrnité. Pobehuje po zemi, pri zastavení sa vzpriamuje, sadá aj na drôtené vedenia. Samček pospevuje najčastejšie za kĺzavého, schodovitého letu. Počas vábenia vydáva hlas podobný: cirp, inač spev sa podobá opakovanému zirlui, zirlui… . Hniezdi prevažne v nížinách, ale zriedkavejšie aj vo vyšších polohách. Početnosť hniezdiacich párov na Slovensku sa odhaduje na 70-150, pričom má tendenciu silného poklesu. Je sťahovavým vtákom. Od ľabťušky lúčnej a hôrnej sa líši bledopieskovým sfarbením peria s malou škvrnitosťou. Tento dobre behajúci, dlhonohý pozemný vták sem-tam kývne chvostom a lieta vo veľkých oblúkoch.

Obľubuje stepné, úhorovité poľné plochy, podobne piesčité pôdy, aj výsypky baní. Má rada tropicky teplé piesočnaté boriny, teplé piesočnaté holoruby, piesočnaté polia, suché úhory, zriedkavejšie aj piesčité brehy jazier a riek. Hniezdo je na zemi, v suchom trávnom poraste – v priehlbinke zeme obyčajne pod vresom, trávou alebo kríčkom. Znáška vajec sa pohybuje medzi 4-5 kusov, zriedkavejšie 3-6 vajec. Veľkosť vajíčka je 20,7 x 15,8 mm. Hniezdo stavia a znáša vajíčka prevažne od konca apríla do začiatku júna, mláďatá vychováva od polovice mája po koniec júla. Svoj hniezdny revír horlivo háji proti votrelcom.

Areál výskytu: V Európe chýba iba na Britských ostrovoch, smerom na východ je rozšírená po juhozápadnú Sibír a Mandžusko a cez Malú Áziu a Afganistan po Turkestan.

Spoločenská hodnota/ ohrozenie a ochrana: Podľa štatútu ochrany je ohrozeným druhom. Jej spoločenská hodnota je 10 000,- SKK (333,- €). Je pod ochranou Bernského (R) dohovoru. Je druhom európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Chránené vtáčie územie Ondavská rovina SKCHVU 037, Chránené vtáčie územie Medzibodrožie SKCHVU015.

Anthus campestris – Parlagi pityer

Rend: Passeriformes (Énekesmadarak vagy verébalakúak)

Család : Motacillidae (Billegetőfélék)

Nem: Anthus

Leírás : Rendszeresen fészkel területünkön, ill. átvonul felette. Állomáshelye tipikus, éneke, megjelenése és életmódja jellegzetes. Testfelépítése a verébéhez hasonlítható. Testhossza 16 – 17 cm. A hím színezete a nőstényéhez hasonló, a fiókák foltosabbak. A földön szalad, megálláskor felemelkedik, drótvezetékre is leszáll. A hím leggyakrabban röptében, lépcsőzetes, siklórepülés közben énekel. Párzás során ehhez hasonló hangot hallat: cirp, éneke egyébként ismétlődő zirlui, zirlui…-hoz hasonlít. . Többnyire sík területen fészkel, ritkábban fordul elő magasabb területeken. A Szlovákiában fészkelő párok száma 70 és 150 közöttire tehető, ez a szám erősen csökkenő tendenciát mutat. Költöző madár. Az erdei pityertől és a réti pityertől tollának halvány homokszínezete és enyhe foltossága különbözteti meg. Ez a jól futó, hosszúlábú madár időnként megbillenti farkát és nagy ívekben repül.

Kedveli a sztyeppés, művelés alatt nem álló mezőket, a homokos talajt és a bányák lerakóhelyeit. Kedveli a trópikus meleg homokos fenyőerdőket, meleg homokos tarvágásokat, homokos mezőket, száraz, pihentetett földeket, ritkábban a folyók és tavak homokos partján is előfordul. A földön, száraz fűben fészkel – földmélyedésben, általában csarabok, füvek vagy bokrok tövében. A fészekalja 4-5 tojásból, ritkábban 3-6 tojásból áll. A tojások nagysága 20,7 x 15,8 mm. A fészkét többnyire április végétől június elejéig rakja, ekkor rakja a tojásait is, a fiókáit pedig május közepétől július végéig neveli. Fészekrakó területét hevesen védi a betolakodók ellen.

Előfordulása: Európában csupán a Brit szigeteken nem fordul elő, kelet felé délnyulgat Szibériáig és Mandzsúriáig, Kisázsián át Afganisztánig és Türkmenisztánig elterjedt.

Pénzben kifejezett eszmei értéke/veszélyeztetettsége és védettsége: Veszélyeztetett fajnak számít. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10 000,- SKK (333,- €). A Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ondavská rovina [Ondavai síkság] madárvédelmi terület – SKCHVU 037, Medzibodrožie [Bodrogköz] madárvédelmi terület – SKCHVU015.

Aquila pomarina – orol krikľavý

Trieda: Vtáky (Aves)

Rad: Jastrabotvaré (Accipitriformes)

Čeľaď: Jastrabovité (Accipitridae)

Areál výskytu: Orol krikľavý sa vyskytuje v strednej, väčšine východnej Európy, na Kaukaze, v Turecku a v severozápadnom Iráne. Je sťahovavý. Najväčšie počty hniezdia v Bielorusku, Poľsku, Litve a na Slovensku. Na Slovensku sa jeho populácia sústreďuje do východných a severných oblastí, na západnom Slovensku je len málo párov.

Opis: Samec a samica sú rovnako sfarbené- skoro jednofarebne hnedé až tmavohnedé na celom tele. Na hlave a na vrchnej časti tela je sfarbenie svetlejšie hnedé. Mladé vtáky sú tmavohnedé a s hrdzavým až žltohrdzavým sfarbením v tyle, niekedy ako úplne zreteľná škvrna a majú hrdzavožlté okraje veľkých krídelných kroviek, veľkých chvostových pier a škvrny na chvostových krovkách. Je najmenším z našich orlov rodu Aquila. Je zreteľne väčší než myšiak lesný. Dosahuje hmotnosť 1100-1700 g a rozpätie krídel okolo 150 cm. Má dlhšie a širšie krídla než myšiak a aj prstovité roztiahnutie ručných letiek je výraznejšie. Chvost je stredne dlhý. Často krúži alebo sedáva na vyvýšených miestach- na stromoch, na stĺpoch, ale aj na hrudách na poli a podobne. Pomerne často a obratne sa pohybuje po zemi.

Je prísne sťahovavý. Odlieta v druhej polovici septembra a začiatkom apríla. Tiahne väčšinou cez Bospor, západné Turecko a východné pobrežie Stredozemného mora do Afriky. Na hniezdiská sa vracia v pároch začiatkom apríla.

Na hniezdiská sa orly krikľavé vracajú už v pároch a to začiatkom apríla. Po prílete predvádzajú svadobné lety- krúženie vo výške a “hojdačku” (strmhlavý let nasledovaný vyhupnutím takmer do pôvodnej výšky). Hniezdi jednotlivo. Je veľmi verný svojmu teritóriu a aj hniezdu, ktoré je obsadzované po viac rokov. Hniezda bývajú väčšinou na ihličnatých stromoch, vo výške 12-25 m. Znášanie vajec začína koncom apríla až v prvej polovici mája. Vajíčka bývajú väčšinou 2, prípadne 1, výnimočne 3. Liahnutie začína od znesenia prvého vajíčka a trvá 38-40 dní. Zahrieva zväčša samica, menej samec. Samec jej v tomto období obstaráva a nosí potravu. U orla krikľavého je silne vyvinutý kainizmus. Starostlivosti o mláďatá sa zúčastňujú obaja rodičia – samec obstaráva potravu, samica kŕmi. Mláďa opúšťa hniezdo vo veku 8 týždňov – väčšinou v prvej polovici augusta.

Orol krikľavý loví zväčša cicavce, najmä drobné hlodavce, menej aj väčšie druhy a príležitostne vtáky, najmä ich mláďatá. Ako potrava mu slúžia i plazy, obojživelníky a hmyz. Zriedkavo požiera aj zdochliny. Veľmi zriedka získava potravu obťažovaním iných dravcov.

Biotop: Hniezdi predovšetkým v pahorkatinách a na okrajoch pohorí, ale aj priamo vo väčších horských kotlinách, v rôznych typoch lesov. V iných krajinách hniezdi najmä v lesoch na nížinách a lužných lesoch. Uprednostňuje ostrovčekovitú lesnú krajinu, kde sú lesy prerušované mokrými lúkami, pasienkami, riečnymi údoliami, močiarmi a rašeliniskami, ktoré využíva jako loviská. Vyhýba sa bezlesným územiam, vysokým pohoriam a rozľahlým neprerušeným lesom.

Ochranársky status, ohrozenie: Orol krikľavý je naším najpočetnejším orlom. Celkovo sa odhaduje okolo 800 párov. Najzávažnejšími negatívnymi faktormi sú lesohospodárska činnosť blízko hniezd počas hniezdenia, úhyny na stĺpoch elektrického vedenia, v malej miere aj odstrely. Jeho spoločenská hodnota je 50 000,- SKK (1 660,- €). Je pod ochranou Bonnského (B), Washingtonského (W) a Bernského (R) dohovoru. Je druhom európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK:Slanské vrchy SKCHVU025,

Aquila pomarina – kis békászósas

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Sólyomalakúak (Accipitriformes)

Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)

Előfordulási terület: A kis békászósas Európa központi és keleti részének nagyobb területén fordul elő, valamint a Kaukázusban, Törökországban és Irán északnyugati részén. Költözőmadár. Legnagyobb számban Fehéroroszország, Lengyelország, Litvánia és Szlovákia területén fészkel. Szlovákiában a faj populációja a keleti és északi országrészekben összpontosul, Nyugat-Szlovákiában csupán néhány pár található.

Leírás: A hím és a tojó színezete egyforma – az egész teste majdnem egyszínű, barnától a sötétbarnáig terjedő színű. A fej és a test felső részének színezete világosbarna. A fiatal madarak sötétbarnák, nyakuk rozsdás vagy rozsdasága színezetű, ez néha feltűnő foltként jelenik meg, a szárnyak nagy fedőtollának, nagy farktollainak rozsdasárga szegélye van, a farka pettyezett. A nálunk fellelhető Aquila nemzetség legkisebb tagja. Egyértelműen nagyobb az egerészölyvnél. Tömege eléri a 1100-1700 grammot, szárnyának fesztávolsága kb. 150 cm. Szárnya hosszabb és szélesebb az egerészölyvnél, és karevezőtollak szétfeszülése is jelentősebb. Farka közepesen hosszú. Gyakran köröz vagy kimagasodó helyeken üldögél – fákon, oszlopokon, de mezőn lévő rögökön is, stb. Aránylag gyakran és ügyesen mozog a földön.

Szigorúan költöző madár. Szeptember második felében és április elején kel útra. Többnyire a Boszporuszon vonul át, Nyugat-Törökországon át a Földközi-tenger keleti partja mentén Afrikába. Április elején tér vissza a fészkébe párjával együtt.

A kis békászósasok már párjukkal együtt térnek vissza fészkükbe, mégpedig április elején. Az érkezést követően nászrepülést végeznek – magasan köröznek és “hintáznak” (bukórepülésből lendülnek vissza szinte az eredeti magasságba.) Egymagában fészkel. Nagyon hűséges a territóriumához és a fészkéhez, amelyre több éven keresztül visszatér. Fészkét általában tűlevelű fákon rakja, 12-25 méteres magasságban. Tojásokat április végétől május első feléig rak. A fészekalja általában 2, esetleg 1, ritkán 3 tojásból áll. A költés az első tojás lerakásától kezdődik és 38-40 napig tart. Többnyire a tojó ül a tojásokon, a hím kevésbé. A hím ez alatt az idő alatt táplálékot hord és gyűjt. A kis békászósasnál erősen fejlett a káinizmus. A fiókák gondozásában mindkét szülő egyaránt részt vesz – a hím eleséget gyűjt, a tojó etet. A fióka 8 hetes korában repül ki a fészekből – általában augusztus első felében.

A kis békászósas többnyire kisemlősökre vadászik, főleg apró rágcsálókra, ritkábban nagyobbakra is, alkalmanként madarat is elejt, leginkább fiókákat. Hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is fogyaszt. Ritka esetben dögöket is eszik. Csak kivételes esetben szerez táplálékot más ragadozók háborgatásával.

Élőhelye: Elsősorban dombvidéken és a hegyvidékek szélén fészkel, de megtalálható a nagyobb hegykatlanokban, különféle erdőtípusokban. Más országokban főként sík erdőkben és ligeterdőkben fészkel. Előnyben részesíti az erdőszigeteket, ahol az erdőket vizes rétek, legelők, folyóvölgyek, mocsarak és lápok szakítják meg, ezeket vadászterületként használja. Kerüli az erdő nélküli övezeteket, a magas hegységeket és a sűrű, összefüggő erdőket.

Védettségi státusz, veszélyeztetettség: A kis békászósas a legnagyobb számban előforduló sas hazánkban. Száma összesen 800 párra tehető. A legsúlyosabb negatív tényezők a fészkelés idején a fészkek közelében végzett erdőgazdálkodás, a villamosvezeték oszlopai által okozott pusztulás és kis mértékben a vadászat is. Pénzben kifejezett eszmei értéke 50 000,- SKK (1660,- €). A Bonni (B), Washingtoni (W) és a Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szalánci-hegység [Slanské vrchy] – SKCHVU025

Boleň dravý – Aspius aspius

Trieda: Ryby (Osteichthyes)

Podtrieda: Lúčoplutvovité (Actinopterigii)

Rad: Kapry (Cypriniformes)

Čeľaď: Kaprovité (Cyprinidae)

Rod: Boleň (Aspius)

Rozšírenie druhu/ areál: je rozšírený vo vodách strednej a východnej Európy, v úmoriach Severného, Baltského a Čierneho mora a Kaspického jazera, v južnej časti Škandinávie a Dánska. Chýba v západnej Európe, v Británii, na Pyrenejskom polostrove, v Taliansku a na časti Balkánskeho polostrova. Na Slovensku je rozšírený v riekach Dunaj, Morava, Váh, Nitra, Žitava, Bebrava, Hron, Ipeľ, Hornád, Latorica, Laborec, Bodrog, Tisa, Čierna voda, Topľa, Ondava

Opis: Boleňa nachádzame vo vodách s teplotou 4 až 20^oC. Jeho veľkosť je 40 až 70 cm, max. okolo 100 cm. Hmotnosť boleňa je 0,75 až 3 kg, maximálne 6 kg. Dĺžka života je v priemere 11 rokov, zriedkavo 16 rokov. Pohlavnú dospelosť dosahuje 3 až 5 roku života. Doba rozmnožovania je v mesiacoch apríl až máj. Má pretiahnuté mierne sploštené telo, tmavé ostro zašpicatené plutvy, chrbtová a análna plutva sú mierne vykrojené, veľká tlama- horné postavenie, dolná čeľusť končí výbežkom, ktorý zapadá do hornej čeľusti, strieborne sfarbené boky tela. Tvar tela umožňuje bleskový útok na vyhliadnutú korisť. Chrbtová línia je takmer rovná. Koncové ústa sú hlboko rozoklané, kútiky úst siahajú až po úroveň veľkého oka. Dolná čeľusť je o niečo dlhšia než horná. Chrbát je sfarbený do kovovo-šedomodra, boky sú striebristé. Chrbtová a chvostová plutva je tmavošedá, ostatné sú načervenalé. V chrbtovej plutve sú 3 tvrdé a 8-9 mäkkých lúčov, v análnej plutve sú 3 tvrdé a 12-14 mäkkých lúčov. Žiabrových tyčiniek je okolo desať. Nemá zuby, má ale pažerákové zuby za posledným žiabrovým oblúkom. Pažerákové zuby sú dvojradové, hladké a hákovité. Boleň dravý má vynikajúci zrak. Je všežravou rybou. Boleň pohlavne dospieva vo veku 3 až 5 rokov a rozmnožuje sa v apríli až máji. V chladnom roku sa toto obdobie posúva až do júna. Trie sa pomerne často, pri teplote vody 5-10 ⁰C. Vývoj oplodnených ikier trvá v závislosti na teplote vody 15-20 dní. Kvôli treniu často migruje z priehrad do prítokov riek. Ako všetky kaprovité ryby je pomerne plodný a má okolo 50 000 – 400 000 ikier.

Biotop: Stredné a dolné úseky riek, ich inundačné vody, údolné nádrže, kde sa zdržiava vo voľnej vode. V tokoch vyhľadáva hlbšie miesta, prúdové tiene. Mladšie jedince radi tvoria húfy a ešte jedinci okolo 60 cm sa dajú na údolných nádržiach zastihnúť v skupinách. Veľké kusy žijú samotársky.

Ochranársky status, ohrozenie: Podľa ministerstva pôdohospodárstva je boleň dravý chránený od 15. marca do 31. mája a lovná dĺžka je 40 cm.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006

Balin – Aspius aspius

Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)

Alosztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterigii)

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

Nem: Aspius

A faj elterjedése / területe: Közép- és Kelet Európa vizeiben, az Északi, Balti és Fekete-tenger valamint a Kaszpi-tó medencéjében és Skandinávia és Dánia déli részén elterjedt. Nyugat-Európában, Britanniában, a Pireneusi-félszigeten, Olaszországban és a Balkán félsziget egy részén nincs jelen. Szlovákiában folyókban honos: a Duna [Dunaj], Morva [Morava], Vág [Váh], Nyitra [Nitra], Zsitavában [Žitava], Bebrava, Garam [Hron], Ipolyban [Ipeľ], Hernád [Hornád], Latorca [Latorica], Laborc [Laborec], Bodrog, Tisza [Tisa], Feketevíz [Čierna Voda], Tapoly [Topľa], Ondava folyókban.

Leírás: A balin a 4-20 °C közötti hőmérsékletű vizekben fordul elő. Nagysága 40 és 70 cm közötti, legfeljebb 100 cm körüli. A balin tömege 0,75 és 3 kg közötti, legfeljebb 6 kg. Átlagosan 11 évig él, ritkábban a 16 éves kort is megérheti. 3 és 5 éves kora között lesz ivarérett. Áprilisban és májusban ívik. Teste hosszúkás, ellaposodott, úszói sötétek, hegyesek, hátúszója és farok alatti úszója enyhén hasított, szája nagy- felső állású, az alsó állkapcsa kampósan végződik és a felső állkapocsba zárul, testének oldala ezüstös színű. A test alakja lehetővé teszi a zsákmány villámgyors letámadását. A hát vonala csaknem egyenes. Szájnyílása csúcsba nyíló, a száj sarkai egészen a szem vonaláig érnek. Az alsó állkapocs valamivel hosszabb, mint a felső. Háta fémesen szürkéskék, oldala ezüstös. A hátúszó és farokúszó sötétszürke, a többi úszója vörhenyes árnyalatú. A hátúszóban 3 kemény és 8-9 lágy sugár található, a farok alatti úszóban 3 kemény és 12-14 lágy sugár van. Körülbelül 10 kopoltyútüskéje van. Foga nincs, de az utolsó kopoltyúív mögött garatfogai vannak. A garatfogak kétsorosak, simák és kampósak. A balin látása kiváló. Mindenevő hal. 3 és 5 éves korában lesz ivarérett, áprilisban és májusban ívik. Hűvös időjárás esetén ez júniusig kitolódhat. Viszonylag gyakran ívik, 5-10 °C hőmérsékletű vízben. A megtermékenyített ikrák fejlődése a víz hőmérsékletétől függően 15-20 napig tart. Az ívás miatt gyakran vándorol a duzzasztógátakból a mellékfolyókba. Mint általában a pontyfélék, eléggé termékeny, körülbelül 50 000 – 400 000 ikrája van.

Élőhelye: A folyók középső vagy alsó szakasza, azok árterülete, völgygátak – nyílt vizekben tartózkodik. A folyókban a mélyebb és az áramlásárnyékos helyeket keresi. A fiatalabb egyedek szívesen alkotnak csapatokat, még a 60 cm körüli példányokat is megtalálhatjuk csapatokban a völgygátak mélyén. A nagyobb példányok magányosan élnek.

Védettségi státusz, veszélyeztetettség: A szlovák Földművelésügyi Minisztérium szerint a balin március 15-től május 31-ig védelmet élvez, kifogható mérete 40 cm.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006

Barbastella barbastellus – uchaňa čierna

Kmeň: Chordáty (Chordata)

Trieda: Cicavce (Mammalia)

Čeľaď: Netopierovité (Vespertilionidae)

Rod: Uchaňa (Barbastella)

Opis: Jedným z najviac ohrozených druhov živočíchov na Slovensku sú netopiere. Dĺžka tela je 44-58 mm. Dĺžka ramien je 36-43 mm, pričom rozpätie krídel je cca 2 až 6 cm. Hmotnosť tohto netopiera je 6 až12 g. Orientuje sa pomocou ultrazvuku na frekvencii: FM 35-45 kHz. Loví za rýchleho letu nad otvorenými plochami. Ukrýva sa v letnom období pod kôrou stromov a v jaskyniach a štôlniach v zime. Srsť má černastú, naspodku trocha svetlejšiu. Keďže konce štetín majú svetlé končeky, celá srsť má akoby belavý nádych. Má dlhé úzke lietacie blany, lieta veľmi obratne. V lete ju nachádzame často za drevenými priečkami a okenicami, zimuje v pivniciach a jaskyniach. Ako otužený druh, veľmi skoro opúšťa zimovisko, ba niekedy preruší zimný spánok a naháňa hmyz po zimovisku. Keď ju chytí človek, nepokúša sa zahryznúť do ruky.

Areál: Sever Ibérijského polostrova až Kaukaz, južná Škandinávia až mediteránna oblasť. Na Slovensku je pravdepodobne široko rozšírený druh, najmä v lesnom prostredí. Nepriame doklady reprodukcie najmä zo stredných polôh s výskytom lesov.

Uchaňa loví nad lesnými porastmi a pozdĺž okrajov lesa. Pravdepodobne celoročne využíva štrbiny pod kôrou stromov ako reprodukčné a aj zimné úkryty. Často zimuje v podzemných úkrytoch, na niektorých lokalitách vytvára početné zoskupenia. Typický lesný druh, s nedostatkom údajov z letného obdobia.

Status ohrozenosti druhu: LR: cd, zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6a (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be2 –Bernský dohovor, Bo2 – Bonnský dohovor. Ohrozené sú najmä rekonštrukciou podkrovných priestorov prevažne sakrálnych a iných historických stavieb, používaním chemických prípravkov v poľnohospodárstve, ako aj intenzívnym zatepľovaním bytov. Štrbiny panelových domov na sídliskách sú totiž ich obľúbeným úkrytom. Pokuta za usmrteného jedinca je 5- až 20-tisíc korún (166 až 664 €), v súčasnosti sa uvažuje o dvojnásobnej sume.

Pre zachovanie priaznivého stavu druhu je potrebné ponechávať stromy s dutinami v lesných porastoch, v prípade nálezu kolónie zabezpečiť ochranu okolitého porastu, v blízkosti významných kolónií zamedzenie aplikácie pesticídov na lovných biotopoch, ochrana významných podzemných priestorov pred nelegálnym vstupom a rušením netopierov a údržba vletových otvorov do podzemných priestorov pred sukcesiou a zavalením. Je druhom európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slovenský raj SKUEV0112, Stredné Pohornádie SKUEV0328, Brzotínske skaly SKUEV0350, Čierna Moldava SKUEV0348, Dolný vrch SKUEV0341, Drieňovec SKUEV0342, Horný vrch SKUEV0356, Hrušovská lesostep SKUEV0352, Jasovské dubiny SKUEV0349, Kečovské škrapy SKUEV0345, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209, Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343, Slovenský raj SKUEV0112.

Barbastella barbastellus – Nyugati piszedenevér

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály : Emlősök (Mammalia)

Család : Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)

Nem : Barbastella

Leírás: A denevérek Szlovákiában a leginkább veszélyeztetett fajokhoz tartoznak. Testhossza 44-58 mm. Alkarhossza 36–43 mm, szárnyának fesztávolsága pedig 2 – 6 cm. E denevérfaj testtömege 6 – 12 g. Ultrahang segítségével tájékozódik, az FM 35-45 kHz-es frekvencián. Gyors repülés közben vadászik, nyílt területek felett. A nyári időszakban fák kérge alatt, télen barlangokban és tárnákban rejtőzködik. Bundája feketés, alul kicsit világosabb. Mivel az egyes szőrszálak vége világos, az egész szőrzetnek mintha fehérbe hajló tónusa lenne. Hosszú, keskeny repülőhártyája van, nagyon ügyesen repül. Nyáron gyakran megtalálható fából készült falak és ablaktáblák mögött, a telet pincékben s barlangokban tölti. Edzett faj lévén nagyon korán elhagyja telelőhelyét, néha még a téli álmát is megszakítja és rovarokat kerget. Ha ember fogja meg, nem harap a kezébe.

Területe: Az Ibériai-félsziget északi részétől a Kaukázusig, Dél Skandináviától a mediterrán vidékig. Szlovákiában valószínűleg szélesen elterjedt, különösen erdős környezetben. Szaporodása a középmagas fekvésű helyeken közvetetten igazolt. A piszedenevér az erdei növényzet felett és az erdők mentén vadászik. A fakéreg alatti hasadékokat valószínűleg egész évben kihasználja szaporodási és téli búvóhelyként. Gyakran telel föld alatti búvóhelyeken, néhány élőhelyen népes csapatokat is alkot. Jellegzetesen erdei faj, a nyári időszakból kevés a hozzáférhető adat.

A faj veszélyeztetettségi státusza: LR: cd, az országos és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolás: 4b, 6a (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be2 –Berni egyezmény , Bo2 – Bonni egyezmény. Létüket leginkább a szakrális és más történelmi épületek tetőterének felújítása veszélyezteti, valamint a vegyi anyagok használata a mezőgazdaságban és a lakások intenzív hőszigetelése. A lakótelepi panelházak hasadékai ugyanis a kedvenc búvóhelyeik közé tartoznak. Egy példány elpusztításáért járó pénzbírság 5-20 000 SKK (166 – 664 €), jelenleg az összeg megduplázását fontolgatják.

A faj kedvező állapotának megőrzése érdekében meg kell hagyni az odvas fákat az erdőkben, és egy kolónia megtalálása esetén be kell biztosítani a környező növényzet védelmét, jelentős kolóniák esetében pedig a vadászterületein be kell szüntetni a gyomirtók használatát, a földfelszín alatti jelentős területeket védeni kell a törvénytelen behatolás és a denevérek megzavarása ellen, a földfelszín alatti területekbe nyíló berepülő nyílásokat védeni kell a szukcesszió és betemetés ellen. Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112, Közép-Hernádmente [Stredné Pohornádie] – SKUEV0328, Berzétei sziklák [Brzotínske skaly] – SKUEV0350, Čierna Moldava – SKUEV0348, Dolný vrch – SKUEV0341, Drieňovec – SKUEV0342, Horný vrch – SKUEV0356, Körtvélyesi erdősztyepp [Hrušovská lesostep] – SKUEV0352, Jászói tölgyesek [Jasovské dubiny] – SKUEV0349, Kecsői karrmező [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Milic – SKUEV0327, Morské oko – SKUEV0209, Pelsőci-dombság [Plešivské stráne] – SKUEV0353, Pelsőci-fennsík [Plešivská planina] SKUEV0343, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112.

Bombina bombina – kunka červenobruchá

Trieda: Obojživelníky (Amphibia)

Rad: Bezchvosté obojživelníky (Ecaudata)

Čeľaď: Kunkovité (Discoglossidae)

Rod: Kunka (Bombina)

Popis: Kunka červenobruchá je príbuznou kunky žltobruchej (Bombina variegata). Dorastá do dĺžky 45-50 mm. Má sploštené telo, relatívne krátke nohy, špicatejšie zakončenú hlavu a na rozdiel od kunky žltobruchej aj čierne bradavky bez ostrého zakončenia. To sú len niektoré z odlišných znakov týchto druhov. Nemá vonkajší ušný bubienok. Chrbát má hnedú alebo šedozelenú farbu s oválnymi tmavými škvrnami. Brucho je pokryté sivočiernou až čiernou farbou so škvrnami oranžovej až červenej farby s množstvom bielych bodiek. Takto sfarbený chrbát ju v bahne, ale aj na súši perfektne kryje pred predátormi. V čase priameho ohrozenia vytvára akúsi kolísku s vyvrátenými nohami a odstrašuje svojou výraznou kresbou na nich.

Zimovanie prebieha zväčša od októbra do marca až apríla. V tomto období vyhľadáva vhodné hlbšie vodné plochy a tu zimuje zahrabaná v bahne, alebo na súši zahrabaná v zemi. Ihneď po zimovaní vyhľadáva plytšie voľné vodné plochy s hustou vegetáciou oddeľujúcou miesta kladenia vajíčok od ostatnej vodnej plochy. Párenie prebieha aj 2-3 krát v období do leta. Asi 100 vajíčok počas jednej znášky býva prichytených na vodných rastlinách, alebo kameňoch. Vajíčka sa vyvíjajú veľmi rýchlo a už asi po týždni sú z nich žubrienky. Vývoj vrátane metamorfózy v žabu trvá necelé tri mesiace a asi dvojcentimetrové žabky prečkajú zimu v úkrytoch na súši. Pohlavnú dospelosť dosahujú v treťom roku života a dožívajú sa v priemere do 15 rokov. Základom potravy sú červy a drobné bezstavovce.

Areál a rozšírenie: Ide o druh viac viazaný na vodné plochy nižších polôh najčastejšie vo výške do 500 m n.m. Geograficky sa vyskytuje od Nemecka cez strednú Európu cez Balkánsky polostrov až po Ural. Najsevernejšie sa vyskytuje na juhu Švédska. Obýva stojaté a mierne tečúce plytšie vody, niekedy aj dočasné kaluže, výmoly alebo zatopené lomy, kde jej rýchly vývoj vajíčok umožňuje rozmnožovanie a existenčné podmienky. Na otvorených priestranstvách ju môžeme pozorovať hlavne večer a v noci, avšak v zalesnených tôňach sa ukazuje aj počas dňa. V nižších polohách do 500 m n.m. sa môžeme stretnúť s hybridom , výsledkom kríženia s kunkou žltobruchou, obývajúcou zväčša stredné a vyššie polohy .

Spoločenská hodnota, ochrana: Kunka červenobruchá je zaradená do stupňa ochrany – ohrozený druh. Tým že sa zdržuje v priestore rozvoja, výstavby a stálych zmien , ktoré so sebou prináša hustota osídlenia a technického pokroku, vysúšajú sa prirodzene podmáčané oblasti a regulujú vodné toky, prichádza o pôvodné biotopy. Jej spoločenská hodnota je 5000,- SKK (166,- €). Je druhom európskeho významu.

Zaujmavosť: Kunka červenobruchá vylučuje kožný sekrét, pôsobiaci ako žieravina, ktorý dokáže u ľudí citlivejších na podobné látky vyvolať alergické reakcie!

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Bešiansky polder, SKUEV0012, Boršianksy les SKUEV0034, Čičarovský les SKUEV0007, Horešské lúky SKUEV0030, Latorica SKUEV0006, Kováčske lúky SKUEV0329, Ladmovské vápence SKUEV0032, Milič SKUEV0327, Oborínske jamy SKUEV0038, Raškovský luh SKUEV0026, Senianske rybníky SKUEV0208, Tarbucka SKUEV0019

Bombina bombina – Vöröshasú unka

Osztály : Kétéltűek (Amphibia)

Rend : Farkatlan kétéltűek (Ecaudata)

Család : Unkafélék (Discoglossidae)

Nem : Bombina

Leírás: A vöröshasú unka a sárgahasú unka (Bombina variegata) rokona. Testhossza 45-50 mm közötti. Teste lapos, lába viszonylag rövid, feje csúcsos, és ellentétben a sárgahasú unkával a testén lévő fekete szemölcsök nem hegyesek. Ez csak néhány a faj megkülönböztető jegyei közül. Nincs külső dobhártyája. A háta barna vagy szürkészöld, rajta ovális sötét foltokkal. A hasa szürkésfekete vagy fekete, narancssárga vagy vörös foltokkal, és sok apró pöttyel. A háta színezetének köszönhetően jól el tud bújni az a ragadozók elől az iszapban és szárazföldön is. Közvetlen veszély esetén bölcső formát vesz fel, lábát felemeli és a rajta lévő feltűnő mintát használja elrettentésül.

A téli időszak általában októbertől márciusig, illetve áprilisig tart. A téli időszakban a mélyebb vizeket keresi, és az iszapba ássa be magát, vagy a szárazföldön a földbe bekotorva telel át. A tél befejeztével rögtön sekély, nyílt vizeket keres, ahol sűrű a növényzet, amely elválasztja a tojásrakó helyet a víztől. A párzás 2-3-szor zajlik a nyár beálltáig. Egy tojásrakásból mintegy 100 tojás kerül ki, amelyek a vízi növényekhez vagy kövekhez tapadnak. A tojások nagyon gyorsan fejlődnek és megközelítőleg egy héten belül már kikelnek az ebihalak. Fejlődésük, beleértve a békává válást alig három hónapig tart, és a két centiméteres kis békák a szárazföldön lévő búvóhelyeken várják ki a telet. Életük harmadik évében válnak ivaréretté, és átlagosan 15 évig élnek. Táplálékuk alapját a kukacok és apró gerinctelenek képezik.

Terület és elterjedés: Középmagas fekvésű vizekhez kötött, többnyire 500 m tengerszint feletti magasságig fordul elő. Földrajzilag Franciaországtól Közép-Európán és a Balkáni-félszigeten át egészen az Urálig megtalálható. Legészakabbi előfordulási helye Svédország déli része. Az állóvizeket és a lassú folyású vizeket kedveli, néha időszakos tócsákban, mosásokban és elárasztott bányákban is előfordul, ahol a tojások gyors fejlődésének köszönhetően élni és szaporodni tud. Nyílt területeken főleg este és éjszaka figyelhető meg, árnyékos erdőkben viszont nappal is megmutatkozik. Alacsonyabb fekvésű területeken, 500 m tengerszint feletti magasságban egy hibridje fordul elő, amely a közepes és magasabb fekvésű helyeket kedvelő vöröshasú unkával való keresztezés eredménye.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A vöröshasú unka a veszélyeztetett faj védettségi osztályba sorolt. Mivel élőhelyén a települések kiterjedése és a műszaki fejlődés következtében állandó fejlesztés, építkezés és változás folyik, a természetesen vizes területek kiszáradnak és a vizek folyását szabályozzák, elveszíti eredeti élőhelyét. Pénzben kifejezett eszmei értéke 2 000,- SKK (67,- €). Európai jelentőségű faj.

Érdekesség: A vöröshasú unka bőrén keresztül maró hatású váladékot választ ki, amely a hasonló anyagokra érzékeny embereknél allergiás reakciót válthat ki!

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Bési polder [Bešiansky polder] – SKUEV0012, Borsi erdők [Boršianske lesy] – SKUEV0034, Csicseri erdő [Čičarovský les] – SKUEV0007, Géresi rétek [Horešské lúky] – SKUEV0030, Latorca [Latorica] – SKUEV0006, Kovácsi rétek [Kováčske lúky] – SKUEV0329, Ladmóci mészkövek [Ladmovské vápence] – SKUEV0032, Milic [Milič] – SKUEV0327, Abarai gödrök [Oborínske jamy] – SKUEV0038, Ráskai liget [Raškovský luh] – SKUEV0026, Ungszennai halastavak [Senianske rybníky] – SKUEV0208, Tarbucka – SKUEV0019.

Bubo bubo – Výr skalný

Trieda: Vtáky (Aves)

Nadrad: Letce (Neognathae)

Čeľaď: Sovovité (Strigidae)

Rod: Výr (Bubo)

Opis: Najväčšia európska sova (dĺžka tela je asi 680 mm, krídla 470 mm, chvosta 255 mm) s vyvinutými „ušami“ a až po pazúry zarastenými nohami. V čase párenia sa často ozýva typickým ďaleko počuteľným „hu“, „hu“. Počas letu v noci je nápadná veľká hlava a menší uťatý chvost s dlhými krídlami. Typický je kolísavý let. Je silne stavaná, vyzerá väčšia vďaka hustému nadýchanemu periu, má veľkú hlavu. Pri odpočinku má telo sudovité, ak je vyplašený má prekvapivo dlhý – silný krk. Ušká má dlhé, pri odpočinku alebo hrozbe ich má sklopené, pri volaní alebo vyrušení vzpriamené. Lieta vytrvale a vyrovnane, údery krídel sú mäkké. Oči má oranžovo – červené a veľké. Hlavná farba zospodu je žltohnedá s tmavými čiarkami, na hrudi širokými. Zvrchu je tmavohnedý, výrazne čierno čiarkovaný a vlnkovaný. Hrdlo je biele, ktoré je zjavne viditeľné najmä počas volania.

Loví predovšetkým nad voľnými plochami v lesnatej krajine a to v nízkom lete alebo z pozorovateľne. Pri hľadaní koristi používa predovšetkým sluch. Výhradne loví stavovce vo veľkosti od hraboša po zajaca.

Pár výrov je silne viazaný na svoje hniezdisko. V našich podmienkach sú to prevažne skalné steny a útesy s puklinami a výklenkami. Hniezdo si nestavia. Za výstelku slúžia iba spadnuté listy, príp. rozdrobené vývržky. Znáša 2 – 3 vajcia, s bielou škrupinou. Doba sedenia na vajciach je 34 – 36 dní. Vzletnosť mláďatá dosahujú vo veku 9 týždňov.

U nás je stálym vtákom. Obýva lesné komplexy, staré zárasty a skalnaté biotopy. Hniezdi v zrúcaninách, v dutých starých stromoch, vo výklenkoch skál, v opustených kameňolomoch alebo obsadí aj hniezdo iných vtákov (dravcov, príp. bociana čierneho). Hniezdi od nížin (200 m n.m.) až do stredných výšok (1000 – 1500 m n.m.).

Areál a rozšírenie: Obýva severnú Afriku a takmer celú Euráziu. V Európe hniezdi na väčšine jej územia okrem severného Francúzska, väčšiny Belgicka a Holandska, Britských ostrovov, Islandu, severu Škandinávie a Ruska. Je stály, len populácie z najsevernejších oblastí sú potulné. Výr skalný je rozšírený takmer na celom našom území, nehniezdi len na nížinách západného Slovenska, v Bukovských vrchoch, Laboreckej vrchovine a v časti Ondavskej vrchoviny a na časti Východoslovenskej roviny. Hniezdna populácia v okolitých štátoch: Nemecko 408 – 452 párov (po takmer úplnom vyhubení a následnej reintrodukcii), Rakúsko 300- 350 párov, Česko 400 – 600 párov, Poľsko 250 – 270 párov, Maďarsko 10 – 15 párov, Ukrajina 150 – 200 párov.

Spoločenská hodnota, ochrana: Populácia na Slovensku je odhadovaná na 300 – 400 hniezdnych párov. Časté je neumyselné vyrušovanie turistami, horolezcami a pod. Negatívny dopad má aj chemizácia. Najvyššia mortalita výrov je spôsobená zabitím elektrickým prúdom na stĺpoch 22 kV elektrického vedenia alebo nárazmi na drôty. Je pod ochranou Washingtonského a Bernského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 20 000,- SKK (664,- €). Je druhom európskeho a národného významu.

Zaujímavosť: V severnej Európe (napr. v Škandinávii) pravidelne preletuje na zimu južnejšie. Mladí vtáci v prvom roku života môžu doletieť do okruhu až 50 km, v priebehu ďalších troch rokov boli vtáci zastihnutí najďalej okolo 100 km od miesta vyhniezdenia.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slanské vrchy SKCHVU025

Bubo bubo – Uhu, ill. Nagy fülesbagoly

Osztály : Madarak (Aves)

Alosztály : Újmadárszabásúak (Neognathae)

Család : Bagolyfélék (Strigidae)

Nem : Bubo

Leírás : A legnagyobb európai bagoly (testhossza mintegy 680 mm, szárnyhossza 470 mm, farokhossza 255 mm), “tollfüle” kifejlett és a lábát is egészen a karmokig tollak borítják. Párzás idején gyakran hallatja jellegzetes „hu“, „hu“ hangját. Repülés közben feltűnő a nagy fej és a rövid farok, valamint hosszú szárnyai. Röpte jellegzetesen hintázó. Testfelépítése erős, sűrű tollazata miatt még nagyobbnak látszik, a feje nagy. Pihenés közben a teste hordó alakot ölt, ha megijed, előtűnik meglepően hosszú, erős nyaka. A fülek hosszúak, pihenés vagy veszélyérzet közben lekonyulnak, hangadás közben vagy ha megzavarják, felegyenesednek. Kitartóan és egyenletesen repül, lágy szárnycsapásokkal. Szeme narancsvörös és nagy. Tollazatának színe alul sárgásbarna, sötét vonalakkal csíkokkal tarkított, amelyek a mellkasán szélesebbek. Felül tolla sötétbarna, fekete, hullámos vonalakkal. A nyaka fehér, és leginkább hangadás közben látható. Elsősorban erdős vidékek nyílt területei felett vadászik, alacsonyan repülve vagy figyelőállásból. A zsákmány megtalálásakor főként a hallására hagyatkozik. Kizárólag a gerincesekre vadászik, a hörcsögtől a nyúl méretűig. Az uhupár erősen kötődik fészkelőhelyéhez. Nálunk ezek leginkább sziklás falak, szirtek kiszögellései vagy bemélyedései, odvai. Nem épített fészekben lakik. A fészket hullott levelekkel, vagy emésztetlen táplálékdarabokkal béleli ki. A fészekalja 2 – 3 tojásból áll, héjuk fehér. A költés ideje 34 – 36 nap. A fiókák 9 hetes korukban válnak röpképessé. Vidékünkön állandó madár. Erdőkomplexumok, elöregedett növényzet és sziklás biotópok lakója. Romokban, vén odvas fákban, sziklák vájataiban, elhagyatott kőbányákban fészkel, de más madarak fészkét is elfoglalja (ragadozómadarak, vagy fekete gólya fészkét) . Fészkelőterülete az alacsonytól (200 m tszfm) a középmagasságig (1000 – 1500 m tszfm) terjed.

Területe és elterjedése: Észak-Afrikában és Eurázsia csaknem teljes részén megtalálható. Európa területének túlnyomó részén szintén előfordul, kivételt képez Észak-Franciaország, Belgium és Hollandia nagy része, a Brit -szigetek, Izland, Észak-Skandinávia és Oroszország. Állandó madár, csak a legészakibb populációk vándorlók. A nagy fülesbagoly hazánk csaknem egész területén elterjedt, csak Nyugat-Szlovákia síkságain, a Bukovai hegységben [Bukovské vrchy], a Laborci-hegységben [Laborecká vrchovina], az Ondavai-hegység [Ondavská vrchovina] és a Kelet-Szlovákiai-síkság [Východoslovenská rovina] egy részén nem található meg a fészke. A környező országokban fészkelő populáció: Németország: 408 – 452 pár (szinte teljes kipusztulást, majd visszatelepítést követően), Ausztria: 300- 350 pár, Csehország: 400 – 600 pár; Lengyelország: 250 – 270 pár, Magyarország: 10 – 15 pár, Ukrajna: 150 – 200 pár.

Pénzben kifejezett eszmei érték, védettség: Számuk Szlovákiában 300-400 fészkelő párra tehető. Turisták és hegymászók gyakran akaratlanul megzavarják őket. A vegyszerhasználat is káros hatású. A nagy fülesbagoly pusztulását leggyakrabban áramütés okozza, a 22 kV-os villanyvezetékek oszlopain vagy a vezetékbe ütközés által. A Washingtoni és Berni Egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 20 000,- SKK (664,- €). Európai és országos jelentőségű faj.

Érdekesség : A tél beálltával Észak-Európában ( pl. Skandinávia) területén rendszeresen délebbre költözik. A fiatal madarak az első évben egészen 50 km széles kört képesek berepülni, a következő három évben fészküktől 100 kilométeres távolságban észlelték a madarakat.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szalánci hegyek [Slanské vrchy] – SKCHVU025

Canis lupus – vlk dravý

Trieda : Mammalia (Cicavce)

Oddelenie: Carnivora (Mäsožravce)
Čeľaď : Canidae (psovité šelmy)
Rod : Canis (pes)
Druh : Lupus (vlk)

Popis: Vlk je najväčšia európska psovitá šelma, a aj najväčšia na Slovensku žijúca psovitá šelma. Meria 66 až 96 cm pri ramene, 102 až 147 cm od hlavy po základ chvosta. Dĺžka chvosta je 33 až 51 cm. Priemerná váha je od 27 do 45 kilogramov, ale môžu mať aj 18 či 80 kilogramov. Samice majú zväčša o 20% menšiu hmotnosť. Farba vlka môže byť sivá, biela, čierna, červená, hnedá a súvisí s prostredím kde žijú. Mláďatá majú tmavšiu srsť a modré oči, ktoré sa približne po 10 týždňoch zmenia na zlatožlté. Zrak je veľmi ostrý a vyvinutý hlavne na vnímanie pohybu. Vlk počuje až do frekvencie 80 kHz a vie zamerať jeden konkrétny zvuk, na otvorenom priestranstve počujú do diaľky okolo 8 kilometrov. Čuch hrá v živote vlka veľmi dôležitú úlohu, nos obsahuje 200 miliónov čuchových receptorov a v dobrých podmienkach vlci zavetria pach aj na 3 kilometre. Sú vysoko spoločenské, žijúce vo svorkách od 2 až do 30 jedincov, veľkosť svorky závisí od potravných podmienok. Rozmnožovanie je dokonalé, postarajú sa oň najsilnejší jedinci svorky. Obdobie tehotenstva trvá osem až deväť týždňov. 3 až 10 šteniatok sa narodí v brlohu vykopanom na tento účel. Šteniatka sa rodia slepé. Matka sa o ne stará a kŕmi materinským mliekom šesť až osem týždňov.

Areál výskytu a rozšírenie: Vlky môžeme nájsť v tundrách, horách a lesoch Severnej Ameriky, Kanady, Európy and východného Ruska. Rozloha je od 100 viac než 10,000 kilometrov štvorcových. Žijú v súvislých lesných komplexoch a horských spoločenstvách v zmiešaných a ihličnatých lesoch s výskytom bukov, jedle, ojedinele borovice a smrekov. Obľubujú lesy rovné ako aj lesy prelínané tmavými hlbokými zrázmi a dolinami s bohatým výskytom raticovej zvery. V podstate sú veľmi plaché tvory zdržujúce sa v skupinkách, svorkách, žijúc a loviac spolu, čo najďalej od civilizácie. Revír vlčej svorky má v zime 20 až 50 kilometrov. V lete sa revír zmenší na 5 až 10 kilometrov. Vlkov u nás žije asi 150 a vyskytujú sa v Strážovských a Kremnických vrchoch, Malej a Veľkej Fatre, Kysuciach, Vysokých a Nízkych Tatrách.

Spoločenská hodnota, ochrana: Vlk dravý je jedným z najvýznamnejších kľúčových vrcholových predátorov limitujúcich veľkosť a ovplyvňujúcich zdravotný stav populácií voľne žijúcich bylinožravcov. Vlky sú na Slovensku prísne chránené.

Zaujímavosť: Dávne povesti ako vlčie svorky napádali a vyzabíjali celé dediny alebo rozprávky ako Červená Čiapočka alebo Zlý vlk a tri prasiatka vštepujú každému dieťaťu pocit, že vlk je krvilačný a voči človeku agresívny. Vlk je v skutočnosti veľmi plachý a človeka sa bojí. V súčasnosti je trendom propagácia jeho významu v prírodnom potravinovom reťazci. Na Slovensku s prítomnosťou vlka v naších lesoch súhlasí 57,6 % obyvateľstva.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Horný vrch SKUEV0356, Kečovské škrapy SKUEV0345, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209 , Muráň SKUEV0106, Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343, Pod Strážnym hrebeňom SKUEV0346, Slovenský raj SKUEV0112 , Stolica SKUEV0203, Stredné Pohornádie SKUEV0328 , Čierna Moldava, SKUEV0348, Dolný vrch SKUEV0341, Fabiánka SKUEV0355, Galmus SKUEV0287.

Canis lupus – Farkas

Osztály: Mammalia (Emlősök)

Alosztály: Carnivora (Húsevők)
Család: Canidae (kutyafélék)
Nem: Canis
Faj: Lupus (farkas)

Leírás: A farkas a legnagyobb európai kutyaféle és egyúttal a legnagyobb szlovákiai kutyaféle is. Marmagassága 66 – 96 cm, fejétől a faroktőig 102 – 147 cm hosszú. A farok hossza 33 – 51 cm. Átlagos tömege 27 – 45 kg, egyes egyedek elérhetik a 18 – 80 kg-t is. A nőstények általában 20%-kal kisebb tömegűek. Színezete lehet szürke, fehér, fekete, vörös, barna – az életterüktől függően. A kölykök általában sötétebb színűek és kék szeműek, a szem színe kb. 10 hét után aranysárgára változik. Látása nagyon éles, főleg mozgásra érzékeny. A farkas meghallja az akár 80 kHz-es hangokat is, képes egyetlen konkrét hangra összpontosítani, szabadtéren kb. 8 km távolságból jövő hangokat is meghall. A szaglás nagyon fontos szerepet kap a farkas életében: 200 millió szaglósejt van az orrában, megfelelő körülmények közt 3 km távolságból is észreveszi a szagokat. Nagyon társasági lény, 2 – 30 tagú falkákban él, a falka nagysága a terület táplálékbőségének függvénye. A szaporodás tökéletes, a falka legerősebb tagjai szaporodnak. A vemhesség nyolc – kilenc hétig tart. A 3 – 10 kölyök az erre a célra készült üregben jön világra. A kölykök vakon születnek. Az anya hat – nyolc hétig neveli és szoptatja őket.

Előfordulási területe, élettere: Farkassal találkozhatunk Észak-Amerika, Kanada, Európa és Kelet-Oroszország tundráin, hegyeiben, erdőiben. Életterük a 100-tól a 10 000 km2-t meghaladó méretűig terjed. Egybefüggő erdőkben és hegyi erdőtárulásokban élnek, vegyes és tűlevelű erdőkben; az ezekben növő fák a bükk, jegenye, néha erdei és lucfenyő. A sík erdőket, valamint mély, sötét lejtőket, völgyeket tartalmazó erdőket kedvelik, melyben sok a nagyvad. Tulajdonképpen nagyon félénk állatok, melyek csoportosan, falkába verődve, együtt vadászva, a civilizációtól a lehető legtávolabb élnek. A farkasfalka vadászterülete télen 20 – 50 km átmérőjű. Nyáron a vadászterület már csak 5 – 10 km-es. Szlovákiában kb. 150 farkas él, a Sztrázsói [Strážovské vrchy] és Körmöci-hegységben [Kremnické vrchy], a Kis- [Malá Fatra] és a Nagy-Fátra [Veľká Fatra], Kiszucán [Kysuce], a Magas [Vysoké Tatry] és az Alacsony Tátrában [Nízke Tatry].

Eszmei értéke, védelme: A farkas a tápláléklánc csúcsán álló egyik legjelentősebb ragadozónk, mely korlátozza és meghatározza a vadon élő növényevő állatok mennyiségét és egészségi állapotát. A farkasok Szlovákiában szigorúan védettek.

Érdekesség: A régi legendák, melyek szerint a farkasfalkák falvakat irtottak ki, ill. a Piroska és a farkas, vagy a Három kismalac c. mesék minden gyermekbe belesulykolják, hogy a farkas vérszomjas és megtámadja az embert. A valóságban a farkas nagyon félénk és az embertől fél. Jelenleg a természetes táplálékláncban betöltött szerepének kihangsúlyozása a trend. Szlovákiában a farkas jelenlétévével a lakosság 57,6 %-a ért egyet.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Felső-hegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Kecsői karrmező [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Milič – SKUEV0327, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209 , Murány [Muráň] – SKUEV0106, Pelsőci fennsík [Plešivská planina] – SKUEV0353, Pelsőci dombok [Plešivské stráne] – SKUEV0343, Pod Strážnym hrebeňom – SKUEV0346, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112 , Stolica – SKUEV0203, Középső Hernád-mente [Stredné Pohornádie]– SKUEV0328 , Čierna Moldava – SKUEV0348, Alsó-hegy [Dolný vrch] – SKUEV0341, Fabiánka – SKUEV0355, Galmus – SKUEV0287.

Carabus variolosus – bystruška potočná

Kmeň: článkonožce (Arthropoda)

Trieda: entognaty (Entognatha -Insecta s. lat.)

Čeľaď: chrobáky (Carabidae)

Bystruškovité sú jednou z najväčších čeľadí chrobákov. Väčšina z nich žije dravo. Ich korisťou sú najmä hmyz, slimáky a červy, na ktoré sa vrhávajú odvážne a divo. Lovia zväčša v noci alebo za súmraku, najmä hmatadlami na perách, menej ňuchom a pomocou tykadiel. Väčšina bystrušiek trávi deň pod kameňmi, pod kôrou stromov, v práchnivejúcom dreve a podobne.

Rozšírenie druhu, areál: Eurosibírsky druh, žijúci vo východnej a centrálnej časti Európy. Na Slovensku je rozšírený na submontánnom a nižšom montánnom stupni, príležitostne aj na kolínnom stupni. Je to hygrofilný druh, vyskytuje sa v okolí malých vodných tokov, potokov, močiarov a stojatých vôd. Na Slovensku sa vyskytuje roztrúsene po celom území. Obľubuje vlhké bahnité miesta s čistou, mierne tečúcou vodou, najmä v lesných čistinách a lúkach, nižších a stredných polôh.

Popis: Je to jednofarebný tmavý druh s dĺžkou 23-30 mm. Krovky pripomínajú vyhnité čiašky bukvíc. Je to hygrofilný, krajne špecializovaný druh rodu carabus, ktorý pri hľadaní potravy vchádza aj do vody. Najaktívnejší je od mája do septembra.

Spoločenská hodnota, ochrana: Vážne ohrozenie pre zachovanie druhu znamená zánik lesných biotopov, nešetrné používanie ťažkej lesnej techniky, odvodňovanie a znečisťovanie lesných vôd ropnými produktmi. Je menej ohrozený druh. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6b (24/2003 Z. z.), HD2, HD4 . Jeho spoločenská hodnota je 2000,- SKK (70 ,- €). Je chráneným druhom národného a európskeho významu.

Zaujímavosť: Vyznačujú sa dvomi pachovými žľazami, ktoré sa otvárajú pri análnom poli. Ich funkciou je obrana proti útočníkovi. Sekrét týchto žliaz charakteristicky zapácha a keď sa dostane do očí, veľmi silne páli.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Horný vrch SKUEV0356, Milič SKUEV0327, Strahuľka SKUEV0326, Stredné Pohornádie SKUEV0328, Drieňovec SKUEV0342.

1. 1. Carabus variolosus – Vízi futrinka

1. 2. Törzs: ízeltlábúak (Arthropoda)

   3. Osztály: Entognatha – Insecta s. lat.

   4. Család: futrinkafélék (Carabidae)

A futrinkafélék a bogarak egyik legnagyobb családja. Többségük ragadozó. Zsákmányuk rovarokból, csigákból, férgekből áll, ezekre bátran és nagy erőbedobással vetődnek. Általában éjjel vagy szürkületkor vadásznak, általában a szájukon levő tapintószervekkel, kisebb részben szaglással és csápjaikkal. A futrinkák nagy része a napot kövek alatt, fakéreg alatt, korhadó fában stb. tölti.

A faj elterjedése / területe: Eurószibériai faj, Európa keleti és középső részén honos. Szlovákiában a szubmontán és alsóbb hegyvidéki területeken nő, időnként a dombságokon is. Vízkedvelő faj, kisebb vizek, patakok, mocsarak, állóvizek környezetében található meg. Elszórtan az egész ország területén megtalálható. Kedveli a nedves, sáros helyeket, ahol tiszta, mérsékelt sebességű víz folyik, főleg az alsóbb és közepes tengerszint feletti magasságú helyeken található az erdei tisztásokat és réteket.

Leírás: Egyszínű, sötét faj, hossza 23-30 mm. Fedőszárnyai a kirohadt bükktermésre emlékeztetnek. A futrinkafélék vízkedvelő, szélsőségesen specializált faja, mely táplálékkereséskor a vízbe is bemegy. Májustól szeptemberig a legaktívabb.

Eszmei értéke, védelme: a faj fennmaradása szempontjából lényeges veszélyt rejt az erdős életterek megszűnése, az erdészeti nehéz gépek durva alkalmazása, a víztelenítés és az erdei vizek kőolajszármazékokkal való szennyezése. Kevésbé veszélyeztetett faj. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), HD2, HD4 . Pénzben kifejezett eszmei értéke 2 000,- SKK (70,- €). Védett, nemzeti és európai jelentőségű faj.

Érdekesség: Két bűzmirigye van, melyek a fenéknyílása mellett találhatóak. Feladatuk a támadóval szembeni védekezéskor mutatkozik meg. A bűzmirigyek váladéka büdös, szembekerülés esetén éget.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Milic [Milič] – SKUEV0327, Strahuľka SKUEV0326, Középső Hernád-mente [Stredné Pohornádie] – SKUEV0328, Drieňovec – SKUEV0342 

Cerambyx cerdo – Fuzáč veľký

Kmeň: článkonožce (Arthropoda)

Trieda: entognaty (Entognatha -Insecta s. lat.)

Čeľaď: fuzáčovité (Cerambycidae)

Popis: Náš druhý najväčší fuzáč s 25 – 54 mm dlhým cylindrickým telom (bez tykadiel). Celý chrobák je leskločierny, len krovky sú ku koncu hnedočierne až hnedé. Na hlave sú pomerne mohutné hryzadlá. Hlava a hruď sú vráskavé (vyskytujú sa aj jedince s hladkým štítom) a čierne, krovky sú lesklo čierne a iba pri konci červenohnedé. V prvej polovici sú hrubo, v druhej polovici jemno zrnité. Bruško, okrem posledného článku, je veľmi lesklé, riedko a jemne ochlpené. Tykadlá samčeka výrazne presahujú dĺžku tela, u samičiek nanajvýš dosahujú koniec kroviek. Výnimočne môže dosahovať dĺžku len 24 až 30 mm, takže si ho možno zameniť s fuzáčom bukovým (Cerambyx scopolii) (18-28mm), ktorý je na rozdiel od neho celý čierny.

Imága (dospelé jedince) sa pohybujú na kmeňoch dubov. Uprednostňujú spodnú oslnenú stranu stromov, ale aj mocné konáre vysoko v korunách. Larvy sa vyvíjajú v prvých dvoch rokoch pod kôrou starých dubov, v treťom roku sa zavrtávajú do dreva a dospievajú. Jeho prežívanie závisí od zachovania charakteru prírodných podmienok starých stromov (dub, pagaštan) v pralesných lesných formáciách kolinného a podhorského pásma dubín a lužných lesov. Živia sa miazgou poranených stromov, počas dňa sa zdržujú vo výletových otvoroch a v korunách stromov, aktívne sú hlavne v podvečer a v noci

Areál výskytu, rozšírenie: Osídľuje areál od strednej Európy po Prednú Áziu, Stredomorie, sever Afriky. Vyskytuje sa v južných predhoriach nižších pohorí. Kedysi bol na Slovensku veľmi hojný a označovaný za významného technického škodcu dreva. V súčasnosti je omnoho vzácnejší. Vyskytuje sa napr. v okolí Bratislavy, Trenčína, Nitry, Košíc, najmä južné predhoria nižších pohorí Slovenska. Obľubuje teplé dúbravy v klimaxovom štádiu sukcesie.

Spoločenská hodnota, ochrana: Je druhom európskeho významu. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6a (24/2003 Z. z.), HD2, HD4, Be2, E. V prírode počet fuzáča znižujú vtáky (ďatle a i.), parazitické blanokrídlovce, ale aj hubovité choroby. Imága rady lížu vytekajúcu šťavu z poranených stromov. Status ohrozenosti druhu je LR – menej ohrozený.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Ladmovské vápence SKUEV0032, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209, Plešivské stráne SKUEV0343, Slovenský raj SKUEV0112, Stredné Pohornádie SKUEV0328, Drieňovec SKUEV0342, Galmus SKUEV0287.

Zaujímavosť: Cerambyx je rod chrobákov z čeľade fuzáčovitých (Cerambycidae). Rod opísal v roku 1758 švédsky prírodovedec, botanik, taxonóm a entomológ Carolus Linnaeus (1707 – 1778). Do rodu patrí viacero druhov chrobákov, z ktorých je najznámejší vzácny a chránený druh fuzáč veľký (Cerambyx cerdo) Linnaeus, 1758. Zástupcovia toto rodu patria k stredne veľkým, až väčším zástupcom tejto čeľade.

Cerambyx cerdo – Nagy hőscincér

Törzs: ízeltlábúak (Arthropoda)

Osztály: Entognatha – Insecta s. lat.

Család: cincérfélék (Cerambycidae)

Leírás: A legnagyobb hazai cincér 25 – 54 mm hosszú, henger alakú teste van (a hossz csápok nélkül értendő). A bogár fémesen fekete színű, csak a fedőszárnyai színe terjed a barnás-feketetől a feketéig. Aránylag nagyméretű rágószerve van. Feje és tora ráncos (vannak sima páncélú egyedek is), fekete, fedőszárnya fémesen fekete, csak végei vöröses-barnák. Első felében durván szemcsés, második fele finom szemcséjű. Potroha az utolsó szelvény kivételével nagyon fényes, ritka és finom szőrzet borítja. A hím csápjai lényegesen túlnyúlnak testhosszán, a nőstények csápjai legfeljebb a fedőszárnyak végéig érnek el. Kivételesen elérhetik a 24 – 30 mm hosszúságot is, ez esetben kis hőscincérnek (Cerambyx scopolii) (18-28mm) is nézhetjük, azonban ennek teljes testfelülete fekete.

Az imágók (felnőtt egyedek) tölgyek törzsein élnek. A fák napos oldalait kedvelik, és a magasan a fakoronában található vastag ágakat is. A lárvák az első két évben az öreg tölgyfák kérge alatt fejlődnek, a harmadik évben befúrják magukat a fába és ott növekednek. Túlélése az öreg fák (tölgy, vadgesztenye) természetes körülményeinek fennmaradásától függ a tölgyesek és ártéri erdők dombvidéki és hegyek lábainál található erdős formációiban. Sérült fák mézgájával táplálkoznak, nappal a repülőnyílásokban és a fák koronáiban vannak, elsősorban este és éjjel aktívak.

Előfordulási terület, elterjedtség: Közép-Európától Elő-Ázsiáig, a Földközi-tenger körüli területeken, Észak-Afrikában honos. Az alacsonyabb hegységek déli előhegyein is megtalálható. Egykoron nagyon gyakori volt, jelentős fakárosítónak számított. Jelenleg sokkal ritkább. Megtalálható például Pozsony [Bratislava], Trencsén [Trenčín], Nyitra [Nitra], Kassa [Košice] környékén, főképp az alacsonyabb hegységek déli előhegyein. A szukcesszió klimaxstádiumában levő meleg tölgyeseket kedveli.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Európai jelentőségű faj. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6a (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), HD2, HD4, Be2, E. A természetben a hőscincérek számát a madarak (harkályok és mások), a parazita hártyásszárnyúak és gombás betegségek csökkentik. Az imágók kedvelt tápláléka a sérült fákból kifolyó mézga. A faj veszélyeztetettségi státusza LR – kevésbé veszélyeztetett.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ladmóci mészkövek [Ladmovské vápence] – SKUEV0032, Milic [Milič] – SKUEV0327, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209, Pelsőci dombok [Plešivské stráne] – SKUEV0343, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112, Középső Hernád-vidék [Stredné Pohornádie] – SKUEV0328, Drieňovec – SKUEV0342, Galmus – SKUEV0287,

Érdekesség: A Cerambyx nem, a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozik. A nemet 1758 a svéd természettudós, botanikus, taxonómus és entomolóogus, Carolus Linnaeus (1707 – 1778) írta le elsőként. A nemhez több bogárfaj tartozik, ezek közül a legismertebb a ritka és védett nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) Linnaeus, 1758. A nem képviselői a család közepes és nagyobb termetű tagjaihoz tartoznak.

Chlidonias niger – rybár čierny/čorík čierny

Trieda: Vtáky (Aves)

Rad: Čajky (Lariformes)

Čeľaď: Čajkovité (Laridae)

Rod: Rybár (Chlidonias)

Popis: Poznáme dva poddruhy: Chlidonias niger niger a Chlidonias niger surinamensis. Dĺžka tela je 22-24 centimetrov, rozpätie krídiel je 64-68 centimetrov, váha 60-86 gramov. Svadobný šat je úplne čierny, bežné operenie je zvrchu sivé, dole biele. Hlava, temeno, prsia a stred brucha je zamatovočierny, dolomán je modrošedý; dolné chvostové perie je biele; veslové peria sú tmavosivé so svetlejším okrajom. Kormidlové perie má svetlosivé. Oči sú hnedé, zobák sivočierny, nohy sú hnedočervené. Dĺžka chvosta je 8 cm. Hniezdenie začína v polovici mája a trvá do konca júna. Žije v menších kolóniách, často zmiešane s ďalšími druhmi. Hniezdo si stavia z vodných rias na vodnú hladinu. Znáška pozostáva z 3 vajec, na ktorých sedia obidvaja rodičia 20-22 dní. Mláďaťa vedia plávať už v prvé dni svojho života a ostávajú v hniezde ešte dva týždne. Potrava pozostáva z hmyzu, drobných rýb a lariev. V našich končinách sa zdržiava od apríla do novembra. Je našim pravidelným hniezdiacim vtákom. Lieta aj ponad obilninové polia, kde loví najmä kobylky a svrčky. Hniezdi v miernom pásme severnej pologule.

Areál výskytu, rozšírenie: Je rozšírený v Európe, v západnej časti Ázie, v Kanade a v severných oblastiach USA. Zimuje ďaleko na juhu. Eurázijská populácia tiahne až do tropickej Afriky. Biotopom sú jazerá, rybníky a močiare.

Spoločenská hodnota, ochrana: Vďaka veľkému areálu výskytu, svetová organizácia ho eviduje v červenom zozname. V Európe sa jeho stav znižujú. U nás je druhom európskeho významu. Jeho spoločenská hodnota je 15000,- SKK (500,-€). Je pod ochranou Bernského aj Bonnského dohovoru, ako aj národnou ochranou.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Senianske rybníky SKCHVU024, Medzibodrožie SKCHVU015.

Zaujímavosť: Je užitočným vtákom. Existujú záznamy o tom, že počas tiahnutia kobyliek v roku 1889 v oblasti Nezderského jazera sa objavovali v oblasti vo zvýšenom počte a v značnej pomáhali v ničení škodcov.

Chlidonias niger – Kormos szerkő

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Sirályalkatúak (Lariformes)

Család: sirályfélék (Laridae)

Nem: Chlidonias

Leírás: Két alfaja ismeretes: a Chlidonias niger niger és a Chlidonias niger surinamensis. Testhossza 22-24 cm, szárnyfesztávolsága 64-68 cm, tömege 60-86 g. Nászruhája teljesen fekete, normál színezete felül fekete, alul fehér. Feje, mellkasa, hasa közepe bársonyosan fekete, dolmánya kékesszürke. Alsó faroktollai fehérek; evezőtollai sötétszürkék, világos szegéllyel. Kormányzótollai világosszürkék. Szeme barna, csőre szürkésfekete, lába barnásvörös. Farokhossza 8 cm. A fészekrakás május közepén kezdődik, június végéig tart. Kisebb kolóniákban fészkel, gyakran más fajokkal együtt. Fészkét vízinövényekből készíti a vízfelszínen. A tojó 3 tojást tojik, a fészken mindkét szülő 20-22 napot ül. A fiókák már életük első napjaiban tudnak úszni, a fészekben még hétig maradnak. Táplálékuk rovarokból, apróbb halakból és lárvákból áll. Szlovákiában április és november között tartózkodik. Rendszeresen fészkel Szlovákiában. Gabonamezők fölött is repül, itt elsődlegesen sáskákra és tücskökre vadászik. Az északi félteke mérsékelt égövében honos.

Előfordulási terület, elterjedtség: Európában, Nyugat-Ázsiában, Kanadában és az USA északi területein honos. Messze délen telel. Az Eurázsiai populáció a trópusi Afrikába jár telelni. Élőhelyei a tavak, halastavak, mocsarak.

Eszmei értéke, védelme: Nagy elterjedtsége miatt a nemzetközi természetvédelmi szervezet vörös könyvében szerepel. Létszáma Európában csökken. Szlovákiában európai jelentőségű faj. Pénzben kifejezett eszmei értéke 15 000,- SKK (500,- €). A Bonni és Berni Egyezmények, ill. hazai jogszabályok védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ungszennai halastavak [Senianske rybníky] – SKUEV0208, Bodrogköz [Medzibodrožie] madárvédelmi terület – SKCHVU015

Érdekesség: Hasznos madár. Feljegyzések szerint 1889-ben a Fertő-tó környékén bekövetkezett sáskajárás során nagyobb mennyiségben jelentek meg és nagyban segítették a kártékony állatok megfékezését.

Circus pygargus – kaňa popolavá

Trieda: Vtáky (Aves)

Rad: Dravce (Falconiformes)

Čeľaď: Jastrabovité (Accipitridae)

Rod: Kaňa (Circus)

Popis: Je jedným z dvoch druhov kaní, ktoré hniezdia na území Slovenska. Tak ako v prípade ostatných druhov kaní, aj pri tomto druhu je výrazný pohlavný dimorfizmus, predovšetkým v sfarbení – druhový názov je odvodený od typického, popolavosivého sfarbenia hlavy, chrbta a hornej časti hrude samca, ktorý má prvých 8 letiek čiernych. V sfarbení samice prevláda hnedý odtieň na chrbtovej časti tela, brucho je bledé s výraznými tmavými škvrnami, svetlé nadchvostové krovky sú menej výrazné ako v prípade kane sivej. Ľudia si kane popolavé často mýlia s naším najpočetnejším dravcom – myšiakom hôrnym, no medzi oboma druhmi sú výrazné rozdiely. Kaňa popolavá je najmenšou z našich kaní. Je zreteľne menšia než kaňa močiarna. Je nápadne štíhla. Dosahuje rozpätie krídel 110 cm a hmotnosť 230-450 g. Krídla sú dlhšie a štíhlejšie ako u kani sivej. Chvost je dlhý a úzky.

Kaňa popolavá je sťahovavý druh, na naše územie prilieta v apríli, opúšťa ho koncom augusta až začiatkom septembra. Zimuje v Afrike južne od Sahary. Tak ako všetky druhy kaní hniezdi i tento druh výlučne na zemi. V priebehu mája, prípadne začiatkom júna znáša samica v rôznych intervaloch 3-7 vajec, na ktorých sedí výlučne samica.

Potravou kane popolavej sú predovšetkým drobné zemné cicavce, najčastejšie hraboš poľný. V potrave je tiež zriedkavejšie zastúpená aj iná korisť, ako malé vtáky, hmyz, obojživelníky a plazy.

Areál výskytu, rozšírenie: Európska hniezdna populácia, ktorá tvorí približne 50 % celosvetovej populácie, je rozšírená v pomerne veľkom areáli, no nerovnomerne. Najvyšší počet hniezdnych párov sa vyskytuje v Rusku (20000 – 35000), v Bielorusku a vo Francúzsku evidujú do 5000 párov. Obýva nížinné oblasti Slovenska, najmä Borskú, Podunajskú a Východoslovenskú nížinu a k nim priľahlé pahorkatiny. Najvhodnejším biotopom sú vlhké lúky.

Spoločenská hodnota, ochrana: Na Slovensku patrí kaňa popolavá medzi najvzácnejšie a zároveň najohrozenejšie dravce. Početnosť druhu na našom území sa odhaduje len na 10 – 30 hniezdnych párov, no veľmi kolíše, menia sa i hniezdne lokality podľa potravnej ponuky. Je druhom európskeho významu. Jej spoločenská hodnota je 50 000,- SKK (1660,- €). Je pod ochranou Washingtonského, Bonnského a Bernského dohovoru.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Medzibodrožie SKCHVU015.

Circus pygargus – Hamvas rétihéja

Osztály: Madarak (Aves)

Rend:Sólyomalakúak (Falconiformes)

Család : Vágómadárfélék (Accipitridae)

Nem: Circus

Leírás: A Szlovákiában honos két héjafaj egyike. Mint a többi héjafaj esetében, itt is jellemző a nemi jelleg kialakulása, elsősorban az egyedek színezetét tekintve – a faj neve a fej, a hát és a mellkas felső részének jellegzetes hamuszürke színezetéből származik, első hat karevezőtolla fekete. A nőstény színezetében a hát uralkodó színe a barna, hasa világos, jellegzetes sötét foltokkal, világos farok feletti fedőtollai kevésbé markánsak, mint a kékes rétihéja esetében. Az emberek gyakran összetévesztik a hamvas rétihéját a legnagyobb számban előforduló ragadozómadárral, az egerészölyvvel, azonban mindkét faj között lényeges eltérések vannak. A hamvas rétihéja a legkisebb szlovákiai héja. Egyértelműen kisebb, mint a barna rétihéja. Szembetűnően karcsú. Szárnyai fesztávolsága eléri a 110 cm-t, tömege 230-450 g. Szárnya hosszabb és karcsúbb, mint a kékes rétihéjáé. Farka hosszú és keskeny.

A hamvas rétihéja költözőmadár, az ország területére áprilisban érkezik, augusztus végén, ill. szeptember elején hagyja el. Afrikában, a Szaharától délre telel. Mint minden héja, ez a faj is kizárólag a földre rakja fészkét. Május folyamán, ill. június elején különböző intervallumokban 3-7 tojást tojik, ezeken kizárólag a tojó ül.

A hamvas rétihéja táplálékát elsősorban apró, a talajban élő emlősök alkotják, leggyakrabban mezei pocok. Táplálékát ritkábban alkotja más zsákmány, pl. apróbb madarak, rovarok, kétéltűek és hüllők.

Előfordulási terület, elterjedtség: Az Európában fészkelő populáció a világban megtalálható állomány mintegy 50%-át adja, aránylag nagy területen, ám eloszlása heterogén. A legnagyobb számú fészkelő pár Oroszországban található (20.000 – 35.000 pár), Fehéroroszországban és Franciaországban mintegy 5000 párt számlálnak. Szlovákiában főleg az alföldi részek lakója, ilyenek a Erdőháti alföld [Borská nížina], Duna-menti alföld [Podunajská nížina] és a Kelet-szlovákiai alföld [Východoslovenská nížina], valamint a hozzá tartozó dombságok. Legkedveltebb élőhelyei a nedves rétek.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Szlovákiában a hamvas rétihéja a legritkább és egyúttal leginkább veszélyeztetett ragadozómadarak közé tartozik. Az ország területén mindössze 10 – 30 fészkelő párra becsülik számukat, ám ez az érték nagyban ingadozik, változnak a fészkelőhelyek is, a táplálékellátástól függően. Európai jelentőségű faj. Pénzben kifejezett eszmei értéke 50 000,- SKK (1660,- €). A Bonni, Washingtoni és a Berni Egyezmények védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Bodrogköz [Medzibodrožie] madárvédelmi terület – SKCHVU015.

Cottus gobio – hlaváč bieloplutvý

Trieda: lúčoplutvovce (Actinopterigii)

Rad: skorpénotvaré (Scorpaeniforme)

Čeľaď: hlaváčové (Cottidea)

Popis: Vretenovité telo s veľkou, zhora sploštenou hlavou pokryté sliznatou kožou bez šupín. Ústa sú veľmi široké a ozubené. Na skrelových kostiach sú dva tŕne. Chrbtové plutvy sú dve, viditeľne oddelené, brušné sú posunuté dopredu, chvostová je mierne zaokrúhlená. Nemá plynový mechúr. Zafarbenie sa prispôsobuje okolitému prostrediu.  Chrbát zvyčajne hnedý až šedý s tmavými škvrnami, ostatné telo mramorované, brucho vždy svetlé. Na plutvách okrem brušných má tmavšie pásy. Spodný okraj veľkých očí je chránený zvláštnym pancierom. Oči majú zvláštne prispôsobenie na ochranu proti zrniečkam piesku, ktoré rýchly prúd vody v akom hlaváč žije, proti nim metá. Pred očnou guľou je ešte jedna rohovka. Priestor medzi ňou a okom je vyplnený tekutinou. Oko je takto chránené zvláštnymi „okuliarmi“.

Žije v tečúcich čistých vodách bohatých na kyslík. Má rád plytšie úseky horských a podhorských potokov s členitým kamenistým dnom a chladnou vodou. Ukrýva sa pod kameňmi, preto vyžaduje kamenité dno. Pri vyrušení sa pohybuje krátkymi skokmi a opäť sa ukrýva. Ryba je aktívna predovšetkým vo večerných a nočných hodinách. Živí sa menšími larvami vodného hmyzu. Hlaváč bieloplutvý je stredne veľká ryba, ktorá sa dožíva 10 rokov. Dorastá do 8 – 10cm, výnimočne 15 cm. Pohlavne dospieva v 1-3 rokoch. Trie sa v apríli až máji. Pri trení samice ukladajú ikry na spodnej a bočnej strane kameňa a samec ich stráži.

Areál výskytu, rozšírenie: Vo vodách väčšej časti Európy, v Írsku, Škótsku, v južnej časti Talianska a Balkáne. U nás osídľuje potoky a riečky pstruhového charakteru, najmä rieky Dunaj, Váh, Vlára, Hron, Nitra, Turiec, Kysuca, Orava, Hornád, Čiernošná, Zbojský potok, Ulička, Poprad, Dunajec.

.

Spoločenská hodnota, ochrana: Hospodársky význam nemá. Vplyvom znečistenia vody sa ich početnosť znižuje. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b (24/2003 Z. z.), HD2.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slaná SKUEV0398, Slovenský raj SKUEV0112 .

Cottus gobio – Botos kölönte

Osztály : Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Rend: páncélosarcúak (Scorpaeniformes)

Család: Kölöntefélék (Cottidea)

Leírás: Orsó alakú teste, felülről lapított feje, nyálkás, pikkely nélküli bőre van. Szája nagyon széles, fogazott. Kopoltyúfedőin két tövisszerű kinövés található. Két, láthatóan elkülönült hátúszója van, mellúszói előretoltak, farokúszója enyhén lekerekített. Nincs légzsákja. Színezetével alkalmazkodik környezetéhez. Hátának színe általában a barnától a szürkéig terjed, sötét foltokkal. Teste többi része márványmintás, hasa mindig világos. Uszonyain, a mellúszókon kívül sötét sávok vannak. Nagy szemének alsó segélyén speciális páncél van. Szeme ellenáll a homokszemeknek, amiket a kölönte által lakott gyors folyású vizek a szemének csapnak. Szemgolyója előtt van még egy szaruhártya. A szaruhártya és a szem közötti teret folyadék tölti ki. a szemét így speciális “szemüveg” védi.

Oxigénben gazdag, tiszta folyóvizekben él. Szereti a hegyi és hegyaljai patakok sekélyebb részeit, melyeknek alja tagolt, vize hideg. A kövek alatt rejtőzik, ezért köves mederaljat igényel. Ha megzavarják, rövid ugrásokkal mozog, majd megint elbújik. A kölönte elsősorban az esti és éjszakai órákban aktív. Vízi rovarok kisebb lárváival táplálkozik. A botos kölönte közepes nagyságú halfaj, életkora 10 év. Testhossza 8-10 cm, kivételes esetben 15 cm. Ivaréretté 1-3 éves korában válik. Áprilisban, májusban ívik. Ívás után a nőstény a kő alsó és oldalsó szegélyére helyezi ikráit, a hím pedig őrzi azokat.

Előfordulási terület, elterjedtség: Európa nagy részét, Írországban, Skóciában, Olaszország déli részén és a Balkán-félszigeten él. Szlovákiában a pisztrángnak megfelelő patakokban és folyókban honos, főleg a Duna [Dunaj], a Vág [Váh], a Vlára, a Garam [Hron], a Nyitra [Nitra], a Turiec, az Orava, a Hernád [Hornád], Čiernošná, Zbojský potok, Ulička, a Poprád [Poprad] és a Dunajec vizében.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Gazdasági jelentősége nincs. A vízszennyezés hatására száma csökken. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolás: 4b (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), HD2.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Sajó [Slaná] – SKUEV0398, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112.

Crex crex – chrapkáč poľný (chriašteľ poľný)

Trieda: Vtáky (Aves)

Rad: Chriaštele (Ralliformes)

Čeľaď: Chriašteľovité (Rallidae)

Rod: Chriašteľ (Crex)

Popis: Chrapkáč poľný patrí ku chriašteľom, avšak nie je tak prísne viazaný na vodu ako väčšina príbuzných druhov. Vták sa vyhýba rozsiahlym močiarom, skôr uprednostňuje vlhké lúky a trávnaté biotopy. Tento druh možno nájsť často aj na suchých lúkach, ktoré sa kosia. Jeho typické “chrap-chrap” alebo “krex-krex”, hlasné a cele hodiny opakované, je dobre počuť najmä v noci. Chrapkáč poľný patrí ku sťahovavým druhom, zimuje v južnej Afrike.

Poznávanie v prírode: Nápadný je najmä silný hlas samčekov: silné a chrapľavé kre – kre, ktorým neprestajne vábia samičky najmä v noci, ale občas aj cez deň. Je veľkosti drozda zvrchu hnedý, s čiernymi škvrnkami. Krk, hlava býva u samčekov sivomodrá. Pri zriedkavom lete sú nápadné hrdzavočervené krídla a spustené nohy.

Žije nenápadne v trávnatých porastoch: na lúkách, pasienkoch, úhoroch, buriniskách alebo iných bylinných porastoch od nížin až do hôr (mimo lesa). Koncom mája, po prílete z Afriky si stavia samička hniezdo na zemi, znesie 8-12 vajec z ktorých sa liahnu malé čierne kuriatka. Po 2-3 týždňoch sa osamostatňujú a môže dôjsť k druhému hniezdeniu. Počas hniezdenia sa živí najmä hmyzom, červami a inými bezstavovcami, menej rastlinnou potravou. Živí sa tu šťavnatými mladými steblami, semenami a drobným hmyzom, ale nepohŕdne ani mäkkýšmi dážďovkami, stonožkami a pavúkmi. Vzlieta skutočne len v prípade krajnej núdze. Pri vyrušení sa pomaly zdvihne od zeme s nohami spustenými dolu, preletí niekoľko metrov a opäť pristane vo vysokej tráve.

Chrapkáč poľný je pomerne široko rozšírený druh v Európe. Jeho hniezdna populácia je pomerne veľká, avšak sústavne klesajúca v posledných desaťročiach. V súčasnosti v niektorých krajinách má striedavo vzostupný trend, alebo sa drží na stálej úrovni. Na Slovensku celkový počet hniezdiacich párov 1 400-1700. Druh hniezdi na väčšine územia stredného a východného Slovenska. Populácia je relatívne stabilná. CHVÚ Senné a CHVÚ Medzibodrožie sú významnými lokalitami pre tieto vtáky. Stav ochrany je nepriaznivý. V CHVÚ Senné hniezdi do 10 párov, v CHVÚ Medzibodrožie asi 100 párov. Chriašteľ poľný potrebuje čo najprirodzenejšie lúky s pestrým zložením rastlín.

Spoločenská hodnota, ochrana: Celkový počet hniezdiacich párov v Európe je skoro 2 000 000. Krajiny s početnejšími populáciami sú Rusko, Ukrajina, Poľsko a Lotyšsko. Druh kategórie SPEC 1, stupeň ohrozenia V. Je chránený druh podľa zákona č.543/2002 Z.z. o ochrane prírody a krajiny so spol. hodnotou 70 000 Sk (2323,-€). Je druhom európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Ondavská rovina SKCHVU 037.

1. 1. 1. 1. Crex crex – Haris

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Guvatalakúak (Ralliformes)

Család: Guvatfélék (Rallidae)

Nem: Crex

Leírás: A haris nem kötődik olyan szigorúan a vízhez, mint rokon fajainak többsége. Elkerüli a nagy kiterjedésű lápok, inkább a nedves réteket és a füves élőhelyeket részesíti előnyben. Ezt fajt gyakran látni a kaszált száraz réteken is. A tipikus “chrap-chrap” vagy “krex-krex” hangot, amit hangosan, órákon át hallat, főleg éjjel hallani. A haris költözőmadár, Dél-Afrikában telel.

Felismerése a természetben: Főleg a hímek hangja jellegzetes: erős, rekedt kre – kre hang, mellyel a hím folyamatosan hívja a tojót, főleg éjjel, néha nappal is. Rigóméretű madár, felülről barna, fekete pöttyökkel. A hímek nyaka és feje szürkéskék. A haris ritkán látható repülés közben, olyankor előtűnik rozsdás-vöröses szárnya és leengedett lába is látható.

Füves növényzetben él, kerülve a feltűnést: réteken, legelőkön, műveletlen területen vagy egyéb növényzetben, az alföldektől egészen a hegyvidékekig (az erdőket kivéve). Május végén, Afrikából való visszatérése után a tojó a földön épít fészket, ezekbe 8-12 tojást tojik; a tojásokból apró fekete csibék kelnek ki. 2-3 hét elteltével önállósulnak, és következhet a második fészekrakás. A fészkelés során főleg rovarokkal, férgekkel és egyéb gerinctelenekkel táplálkoznak, növényekkel kisebb mértékben. Nedvdús fiatal fűszálakkal, magvakkal és apró rovarokkal táplálkozik, de nem veti meg a puhatestűeket, gilisztákat, százlábúakat és pókokat sem. Csak végszükség esetén emelkedik a magasba. Ha megzavarjuk, leengedett lábakkal lassan felemelkedik a földről, repül néhány métert, majd megint földre száll a magas fűben.

A haris aránylag nagymértékben elterjedt Európa területén. Fészekrakó populációja aránylag nagy, ám száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Jelenleg egyes országokban számuk változó, ill. állandó. Szlovákiában 1400 – 1700 párt számláló népesség található. A faj Közép- és Kelet-Szlovákia nagy részén fészkel. A populáció aránylag stabil. Az ungszennai [Senné] és bodrogközi [Medzibodrožie] madárvédelmi területek a faj jelentős élőhelyei. Védettségi helyzete kedvezőtlen. Az ungszennai [Senné] madárvédelmi területen tíznél kevesebb pár, a Bodrogközben [Medzibodrožie] mintegy 100 pár fészkel. A haris a lehető legtermészetesebb állapotú, változatos növényvilágú réteket kedveli.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Az Európában fészkelő párok összlétszáma majdnem eléri a két milliót. A legnépesebb populációk Oroszországban, Ukrajnában, Lengyelországban és Lettországban találhatóak. SPEC 1 kategóriába sorolt faj, V. veszélyeztetettségi fokkal. Az 543/2002. sz., természet- és tájvédelmi szlovák törvény szerint védett, eszmei értéke 70 000 Sk (2323,-€). Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ondavai síkság [Ondavská rovina] madárvédelmi terület – SKCHVU 037.

Dentrocopos leucotos – Ďateľ bielochrbtý

Trieda: vtáky (Aves)

Rad: ďatle (Piciformes)

Čeľaď: ďatľovité (Picidae)

Rod: ďateľ (Dendrocopos)

Popis: Veľký ako holub, málo väčší od ďatľa veľkého (dĺžka tela je asi 250 mm, krídla 144 mm chvosta 88 mm). Na krídlach nemá biele pole. Chrbtová časť je čierna, spodná časť s priečnymi bielymi a čiernymi pruhmi a škvrnami. Spodná časť chrbta je celkom biela, ostatné druhy ďatľov ju majú čiernu. Samček má tylo hlavy červené, samička čierne. Chvostové krycie perá sú ružovkasté.

Je stály vták. Obýva horské listnaté (bučiny), miešané a ihličnaté lesy. V zime sa spravidla stiahne do nižších polôh. V apríli až v máji znáša 3-5 bielych lesklých vajec veľkosti 31×23 mm. Podrobnejšie údaje o hniezdení ešte nie sú veľmi známe. Živí sa hmyzom, larvami, kuklami, ktoré zbiera v trúchnivejúcich kmeňoch a pňoch stromov. Konzumuje i plody rastlín (jarabina, lieskové orechy a pod.). Znáša 3 až 5 vajec o veľkosti 31×23 mm. Hniezdi vo veľmi spráchnivených kmeňoch a konároch, takže jeho vajcia a mláďatá sa dosť často stávajú obeťou víchrice. Hniezdi v dutine, ktorú si do stromu sám vydlabe. Vlastným hniezdom je len trieskami vystlané dno dutiny. Tieto dutiny slúžia často aj iným, veľmi vzácnym vtáčím druhom.

Areál výskytu, rozšírenie: Hojnejšie sa vyskytuje v Čechách, v predhorí Álp a v Alpách. Je rozšírený v Európe, od Malej Ázie až po Japonsko a Kamčatku. Na Slovensku sa vyskytuje v roztrúsených areáloch od Malých Karpát až po Vysoké Tatry (do 1 300 m), nie je však veľmi hojný. Hniezdi od 300 do 1400 m nad morom, väčšinou vo vyšších polohách. Početnosť populácie na Slovensku dosahuje 1500-2500 hniezdiacich párov.

Spoločenská hodnota, ochrana: Pre vzácny výskyt a užitočnosť ho treba všade chrániť. Na Slovensku je chránený podľa Bernského dohovoru, jeho spoločenská hodnoty je 30 000,- SKK (1000,- €).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slanské vrchy SKCHVU025.

Zaujímavosť: Ďatle sú osožné vtáky. Svoj zobák používajú ako kladivo alebo dláto. Odštepuje väčšie-menšie kúsky stromovej kôry, otvára úkryty hmyzu, vyťahuje ich jazykom a prehltáva ich.

Dentrocopos leucotos – Fehérhátú fakopáncs

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: harkályalakúak (Piciformes)

Család: harkályfélék (Picidae)

Nem: Dendrocopos

Leírás: Akkora, mint egy galamb, a nagy fakopáncstól egy picit nagyobb (testhossza mintegy 250 mm, szárnya 144 mm, farka 88 mm hosszú). Szárnyán nincs fehér mező. Háta fekete, alsó részén haránt-irányú fehér és fekete csíkok, foltok láthatóak. Hátának alsó része teljesen fehér, a többi fakopáncsfaj esetében fekete. A hím feje búbja vörös, a nőstényé fekete. Farkának fedőtollai rózsaszínes árnyalatúak.

Nem költözőmadár. Hegyvidéki lomblevelű erdőkben (bükkösökben), vegyes és tűlevelű erdőkben honos. Télen általában visszahúzódik az alacsonyabban fekvő területekre. A tojó áprilisban, ill. májusban 3-5 fényes fehér, 31×23 mm nagyságú tojást tojik. Fészkeléséről szóló részletes adatokkal nem rendelkezünk. Korhadó fatörzsekben és tuskókban élő rovarokkal, lárvákkal és bábokkal táplálkozik. Növények termésével is táplálkozik (madárberkenye, mogyoró stb.) A fészekalja 3-5 db, 31×23 mm nagyságú tojásból áll. Nagyon korhadt fatörzsekben és ágakban létesít fészket, tojásai és fiókái gyakran válnak szélvihar áldozataivá. A fában saját maga által készített odúban fészkel. Fészeknek mindössze az üreg aprítékkal bélelt alsó része tekinthető. Ezek az üregek gyakran tesznek jó szolgálatot más, nagyon ritka madárfajoknak.

Előfordulási terület/Elterjedtség: Csehországban, az Alpok előhegységeiben és az Alpokban gyakoribb. Európában, Kis-Ázsiától Japánig és Kamcsatkáig honos. Szlovákiában a Kis-Kárpátoktól a Magas-Tátráig elszigetelt területeken honos (1300 m alatt), azonban nem túl gyakori. 300 – 1400 m tengerszint feletti magasságban él, főleg a magasabban fekvő területeken. Szlovákiában kb. 1500-2500 párt számláló népesség található.

Eszmei értéke/védettsége: Gyér előfordulása és hasznossága miatt védeni kell. A Berni Egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 30 000,- SKK (1000,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szalánci hegyek [Slanské vrchy] – SKCHVU025

Érdekesség: A fakopáncsok hasznos madarak. Kalapács és véső helyett csőrüket használják. Kisebb-nagyobb fakéregdarabokat távolítanak el a fáról, ezzel felfedik a rovarok rejtekhelyeit, majd nyelvükkel elfogják és lenyelik zsákmányukat.

Dracocephalum austriacum – včelník rakúsky

Systém: Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida
Rad: Lamiales
Čeľaď: Lamiaceae (hluchavkovité)
Rod: Dracocephalum

Opis: Trváca 20- 35 cm vysoká bylina s mnohohlavým, drevnatejúcim podzemkom. Byľ je vystúpavá až priama, chudobne rozkonárená. Listy sú protistojné, dolné perovito laločnaté, stredné perovito dielne, horné perovitostrihané na 5 – 7 čiarkovitých úkrojkov. Súkvetím je papraslen. Kalich je dvojpyský, bielo vlnatý s dlhými kopijovitými zubmi. Dvojpysková koruna je až 3 – 4 cm dlhá. Plodom je krídlatá tvrdka. Kvitne vmáji až júni. Vyskytuje sa na xerotermných lesostepných skalnatých stanovištiach v kolínnom, zriedkavejšie až v submontánnom vegetačnom stupni. Osídľuje miesta s plytkými skeletnatými dvojfázovými pôdami (karbonátové litozeme až rendziny) s neutrálnou pôdnou reakciou a vysokým obsahom humusu. Geologickým podložím sú vápence a travertíny

Areál výskytu, rozšírenie: Eurázijský druh, rozšírený v roztrúsených areáloch od Pyrenejí do Predkaukazka. Na izolovaných lokalitách v juhozápadnej a strednej Európe, sú zachované ešte z predľadovej doby. U nás sa nachádza asi 6 lokalít. Rastie na skalnatých stráňach a lesostepiach v teplých okrajoch pohorí na styku s nížinami, na vápenatom podklade. V Alpách však vystupuje až nad 2000 m.n.m.
Na Slovensku sa druh vyskytuje na viacerých lokalitách v Slovenskom krase a na jednej lokalite v Spišskej kotline (Dreveník). Nepotvrdené údaje o výskyte druhu sú zo Slovenského rudohoria (okolie Kohúta), Malých Karpát (vinice v okolí Bratislavy) a Tríbeča (okolie Nitry).

Spoločenská hodnota, ochrana: Veľkosť populácií druhu ako aj ich počet na Slovensku sa neustále mierne zmenšuje. Vzhľadom na charakter stanovíšť však druh nie je na našom území bezprostredne ohrozený zánikom. Patrí do kategórie CR – kriticky ohrozený, druh európskeho významu. Je chránený medzinárodnými dohovormi: Príloha I Bernského dohovoru; Príloha rezolúcie Stáleho výboru Bernskej konvencie č. 6 (1998) – EMERALD a na národnej úrovni je zaradený do Vyhlášky MŽP SR č. 24/2003. Spoločenská hodnota je 3000,- SKK (100,-€).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343, Horný vrch SKUEV0356, Domické škrapy SKUEV0347.

Dracocephalum austriacum – Osztrák sárkányfű

 

Rendszer: növények-zárvatermők-kétszikűek (Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida)
Rend: ajakosvirágúak (Lamiales)
Család : Lamiaceae (Ajakosak)
Nemzetség: Dracocephalum

Leírás: Évelő, 20- 35 cm magas növény, többfejű, fásuló gyöktörzzsel. Szára emelkedő, ill. egyenes, kevés oldalhajtással. Levelei átellenes levélállásúak, az alsók osztottak, a középsők karéjosak, a felsők szeldeltek, 5 – 7 db csík alakú részre oszlanak. Virágzata félörv. A kehely kétajakos, fehér szőrök borítják, hosszú, lándzsa alakú fogakkal. A kétajakos párta 3-4 cm hosszú. Termése szárnyas aszmagtermés. Májusban, júniusban virágzik. Xeroterm erdősztyeppei, köves élőhelyeken él, dombsági, ritkábban hegyaljai vegetációs szinten. Sekély kétfázisú váztalajokban (humuszkarbonát talajoktól a rendzináig), melyek neutrális talajreakcióval és nagy humusztartalommal bírnak. Az alapkőzet mészkő és travertin.

Előfordulási terület, elterjedtség: Eurázsiai faj, elszórtan megtalálható területeken él a Pireneusoktól az Elő-Kaukázusig. Dél- és Közép-Európa elszigetelt helyein még a jégkorszak előtti időkből maradt fenn. Szlovákiában mintegy 6 ilyet terület található. Köves domboldalakon, erdősztyeppéken él a hegységek és az alföldek meleg találkozási helyein, mészköves alapon. Az Alpokban egészen 2000 m tengerszint feletti magasságban is megtalálható.
Szlovákiában a faj több élőhelyen van jelen a Szlovák Karsztban [Slovenský kras], egy élőhelyen a Szepességi-katlanban [Spišská kotlina] (Dreveník). Vannak alá nem támasztott információink a Szepes-Gömöri érchegységből (a Kohút-csúcs környékéről) a Kis Kárpátokból [Malé Karpaty] (a Pozsony [Bratislava] környéki szőlőkből) és a Tríbeč csúcsról (Nyitra [Nitra] környéke).

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj populációinak nagysága és száma Szlovákiában egyre csökken. Élőhelyei jellegéből adódóan azonban az ország területén nem fenyegeti a kihalás közvetlen veszélye. A CR – kritikusan veszélyeztetett kategóriájú európai fajok közé tartozik. Nemzetközi egyezmények védik: A Berni egyezmény I. melléklete; A Berni Egyezmény Állandó Bizottságának 6. sz. határozatának (1998) melléklete – EMERALD, nemzeti szinten a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma által kiadott 24/2003 sz. rendelet része. Pénzben kifejezett eszmei értéke 3 000,- SKK (100,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Pelsőci-fennsík [Plešivská planina] – SKUEV0353, Pelsőci dombok [Plešivské stráne] – SKUEV0343, Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Domicai karrmezők [Domické škrapy] – SKUEV0347.

Echium russicum – hadinec červený

Systém: rastliny-magnóliorasty-rosidy (Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida)
Čeľaď: borákovité (Boraginaceae)
Rod: hadinec (Echium)

Popis: Je to krásna rastlina, 30-100 cm vysoká dvojročná srstnatá, bez cibuľkatých štetín, zhrubnutý dlhý kolovitý koreň. Má jednoduchú priamu byľ, rozkonárenú až v súkvetí. Listy má striedavé, Prízemné listy sú v ružiciach, stopkaté, podlhovasté a celistvookrajové. Stonkové listy sú čiarkovité až úzko kopijovité, končisté, sediace, šikmo odstávajúce. Všetky sú srstnaté. Súkvetie tvorí úzky, hustý valcovitý strapec krátkych závinkov. Kvety má päťpočetné, súmerné, sediace. Kvetné obaly sú zrastené, koruna purpurovo, prípadne mäsovočervená, lievikovitá, chlpatá. Rúrka koruny je 2-krát dlhšia ako kalich, všetky tyčinky sú dlhšie ako rúka koruny. Plody sú štyri jednosemenné tvrdky, 2 mm dlhé a bradavičnaté. Kvitne v júni, júli až auguste.

Druh sa na našom území pôvodne vyskytoval najmä v rovinatých stepiach panónskej oblasti, odkiaľ bol postupne vytlačený a dnes ho možno nájsť najmä na extenzívne využívaných skalnatých svahoch s xerotermnou travinno-bylinnou až lesostepnou vegetáciou, ale i v opustených viniciach, na vápencových, dolomitových aj nevápencových substrátoch (najmä andezitoch), zriedka aj na spraši. Rastie v nížinnom až pahorkatinovom vegetačnom stupni.

Areál výskytu, rozšírenie: Hlavná časť areálu leží v južnej a strednej časti Ruska, na východ po Volgu a Orenburg. Na juhovýchod zasahuje na Kaukaz, na priľahlé oblasti Turecka a Iránu a izolovane do Turkménska. Na západ zasahuje do Rakúska (tu je už vyhynutý) a na Moravu. Na Slovensku sa druh vyskytuje na Kováčovských kopcoch, v Štiavnických vrchoch, Krupinskej planine, Drienčanskom krase, Slovenskom krase a v Demjatských kopcoch pri Prešove.

Spoločenská hodnota, ochrana: Vytvára populácie s veľkosťou niekoľkých desiatok jedincov. Veľkosť populácií druhu ako aj ich počet na Slovensku sa v posledných desaťročiach výrazne zmenšila, naďalej sa však druh u nás vyskytuje na viacerých stanovištiach a preto nie je u nás bezprostredne ohrozený zánikom.

Stupeň ohrozenia EN – ohrozený. Druh európskeho významu, chránený je lokálnymi zákonmi. Nie je zaradený do medzinárodných dohovorov. Je však zaradený do Vyhlášky MŽP SR č. 24/2003. Jeho spoločenská hodnota je 1500,- SKK (50,- €). Pre zachovanie jeho biotopov je potrebné odstraňovať sukcesné dreviny a v prípade potreby zabezpečiť v 2-3 ročných intervaloch pokosenie lokality, príp. extenzívnu pastvu. Rovnako treba zamedziť zalesňovaniu lokalít a vypaľovaniu porastu vo vegetačnom období.

Spoločenská hodnota, ochrana: SKUEV0340 – Český závrt, SKUEV0347 – Domické škrapy, SKUEV0356 – Horný vrch.

Echium russicum – Piros kígyószisz

Rendszer: növények-zárvatermők-kétszikűek (Plantae – Magnoliophyta – Rosopsida)
Család: érdeslevelűek (Boraginaceae)
Nemzetség: kígyószisz (Echium)

Leírás: Gyönyörű, 30-100 cm magas kétéves, szőrös, hagymás szőröktől mentes növény, melynek hosszú, vastag, karó alakú gyökere van. Egyszerű, egyenes szára van, elágazása csak a virágzatban valósul meg. Váltakozó levélállású, a tőlevelek lándzsásak, hosszúkásak, nem tagoltak. A felső szárlevelek szálasak, ill. keskeny lándzsás alakúak, csúcsosak, ülő levelek, ferdén elállóak. Mindegyikük szőrös. A virágzatot rövid tölcsérek keskeny, sűrű, henger alakú fürtje alkotja. Virágai ötállású, szimmetrikus, ülő virágok. Csészelevelei összenőttek, a párta bíbor, ill. húsvörös színű, tölcsér alakú, szőrös. A párta csöve kétszer hosszabb, mint a csésze, minden porzószál hosszabb, mint a párta csöve. Termése négy egymagos aszmagtermés, mely 2 mm hosszú, szemölcsös. Júniusban, júliusban, ill. augusztusban virágzik.

A faj az ország területén, főleg a pannon terület sík vidékein volt honos, ahonnan fokozatosan kiszorult, ma az extenzíven használt, xeroterm, füves, ill. erdősztyeppei növényzettel borított sziklás lejtőkön található meg, ill. elhagyott szőlőskertekben, mészköves, dolomitos ill. nem mészköves (főleg andezit-) szubsztrátumokon, ritkábban löszön. Alföldi, ill. dombvidéki területen él.

Elterjedtsége: Fő élőhelyei Oroszország déli, ill. középső részén találhatóak, keleten a Volgáig és Orenburgig. Délkeleten a Kaukázusig, a szomszédos törökországi és iráni területekig terjed, elszigetelten Türkmenisztánban is megtalálható. Nyugaton Ausztriáig (ahol már kihalt), ill. Morvaországban honos. Szlovákiában a faj Szécsénykovácsi-dombokon [Kováčovské kopce], a Selmeci-hegységben [Štiavnické vrchy], a Korponai fennsíkon [Kuprinská planina], a Derencsényi-karsztban [Drienčanský kras], a Szlovák-Karsztban [Slovenský Kras], és az Eperjes [Prešov] melletti Demétei-dombokon [Demjatské kopce].

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Tízes nagyságrendű egyedszámú populációkat alkot. A faj populációinak nagysága és száma Szlovákiában az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, a faj azonban számos élőhelyen van jelen, ezért a kipusztulás veszélye közvetlenül nem fenyegeti.

Veszélyeztetettségi fok: EN – veszélyeztetett. Európai jelentőségű faj, helyi jogszabályok védelme alatt áll. Nem része a nemzetközi egyezményeknek. A Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma által kiadott 24/2003 sz. rendelet része. Pénzben kifejezett eszmei értéke 1500,- SKK (50,- €). Élőhelyei fenntartása érdekében el kell távolítani a szukcessziós fákat és szükség esetén 2-3 évente biztosítani a terület lekaszálását, ill. extenzív legeltetést. Továbbá meg kell akadályozni a terület elerdősítését és felégetését a vegetációs időszakban.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: SKUEV0340 – Český závrt, SKUEV0347 – Domicai karrmezők [Domické škrapy], SKUEV0356 – Felsőhegy [Horný vrch].

Emys orbicularis – korytnačka močiarna

Trieda: plazy (Reptilia)

Rad: korytnačky (Testudines)

Čeľaď: vodnice (Emydidae)

Popis: Korytnačky vyhľadávajú zarastené jazerá, slepé ramena riek, väčšie bažiny, alebo melioračné kanály. Vyskytujú sa po hranicu asi 700 metrov nad morom. Cez deň sa radi slnia na spadnutých kmeňoch trčiacich z vody, alebo na kameňoch tesne pri brehu. Farba korytnačiek bahenných je tmavohnedá až čierna. Karapax môže byť farby hnedočervenej, hnedočiernej, zelenočiernej až čiernej zdobený bledozelenými, žltými až žltočervenými bodkami, alebo krátkymi prúžkami. Plastrón je žltý až červenohnedý s čiernymi navzájom komunikujúcimi škvrnami. Dĺžka dosahuje 15-25 cm. Korytnačka bahenná sa v prírode živí dravým spôsobom. Na brehoch loví chrobáky, dážďovky a iné bezstavovce. Vo vode jej potravu tvoria rôzne mäkkýše, hmyz, žubrienky, žaby, choré a poranené ryby. Korytnačka bahenná zimuje v našich prírodných podmienkach od októbra až novembra do apríla. V júli samica kladie do ľahkej piesčitej pôdy vajcia. Väčšinou je v znáške 2 až 8 vajec. Inkubácia v prírode trvá podlá klimatických podmienok od 80 do 140 dní. Mláďatá vyliahnuté v októbri sa ukrývajú do bahnitého dna vodných plôch a zimu prečkávajú len so zásobami, ktoré majú k dispozícii zo žĺtkového vaku.

Areál výskytu, rozšírenie: Žije v sladkých vodách, stojatých alebo mierne tečúcich. Vyskytuje sa v južnej Európe, Severnej Afrike, západnej Ázii a na východ jej areál rozšírenia zasahuje až po Aralské jazero. Ďalej žije v teplejších oblastiach strednej Európy, kde sa severne vyskytuje až po Poľsko. V severných oblastiach výskytu je všade chránená. Naše pôvodné populácie korytnačky bahennej boli viazané na Východoslovenskú nížinu a niektoré lokality na južnom Slovensku, Záhorskej nížine a na južnej Morave. Pravdepodobné jediná pravidelne sa rozmnožujúca populácia bola doteraz v Štátnej prírodnej rezervácii Tajba pri Strede nad Bodrogom. Obľubuje mŕtve ramená, väčšie zaplavené depresie, jazerá, kanály a pomalé vodné toky s bohatou vegetáciou, v ktorej blízkosti sa nachádza vhodná reprodukčná, piesčitá (sypká) lokalita, ktorá umožňuje zahrabať samici znášku. V minulosti boli na východnom Slovensku známe lokality po celej východoslovenskej rovine na juh od Vihorlatu. Vyskytuje sa v nížinách do 200 m n. m.

Spoločenská hodnota, ochrana: V našej červenej knihe je taktiež uvádzaná v kategórii kriticky ohrozený druh, ktorého ďalšie prežitie je pri neustálom pôsobení faktorov ohrozenia nepravdepodobné. Výskyt korytnačiek bahenných na východnom Slovensku je viazaný na ŠPR Tajba. Spoločenská hodnota 30 000,- SKK (1000,- €). Je druhom európskeho významu. Je pod ochranou Bernského dohovoru. Je kriticky ohrozeným druhom CR.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006, Tarbucka SKUEV0019.

Zaujímavosť: Zostupný trend populácie na Slovensku si vynútil uvažovať o ich územnej ochrane. ŠPR Tajba bola schválená SNR dňa 25. mája 1966. Tým sa právne zabezpečila územná ochrana korytnačky bahennej na jedinej reprezentatívnej lokalite Východoslovenskej nížiny s rozlohou 27,36 ha.

Emys orbicularis – Mocsári teknős

Osztály: hüllők (Reptilia)

Rend: teknősök (Testudines)

Család: mocsáriteknős-félék (Emydidae)

Leírás: A teknősök a növényzettel benőtt tavakat, folyók holtágait, nagyobb lápokat vagy a meliorációs csatornákat kedvelik. Előfordulásuk 700 m tengerszint feletti magasságig terjed. Nappal szívesen sütkéreznek a vízből kiálló köveken vagy közvetlenül a part mellett levő köveken. A mocsári teknősök színezete a sötétbarnától a feketéig terjed. A hátlemez lehet barnás-vöröses, barnás-zöld, zöldes-fekete, ill. fekete, rajta világos zöld, sárga, vöröses-sárga pöttyökkel vagy rövid csíkokkal. A haslemez színe a sárgától a vöröses-barnásig terjed, benne fekete, egymásba illő foltokkal. Hossza 15-25 cm. A mocsári teknős ragadozó életmódot folytat. A parton bogarakra, gilisztákra és más gerinctelenekre vadászik. A vízben élő tápláléka a puhatestűek, rovarok, ebihalak, békák, beteg és sérült halak. A mocsári teknős az országban honos természeti körülmények között az október, ill. november és április közötti időszakban telel. Júliusban a nőstény könnyű, homokos talajba rejti tojásait. Általában 2-8 tojást rak. A légköri viszonyoktól függően 80-140 nap alatt kelnek ki a kis teknősök. Az októberben kikelt egyedek a vizek üledékeibe bújva várják ki a tavaszt, mindössze a tojás sárgájában található tápanyagmennyiséggel.

Előfordulási terület, elterjedtség: Álló vagy lassan folyó édesvizekben él. Dél-Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában honos, keleten egészen az Aral-tóig terjednek élőhelyei. Közép-Európa melegebb területein is megtalálható, legészakibb élőhelye Lengyelországban van. Északi élőhelyein mindenütt védett. Szlovákia eredeti mocsáriteknős-populációi a Kelet-Szlovákiai Alföldre és egyes Dél-Szlovákiai területekre, az Erdőháti-alföldre és Dél-Morvaországra korlátozódtak. Feltételezések szerint az egyetlen rendszeresen szaporodó populációja a bodrogszerdahelyi [Streda nad Bodrogom] “Tajba” állami természeti rezervátum területén volt eddig. Kedveli a holtágakat, nagyobb ártereket, tavakat, csatornákat, buja növényzetű lassú vízfolyásokat, melyek közelében van egy megfelelő, homokos (laza talajú) tojásrakó hely, ahová a nőstény lerakhatja tojásait. A múltban a Vihorlát-hegységtől [Vihorlat] délre a teljes Kelet-Szlovákiai Alföldön voltak élőhelyei. Alföldeken, 200 m tengerszint feletti magasságig honos.

Eszmei értéke, védelme: a szlovák vörös könyvben kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon – további túlélése a veszélyeztető tényezők folyamatos fennmaradása mellett valószínűtlen. Kelet-Szlovákiában a mocsári teknős jelenléte a Tajba természetvédelmi területhez kapcsolódik. Pénzben kifejezett eszmei értéke 30 000,- SKK (1000,- €). Európai jelentőségű faj. A Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Szlovákiában kritikusan veszélyeztetett fajként tartják számon (CR).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006, Tarbucka – SKUEV0019.

Érdekesség: A szlovákiai populáció csökkenő mutatói kikényszerítették a faj területi védelmét. A Tajba természetvédelmi területet 1966. május 25-én hagyta jóvá a szlovák parlament. Ezzel jogilag biztosította a mocsári teknős területi védelmét a Kelet-Szlovákiai-alföld egyetlen reprezentatív területén, 27,36 ha alapterületen.

Falco cherrug – Sokol rároh

Trieda: vtáky (Aves)

Rad: sokolotvaré (Falconiformes)

Čeľaď: sokolovité (Falconinae)

Rod: pravé sokoly (Falconini)

Popis: Je náš sťahovavý vták. Chrbát je hnedý, brušná strana je svetlá s hnedými škvrnami. Množstvo a veľkosť týchto škvŕn sa individuálne líši. Fúz je hnedý, užší a menej nápadný než u sokola sťahovavého. Chvost je hnedý s nevýraznými priečnymi svetlými škvrnami. Sokol rároh je podobnej veľkosti alebo trochu väčší ako sokol sťahovavý, len rozdiel medzi samcom a samicou je menší. Dosahuje hmotnosť do 1200 g a rozpätie okolo 105-125 cm. Krídla sú širšie a menej špicaté než u sokola sťahovavého, chvost je dlhší. Rárohy boli výrazne potravne viazané na sysle. Po ústupe sysľov sa zamerali na inú korisť a lovia predovšetkým vtáky. U nás sa zamerali predovšetkým na holuby a napr. v susednej Ukrajine na havranovité vtáky. Okrem toho sa v ich potrave objavujú drobné hlodavce, chrčky, široké spektrum malých až veľkých vtákov (do veľkosti kačice divej).

Hniezdia na skalách alebo na stromoch. Vlastné hniezda nestavajú, ale obsadzujú hniezda po iných veľkých vtákoch. . Radi hniezdievali napr. aj v kolóniách volaviek, kormoránov, či bocianov bielych. Na hniezdiská sa vracajú vo februári alebo až v prvej polovici marca. Samica znáša koncom marca až v prvej polovici apríla 3-4 vajíčka, na ktorých sedí približne 30 dní. Mláďatá ostávajú na hniezde okolo 6 týždňov. Po vyletení sú ešte asi mesiac kŕmené rodičmi.

Areál výskytu, rozšírenie: Ako pôvodne stepný druh u nás obýva iba južné časti štátu v blízkosti prírodnej či kultúrnej stepi, kde loví. Hniezdi v nižších pohoriach alebo aj priamo na nížinách, v starých listnatých alebo zmiešaných lesoch, lužných lesoch, prípadne aj v stromoradiach, či na skalách. Obýva strednú a východnú Európu, juhozápadnú Áziu, stepi južného Ruska až po Mongolsko a Tibet. Európska populácia sa sústreďuje do južného Ruska a východnej Ukrajiny a dve izolované populácie obývajú: 1. Maďarsko, Slovensko, Česko, Rakúsko, Chorvátsko a 2. Rumunsko, Bulharsko a Moldavsko. Na Slovensku obýva južné oblasti. Mladé jedince sú naopak prelietavé až sťahovavé a tiahnú do južnej Európy až Prednej Ázie..

Spoločenská hodnota, ochrana: Od šesťdesiatych rokov sa prejavuje pokles početnosti našej populácie. Jednou z príčin by mohol byť aj veľký úbytok jeho voľakedy hlavnej koristi- sysľa pasienkového. Ďalej sa negatívne prejavuje intenzifikácia lesného hospodárstva, ktorá spôsobuje nedostatok starých lesov s dostatkom veľkých hniezd po iných vtákoch ako aj rušenie. V deväťdesiatych rokoch nastal pravdepodobne veľmi mierny nárast početnosti populácie na súčasných 30-40 párov. Je druhom európskeho významu. Jeho spoločenská hodnota je 100 000,- SKK (3330,- €). Je pod ochranou Washingtonskej, Bonnskej a Bernskej konvencie.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Ondavská rovina SKCHVU 037, Košická kotlina SKCHVU009.

Zaujímavosť: Je totemovým zvieraťom viacero kultúr a národov. Je známym „turulom“ maďarskej mytológie, totemovým zvieraťom rodu Arpádovcov.

Falco cherrug – Kerecsensólyom

Osztály: Madarak (Aves)

Rend:Sólyomalakúak (Falconiformes)

Család: sólymok (Falconidae)

Rod: valódi sólymok (Falconini)

Leírás: Költözőmadár. Háta barna, hasa világos, sötét foltokkal. A foltok száma és nagysága egyedenként változik. Bajsza barna, keskenyebb és kevésbé feltűnő, mint a vándorsólyom esetében. Farka barna, nem túl feltűnő haránt irányú világos foltokkal. A kerecsensólyom hasonló nagyságú, ill. picit nagyobb, mint a vándorsólyom, kivéve, hogy a hím és a nőstény közötti különbség kisebb. Tömege eléri az 1200 grammot, szárnyának fesztávolsága kb. 105-125 cm. Szárnya szélesebb és kevésbé spicces, mint a vándorsólyomé, farka hosszabb. A kerecsensólymok régebben kizárólag ürgével táplálkoztak. Az ürgék visszaszorulásával más táplálékot kerestek, elsősorban madarakra vadásznak. Szlovákiában elsősorban galambokra vadásznak, míg pl. a szomszédos Ukrajnában hollófélékre. Ezen felül apróbb rágcsálókkal, hörcsögökkel, kis és nagyobb madarak széles spektrumával táplálkoznak (egészen a vadkacsa-nagyságúakig).

Sziklákon vagy fákon fészkelnek. A kerecsensólyom nem épít saját fészket, más nagy madarak fészkeit veszi birtokba. . Szívesen fészkel kócsagok, kormoránok vagy fehér gólyák között. Fészekrakó helyére februárban vagy március első felében tér vissza. A nőstény március végén, ill. április első felében 3-4 tojást rak, ezeken kb. 30 napig ül. A fiókák a fészekben kb. 6 hétig maradnak. Kirepülésük után még egy hónapig etetik őket a szülők.

Előfordulási terület, elterjedtség: Eredetileg sztyeppei fajként csak az ország déli részeiben honos, a vadászterületének számító természetes vagy kultúrsztyeppen. A faj egyedei alacsonyabb hegységekben vagy közvetlenül az alföldeken, öreg lomblevelű vagy vegyes erdőkben, ártéri erdőkben, esetleg fasorokban vagy sziklákon fészkelnek. A faj Közép- és Kelet-Európában, Dél-Nyugat Ázsiában, Dél-Oroszország sztyeppéin honos, egészen Mongóliáig és Tibetig. Az európai populáció Dél-Oroszországban összpontosul és Dél-Ukrajnában, valamint létezik két elszigetelt populáció is, ezek az alábbi területen találhatóak meg: 1. Magyarország, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Horvátország, ill. a 2. populáció: Románia, Bulgária, Moldova. Szlovákiában az ország déli részén honos. A fiatal egyedek vándor-, ill. költőző életmódot folytatnak, Dél-Európáig, ill. Elő-Ázsiáig is elrepülnek.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A múlt század hatvanas éveitől kezdődően csökken a szlovákiai populáció létszáma. Ennek egyik oka a valamikori fő táplálékforrás, az ürge nagymértékű visszaszorulása. Rossz hatással van rájuk az erdőgazdálkodás intenzívebbé válása is, ami a más madarak által épített fészkekben gazdag öreg erdők hiányához vezet, ill. zavarja a madarakat. A kilencvenes években egy nagyon enyhe létszámnövekedés ment végbe, számuk a jelenlegi 30-40 párra nőtt. Európai jelentőségű faj. Pénzben kifejezett eszmei értéke 100 000,- SKK (3330,- €). A Bonni, Berni és Washingtoni Egyezmények védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Ondavai síkság [Ondavská rovina] – SKCHVU 037, Kassai katlan [Košická kotlina] – SKCHVU009.

Érdekesség: Több kultúra és nemzet totemállata. Ez a madár a magyar mítoszok “turulja”, az Árpád-házi királyok totemállata.

Ficedula parva – muchárik červenohrdlý

Rad: Spevavce (Passeriformes)

Čeľaď: Muchárikovité (Muscicapidae)

Rod: Muchárik (Ficedula)

Popis: Krídla bez bielych škvŕn. Dospelé samce majú pomarančovočervené hrdlo. V prvom roku rovnako ako samice nemajú typickú červenú škvrnu, vrchnú stranu tela majú jednotne hnedosivú a spodnú béžovobielu. Samce v druhom roku už majú na hrdle malú oranžovočervenú škvrnu, ale sýtosivé sfarbenie hlavy dospelých samcov im ešte chýba. Vonkajšie kormidlové perá má pri koreni biele a zdržiava sa väčšinou v korunách stromov. V krídle bez bieleho poľa, čím sa líši aj od čiernobielych muchárikov. Hlavnou súčasťou potravy je hmyz. Mucháriky ho zozobávajú z listov a vetvičiek, v nepriaznivom počasí občas aj zo zeme. Koncom leta sa živia aj rôznymi bobuľami. Po zemi pohybuje len výnimočne, väčšinou len ak vylieta za hmyzom lietajúcim po kvetoch. Prevažne sa pohybuje v korunách stromov. Hniezdo často umiesťuje v rôznych polodutinách a vyhnitých častiach starých kmeňov. Ako hniezdny materiál používa mach, stebla a srsť. Keď mláďatá z hniezda vyletia, zdržiava sa rodina ešte niekoľko dní pohromade v blízkosti hniezda. V tom čase sa mláďatá často skrývajú v okolitom kroví.

Areál výskytu, rozšírenie: Rád hniezdi vo vlhkých bučinách, ale nájdeme ho aj v iných listnatých lesoch s väčším počtom odumierajúcich stromov, vždy v blízkosti vody. Vo východných častiach strednej Európy hniezdi aj v ihličnatých lesoch.

Spoločenská hodnota, ochrana: Počet hniezdiacich párov na Slovensku sa odhaduje na 5 až 10 000 párov. Jeho spoločenská hodnota je 15 000,- SKK/ 498,- Eur. V Maďarsku je chránený, jeho spoločenská hodnota je 10 000,- Ft. Je pod ochranou Bonnského a Bernského dohovoru. Je druh európskeho významu

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slanské vrchy SKCHVU025, Volovské vrchy SKCHVU 036.

Ficedula parva – Kis légykapó

Rend: énekesmadarak vagy verébalakúak (Passeriformes)

Család: Légykapó-félék (Muscicapidae)

Nem: Ficedula

Leírás: Szárnyán nincsenek fehér foltok. A felnőtt hímek nyaka narancsvörös. Első életévükben a tojókhoz hasonlatosan nincs meg a tipikus vörös foltjuk, testük felső része egységesen barnás-szürke, alsó része drapp-fehér. A hímeknél a második életévben már megjelenik a narancsvörös folt, ám a felnőtt hímek élénk szürke színezete még nincs meg. A külső kormányzótollak a tőnél fehérek; általában fák koronájában tartózkodik. A szárnyában nincs meg a fehér folt, ez különbözteti meg a fekete-fehér légykapóktól. Főleg rovarokkal táplálkozik. A légykapó ezeket a leveleken és ágakon szerzi be, viszontagságosabb időjárás esetén a talajról is. A nyár végén különféle bogyókkal is táplálkozik. A talajfelszínen csak kivételes esetben mozog, általában csak akkor van a talaj közelében, ha virágokra szálló rovarok után megy. Főleg fák koronáiban tartózkodik. Fészkét gyakran különböző mélyedésekbe és öreg fák kikorhadt részeibe rakja. A fészek megépítéséhez mohát, fűszálakat, állatszőrt használ. Amikor a fiókák kirepülnek a fészekből, a család még néhány napig együtt van a fészek közelében. Ebben az időben a fiatal egyedek a környező cserjék közt vannak.

Előfordulási terület, elterjedtség: Kedvelt fészekrakó helyei a nedves bükkerdők; megtalálható a nagyobb mennyiségű elhaló fát tartalmazó egyéb lomblevelű erdőkben is, ám mindig csak vízközelben. Közép-Európa keleti részein tűlevelű erdőkben is fészkel.

Pénzben kifejezett, eszmei értéke, védettsége: Számuk Szlovákiában 5-10 ezer fészkelő párra tehető. Pénzben kifejezett eszmei értéke 15 000,- SKK (498,- €). Magyarországon védett, eszmei értéke 10.000 Ft. A Bonni és a Berni Egyezmények védelme alatt áll. Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szalánci-hegység [Slanské vrchy] – SKCHVU025, Szepes-Gömöri Érchegység [Volovské vrchy] – SKCHVU 036.

Gobio kessleri – hrúz Kesslerov

Trieda: lúčoplutvovce (Actinopterigii)

Rad: kapry (Cypriniformes)

Čeľaď: kaprovité (Cyprinidae)

Popis: Žije v podhorských úsekoch tokov, vyskytuje sa v prúdoch, ale na menej exponovaných miestach ako hrúz fúzatý. Má pomerne dlhé fúzy ktoré dorastajú k zadnému okraju oka. Dorastá do 10-12 cm. Oproti hrúzovi fúzatému nemá hrdlo pokryté šupinami. Telo sa líši od ostatných druhov svetlejšou farbou až striebristo lesklou, na bokoch s radom asi 10 tmavých škvŕn. Na párnych plutvách je nejasný, tmavý pruh. Na chrbtovej a chvostovej plutve má jeden až tri rady tmavých pásikov. Živí sa ako ostatné druhy hrúzov, drobnými bezstavovcami. Sú všežravé. Konzumujú obmedzene aj rastlinnú potravu. Dožívajú sa do 8 rokov, dospievajú väčšinou v druhom roku života. Vytierajú sa v mesiaci máj – jún, a to na štrkovitý, alebo pieskový podklad Samice sa vytierajú v 3–4 dávkach, s odstupom 7 – 10 dní, pri teplote vody 12– 18°C.

Hrúzy žijú v húfoch na dne, ktoré majú valcovité vretenovité telo s pretiahnutou chvostovou časťou, hranatú hlavu na ktorej sú spodné vysúvateľné ústa s jedným párom fúzov, podľa ktorých je možné rozpoznať niektoré druhy.

Areál výskytu, rozšírenie: Hrúzy sa vyskytujú takmer v celej Európe. Boli zistené v povodí riek Dunaj, Dnester, Prut, San (prítok Visly). V SR žije vo všetkých čistejších vodách, bohatších na kyslík s výnimkou horských potokov a bahnitých stojatých vôd. Znášajú aj mierne nečistenie. Zistili ho v Dunaji, Váhu, Hrone, Ipli a v povodí Rimavy, Tisy, Bodrogu a ešte v niektorých oblastiach na východe Slovenska.

Spoločenská hodnota, ochrana: Výrazný pokles jeho výskytu a dokonca vymiznutie z niektorých tokov je prejavom vysokého stupňa ohrozenia tohto druhu v našich vodách. CR- je kriticky ohrozený druh. Zákonom chránený druh pod pokutou 300 – 1200 SKK (10-40,- €). Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 6b (24/2003 Z. z.), HD2, Be3

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Stretavka SKUEV0235, Latorica SKUEV0006.

 

Gobio kessleri – homoki küllő

Osztály : Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)

Család : Pontyfélék (Cyprinidae)

Leírás: Vízfolyások hegyaljai szakaszaiban honos, a vízáramban, ám a felpillantó küllővel ellentétben kevésbé exponált helyeken. Aránylag hosszú bajsza van, ez elér szeme hátsó sarkáig. 10-12 cm hosszú. A felpillantó küllővel ellentétben nyakát nem fedi pikkely. A teste a többi fajhoz képest világosabb színű, lehet egészen ezüstösen csillogó is, oldalán kb. 10 sötét folttal. Páros úszóin egy életlen, sötét sáv van. Hát- és farokúszóján 1-3 sor sötét csík van. A többi küllőfajhoz hasonlóan apró gerinctelenekkel táplálkozik. Mindenevő. Korlátozott mértékben növényekkel is táplálkozik. Elérheti a 8 éves életkort is, az egyedek általában második életévükben válnak ivaréretté. Az ívás májusban, júniusban zajlik, kavicsos vagy homokos területen. A nőstények 3-4 alkalommal ívnak 12-18 °C hőmérsékletű vízben, az ívások közt 7-10 napnyi szünetet tartanak.

A küllők rajokban élnek a mederfenéken, testük hengeres, orsós alakú, elnyúló farokrésszel, fejük szögletes, állkapcsuk kitolható, egy pár bajusszal rendelkeznek – ez utóbbi segít az egyes fajok megkülönböztetésében.

Előfordulási terület: A küllők szinte egész Európában megtalálhatóak. Jelenlétüket kimutatták a Duna, a Dnyeszter, a Prut és a San folyók vízgyűjtő területén (ez utóbbi a Visztula egyik mellékfolyója). Szlovákiában minden tisztább, oxigénben gazdag víz vízben honosak, kivéve a hegyi patakokat és az üledékes állóvizeket. Elviselik az enyhén szennyezett vizet is. Jelenlétüket kimutatták a Duna [Dunaj], a Vág [Váh], a Garam [Hron], az Ipoly [Ipeľ], a Rima [Rimava], a Tisza [Tisa] és a Bodrog vízgyújtő területén, és Kelet-Szlovákia további részeiben is.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Előfordulásának csökkenése, ill. egyes vízfolyásokból való kihalása a faj szlovákiai veszélyeztetettségének jele. Kritikusan veszélyeztetett faj (CR). Törvény által védett faj, 300 – 1200 SKK (10-40 EUR) büntetés jár érte. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, Be3.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Stretavka – SKUEV0235, Latorca [Latorica] – SKUEV0006.

Gymnocephalus baloni – hrebenačka vysoká

Trieda: lúčoplutvovce (Actinopterygii)

Rad: ostriežotvaré (Perciformes)

Čeľaď: ostriežovité (Percidae)

Popis: Dorastá v priemere do 95 mm, telo je zavalité, pomerne vysoké, zo strán sploštené. Hlava je stredných rozmerov, pomerne vysoká a hlavne široká. Oko pomerne veľké. Rypák pomerne krátky. Ústa malé. Chrbtová plutva dlhá a vysoká, nasadá pomerne tesne za hlavou pred úrovňou prsných plutiev. Brušné plutvy nasadajú mierne za úrovňou prsných plutiev a sú dlhšie ako prsné. Chrbtová plutva zasahuje viac odzadu ako u ostatných. Najmenšia výška tela je 7-10% dĺžky tela. Telo ošupené i na hrdle, šupiny zasahujú až na chvostovú plutvu, hlava je holá.

Základné zafarbenie chrbta tmavo olivovo zelené až šedo zelené, boky hnedasté, brucho belavé až žltkasté. Šupiny lemované drobnými šedo hnedými škvrnami, na chrbte a na bokoch nepravidelné drobné hnedasté škvrnky, okrem nich sú škvrny približne veľkosti oka v strednej línií tela zoradené do takmer slabo viditeľného pozdĺžneho pásu. Pri chrbtovej plutve je 4-6 väčších škvŕn a pod nimi na bokoch tela ďalšie, čo vytvára dojem priečneho pruhovania. Škvrny strácajú smerom dole na intenzite. Na lícach sú  drobné škvrny, na zátylku nejasné tmavé v a za ním, pred bázou chrbtovej plutvy, veľká nejasná škvrna. Chrbtová, chvostová a ritná plutva škvrnité. Brucho pigmentované drobnými svetlo hnedými škvrnami. Preferuje väčšie rieky, ich ramená, príp. pravidelne zaplavované biotopy v inundáciách.

Areál výskytu, rozšírenie: Známy z hlavného toku Dunaja až po Bavorsko, z jeho prietokových ramien na území SR, z delty v Rumunsku a z dolných úsekov niektorých dunajských prítokov, ako možno usudzovať z výskytu v rieke Latorica a v rieke Timis pri Peciul Nou v Rumunsku. V Maďarsku tiež registrovali tento druh. Na území SR bola doteraz zistená v celom úseku Dunaja, od Bratislavy až po Štúrovo, v niektorých jeho prietokových ramenách, v zavodňovacom kanály medzi Kľúčovcom a Kližskou Nemou, ďalej v ústí Ipľu pri Chľaboch a v Latorici pri Vojanoch (Dunaj, Váh, Ipeľ, Laborec, Latorica, Tisa, Uh, Ondava).

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu: EN – ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6b (24/2003 Z. z.), HD2, HD4, Be3, E. Druh európskeho významu. Spoločenská hodnota je 8000,- SKK (266,- €).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006.

Gymnocephalus baloni – Széles durbincs

Osztály : Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Rend: Sügéralakúak (Perciformes)

Család: Sügérfélék (Percidae)

Leírás: Általában 95 mm hosszúra nő meg, teste zömök, aránylag magas, oldalról lapított. Feje közepes nagyságú, aránylag magas, ám főleg széles. Szeme aránylag nagy. Orr-része aránylag rövid. Szája kicsi. Farokúszója hosszú és magas, fejéhez aránylag közel található a mellúszók szintje előtt. Hasúszói a mellúszók magasságán enyhén túl találhatóak, hosszabbak, mint a mellúszók. Farokúszója a többi faj farokúszójához képest hátrább található. Testének legkisebb magasságú helye a testhossz 7-10%-át teszi ki. Teste a nyakán is pikkelyes, a pikkelyek a farokúszón is megtalálhatóak, a feje pikkelymentes.

Háta alapszínezete a sötét olivazöldtől a szürkészöldig terjed, oldala barnás, hasa fehéres, ill. sárgás. Pikkelyeinek széle apró barna foltokkal szegélyezett, hátán és oldalain szabálytalan alakú, apró barna foltokkal, ezen felül szemméretű foltok vannak a test középvonalán egy gyengén látható hosszanti csíkba rendezve. A farokúszónál van 4-6 nagyobb folt, alattuk a test oldalán további foltok, ami a haránt irányú csíkozás látszatát kelti. A foltok lefelé haladva egyre kevésbé láthatóak. Pofája két oldalán apró foltok vannak, nyakszirtjénél életlen sötét foltok, majd a farokúszó alapjánál egy nagy életlen folt. Hát-, farok és fenékúszója foltos. Hasa apró világosbarna foltokkal tarkított. Kedveli a nagyobb folyókat, azok ágait, ill. az árterek gyakran elöntött területeit.

Előfordulási terület, elterjedtség: A Duna főfolyásában egészen Bajorországig honos, Szlovákiában a Dunába torkolló folyókban, ismeretes a folyó romániai deltájában és az egyes Duna-ágak alsó szakaszain is, amint azt a szlovákiai Latorca [Latorica] folyóban, ill. a romániai Peciul Nou mellett a Timis folyóban talált példányok tanúsítják. Magyarországon szintén megtalálható a faj. Szlovákiában a Duna teljes szakaszán, Pozsonytól [Bratislava] Párkányig [Štúrovo], egyes mellékágaiban, a Kulcsod [Kľúčov] és Kolozsnéma [Kližská Nemá] közötti öntözőcsatornában, az Ipoly folyó torkolatánál Helemba [Chľaba] községnél, a Latorcában [Latorica] Vajánnál [Vojany] (Duna [Dunaj], Vág [Váh], Ipeľ [Ipoly], Laborc [Laborec], Latorca [Latorica], Tisza [Tisza], Ung [Uh], Ondava folyókban).

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza: EN – veszélyeztetett. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolás: 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be3, E. Európai jelentőségű faj. Pénzben kifejezett eszmei értéke 8 000,- SKK (266,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006.

Isophya stysi – kobylka Štysova

Trieda: hmyz (Insecta)

Rad: rovnokrídlovce, kobylky (Orthoptera, Ensifera)

Čeľaď: kobylkovité (Tettigoniidae)

Rod: Isophya (kobylka)

Popis: Dorastajú vo všeobecnosti dĺžky 15 – 75 mm. Majú z bokov sploštené telo prispôsobené pre lepší pohyb v nízkej vegetácii. Zväčša mávajú krycie sfarbenie prostredia – hnedé alebo zelené, väčšina má schopnosť maskovania – mimicry – a napodobňujú sfarbením blízke okolie. Samce vydávajú zvuky vďaka orgánu na vnútornom okraji krídel. Hlavu majú sklonenú silnými hryzadlami dole. Oči sú zložené. Na chrbtovej strane predohrude je štít. Krídla nemajú rovnako dlhé ani tuhé. Predné (po zložení vrchné) plnia úlohu krycích a sú preto viac chitinizované. Zadné sú jemnejšie a plošne oválnejšie, často farebne výrazné. Na rozdiel od koníkov sú ich článkové tykadlá jemnejšie a dlhšie, telo je zavalitejšie a kratšie. Samičky sú jednoznačne identifikovateľné vďaka masívnemu kladielku, ktorým upravujú priestor pre uloženie vajíčka do pôdy alebo rastlinného pletiva. Vajíčka kladú jednotlivo na rozdiel od koníkov. Malé nymfy vyliahnuvšie sa z vajíčka majú tvar imága, avšak až po niekoľkonásobnom lienení sa im vyvíjajú krídla a pohlavné orgány. Vývoj teda prebieha nedokonalou – postupnou premenou. Kobylky sú zväčša dravé živočíchy, len niektoré druhy sa radia medzi bylinožravé. Prirodzenými nepriateľmi sú predátory ako modlivky, hmyzožravé cicavce, vtáky , žaby a plazy.

Areál výskytu, rozšírenie: Je rozšírený v Karpatoch, hlavne na južných svahoch severných Karpát. Na Slovensku sa vyskytuje na izolovaných lokalitách, hlavne na východnom a južnom Slovensku. Rozšírenie druhu iba na východe krajiny, s najzápadnejším výskytom v Slanských vrchoch. Vyskytuje sa na druhovo diverzifikovaných podhorských a horských lúkach, (často opustené podhorské pasienkové hospodárstva), v rozsahu nadmorských výšok 300-900 m n. m. Areál rozšírenia druhu zasahuje ďalej na západ, než sa predpokladalo. Potvrdzujú to nálezy zo Slovenského krasu (Hrušovská lesostep) a najmä z Muránskej planiny. Toto územie predstavuje v súčasnosti najzápadnejší výskyt druhu v Európe. Nález zo Slovenského krasu je potvrdením poznatkov o výskyte druhu v Aggtelekskom krase v Mďarsku. Podľa súčasných poznatkov z oblasti východného Slovenska sa však druh často a hojne vyskytuje aj v mezických a vlhkých stanovištiach s vyššou travinno-bylinnou, príp. krovinovou vegetáciou. Je vzácny druh – endemický druh Karpatskej kotliny.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ochrany DD – chýbajúce alebo nedostatočné údaje. Druh európskeho významu. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: HD2. Nie je zaradený ako ohrozený, je to však bezkrídly druh, ktorý pri strate biotopu nie je veľmi mobilný a schopný si nájsť náhradné biotopy.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: SKUEV0032 Ladmovské vápence, SKUEV0225 Muránska planina, SKUEV0326 Strahuľka, SKUEV0327 Milič.

Zaujímavosť: Niektoré druhy koníkov, napr. koník sťahovavý spôsobujú katastrofálne škody pri premnožení.

Isophya stysi – Erdélyi tarsza

1. 1. Osztály: Rovarok (Insecta)

   2. Rend: Egyenesszárnyúak, Tojócsöves egyenesszárnyúak (Orthoptera, Ensifera)

Család: Fürgeszöcske-félék (Tettigoniidae)

Nem: Isophya

Leírás: Általában 15 – 75 mm nagyságra nő meg. Oldalról lapított testük az alacsony növényzet közötti könnyebb mozgáshoz alkalmazkodott. Általában környezetük színezetét veszik fel – barna vagy zöld – nagy részük álcázza magát, színezetével közvetlen környezete színét utánozza (mimikri). A hímek a szárny belső oldalán levő szervükkel hallatnak hangot. Fejük előrehajlott, erős rágószerveik lefelé állnak. Szemük összetett. Toruk hátoldalán pajzs található. Szárnyuk nem egyforma hosszúságú és szilárdságú. Elülső (összehúzás után: felső) szárnya a fedőszárny szerepét látja el, ezekben több a kitin. A hátsók finomabb, oválisabb, gyakran színesebb is. A sáskáktól eltérően ízelt csápjaik finomabbak és hosszabbak, testük zömökebb és rövidebb. A nőstények egyértelműen azonosíthatóak masszív peterakó csövük alapján, mellyel előkészítik a pete helyét a talajban, ill. növényi szövetben. A petéket a sáskákkal ellentétben egyenként rakják le. A kis nimfák, miután kibújtak a tojásból, felveszik az imágó alakját, azonban néhány vedlés után kifejlődnek szárnyaik és szaporítószerveik. E rovarfaj egyedfejlődése nem tökéletes – hanem folyamatos – átalakulás. A szöcskék általában ragadozók, csak néhány fajuk növényevő. Természetes ellenségeik a ragadozók – ilyenek az imádkozósáskák, rovarevő emlősök, madarak, békák és hüllők.

Előfordulási terület, elterjedtség: Elsősorban a Kárpátokban, főleg az Északi-Kárpátok déli lejtőin honos. Szlovákiában elszigetelt élőhelyek él, főleg Kelet- és Dél-Szlovákiában. A faj mindössze keleten terjed, legnyugatabbra a Szalánci-hegységben [Slanské vrchy] van jelen. Fajilag sokszínű hegyvidéki és hegyaljai réteken él (gyakran elhagyatott hegyaljai legelőkön), 300-900 m tengerszint feletti magasságban. A faj nyugati elterjedtsége nagyobb, mint feltételeztük. Ezt a Szlovák Karsztból [Slovenský Kras] származó leletek is bizonyítják (Körtvélyesi erdősztyepp [Hrušovská lesostep], Murányi-fennsík [Muránska planina]). Ez a terület jelenti a faj legnyugatibb európai előfordulását. A Szlovák Karsztból [Slovenský Kras] származó leletek igazolják a faj magyarországi, aggteleki-karszti előfordulásáról szóló leleteket. A kelet-szlovákiai adatok szerint azonban a faj gyakran előfordul a füves, ill. cserjés mezikus és nedves élőhelyeken. Ritka faj – A Kárpát-medence endemikus faja.

Eszmei értéke, védettsége:A faj veszélyeztetettségi státusza DD – hiányzó vagy elégtelen adatok. Európai jelentőségű faj. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: HD2. Nem veszélyeztetett faj, azonban szárnyatlan faj lévén élőhelye elvesztése esetén nem túl mozgékony, nem képes más élőhelyet találni.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: SKUEV0032 Ladmóci mészkősziklák [Ladmovské vápence], SKUEV0225 – Murányi fennsík [Muránska planina], SKUEV0326 – Strahuľka, SKUEV0327 – Milic [Milič].

Érdekesség: Egyes sáskafajok – pl. a közönséges vándorsáska – túlszaporodása esetén katasztrofális károkat tudnak okozni.

Leptidea morsei – mlynárik východný

Trieda: hmyz (Insecta)

Rad: motýle (Lepidoptera)

Čeľaď: mlynárikovité (Pieridae)

Rod: mlynárik (Leptidea)

Popis: Je to skupina motýľov, stredne veľké, až väčšie. Tieto motýle mávajú zaokrúhlené krídla, ktoré bývajú bielej, žltej, alebo pomarančovo oranžovej farby. Pestré sfarbenie krídel u niektorých druhov tejto čeľade spôsobujú pigmenty – farbivá, ktoré bývajú odpadové produkty vlastnej látkovej výmeny jedincov (metabolizmu). Pri viacerých druhoch tohto rodu boli opísané mnohé odchýlky, zemepisné rasy a individuálne formy. Dosť výrazný býva sezónny dimorfizmus (odlišné sfarbenie jednotlivých generácií), pretože väčšina druhov má do roka 2 až 3 generácie. Vyskytujú sa na najrôznejších lokalitách – na lúkách, poliach, v stepných oblastiach i vysoko v horách. Vajíčka týchto motýľov majú vretenovitý tvar, obyčajne sú biele, alebo nažltnuté. Húsenice bývajú štíhleho tvaru, pomerne riedko ochlpené, obyčajne bledozelenej, alebo žltozelenej farby, niekedy i s tmavšou kresbou. Kukly mlynárikov, podobne ako napr. vidlochvostov, sú koncom zadočka opreté o podklad a upevnené hodvábnym opaskom okolo tela do zvislej polohy. Kukla sa u väčšiny druhov podobá rastlinnému útvaru – listu, alebo kvetu.

Na území Slovenska bolo opísaných v rámci tejto čeľade 20 druhov, z ktorých sú niektoré veľmi hojné, iné pomerne zriedkavé, až enormne vzácne. Časť druhov z tejto čeľade motýľov je hojná a zaraďujeme ju medzi škodcov. Iné druhy sú podľa Vyhlášok Ministerstva životného prostredia druhmi chránenými. Druh vytvára uzavreté populácie. Pomalý letec. Výrazne heliofilný, otvoreným plochám sa vyložene vyhýba. Samce často sajú na vlhkých miestach lesných ciest.

Areál výskytu, rozšírenie: Je rozšírený od juhovýchodnej časti strednej Európy na východ cez Ukrajinu, sever Balkánu, Turecko po Kóreu a Japonsko. Na Slovensku: veľmi lokálny výskyt, len na niekoľkých lokalitách. Hlavné biotopy výskytu: riedke lesy, lesné svetliny, okolie lesných ciest. Stav xerofilných populácií, ktoré sa ešte do 70-tych rokov minulého storočia vyskytovali vo viacerých orografických celkoch (Malé Karpaty, Slovenský kras, Slánske vrchy) je dnes kritický. Príčina tak rapídneho úbytku týchto xerofilných populácií súvisí pravdepodobne so zmenou obhospodarovania svetlých lesov, predovšetkým vylúčením lesnej pastvy dobytka. Horské mezofilné populácie (Slovenský raj, Nízke Tatry) majú stabilný charakter. Motýľ je tu lokálny a miestami dosť početný.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu: en – ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 6a, 6b (24/2003 Z. z.), HD2, HD4.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Strahuľka SKUEV0326, Brzotínske skaly SKUEV0350, Fabiánka SKUEV0355, Latorica SKUEV0006, Kečovské škrapy SKUEV0345, Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343.

Leptidea morsei – Keleti mustárlepke

Osztály: Rovarok (Insecta)

Rend: Lepkék (Lepidoptera)

Család: Fehérlepkék (Pieridae)

Nem: Leptidea

Leírás: Közepes nagyságú ill. nagyobb lepkék csoportja. E lepkefaj szárnyai lekerekítettek, fehér, sárga vagy narancssárga színűek. A család egyes fajainak tarka színezetét az egyedek anyagcseréjének – metabolizmusának – melléktermékeként termelt pigmensek – színanyagok – adják. A nem számos fajával kapcsolatban ismertek különféle eltérések, földrajzi rasszok és egyéni formák előfordulásai. Elég markáns a szezonális dimorfizmus (az egyes generációk eltérő színezete), mivel a család fajainak többsége egy év alatt 2-3 generációt is nemz. A legkülönfélébb helyeken honosak – réteken, mezőkön, sztyeppéken és magasan a hegyek között is. E lepkék petéi orsó alakúak, általában fehérek vagy sárgás színűek. A lárvák karcsúak, szőrzetük aránylag ritka, általában világoszöldek vagy sárgászöldek, néha sötétebb mintákkal. A mustárlepkék bábjai, hasonlóan a fecskefarkú lepkékhez, potrohukra támaszkodnak és selyemöv tartja őket függőleges helyzetben. A fajok nagy részének bábja növényrészre emlékeztet – levélre vagy virágra.

Szlovákiában a család 20 tagja ismert, ezek közül némely faj nem nagyon gyakori, mások aránylag ritkák, míg van köztük kifejezetten ritka faj is. Egyes ide tartozó fajok aránylag gyakoriak és kártevőknek minősülnek. Más fajok pedig a szlovák Környezetvédelmi Minisztérium rendelete értelmében védettek. Ez a konkrét faj, a keleti mustárlepke, zárt populációkat alkot. Lassan repül. Nagyon heliofil, ám a nyitott területektől kifejezetten óvakodik. A hímek gyakran isznak az erdei utak nedves részein.

Előfordulási terület, elterjedtség: Közép-Európa délnyugati részétől kelet felé Ukrajnán, az Észak-Balkánon, Törökországon át egészen Koreáig és Japánig honos. Szlovákiában: nagyon korlátolt területen honos csak, mindössze néhány helyen. Főbb előfordulási élőhelyek: ritka erdők, erdei tisztások, erdei utak környéke. A xerofil populációk állapota, mely a múlt század 70-es éveiben még számos orográfiai egységben jelentkeztek (Kis-Kárpátok [Malé Karpaty], Szlovák karszt [Slovenský kras], Szalánci-hegység [Slanské vrchy]), ma kritikus. A xerofil populációk ilyen nagymértékű visszaszorulása valószínűleg a ritka erdőkben folytatott gazdálkodással, elsősorban az állatok erdei legeltetésének megszüntetésével kapcsolatos. A mezofil hegyi populációk (Szlovák Paradicsom [Slovenský raj], Alacsony-Tátra [Nízke Tatry]) stabilak. A lepkék itt lokálisan honosak, helyenként nagyon gyakoriak.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza: EN – veszélyeztetett. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 6a, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4 .

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken:Strahuľka – SKUEV0326, Berzétei sziklák [Brzotínske skaly] – SKUEV0350, Fabiánka – SKUEV0355, Latorca [Latorica] – SKUEV0006, Kecsői karrmezők [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Pelsőci-fennsík [Plešivská planina] SKUEV0353, Pelsőci domboldalak [Plešivské stráne] – SKUEV0343.

Lucanus cervus – roháč obyčajný

Rad: Chrobáky (Coleoptera)

Čeľaď: Roháčovité (Lucanidae)

Rod: Roháč (Lucanus)

Popis: Samček meria 3.5 až 8 cm pričom samička je oveľa menšia 2.5 až 5 cm. Najlepším rozlišovacím znakom pohlaví sú chýbajúce parohy samičiek no niekedy sa môžu vyvinúť samčeky bez parohov. Mocnými hryzadlami samičky výborne dokážu rozhrýzť kôru stromov aby sa dostali k šťave z duba. Roháč je prísne viazaný na staré dubové lesy, kde ho môžeme nájsť sedieť predovšetkým na dubových pňoch, spadnutých konároch alebo na kmeňoch stromov. Prirodzené zloženie lesa je pre existenciu roháčov nevyhnutná podmienka. Vyskytuje sa v prevažnej časti Európy v pásme listnatých lesov. V dnešnej dobe sú roháče veľkou raritou. V mnohých krajinách museli byť zavedené do červenej knihy ohrozených živočíchov. Zákonná ochrana roháčov zakazuje ich zbieranie, usmrcovanie a odnášanie z biotopu. Roháče sú aktívne za šera. V teplých večerných hodinách vyhľadávajú miesta výroby miazgy. Ak sa stretnú viaceré samčeky, dôjde k boju. Ale aj samičky sa navzájom vyháňajú a na konci boja zostane len jeden pár. Dospelé chrobáky sa liahnu ešte na jeseň, zostávajú však až do jari v skrýši a von vyliezajú za tepla v júny alebo v júli. Dospelé chrobáky sajú šťavu z rozličných listnatých stromov. Orientujú sa čuchom, pričom samčekov lákajú aj pachy samičiek, ktoré vylučujú s trusom. Larvy sa živia rastlinnými látkami v kmeňoch a na koreňoch starých dubov.

Areál výskytu, rozšírenie: Hlavným areálom výskytu je Európa. Na Slovensku jeho biotopy kopírujú podhorské pásmo dubových lesov. Vyskytuje sa v kolínnom stupni aj v nive veľkých riek, prípadne pieskov. Obľubuje listnaté, hlavne dubové a zmiešané lesy.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu: LR: lc. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6a, 6b (24/2003 Z. z.), HD2, Be3, E. Druh európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Tarbucka SKUEV0019, Veľký kopec SKUEV0029, Bisce SKUEV0020, Boršianksy les SKUEV0034 , Brzotínske skaly SKUEV0350 , Drieňovec SKUEV0342 , Horný vrch SKUEV0356, Ladmovské vápence SKUEV0032, Morské oko SKUEV0209, Strahuľka SKUEV0326.

1. Lucanus cervus – Nagy szarvasbogár

2. Rend: Bogarak (Coleoptera)

3. Család: Szarvasbogarak (Lucanidae)

4. Nem: Lucanus

Leírás: A hím 3,5 – 8 cm hosszú, a nőstény sokkal kisebb 2.5 – 5 cm. A nemeket leginkább a nőstények hiányzó szarva alapján lehet megkülönböztetni, ám néha szarv nélküli hímek is előfordulnak. Erős rágószerveikkel a nőstények átharapják a fakérget, hogy hozzáférhessenek a tölgy nedvéhez. A nagy szarvasbogár kizárólag az öreg tölgyerdők lakója, ahol elsősorban tölgytuskókon, letört ágakon vagy fatörzseken látható. Az erdő természetes összetétele elengedhetetlen feltétele a szarvasbogarak létének. Európa nagy részén, a lomblevelű erdősávban honos. Manapság a szarvasbogarak nagy ritkaságnak számítanak. Számos országban a veszélyeztetett állatok vörös könyvébe is bejegyezték. A törvény tiltja a szarvasbogarak begyűjtését, megölését és eltávolítását természetes élőhelyükről. A szarvasbogarak szürkületkor aktívak. A meleg esti órákban felkeresik a mézgatermő helyeket. Több hím találkozása esetén harc alakul ki. Ám a nőstények harcolnak egymással, a végén csak egy pár marad. A felnőtt bogarak még ősszel jönnek a világra, ám tavaszig rejtekhelyükön maradnak és csak a meleg júniusi, ill. júliusi időben másznak elő. A felnőtt bogarak különféle lomblevelű fák nedvét szívják. Szaglás alapján tájékozódnak, a hímeket a nőstények ürülékében található illat is vonzza. A lárvák az öreg tölgyfák törzsében és gyökereiben található anyagokkal táplálkoznak.

Előfordulási terület, elterjedtség: A faj fő élőhelye Európa. Szlovákiában élőhelyei egyeznek a hegyaljai tölgyesek vonalával. Dombvidékeken, nagy folyók melletti réteken, homokos területeken is megtalálhatóak. Kedveli a lomblevelű, elsősorban tölgy- és vegyes erdőket.

Eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza: LR: lc. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6a, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint),HD2, Be3, E. Európai jelentőségű faj.

8. Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Tarbucka –

9. SKUEV0019, Veľký kopec – SKUEV0029, Bisce – SKUEV0020, Borsi-erdő [Boršianksy les] –

10. SKUEV0034, Berzétei-sziklák [Brzotínske skaly] SKUEV0350, Somodi [Drieňovec] –

11. SKUEV0342 , Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Ladmóci mészkősziklák [Ladmovské

12. vápence] – SKUEV0032, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209, Strahuľka – SKUEV0326.

Lynx lynx – rys ostrovid

Trieda: cicavce (Mammalia)

Rad: šelmovité (Carnivora)

Čeľaď: mačkovité (Felidae)

Rod: rys (Lynx)

Opis: Typickým životným prostredím rysa sú oblasti zmiešaných a ihličnatých lesov stredných a vyšších polôh, najlepšie so skalnými útvarmi. Na Slovensku sa v poslednej dobe presúva aj do vyšších polôh Vysokých Tatier, kde začína byť hrozbou pre tatranský endemit – kamzíka. Vo voľnej prírode sa rys dožíva okolo 14 rokov. Rys je aktívny hlavne na súmraku, na tichých lokalitách ho však možno stretnúť aj cez deň, keď sa rád vyhrieva na slnku. Denne môže prejsť za potravou až 25 km. Samec žije samotársky, len v dobe párenia sa zdržuje so samicou. V tomto období sprevádzajú samicu aj viacerí samci, ktorí spolu bojujú. Ruja trvá od februára do apríla. V máji až júni samica rodí 2-4 mláďatá, ktoré kojí dva až tri mesiace. Pohlavnú dospelosť mláďatá dosahujú medzi druhým až tretím rokom. Hlavnou potravou rysa sú kopytníci (najmä srny) a drobné cicavce, ale aj na zemi hniezdiace vtáky a menšie šelmy. Veľkú časť potravy tvoria hlodavce. Dĺžka: 80 – 130 cm, výška v kohútiku: až 70 cm. Sfarbenie je veľmi variabilné, všeobecne platí, že čím vyššie na sever rys žije, tým má svetlejšiu srsť. Základná farba jeho srsti je sivá so žltkavým až hrdzavým zafarbením a s hnedými až červenohnedými škvrnami. Zimná srsť je podstatne dlhšia a hustejšia. Charakteristickým znakom rysa sú trojuholníkové uši s čiernymi chumáčmi chlpov – štetinkami a čiernym koncom chvosta. Rys na svoju obeť číha v úkryte. Nie je veľmi vytrvalý prenasledovateľ. Menšiu korisť zabíja zahryznutím sa do hlavy, väčšiu zahryznutím sa do hrdla a zadusením. Rys má výborný zrak. Párenie prebieha vo februári až v marci. Po 70–74 dňoch gravidity samica vrhá 2–3 (4) mláďatá.

Areál výskytu, rozšírenie: Je rozšírený v Eurázii. V Európe má izolované časti areálu v Karpatoch a na Balkáne, súvislý areál tvorí pás od Sibíri do severného Ruska, pobaltských krajín a Škandinávie. Koncom minulého storočia sa jeho početnosť zvýšila a vyskytuje sa aj v Alpách, Bavorskom lese a na niektorých územiach v Čechách, Rakúsku a Slovinsku. Na Slovensku sa vyskytuje v lesnatých oblastiach stredného a východného Slovenska – v lesoch pohorí Malá Fatra, Veľká Fatra, Tatry, Laborecká vrchovina, Bukovské vrchy, Levočské vrchy… Aj zásluhou úplnej ochrany sa po druhej svetovej vojne jeho početnosť tak zvýšila, že začal prenikať aj na Moravu. Hlavnými biotopmi výskytu sú zmiešané a ihličnaté lesy s množstvom vývratov, polomov a skalnými prevismi prevažne v nadmorskej výške 800-1000 m.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu: VU – zraniteľný. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6b (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be3, W2, E. Jeho spoločenská hodnota je 50000,- SKK (1660,- €). Je pod ochranou Washingtonského a Bernského dohovoru.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Brzotínske skaly SKUEV0350, Dolný vrch SKUEV0341, Fabiánka SKUEV0355, Galmus SKUEV0287, Horný vrch SKUEV0356, Hrušovská lesostep SKUEV0352, Kečovské škrapy SKUEV0345, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209, Muráň SKUEV0106, Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343, Pod Strážnym hrebeňom SKUEV0346, Slovenský raj SKUEV0112, Stolica SKUEV0203, Strahuľka SKUEV0326.

Zaujímavosť: Rys má veľké teritória samcov – niekedy až 100 km2, v ktorých sa môžu nachádzať menšie teritóriá 2–3 samíc.

1. Lynx lynx – Eurázsiai hiúz

Osztály : Emlősök (Mammalia)

Rend: Ragadozók (Carnivora)

Család: Macskafélék (Felidae)

Nem: Lynx

Leírás: A hiúz tipikus élettere a középmagasan és magasan fekvő területek vegyes és tűlevelű, kiváltképp sziklás erdei. Szlovákiában az utóbbi időben a Magas-Tátra magasabban fekvő területeire is átterjedt, ahol veszélyezteti a Tátra endemikus faját, a zergét. A vadonban a hiúz mintegy 14 évig él. A hiúz elsősorban sötétedéskor aktív, a csendesebb területeken azonban nappal is találkozhatunk vele – szívesen sütkérezik a napon. Naponta akár 25 km-t is megtesz élelemkeresés közben. A hím magányos életmódot folytat, csak párzás idején csatlakozik a nőstényhez. Ebben az időben több hím kíséri a nőstényt, ezek harcot vívnak egymással. A párzási időszak februártól áprilisig tart. Májusban, ill. júniusban a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet, ezeket 2-3 hónapig szoptatja. A kicsik 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. A hiúz fő táplékforrása a patások (főleg őzek) és apró emlősök, valamint a földön fészkelő madarak, kisebb ragadozók is. Táplálékának nagy részét a rágcsálók adják. Hossza: 80 – 130 cm, vállmagassága: elérheti a 70 cm-t. Színezete nagyon változatos, általánosságban elmondható, hogy minél északabbra él az állat, annál világosabb a szőrzete. Szőrzetének alapszíne a szürke, a sárgástól a rozsdaszínűig terjedő árnyalattal és barna, ill. vöröses-barna foltokkal. Téli szőrzete lényegesen hosszabb és sűrűbb. A hiúz jellegzetes vonása a háromszögletű fül, melyen fekete szőrpamacsok vannak, és fekete farokvége. A hiúz zsákmányát lesből ejti el. Nem nagyon kitartó vadász. A kisebb zsákmányállatokat fejbeharapással, a nagyobbakat torkuk átharapásával, megfojtásukkal ejti el. Kitűnő a látása. A párzás februárban, ill. márciusban zajlik. A nőstény 70-74 napnyi vemhesség után 2-3 (4) kölyköt ellik.

Előfordulási terület, elterjedtség: Eurázsiában honos faj. Európában elszigetelt élőhelyei a Kárpátokban és a Balkánon találhatóak, egybefüggő élettere Szibériától Észak-Oroszországon és a Baltikumon át egészen Skandináviáig terjed. A múlt század végén száma megnövekedett és az Alpokban, a Bajor-erdőben és Csehország, Ausztria és Szlovénia egyes területein is előfordul. Szlovákiában az ország középső és keleti részeinek erdőségeiben él – ezek a Kis-Fátra [Malá Fatra], Nagy-Fátra [Veľká Fatra], a Tátra [Tatry], Laborci-fennsík [Laborecká vrchovina], Bukovai-hegység [Bukovské vrchy], Lőcsei-hegység [Levočské vrchy]. A második világháború utáni teljes védelmének köszönhetően száma olyan mértékben megnőtt, hogy eljutott egészen Morvaországba. Főbb élőhelyei a vegyes és tűlevelű erdők, ahol sok a kidőlt, letört fa, sziklaszirt, általában 800 – 1000 m tengerszint feletti magasságban.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza: VU- sérülékeny. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be3, W2, E. Pénzben kifejezett eszmei értéke 50000,- SKK (1660,- €). A Washingtoni és a Berni Egyezmények védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Berzétei-sziklák [Brzotínske skaly] – SKUEV0350, Alsóhegy [Dolný vrch] – SKUEV0341, Fabiánka SKUEV0355, Galmus SKUEV0287, Felsőhegy [Horný vrch] SKUEV0356, Körtvélyesi erdősztyepp [Hrušovská lesostep] SKUEV0352, Kecsői karrmezők [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Milic [Milič] – SKUEV0327, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209, Murány [Muráň] – SKUEV0106, Pelsőci-fennsík [Plešivská planina] – SKUEV0353, Pelsőci-domboldalak [Plešivské stráne] SKUEV0343, Pod Strážnym hrebeňom – SKUEV0346, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112, Stolica – SKUEV0203, Strahuľka – SKUEV0326.

Érdekesség: A hiúz hímjeinek vadászterülete nagy, néha akár 100 km2 is lehet, ezekben 2-3 nőstény vadászterülete is megtalálható.

Merops apiaster – včelárik zlatý

Trieda: vtáky (Aves)

Rad: krakle (Coraciiformes)

Čeľaď: včelárikovité (Meropidae)

Rod: včelárik (Merops)

Opis: Včelárik zlatý patrí do čeľade Meropidae z radu krakľovcov (Corakliformes). Je pestrého zafarbenia, s predĺženým stredným párom kormidlových chvostových pier a tenším mierne prihnutým zobákom dlhým ako hlava. Včelárik zlatý, ktorý sa vyskytuje na Slovensku patrí do skupiny mediteránnych druhov. Má charakteristický vzhľad, spev aj chovanie. Jej veľkosť sa pohybuje medzi 27-29 cm. Vyskytuje sa väčšinou vo väčších skupinách, kolóniách, sedáva na vyvýšených miestach, na drôtoch. Let má podobný ako lastovička, s častým kĺzaním a obratmi za hmyzom. Hniezdi do výšky 450 m nad morom. Je sťahovavým vtákom. Obýva otvorenú krajinu s rozptýlenou zeleňou. Hniezdo je v zemnej nore, vyhrabanej v kolmých hlinených alebo pieskových stenách. Znáška pozostáva z 5-6 (4-8) vajec o veľkosti 26,5×21,5 mm.

Jednotlivé páry, menšie i väčšie kolónie hniezdia prakticky po celom území južného Slovenska. V posledných rokoch čoraz viac sa posúvajú hniezdiská smerom na sever. Aj u včelárika pri obsadzovaní lokalít prevláda potravná ponuka nad typickými hniezdnymi príležitosťami – kolmými pieskovými, sprašovými či hlinitými stenami. Dôkazom je nielen zahniezdenie včelárikov v celkom nízkych brehoch poľných ciest, či v nenápadných jamách, alebo dokonca na rovnej zemi, ale najmä zvýšená koncentrácia párov v blízkosti zdrojov potravy ( kvetnaté lúky, slnečnicové a ďatelinové polia a pod., kde sa koncentruje blanokrídly a iný lietajúci hmyz – hlavná potrava včelárika).

Areál výskytu, rozšírenie: Druh má turkestansko-mediteránny typ rozšírenia. Areál jeho rozšírenia sa rozprestiera v suchých a teplých oblastiach Európy, východnej a strednej Ázie, v severozápadnej a južnej Afrike. Podstatná časť populácie hniezdi na Pyrenejskom a Balkánskom polostrove a vo východnej Európe. Na Slovensku ťažiskom rozšírenia sú nížiny a pahorkatiny v južnej časti Slovenska. Severnejšie umiestnené lokality bývajú obsadzované nepravidelne. Populačný a areálový trend na Slovensku sa javil do roku 1999 ako mierne stúpajúci a celková početnosť sa v tomto období odhadovala na 700-1300 párov. Väčšinou umelo vytvorené biotopy s piesčito-hlinitými stenami, najmä ťažobne piesku, tehelne, odkryvy svahov, zárezy ciest, smetiská, terasy vinohradov, výkopy, hrádze a podobne, niekedy aj prirodzené steny – najmä brehy vodných tokov. Výnimočne hniezdi aj na horizontálnych plochách – lúkách. V Medzibodroží sú najznámejšími hniezdiskami kolónie v Lelese a v Somotore.

Spoločenská hodnota, ochrana: Vyhláška 192/1993 Z. z. o ochrane vybraných častí prírody stanovuje spoločenskú hodnotu včelárika zlatého na 5000 SKK (166,- €). Status ohrozenosti druhu: LR – menej ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 32 (24/2003 Z. z.), Be2, Bo2 – je pod ochranou Bernského a Bonnského dohovoru.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Medzibodrožie SKCHVU015.

Merops apiaster – Gyurgyalag

1. 1. Osztály:Madarak (Aves)

   2. Rend: szalakótaalakúak (Coraciiformes)

Család: Gyurgyalag-félék (Meropidae)

Nem:Merops

Leírás: A gyurgyalag a szalakótaalakúak (Coraciiformes) gyurgyalag-félék családjához tartozik. Tarka színezetű, középső farokkormányzótoll-párja hosszabb, aránylag vékony, enyhén hajlított csőre hossza megegyezik fejhosszával. A gyurgyalag a mediterrán faj. Megjelenése, éneke, viselkedése jellegzetes. Nagysága 27-29 cm. Általában nagyobb csoportokban, kolóniákban van, magasabb helyeken, vezetékeken ül. Repülése a fecskééhez hasonlít, gyakran megy át siklórepülésbe és gyakran fordul rovarok után. Legfeljebb 450 méteres tengerszint feletti magasságban fészkel. Költöző madár. A nyílt területeket kedveli, elszórt növényzettel. Fészkét egy földbe vájt üregbe rakja, melyet függőleges lösz- vagy homokfalba váj. A fészekalja 5-6 (4-8) db, 26,5×21,5 nagyságú tojásból áll.

Az egyes páros, kisebb-nagyobb kolóniák gyakorlatilag Dél-Szlovákia teljes területén megtalálhatóak. Fészkelőhelyei az utóbbi években egyre inkább északabbra tolódnak. A gyurgyalag esetében is a terület táplálékellátottsága előnyt élvez a tipikus fészekrakó lehetőségek előtt – meredek homok-, lösz- vagy agyagfalak előtt. Ennek bizonyítéka nemcsak az, hogy a mezei utak alacsony falában vagy nem feltűnő gödrökben, ill. akár egyenes talajon is találtak fészkeket, hanem a táplálékforrás környezetében tapasztalt nagyobb egyedsűrűség is (virágos rétek, napraforgó- ill. lóhere-ültetvények, stb.), ahol hártyásszárnyú és egyéb repülő rovarok élnek – ezek a gyurgyalag fő táplálékforrásai.

Előfordulási területe/elterjedtsége: A faj turkesztáni-mediterrán területen fordul elő. Élőhelyei Európa, Kelet- és Közép-Ázsia, Északnyugat- és Dél-Afrika száraz és meleg részein találhatóak. Populációjának nagy része a Pireneusi és Balkán-félszigeteken, valamint Kelet-Európában fészkel. Szlovákiában az ország déli részének alföldjei és dombságai jelentik a fő előfordulási területet. Az északibb területekre rendszertelenül látogat el. 1999-ig enyhén emelkedő tendenciát mutatott létszáma és elterjedtsége, ebben az időben 700-1300 párra becsülték számát. Általában mesterséges, homokos-löszös falú élőhelyeken található meg – ezek elsősorban homokbányák, agyaglelőhelyek, dombok bevágásai, szemétlerakók, szőlőskeretek teraszai, árkok, gátak, stb. – néha természetes falakban, pl. folyók mederfalában is megtalálható. Kivételes esetben vízszintes területen – réten – is fészkel. A Bodrogközben [Medzibodrožie] levő legismertebb kolóniái Lelesz [Leles] és Szomotor [Somotor] községek mellett vannak.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A 192/1993 sz., a természet egyes részei védelméről szóló szlovák környezetvédelmi miniszteri rendelet értelmében a gyurgyalag pénzben kifejezett eszmei értéke 5000 SKK (166,- €). A faj veszélyeztetettségi státusza: LR – kevésbé veszélyeztetett. A nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 32 (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), Be2, Bo2. A Bonni és Berni Egyezmények védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Bodrogköz [Medzibodrožie] – SKCHVU015.

Misgurnus fossilis – čík európsky

Trieda: lúčoplutvovce (Actinopterygii )

Rad: Kapry (Cypriniformes )

Čeľaď: sekavcovité (Cobitidae)

Popis. Čík európsky je druh ryby. Je jeden z najzaujímavejších druhov rýb na našom území. Výnimočný je jednak spôsobom života, biotopmi, ktoré obýva, extrémnymi adaptáciami na prostredie a mnohým iným čo stojí za zmienku. Aj napriek tomu je jeho prítomnosť a potreba intenzívnej ochrany často prehliadaná a o spomínanom taxóne sa vie vo všeobecnosti pomerne málo.

Je sladkovodná ryba z čeľade sekavcovitých. Zvláštnosťou tohto druhu je, že kyslík vstrebáva nielen žiabrami, ale tiež prehĺtaním vzdušného kyslíku, ktorý je následne vstrebávaný do krvného obehu sliznicou čreva. Telo je výrazne pretiahnuté, z boku sploštené. Okolo úst má celkom 10 fúzikov. Typickým znakom sú tmavé pozdĺžne pruhy na bokoch. Plutvy sú zaoblené. Prsné plutvy samcov sú o niečo dlhšie ako u samíc. Obýva zabahnené dna pomaly tečúcich a stojatých vôd. Živí sa drobnými bezstavovcami. Trenie prebieha od apríla do júla. Ryby kladú ikry na vodné rastliny. Plodnosť samice sa pohybuje medzi 5000 – 30 000 ikrami. Čerstvo vyliahnutý čík má nápadné vonkajšie nitkovité žiabre, ktoré neskôr miznú. Tento druh nemá hospodársky význam.

Areál výskytu, rozšírenie: Vyskytuje sa od Francúzska až po povodie Volgy. Úplne chýba v Škandinávii, na Britských ostrovoch a v Stredomorí. Na Slovensku je rozšírený v riekach Dunaj, Malý Dunaj, Žitný ostrov, Žitava, Váh, Dudváh, Ipeľ, Tisa, Bodrog, Laborec, Latorica, Ondava, Trnávka. Žije pri dne zabahnených stojatých, prípadne iba mierne tečúcich vôd. Na území SR je to pôvodný, chránený druh.

Spoločenská hodnota, ochrana: Patrí medzi kriticky ohrozené druhy (CR). Je druhom európskeho významu. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6a, 6b (24/2003 Z. z.), Be3, HD2, E. Je pod ochranou bernského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 10000,- SKK (330,-€).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006.

Zaujímavosť: Známa je jeho citlivosť na zmenu atmosférického tlaku, preto bol používaný k predpovediam počasia.

Misgurnus fossilis – Réti csík

Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii )

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)

Család: Csíkfélék (Cobitidae)

Leírás: A csík Európában honos halfaj. Az egyik legérdekesebb szlovákiai hal. Életmódja, élőhelyei, környezetéhez való alkalmazkodása és számos más tulajdonsága teszi érdekessé. Ennek ellenére az ember gyakran elsiklik jelenléte és védelmének szükségessége felett, így erről a fajról aránylag keveset tudunk.

A csíkfélék családjába tartozó édesvízi hal. A faj érdekessége, hogy az oxigént nemcsak kopoltyúján át, hanem a légköri oxigén lenyelésével is képes szervezetébe bevinni – ez utóbbi a vérbe a belek nyálkahártyáján át jut. Teste feltűnően nyújtott, oldalról lapított. Szája körül összesen 10 apró bajsza van. Tipikus megkülönböztető jegyei az oldalán látható hosszanti sávok. Úszói lekerekítettek. A hímek mellúszói valamivel hosszabbak, mint a nőstények úszói. Lassú folyású, ill. állóvizek iszapos fenekén él. Apró gerinctelenekkel táplálkozik. Az ívás áprilistól júliusig tart. A halak vízinövényekre rakják ikráikat. A nőstény 5000 – 30000 ikrát rak le. A kis csík feltűnő külső kopoltyúkkal rendelkezik – ezek később eltűnnek. A fajnak gazdasági jelentősége nincs.

Előfordulási terület, elterjedtség: Franciaországtól a Volga vízgyűjtő területéig honos. Teljesen hiányzik Skandináviában, a Brit-szigeteken és a Földközi-tenger vidékén. Szlovákiában a Dunában [Dunaj], Kis-Dunában [Malý Dunaj], a Csallóköz [Žitný ostrov] vizeiben, a Zsitava [Žitava], Vág [Váh], Dudvág [Dudváh], Ipoly [Ipeľ], Tisza [Tisa], Bodrog, Laborc [Laborec], Latorca [Latorica], Ondava, Trnávka folyókban él. Az állóvizek ill. lassú folyóvizek iszapos fenekén él. Szlovákiában eredeti, védett fajként tartják számon.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Kritikusan veszélyeztetett faj (CR). Európai jelentőségű faj. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6a, 6b (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), Be3, HD2, E. A Berni Egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10 000,- SKK (330,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006.

Érdekesség: Ismert, hogy a faj érzékeny a légköri nyomás változásaira, ezért időjárás előrejelzésére is használták.

Myotis bechsteinii – netopier veľkouchý

Trieda: cicavce (Mammalia)

Čeľaď: netopierovité (Vespertilionidae)

Rod: netopier (Myotis)

Opis: Je zriedkavejší od netopiera obyčajného. Uši má pomerne veľké. Navrchu je hnedastosivý, naspodku takmer biely. Je ľahko rozoznateľný podľa pomerne dlhých, úzkych ušných pokrývok, ktoré sa vyhýbajú smerom von. Telo je veľké 4,5-5,3 cm, chvost 3,8-4,4 cm. Spáva najmä v dutých stromoch a v jaskyniach. Dĺžka predlaktia je 4,0-4,5 cm, rozpätie krídel 2,5-2,8 cm, hmotnosť: 8-12 g. Vydáva série FM výkrikov s pomalým rytmom opakovane a na dosť vysokej frekvencii – koncová frekvencia vyhľadávacích hlasov je FM 40-50 kHz

Tento netopier je u nás veľmi vzácny a vyskytuje sa iba v oblastiach so súvislými lesnými porastmi. Letnými stanovišťami netopiera veľkouchého sú dutiny stromov, ale aj vtáčie búdky. V zimnom období ho nájdeme v jaskyniach a štôlňach. Korisť lovia aj uprostred lesa, v potrave sú výrazne zastúpené letu neschopné článkonožce ako pavúky a kosce, v menšej miere nočné motýle a dvojkrídlovce. Loví z podkladu. Obe pohlavia žijú oddelene a oddelene aj zimujú. Samice tvoria 5-15 členné letné kolónie a rodia jedno mláďa ročne, v prvej polovici júna. Najvyšší známy vek u tohto druhu je 19 rokov.

Areál výskytu, rozšírenie: Celkový areál rozšírenie ja západná a stredná Európa, malá Ázia. Na Slovensku je pravdepodobne široko rozšírený druh v lesnom prostredí. Typický v dubovom a bukovom vegetačnom stupni. Existujú aj doklady reprodukcie aj z vyšších horských polôh. Druh loví v lesoch. Pravdepodobne celoročne využíva stromové dutiny ako reprodukčné a aj zimné úkryty (v malých počtoch zimuje aj v podzemných úkrytoch). Typický lesný druh. Ukrýva sa najmä v stromových dutinách.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je LR – menej ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy je 4b, 6a (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. Jeho spoločenská hodnota je 5000,- SKK (166,- €). Je pod ochranou Bernského a Bonnského dohovoru. Pre zachovanie stavov druhu je nevyhnutné ponechávanie stromov s dutinami v lesných porastoch, v prípade nálezu kolónie zabezpečiť ochranu okolitého porastu, obmedzenie veľkoplošnej aplikácie pesticídov na lesných porastoch.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Dolný vrch SKUEV0341, Fabiánka SKUEV0355, Hnilecké rašeliniská SKUEV0354, Horný vrch SKUEV0356, Hrušovská lesostep SKUEV0352, Jasovské dubiny SKUEV0349, Kečovské škrapy SKUEV0345, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209, Plešivská planina SKUEV0353, Slovenský raj SKUEV0112, Stredné Pohornádie SKUEV0328.

1. 1. Myotis bechsteinii – Nagyfülű denevér

Osztály : Emlősök (Mammalia)

Család : Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)

Nem: Myotis

Leírás: A közönséges denevérnél ritkább. Füle aránylag nagy. Felső részén barnás-szürke, alul szinte fehér. Egyszerűen felismerhető aránylag hosszú, keskeny füléről, mely kifelé fordul. Teste 4,5-5,3 cm hosszú, farka 3,8-4,4 cm hosszú. Általában faodvakban és barlangokban alszik. Alkahossza: 4,0-4,5 cm, szárnyfesztávolsága: 2,5-2,8 cm, tömege: 8-12 g. Lassú ritmusú FM kiáltássorozatokat ad le, elég magas frekvencián – a keresőhangok végső frekvenciája 40-50 kHz.

Ez a denevérfaj Szlovákiában nagyon ritka, csak egybefüggő erdőségekben található meg. A nagyfülű denevér nyári állomáshelyei a faodvak, de madáretetők is. Télen barlangokban és bányaaknában találjuk. Zsákmányát az erdőben is képes elejteni, táplálékát főleg repülésre képtelen ízeltlábúak, pl. pókok, kaszáspókok, kisebb mértékben éjjeli lepkék és kétszárnyúak adják. A talajról indulva ejti el zsákmányát. Mindkét faj különállóan él és külön is telel. A nőstények 5-15 egyedből álló nyári kolóniákat alkotnak, évente egy kölyköt szülnek, június első felében. A faj legöregebb ismert példánya 19 évet élt.

Előfordulási terület, elterjedtség: Teljes előfordulási területe Nyugat- és Közép-Európa, Kis-Ázsia. Szlovákiában valószínűleg szélesen elterjedt, különösen erdős környezetben. Tölgy- és bükkerdőkben honos. Léteznek szaporodásuk magasabb hegyvidéki területekről származó bizonyítékai is. A faj erdőkben vadászik. Feltehetőleg faodvakban szaporodik és telel (kis számban földalatti rejtekhelyeken is telel). Tipikusan erdei faj. Főleg faodvakban tanyázik.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza LR – kevésbé veszélyeztetett. 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. Pénzben kifejezett eszmei értéke 5000,- SKK (166,- €). Bonni és Berni Egyezmények védelme alatt áll. A faj fennmaradása érdekében meg kell hagyni az odvas fákat az erdőkben, és egy kolónia felfedezése esetén biztosítani kell a környező növényzet védelmét, meg kell akadályozni a növényvédőszerek nagy területen való erdei alkalmazását.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Alsóhegy [Dolný vrch] – SKUEV0341, Fabiánka – SKUEV0355, Gölnici láp [Hnilecké rašeliniská] – SKUEV0354, Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Körtvélyesi-erdősztyepp [Hrušovská lesostep] – SKUEV0352, Jászói tölgyesek [Jasovské dubiny] – SKUEV0349, Kecsői Karrmezők [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Milic [Milič] – SKUEV0327, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209, Pelsőci fennsík [Plešivská planina] – SKUEV0353, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112, Középső Hernád-mente [Stredné Pohornádie] – SKUEV0328.

Myotis emarginatus – netopier brvitý

Trieda: Mammalia (cicavce)

Čeľaď: Vespertilionidae (netopierovité)

Rod: Myotis (netopier)

Opis: Netopiere sú jediné cicavce, ktoré vedia lietať. Krídla tvorí tenká kožovitá blana – patágium, ktorá je napätá medzi predĺženými prstami predných končatín a vzadu sa upína na nohy a chvost. Okrem studených polárnych oblastí sú rozšírené po celom svete, najhojnejšie sú v trópoch. Netopiere majú rýchlu látkovú výmenu, preto musia denne zožrať veľké množstvá hmyzu. Ako súmračné zvieratá sa pri love orientujú pomocou echolokácie. Cez deň spia zavesené dolu hlavou v najrôznejších úkrytoch, v jaskyniach, banských šachtách alebo na povalách či v dutinách stromov. Dnes predstavujú hneď po hlodavcoch najpočetnejší rad zahrňujúci asi 1000 druhov, v strednej Európe žije 20 druhov netopierov. Mnoho druhov prezimuváva v teplejších oblastiach. Reprodukčné kolónie sú viazané na podkrovné priestory. Loviská na otvorených priestoroch – pasienky, trávnaté porasty a v rôznych lesoch.

Je to druh strednej veľkosti. Uši má stredne veľké, ušný lalok je úzky, dlhý, špicatý. Srsť má dlhú, nie príliš hustú, mierne kučeravú, na chrbte je sfarbené do červenohneda, na brušnej strane je svetlejšia, má sivastý odtieň. Ostrohy siahajú po polovicu chvostovej plachty. Dĺžka tela je 41-53 mm, dĺžka ramien 36-42 mm, rozpätie krídel 22-24 cm, hmotnosť 7-10 g. koncová frekvencia vyhľadávacích hlasov je FM 50 kHz. Loví z podkladu. Živí sa drobným hmyzom, motýľmi, komármi a pavúkmi. Nepreletúva na veľké vzdialenosti, maximálne na niekoľko desiatok kilometrov.

Areál výskytu, rozšírenie: Je rozšírený v Európe, juhozápadnej a centrálnej Ázii a v severnej Afrike. Na Slovensku najmä na južnej a východnej časti Slovenska. Občasné sú nálezy mimo hlavného územia v severnejších a západnejších častiach krajiny, predovšetkým v zimnom období. Žije v otvorenej lesnej a pasienkovej krajine, sadoch, v blízkosti vidieckych sídel. Rozmnožovacie kolónie prebývajú v podkroviach budov. Zimoviská má v teplých jaskyniach, štôlňach a pivniciach.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je VU – zraniteľný. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 4b, 6a (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. V západnej Európe patrí medzi ohrozené druhy. Z dôvodu rušenia väčších kolónií z mnohých miest vyhynul. Jeho spoločenská hodnota je 10 000,- SKK (333,- €).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Boršianksy les SKUEV0034 , Dolný vrch SKUEV0341, Drieňovec SKUEV0342, Horný vrch SKUEV0356, Jasovské dubiny SKUEV034, Kečovské škrapy SKUEV0345, Milič SKUEV0327, Morské oko SKUEV0209, Slaná SKUEV0398, Slovenský raj SKUEV0112, Stredné Pohornádie SKUEV0328.

1. 1. Myotis emarginatus – Csonkafülű denevér

Osztály: Mammalia (emlősök)

Család :Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)

Nem: Myotis

Leírás: Az emlősök közül csak a denevérek képesek repülni. Szárnyaikat vékony bőrhártya – patágium – alkotja, ez a mellső végtagok hosszú ujjai és a lábak, valamint a farok között feszül. A hideg sarkvidéki területek kivételével az egész világon mindenütt fellelhetőek, kiváltképpen a trópusokban. A denevérek anyagcseréje nagyon gyors, ezért naponta hatalmas mennyiségű rovart kell elfogyasztaniuk. Éjjel tevékeny állatok lévén a vadászat során echolokáció segítségével tájékozódnak. Nappal fejjel lefelé, függve, különféle rejtekhelyeken, barlangokban, bányaaknákban vagy padlásokon, ill. faodvakban alszanak. Jelenleg a rágcsálók után a legtöbb fajt felvonultató rendnek számítanak a maguk 1000 fajával; Közép-Európában 20 denevérfaj él. Számos denevérfaj melegebb tájakon telel. A szaporítókolóniák padlásokra korlátozódnak. Vadászterületeik nyílt területek – legelők, füves növényzetű, ill. erdős területek.

A csonkafülű denevér közepes nagyságú faj. Füle nagysága közepes, fülcimpája keskeny, hosszú, hegyes. Szőrzete hosszú, nem túl sűrű, enyhén göndör, hátának színezete vöröses-barna, hasa világosabb, szürkés árnyalatú. Sarkantyúja a farokvitorla közepéig elér. Testhossza: 41-53 mm, karhossza: 36-42 mm, szárnyfesztávolsága: 22-24 cm, tömege: 7-10 g. Keresőhangjának végfrekvenciája FM 50 kHz. A talajról indulva ejti el zsákmányát. Apró rovarokkal, lepkékkel, szúnyogokkal, pókokkal táplálkozik. Nem repül nagy távolságra, maximum több tíz kilométert tesz meg.

Előfordulási terület, elterjedtség: Európában, Délnyugat- és Közép-Ázsiában, Észak-Afrikában honos. Szlovákiában főleg az ország déli és keleti részén él. Időnként a fő életterétől távolabb, az ország északibb és nyugatibb részein is megtalálható, mindenekelőtt télen. Nyílt, erdős területen és legelőkön, faültetvényeken és vidéki településeken él. A szaporítókolóniák épületek padlástereiben találhatóak. Telelőhelyei meleg barlangok, bányaaknák és pincék.

Eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza VU – sérülékeny. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 4b, 6a (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. Nyugat-Európában a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A nagyobb kolóniák zavarása miatt számos helyen már kipusztult. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10 000,- SKK (333,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Borsi erdő [Boršiansky les] – SKUEV0034 , Alsóhegy [Dolný vrch] – SKUEV0341, Somodi [Drieňovec] – SKUEV0342, Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Jászói tölgyesek [Jasovské dubiny] – SKUEV034, Kecsői karrmezők [Kečovské škrapy] – SKUEV0345, Milic [Milič] – SKUEV0327, Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209, Sajó [Slaná] – SKUEV0398, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112, Középső Hernádmente [Stredné Pohornádie] – SKUEV0328.

Odontopodisma rubripes – koník východný

Trieda: hmyz (Insecta)

Rad: rovnokrídlovce, koníky (Orthoptera, Caelifera)

Čeľaď: koníkovité (Acrididae/Melanoplinae)

Rod: koník (Odontopodisma)

Popis. Ide o druh hmyzu stredne veľkého až veľkého.  Majú v dospelosti krídla, avšak k úniku zväčša použijú nohy. Tvar tela je prispôsobený osobitým podmienkam života. Sú vertikálne ploské, aby sa mohli lepšie pohybovať v im prirodzenom prostredí – nízkej vegetácii.  Sfarbením tela sa prispôsobujú prostrediu, dominantnou farbou je zelená. Majú veľmi silné hryzavé ústne orgány, zložené oči. Horné krídla plnia aj ochranný charakter. Zadné nohy sú silnejšie, i kobyliek a koníkov aj výrazne dlhšie, čo umožňuje dlhé a razantné skoky.  Samičky  kobyliek ľahko vieme identifikovať podľa výrazne dlhého kladielka.

Je to druh hmyzu s nedokonalou premenou. Z vajíčok sa teda vyvinú larvy a následne nymfy. Po niekoľkých zvlekoch sa stále viac podobajú dospelému imágu. Pri poslednom zvleku sa vyvíjajú plne funkčné krídla a rozmnožovacie orgány. V našich podmienkach vajíčka prečkajú zimu v zemi, až následne na jar malé nymfy vyliezajú a dorastajú. Nemôžeme zabudnúť ani najznámejšiu vec, a to je zvukový prejav. Samčeky vydávajú zvuky trením krídel, koníky trú zúbkami zadných nôh o  okraje kroviek. Kobylky pritom vytvárajú zvuk o niekoľko násobne vyššej frekvencii ako svrčky, a to až do 10.000 Hz.  Zvuky však dokážu prilákať aj prirodzených nepriateľov, hlavne zo skupiny hmyzožravých plazov, obojživelníkov, vtákov a  cicavcov. Travinno bylinné a krovité porasty lesných lúk a svetlín, a tiež lesov. Raritný druh s lokálnym výskytom, doteraz dokázaných na Slovensku historicky len na 5 lokalitách.

Areál výskytu, rozšírenie: Je to druh juhovýchodoeurópsky montánny a arbustikolný. Centrum rozšírenia je v rumunských Karpatoch a Transylvánii. Na Slovensku bol zaznamenaný zatiaľ len na východnom Slovensku, a to vo Vihorlate a v NP Poloniny. Tento druh sa najčastejšie vyskutuje na vyslnených lúkach, stepiach a lesostepiach. Žije na podhorských a horských lúkach v rozsahu nadmorských výšok 300-900 m n. m.. Preferuje aj porasty ostružiny (Rubus spp.).

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je DD – chýbajúce alebo nedostatočné údaje. Stále je o jeho rozšírení nedostatok údajov. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 6a, 6b (24/2003 Z. z.), HD2.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Morské oko SKUEV0209.

Odontopodisma rubripes – Piroslábú hegyisáska

1. 2. Osztály: Rovarok (Insecta)

   3. Rend: Egyenesszárnyúak, Tojókampósok (Orthoptera, Caelifera)

Család: Ugrósáskák (Acrididae/Melanoplinae)

Nem: Odontopodisma

Leírás: Közepes nagyságú, ill. nagy rovarokról van szó. Felnőtt korukban szárnyuk is van, ám a menekülésre elsősorban lábaikat használják. Testük speciális életkörülményeikhez igazodott. A faj függőleges irányban lapított, hogy jobban mozoghasson természetes közegében – ez az alacsony növényzet. Testének színezete környezetéhez igazodik, domináns színe a zöld. Nagyon erős rágószerve van, szeme összetett. Felső szárnya védelmi funkciót is ellát. Hátsó lába erősebb, mind a szöcskék, mind a sáskák esetében, ez lehetővé teszi a hosszú és erős ugrásokat. A szöcskenőstényeket feltűnően hosszú peterakó csövük alapján is meg lehet különböztetni.

E rovarfaj egyedfejlődése nem tökéletes átalakulás. A petékből előbb lárvák, később nimfák fejlődnek ki. Néhány vedlés után egyre inkább hasonlítanak a felnőtt imágóra. Az utolsó vedlés során alakul ki teljesen működőképes szárnya és szaporítószerve. Szlovákiai viszonyok között a peték a földben telelnek át, a nimfák csak tavasszal másznak elő és fejlődnek tovább. Nem feledkezhetünk meg a legismertebb tulajdonságukról, az általuk hallatott hangról sem. A hímek szárnyuk egymáshoz dörzsölésével adnak ki hangot, a sáskák hátsó lábuk fogait dörzsölik fedőszárnyaik széléhez. A szöcskék sokszorosan magasabb frekvenciájú hangot adnak ki, mint a tücskök – ez elérheti a 10.000 Hz-et is. A hangok azonban természetes ellenségeiket is közelebb csalogatják, ezek főleg rovarevő hüllők, kétéltűek, madarak és emlősök. A faj élőhelyei a füves és cserjés erdei rétek és tisztások, erdők. Ez a faj lokális előfordulású, ritka faj, Szlovákiában eddig csak 5 helyen mutatták ki jelenlétét.

Előfordulási terület, elterjedtség: Kelet- és dél-európai hegyvidéki és arbusztikolis faj. Elterjedésének központja a román Kárpátokban és Erdélyben található. Szlovákiában eddig csak az ország keleti részén, a Vihorlát-hegységben [Vihorlat] és a Poloniny nemzeti parkban látták. A faj leginkább napos réteken, sztyeppéken és erdősztyeppeken él. Hegyaljai és hegyi legelőkön él, 300-900 m tengerszint feletti magasságban. Kedveli a szederrel (Rubus spp.) benőtt helyeket.

Eszmei értéke, védettsége:: A faj veszélyeztetettségi státusza DD – hiányzó vagy elégtelen adatok. Kevés adattal rendelkezünk elterjedtségét illetően. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 6a, 6b (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), HD2.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Tengerszem [Morské oko] – SKUEV0209.

Pelecus cultratus – šabľa krivočiara

Trieda: lúčoplutvovce (Actinopterigii)

Rad: Kapry (Cypriniformes)

Čeľaď: Kaprovité (Cyprinidae)

Opis: Má podlhovasté telo, zboku značne sploštené. Brušná línia je vypuklo klenutý, chrbát zas má takmer rovný. Hlavu má pomerne malú, nos má krátky, oči veľké. Ústa má charakteristické, dohora, zboku ako keby až zvislo smeruje nahor. Krátka a malá chrbtová plutva sa nachádza na chvostovej časti. Prsné plutvy má nápadne veľké, presahujú až za koreň brušných plutiev. Chvostové plutvy má veľké s hlbokým zárezom. Šupiny má drobné, ľahko sa olupujú. Bočnú líniu má krivolakú, na oboch stranách tela má iné vedenie. Chrbát má tmavosivý, boky sú jasne striebristé. Plutvy sú bledo šarlachové, okrem chrbtovej chvostovej plutvy, ktoré sú sivé. Pohlavnú dospelosť dosahuje v 3-4 rokoch. Neresenie prebieha v skupinách v hlbokých vodách riek a veľkých jazier, s miernym prúdom vody. Ikry kladie na jar v máji, z ktorých sa liahne potomstvo po 4-8 dňoch.

Vyliahnuté rybky sa živia najprv so zooplanktónom, neskôr s hmyzom. Svoju potravu si zabezpečuje na otvorenej vode. Nie je výberčivým druhom, všetko zožerie, čo je pre ňu stráviteľné a čo sa nachádza v blízkosti hladiny a je v dostatočnom množstve.

Šabľa je pôvodne sťahovavou rybou, ktorá zimovala v moriach a ostatnú časť roka trávila v sladkovodných riekach, kde sa aj rozmnožovala. Postupne sa skupiny tohto druhu úplne adoptovali na sladkovodné podmienky a zanechali sťahovavý spôsob života. Ku nám sa dostala ako postglaciárny druh z Čierneho mora.

Areál výskytu, rozšírenie: Má dve veľmi dobre rozlíšiteľné areály. Severné rozšírenie druhu je viazané na úmorie Baltského mora, kým južné na úmorie Čierneho, Azovského, kaspického mora a Aralského jazera, respektíve na rieky, vlievajúce do týchto morí. Na Slovensku žije v riekach Dunaj, Morava, Malý Dunaj, Váh, Nitra, Žitava, Bodrog, Tisa, Latorica. V Maďarsku je tiež veľmi rozšíreným druhom. Je rozšírená od brakických vôd až po rieky, jazerá a vodné nádrže. Častejšie žije v hlbšej vode, ale zdržiava sa aj pod hladinou.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je LR – mierne ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy: 6a, 6b (24/2003), HD2, Be3. Jeho spoločenská hodnota je 5000,- SKK (166,-€). Je druhom európskeho významu.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006.

Zaujímavosť: Vďaka olejovému fľaku vo vnútri sa ikry znášajú na hladine, aby sa ľahko unášala prúdom vody. Je to pozostatok morského spôsobu života. Jeho mäso je chutnou pochúťkou, zvykne sa aj sušiť alebo zakonzervovať v oleji.

Pelecus cultratus – Vezérgarda

Osztály : Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)

Család : Pontyfélék (Cyprinidae)

Leírás: Hosszúkás, oldalról aránylag lapított teste van. Hasvonala kidomborodik, háta szinte egyenes. Feje aránylag kicsi, orr-része rövid, szeme nagy. Szája jellegzetes, felfelé álló, oldalról szinte függőlegesen felfelé irányulónak tűnik. Rövid és kicsi hátúszója farokrészénél található. Mellúszói feltűnően nagyok, a hasúszói tövéig és lejjebb is elérnek. Farokúszói nagyok, mélyen bevágottak. Pikkelyei aprók, könnyen eltávolíthatóak. Oldalvonala görbe, mindkét oldalán más-más. Háta sötétszürke, oldala élénk ezüstös. Úszói sápadt skarlátszínűek, háti farokúszója kivételével, mely szürke. Élete 3.-4. évében válik ivaréretté. Az ívás csoportokban történik az enyhe folyású folyók és nagy tavak medrének alján. Az ikrákat tavasszal, májusban rakja le, a lárvák 4-8 nap múlva kelnek ki.

A kikelt hallárvák előbb zooplanktonnal, később rovarokkal táplálkoznak. Táplálékát a nyílt vízen szerzi be. Nem egy válogatós faj, mindent megeszik, amit képes megemészteni és ami a felszín közelében elegendő mennyiségben jelen van.

A vezérgarda eredetileg költöző hal volt, mely a tengerben telelt, az év többi részét az édesvizű folyókban töltötte, ahol szaporodott. a faj fokozatosan teljesen alkalmazkodott az édesvízi élethez, és felhagyott a költöző életmóddal. Szlovákiába posztglaciális fajként a Fekete-tengerből érkezett.

Előfordulási terület, elterjedtség: Két nagyon jól megkülönböztethető életterülete van. Az északi élőhelyei a Balti-tenger vízgyűjtő területéhez kapcsolódnak, a déli területek pedig a Fekete-, Azovi- Kaspi- tenger, ill. Aral-tó vízgyűjtő területéhez, ill. az említett tengerekbe ömlő folyók vízgyűjtőjéhez. Szlovákiában a Duna [Dunaj], Morva [Morava], Kis Duna [Malý Dunaj], Vág [Váh], Nyitra [Nitra], Zsitva [Žitava], Bodrog, Tisza [Tisa], Latorca [Latorica] folyókban honos. Magyarországon nagyon elterjedt faj. A brakkvizektől a folyókig, tavakig és víztározókig terjednek élőhelyei. Gyakrabban van mély vízben, de a felszín közelében is tartózkodik.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza LR – kevésbé veszélyeztetett. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása: 6a, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, Be3. Pénzben kifejezett eszmei értéke 5 000,- SKK (166,- €). Európai jelentőségű faj.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006.

Érdekesség: Az ikrák belsejében levő olajtoknak köszönhetően az ikrák úsznak a vízen, hogy a víz vihesse őket. Ez a tengeri életmódból maradt hátra. Húsa finom, szárítani is szokták, ill. olajban konzerválni.

Pulsatilla grandis – poniklec veľkokvetý

Trieda: dvojklíčnolistové (Magnoliopsida)

Rad: iskerníkotvaré (Ranunculales)

Čeľaď: Iskerníkovité (Ranunculaceae)

Rod: poniklec (Pulsatilla)

Popis: Druh patrí do okruhu Pulsatilla grandis, ktorý je na našom území reprezentovaný tromi vzájomne ťažko rozlíšiteľnými druhmi (P. grandis s. str., P. subslavica a P. slavica), ktoré na lokalitách často rastú spolu a vyvtárajú navzájom prechodné (hybridné) jedince až celé populácie. Trváca rastlina vysoká 6-22 (-50)cm; stonky má priame, striebristo až hrdzavo chlpaté. Listy sú vajcovité, 2-3 krát perovito strihané až zložené, listové úkrojky sú 2-6 mm široké, lístkové jarmá 4-5; kvety ružové alebo modro fialové, kalichovité, resp. zvonkovité a vždy vzpriamené, 5,5-6,5 cm v priemere. Plodom sú chlpaté nažky s 3,5-5 cm dlhým chvostíkom.

Areál výskytu, rozšírenie: Ponticko-panónsky druh; rastie len na teplých miestach, na trávnatých a krovinatých suchých kamenistých svahoch, resp. vo svetlinách dubín, na kyslom i zásaditom substráte, od nížin do podhorského vegetačného stupňa. Obľubuje stanovištia krovinaté a trávnaté, suché kamenisté stráne na rozličných substrátoch (andezity, dolomity, vápence a i.) od nížinného do podhorského vegetačného stupňa (180 – 1000 m n. m.).

Je submediteránno-subkontinentálny európsky druh s centrom rozšírenia v Panónii odkiaľ zasahuje na sever do Poľska, na juh do bývalej Juhoslávie, na západe do Nemecka a na východe k Dnestru na Ukrajine. Na Slovensku sa druh vyskytuje v panónskej oblasti južného Slovenska a v predhoriach južnej časti Západných Karpát. Severná hranica areálu prechádza od Skalice cez Brezovské kopce, južnú časť Strážovských vrchov, Tríbeča, Slovenského stredohoria, Slovenského krasu, Šarišskej vrchoviny, Nízkych Beskýd až po Vihorlat.

Spoločenská hodnota, ochrana: Ochrana: Natura 2000, Stupeň ohrozenia: VU. Veľkosť populácií druhu ako aj ich počet na Slovensku sú viac-menej ustálené. Zaradenie do medzinárodných dohovorov: Príloha I Bernského dohovoru; Príloha rezolúcie Stáleho výboru Bernskej konvencie č. 6 (1998) – EMERALD. Je zaradený do Vyhlášky MŽP SR č. 24/2003.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: SKUEV0032 – Ladmovské vápence, SKUEV0039 – Bačkovské poniklece, SKUEV0284 – Teplické stráne, SKUEV0328 – Stredné Pohornádie, SKUEV0340 – Český závrt, SKUEV0341 – Dolný vrch, SKUEV0342 – Drieňovec , SKUEV0343 – Plešivské stráne, SKUEV0346 – Pod Strážnym hrebeňom, SKUEV0347 – Domické škrapy, SKUEV0348 – Dolina Čiernej Moldavy, SKUEV0349 – Jasovské dubiny, SKUEV0352 – Hrušovská lesostep, SKUEV0353 – Plešivská planina, SKUEV0355 – Fabiánka, SKUEV0356 – Horný vrch.

Zaujímavosť: Názov Pulsatilla poznali botanici už v 16. storočí, ale jeho význam a vznik názvu sa nechápe jednoznačné. Najprijateľnejšie sa zdá odvodenie názvu z latinského
slova pulsare – udierať, narážať, zvoniť, čo má určitú súvislosť s vetrom i tvarom kvetu v tom, že pri nárazoch vetra sa kvitnúce zvonovité kvety i odkvitnuté plodstvá ľahko kníšu. Zaujímavý vzhľad druhov poniklec bol podnetom pre vznik mnohých ľudových názvov, ktoré zahŕňajú mená zvierat, kožušinu medveďa a podobne.

1. Pulsatilla grandis – Leánykökörcsin

2. Osztály: zárvatermők (Magnoliopsida)

3. Rend: boglárkavirágúak (Ranunculales)

4. Család: boglárkafélék (Ranunculaceae)

5. Nem: Pulsatilla

Leírás: A faj a Pulsatilla grandis csoportba tartozik, melyet Szlovákia területén három, egymástól nehezen megkülönböztethető faj (P. grandis s. str., P. subslavica és P. slavica) alkot – ezek a faj élőhelyein gyakran együtt nőnek, és átmeneti (hibrid) egyedeket, ill. egész populációkat eredményeznek. Évelő, 6-22 (-50) cm magas növény; egyenes, ezüstös ill. rozsdás színezetű szőrei vannak. Levelei tojásdadok, 2-3 részből álló szeldelt, ill. összetett levelek, a levélszegmensek 2-6 mm szélesek, a levélkék 4-5 mm szélesek. Virágai rózsaszínűek vagy kékeslilák, kehely, ill. csengettyű alakúak, mindig állóak, 5,5 – 6,5 cm átmérőjűek. A termés hosszúkás, szőrös makktermés, melynek 3-5 cm hosszú farka van.

1. 1. 1. 1. Előfordulási terület, elterjedtség:Pontikus-pannon faj; csak meleg helyeken, füves, cserjés száraz köves domboldalakon, ill. tölgyesek tisztásain, savas és lúgos talajokon egyaránt, az alföldektől a hegyaljai vegetációs szintig honos. Kedveli a cserjés, füves, száraz köves domboldalakat, különféle eredetű talajokon (andezit-, dolomit- mészkőtalajok, stb.) az alföldektől a hegyaljai vegetációs szintig (180 – 1000 m tengerszint feletti magasságban) honos.

Szubmediterrán-szubkontinentális európai faj, élőhelyeinek központját a Pannon területek adják, ahonnan északra Lengyelországig, délen a volt Jugoszláviáig, nyugaton Németországig, keleten Ukrajnában a Dnyeszterig terjedt. Szlovákiában az ország déli részének pannon területein és a Nyugati Kárpátok déli részének előhegyeiben honos.. Területének északi határa Szakolcától [Skalica] a Brezói-dombságon [Brezovské kopce], a Strázsói-hegység [Strážovské vrchy] déli részén, Tríbeč-hegységen, a Szlovák Középhegységen [Slovenské stredohorie], Szlovák Karszton [Slovenský kras], Sárosi-felföldön [Šarišská vrchovina], Alacsony Beszkideken [Nízke Beskydy] át egészen a Vihorlát-hegységig [Vihorlat] halad.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Védelem: Natura 2000, Veszélyeztetettségi fok: VU- sérülékeny. Szlovákiai populációinak száma és nagysága többé-kevésbé stabil. A következő nemzetközi egyezmények része: A Berni egyezmény I. melléklete; A Berni Egyezmény állandó tanácsának 6. sz. melléklete (1998) – EMERALD. A Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma által kiadott 24/2003 sz. rendelet része.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: SKUEV0032 – Ladmóci mészkősziklák [Ladmovské vápence], SKUEV0039 – Bacskói kökörcsines [Bačkovské poniklece], SKUEV0284 – Teplice-i domboldalak [Teplické stráne], SKUEV0328 – Középső Hernád-mente [Stredné Pohornádie], SKUEV0340 – Český závrt, SKUEV0341 – Alsóhegy [Dolný vrch], SKUEV0342 – Somodi [Drieňovec], SKUEV0343 – Pelsőci domboldalak [Plešivské stráne], SKUEV0346 – Pod Strážnym hrebeňom, SKUEV0347 – Domicai karrmezők [Domické škrapy], SKUEV0348 – A Čierna Moldava völgye [Dolina Čiernej Moldavy], SKUEV0349 – Jászói tölgyesek [Jasovské dubiny], SKUEV0352 – Körtvélyesi erdősztyepp [Hrušovská lesostep], SKUEV0353 – Pelsőci fennsík [Plešivská planina], SKUEV0355 – Fabiánka, SKUEV0356 – Felsőhegy [Horný vrch].

Érdekesség: A Pulsatilla nevet már a 16. századi botanikusok is ismerték, ám jelentése és a név keletkezése máig vitatott. A legelfogadhatóbb a latin
pulsare – üt, ütközik, zeng, ami a szél és a virág alakja vonatkozásában helyes lehet, szélütések esetén a nyíló, harang alakú virágok és elvirított virágzatok enyhén lengnek a szélben. A kökörcsinfajok érdekes külalakja számos népnyelvi név táptalaja volt, ezek állatok neveit, medveprémet és más egyéb hasonló dolgokat vonultatnak fel.

Rhinolophus euryale – podkovár južný

Trieda: cicavce (Mammalia)

Čeľaď: podkovárovité (Rhinolophidae)

Rod: podkovár (Rhinolophus)

Popis: Netopiere sú jediné cicavce, ktoré vedia lietať. Krídla tvorí tenká kožovitá blana – patágium, ktorá je napätá medzi predĺženými prstami predných končatín a vzadu sa upína na nohy a chvost. Netopiere majú rýchlu látkovú výmenu, preto musia denne zožrať veľké množstvá hmyzu. Ako súmračné zvieratá sa pri love orientujú pomocou echolokácie. Cez deň spia zavesené dolu hlavou v najrôznejších úkrytoch, v jaskyniach, banských šachtách alebo na povalách či v dutinách stromov.

Podkovárovité netopiere majú pysku okolo nozdier podkove podobný blanový výrastok. Do lietacej blany uzavretý chvost je krátky. Uši sú veľké, končisté a bez ušných pokrývok. Ušnice majú pomerne veľké, lietaciu blanu širokú, srsť navrchu sivohnedú, naspodku jasnejšiu. Dĺžka tela tohto netopiera je 45-57 mm, dĺžka ramien 45-53 mm, rozpätie krídel je 25-30 cm, dĺžka chvosta je 2 cm, hmotnosť tela 8-14 g. Farba kožušiny je sivožltá. Dožíva sa okolo 13 rokov. Koncová frekvencia vyhľadávacích hlasov je FM 103 kHz. Loví pomalým letom medzi korunami stromov. Vyskytuje sa hlavne v listnatých lesoch, lesostepiach, otvorenej lesnej a pasienkovej krajine, v blízkosti vidieckych sídel a sadov. Druh sa rozmnožuje v podzemných a podkrovných priestoroch. Najčastejším miestom výskytu sú najmä jaskyne. Zimoviská má v teplých jaskyniach a štôlňach. Nesťahuje sa na veľké vzdialenosti: letné a zimné sídla má v okruhu niekoľkých kilometrov. Žije v kolóniách, kde pomer pohlaví je rovnaký. Zimuje vo veľkých skupinách. Je veľmi citlivý na klimatické zmeny. Jeho potrava pozostáva najmä z drobného hmyzu, motýľov a komárov. Na lov sa vydáva väčšinou po západe slnka.

Areál výskytu, rozšírenie: Tento druh netopierov má pelearktické rozšírenie. Je rozšírená najmä v Južnej Európe, severnej Afrike a blízkom východe. Na Slovensku je rozšírená v juhovýchodnej časti Slovenska, najmä v oblasti Slovenského krasu. Je to ohraničený výskyt v rámci Európy, predstavujúci izolovanú populáciu v rámci areálu druhu. Viaže sa na krasové biotopy, keďže obľubuje veľké siene podzemných priestorov.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je VU – zraniteľný. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa zaradenia štátnej ochrany prírody je 4b, 6a (24/2003 Z.z.), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. Je to druh európskeho významu. Je pod ochranou bernského a Bonnského dohovoru. Spoločenská hodnota druhu je 20000,- SKK (664,-€).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Horný vrch SKUEV0356, Hrušovská lesostep SKUEV0352, Jasovské dubiny SKUEV0349, Plešivská planina SKUEV0353, Plešivské stráne SKUEV0343.

Rhinolophus euryale – Kereknyergű patkósdenevér

Osztály :Emlősök (Mammalia)

Család: Patkósdenevér-félék (Rhinolophidae)

Nem: Rhinolophus

Leírás: Az emlősök közül csak a denevérek képesek repülni. Szárnyaikat vékony bőrhártya – patágium – alkotja, ez a mellső végtagok hosszú ujjai és a lábak, valamint a farok között feszül. A denevérek anyagcseréje nagyon gyors, ezért naponta hatalmas mennyiségű rovart kell elfogyasztaniuk. Éjjel tevékeny állatok lévén a vadászat során echolokáció segítségével tájékozódnak. Nappal fejjel lefelé, függve, különféle rejtekhelyeken, barlangokban, bányaaknákban vagy padlásokon, ill. faodvakban alszanak.

A patkósdenevér-félék pofáján az orrlyukak körül egy hártyás, patkó alakú kinövés található. A repülőhártyába zárt farok rövid. Füle nagy, spicces, fültakaró nélküli. Fülkagylója aránylag nagy, repülőhártyája széles, szőre felül szürkésbarna, alul világosabb. Testhossza 45-57 mm, felkarhossza 45-53 mm, szárnyfesztávolsága 25-30 cm, farokhossza 2 cm, tömege 8-14 g. Szőre szürkéssárga színű. Mintegy 13 évig él. Keresőhangjainak végső frekvenciája FM 103 kHz. A fák koronái közt lassan repülve vadászik. Főleg lomblevelű erdőkben, erdősztyeppeken, nyílt, erdős területen és legelőkön, faültetvényeken és vidéki településeken él. A faj a föld alatti és padlásterekben szaporodik. Leggyakoribb előfordulási helyeinek főleg a barlangok számítanak. Telelőhelyei főleg a meleg barlangok és bányaaknák. Nem költözik nagy távolságra: nyári és téli élőhelyei néhány km távolságban vannak egymástól. Kolóniákban él, ahol a nemek megoszlása egyforma. Nagy csapatokban telel. Nagyon érzékeny a klímaváltozásokra. Tápláléka főleg apró rovarokból, lepkékből és szúnyogokból áll. Általában naplemente után indul vadászni.

Előfordulási terület, elterjedtség: Ez a denevérfaj a Palearktisz területén él. Főleg Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten terjedt el. Szlovákiában az ország délkeleti részén, elsősorban a Szlovák Karszt vidékén fordul elő. Európában limitált az előfordulása, a faj élőhelyein elszigetelt populációt alkot. Karsztélőhelyekhez kötődik, mivel kedveli a nagy földalatti tereket.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza VU – sérülékeny. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint : 4b, 6a (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be2, Bo2, E. Európai jelentőségű faj. A Bonni és Berni Egyezmények védelme alatt áll.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken:Felsőhegy [Horný vrch] – SKUEV0356, Körtvélyesi-erdősztyepp [Hrušovská lesostep] – SKUEV0352, Jászói tölgyesek [Jasovské dubiny] – SKUEV0349, Pelsőci-fennsík [Plešivská planina] SKUEV0353, Pelsőci domboldalak [Plešivské stráne] – SKUEV0343.

Sabanejewia aurata – pĺž zlatistý

Trieda: Pisces (ryby)

Rad: Cypriniformes (kaprotvaré)

Čeľaď: Cobitidae (pĺžovité)

Rod: pĺž – Sabanejewia Vladykov (1928)

Popis: Pre tento rýb sa u nás používa aj pomenovanie pĺž horský a vrchovský. Telo je až 10 cm dlhé. Telo ma pretiahnuté, silne z bokov stlačené. Dolný pysk je rozštiepený na dva veľké zaoblené laloky. Fúziky sú dlhé. Fúziky zadného páru siahajú až k zadnému okraju očí. Chvostová plutva má obyčajne dokopy 14 lúčov. Medzi chvostovou a chrbtovou plutvou je výrazný kožovitý kýl. V chrbtovej plutve sú 2-3 tvrdé a 7, vzácnejšie 6-8 mäkkých lúčov. V análnej plutve sú 2-3 tvrdé a 5-6 mäkkých lúčov. V brušných plutvách je po 1 tvrdom a po 5-6 mäkkých lúčov. V prsných plutvách je 7-8 mäkkých lúčov a jeden tvrdý lúč. Samce nemajú zvláštnu šupinku na základni druhého lúča prsných plutiev, ale pri pohľade zvrchu majú boky tela pred chrbtovou plutvou výrazne klenuté. Na chrbte v strednej čiare je 4 -12 tmavohnedých škvŕn. Na bokoch je len jeden rad, a to dolný, 8-15 veľkých červenohnedých alebo fialovastých škvŕn. Telo je svetlejšie, sivobiele so zlatistým leskom, najmä v zadnej tretine. Živí sa živočíšstvom dna a drobnou faunou. Pĺž zlatistý žije u nás medzi kameňmi a štrkom v prúdiacej vode do hĺbky 1,5 m, v strednom a dolnom toku riek. Zásadne sa zdržuje len v plytčinách. V tratiach s mäkkým dnom chýba. Uzavretým vodám sa vyhýba, v bočných zátokách občas osídľuje aj úseky s väčšími nánosmi detritu. Zdržuje sa výlučne na dne, cez deň sa skrýva v štrbinách medzi kameňmi alebo sa zavrtáva do jemných nánosov detritu. Do piesku, ani do hlinitého dna sa však nezahrabáva, nezarýva. Úkryt medzi kameňmi a pod nimi opúšťa len v krajnom prípade a okamžite sa zasa ukrýva pod najbližšie ležiaci kameň. Neresí sa na piesočnatých laviciach v miernejších prúdivých úsekoch. Čas neresenia je v apríli až máji. Ikry znáša na piesok alebo na kamene.

Areál výskytu, rozšírenie: Žije po celej Európe s výnimkou Nórska, severného Švédska, Fínska, Škótska, Írska a Peloponésu. Na území Európy tvorí početné geografické rasy. Jeho celkovým areálom sú rieky Dunaj, Vardar, Marica, Struma, Mesta, Visla, Nemen, Don, Kubáň, Kura, Arax (Kaukaz), Sefid Rud (Irán), Tedžen, Murgalo (Turkménsko), Amndarja, Syrdarja, Eufrat. Na Slovensku je rozšírený v riekach Dunaj, Biela voda, Kysuca, Vlára, Turiec, Orava, Jelešná, Kriváň, Rimava, Blh, Váh, Malý Dunaj, Nitra, Bebrava, Hron, Slatina, Sikenica, Ipeľ, Štiavnica, Slaná, Bodra, Hornád, Olšava, Torysa, Topľa, Ondava, Uh, Cirocha, Latorica, Tisa, Bodrog, Laborec, Ulička, Ublianka. Vyskytuje sa od horských až po nížinné toky, kde preferuje skôr prúdivejšie úseky sa štrkokamenitým dnom.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je EN – ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa ŠOP SR je 4b, 6b (24/2003 Z. z.), Be3, HD2. Je druhom európskeho významu. Je pod ochranou Bernského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 20 000,- SKK (664,- €).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Stretavka SKUEV0235, Latorica SKUEV0006.

Sabanejewia aurata – Törpecsík

Osztály: Pisces (halak)

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)

Család: Cobitidae (csíkfélék)

Nem: Sabanejewia Vladykov (1928)

Leírás: Teste 10 cm hosszú, nyúlánk, oldalról erősen lapított. Alsó pofája két nagy legömbölyített lebenyre oszlik. Bajsza hosszú. A hátsó pár bajusz elér a szeme hátsó sarkáig. Farokúszójában általában összesen 14 sugár van. A farok- és hátúszója közti bőrlebeny egy hosszanti élt alkot. A hátúszóban 2-3 kemény és 7, egyes esetekben 6-8 lágy sugár található. A farok alatti úszóban 2-3 kemény és 5-6 lágy sugár van. A hasúszóban 1 kemény és 5-6 lágy sugár van. A mellúszókban 7-8 lágy és 1 kemény sugár van. A hímek nem rendelkeznek a mellúszók második sugarának tövén növő pikkellyel, ám felülnézetből a hátúszó előtt teste láthatóan ívelt. Hátának középvonalán 4-12 sötétbarna folt látható. Oldalán csak egy sor, az alsó látható – 8-15 db nagy vöröses-barnás vagy lilás foltja van. Teste világosabb színezetű, aranyosan csillogó, főleg hátsó harmadban. A mederfenék állataival és apró állatokkal táplálkozik. A törpecsík Szlovákiában kövek és kavics közt él, 1,5 m-nél nem mélyebb áramló vízben, a folyók középső és alsó szakaszán. Alapvetően csak a sekély részeken tartózkodik. A puha mederfenekű részeket kerüli. Elkerüli a zárt vizeket, az oldalsó öblökben néha a nagyobb szervesüledék-réteggel rendelkező szakaszokat is benépesíti. Kizárólag a meder alján él, nappal a kövek közötti résekben bujkál vagy a szerves üledékrétegbe fúrja be magát. Homokba, agyagos mederfenékbe nem ássa be magát, abban nem rejtőzködik. Rejtekhelyét csak végszükség esetén hagyja el, azonnal bebújik a legközelebbi kő alá. Homokos mederaljon ívik, a kevésbé erős sodrású részeken. Ívása áprilisra, májusra tehető. Homokra vagy kövekre rakja le ikráit.

Előfordulási területe, elterjedtsége: Egész Európában honos, kivéve Norvégiát, Észak-Svédországot, Finnországot, Skóciát, Írországot és a Peloponészoszi-félszigetet. Európa területén számos földrajzi rassza alakult ki. Teljes előfordulási területét a Duna, Vardar, Marica, Sztruma, Meszta, Visztula, Nemen, Don, Kubány, Kura, Arax (Kaukázus), Szefid Rud (Irán), Tedzsen, Murgalo (Türkmenisztán), Amu-darja, Szir-darja, Eufrátesz folyók alkotják. Szlovákiában a következő folyókban honos: a Duna [Dunaj], Biela voda, Kysuca, Vlára, Turiec, Árva [Orava], Jelešná, Kriváň, Rima [Rimava], Balog [Blh], a Kis Duna [Malý Dunaj],Vág [Váh], Nyitra [Nitra], Bebrava, Garam [Hron], Slatina, Sikenica, Ipoly [Ipeľ], Štiavnica, Sajó [Slaná], Bodra, Hernád [Hornád], Olšava, Tarca [Torysa], Tapoly [Topľa], Ondava, Ung [Uh], Cirocha, Latorca [Latorica], Tisza [Tisa], Bodrog, Laborc [Laborec], Ulička, Ublianka. A hegyvidéki vízfolyásoktól az alföldiekig megtalálható, inkább a nagyobb sodrású, köves, kavicsos medrű részeket kedveli.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza: EN – veszélyeztetett. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint: 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), Be3, HD2. Európai jelentőségű faj. A Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 20 000,- SKK (664,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Stretavka – SKUEV0235, Latorca [Latorica] – SKUEV0006.

Sylvia nisoria – penica jarabá

Trieda: vtáky (Aves)

Rad: vrabcotvaré/spevavce (Passeriformes)

Čeľaď: penicovité (Sylviidae)

Rod: penica (Sylvia)

Popis: Dĺžka tela je 15,5-17 cm. Hmotnosť 19-32 g. Rozpätie krídiel je 23-27 cm. Samec má vrch hlavy, tváre šedej farby, rovnako tak aj chrbát. Kormidlové perá sú šedé, krajné dve s bielou koncovou páskou. Hrdlo, prsia a boky až po predkolenie na svetlo šedom podklade tmavošedé, priečne pruhované. Brucho sivobiele, vrchné krovky chvostové hnedosivá so svetlo šedými lemami. Letky hnedosivá, aj tie môžu mať belavé lemy. Samica je celkovo matnejšia, má svetlejšiu hlavu a len nezreteľné vlnkovanie. Hniezdi 1x ročne, hniezdo stavia v hustých porastoch krovín alebo nízkych stromov, v prevažnej väčšine do 1 m nad zemou. Od mája do začiatku júna znáša 4-5 (3-6) vajec, sedia striedavo obaja rodičia 12-15 dní. Hniezdo mláďatá opúšťajú po 11-16 dňoch a niekoľko dní sú ešte kŕmené v okolí. Pohlavne dospievajú koncom 1. roku života, najvyšší vek je 10 rokov. Prílet zo zimovísk prebieha od konca apríla do polovice mája, odlietajú od augusta, posledný ojedinelé vtáky sa zdržia do konca septembra. Väčšinu potravy tvorí hmyz a jeho larvy, koncom leta požiera i dužinaté plody.

Areál výskytu, rozšírenie: Tento druh má európsko-turkestanský typ rozšírenia. Nehniezdi v západnej Európe, hniezdne rozšírenie sa sústreďuje do strednej Európy od severozápadného Talianska po centrálnu Áziu (Altaj). Na severe vo Fínsku dosahuje 60º s. š a prejavuje sa tam aj pozitívny populačný trend počas r. 1970–1990. Najpočetnejšie populácie žijú v Rumunsku (okolo 100 000 párov), ďalej v Maďarsku, Moldavsku, Poľsku, pobaltských krajinách a Bielorusku. Je to sťahovavý druh, zimujúci vo východnej Afrike a v južnej Arábii.

Na Slovensku chýba vlastne len v horách stredného a východného Slovenska. Hlavné biotopy výskytu tvoria predovšetkým väčšie krovinové formácie s tŕnitými krami a solitérmi/skupinkami stromov na južne orientovaných stráňach, pahorkatinách, náplavových kužeľoch a nivách v teplých nížinných a podhorských oblastiach, krovité medze, remízky a okraje redších listnatých lesov do nadmorskej výšky max. 920 m.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je nedostupný. V Čechách je v Červenom zozname v kategórii VU – zraniteľný druh. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa údajov ŠOP SR je 4b, 32 (24/2003 Z. z.), Be2, Bo2, BD1. Je pod ochranou Bernského aj Bonnského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 10 000,- SKK (333,- €).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Slanské vrchy SKCHVU025, Slovenský kras SKCHVU027.

1. 1. Sylvia nisoria – Karvalyposzáta

   2. Osztály: Madarak (Aves)

   3. Rend:énekesmadarak vagy verébalakúak (Passeriformes)

   4. Család: poszátafélék (Sylviidae)

Nem: Sylvia

Leírás: Testhossza 15,5-17 cm. Tömege 19-32 g. Szárnyainak fesztávolsága 23-27 cm. A hím fejbúbja, pofája, háta szürke színezetű. Kormányzótollai szürkék, a két szélsőn egy fehér szegély látható a tollvégeken. Nyaka, mellkasa, csípője egészen a lábszáráig világosszürke, rajta haránt-irányú sötétszürke csíkokkal. Hasa szürkésfehér, farkának felső fedőtollai szürkésbarnák, világosszürke széllel. Karevezőtollai szürkésbarnák, lehet rajtuk fehéres szegély. A nőstény színezete mattabb, világosabb a feje és alig látható hullámvonalai vannak. Évente egy alkalommal rak fészket, sűrű bozóütos vagy alacsony fákkal benőtt területen, általában 1 m-re a földfelszín felett. Májustól június elejéig 4-5 (3-6) db tojást tojik, ezeket mindkét szülő felváltva költi ki, 12-15 napig. A fiókák 11-16 nap után repülnek ki a fészekből, a szülők még néhány napig etetik őket a környéken. 1. életévük végén válnak ivaréretté, legmagasabb életkoruk 10 év. Telelőhelyeikről április végétől május közepéig érkeznek meg, vissza augusztusban térnek, az utolsó egyedek szeptember végén indulnak útra. Táplálékának nagy részét rovarok és azok lárvái adják, a nyár végén húsos gyümölcsöket is fogyasztanak.

Előfordulási területe/elterjedtsége: A faj európai-turkesztáni területen fordul elő. Nyugat-Európában nem költ, fészkelőterületei Közép-Európától és Északnyugat-Olaszországtól Közép-Ázsiáig terjednek (az Altáj-hegységig). Északon Finnország területén eléri az északi szélesség 60°-át, ott az 1970-1990 közötti években létszámemelkedés következett be. Legnagyobb számban Romániában (mintegy 100 000 pár), valamint Magyarországon, Moldovában, Lengyelországban, a Baltikumban és Fehéroroszországban honos. Költözőmadár, Kelet-Afrikában és Dél-Arábiában telel.

Szlovákia területén csak a közép- és kelet-szlovákiai hegységekből hiányzik. Fő előfordulási területei elsősorban a tüskés bokrokkal benőtt bozótosok, egyedül, ill. kis csoportokban növő fák a déli fekvésű lejtőkön, dombságokon, hordalékkúpokon és réteken a meleg alföldi és hegyaljai területeken, bozótos dűlők, ritkább lomblevelű erdők, max. 920 m tengerszint feletti magasságig.

Eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza ismeretlen. Csehországban a Vörös Jegyzékben a VU – sebezhető kategóriában szerepel. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint: 4b, 32 (a 24/2003. sz. szlovák törvény szerint), Be2, Bo2, BD1. A Bonni és Berni Egyezmények védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 10 000,- SKK (333,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Szalánci-hegység [Slanské vrchy] – SKCHVU025, Szlovák Karszt [Slovenský kras] – SKCHVU027.

Triturus montandoni – mlok karpatský

Trieda: obojživelníky (Amphibia)

Rad: mloky (Urodela)

Čeľaď: salamandrovité (Salamandridae)

Popis: Samec dorastá do 7,5 cm, samica do 10 cm dĺžky. Samec nie je tak pestro sfarbený ani vo svadobnom šate, ako ostatné druhy bežne. Nemá chrbtový hrebeň, nahrádza ho nízke kožené zvrásnenie. Jeho chvost je zakončený postupne až v 3-4 mm tenké vlákno. Hlavu má nízku, plochú. Uzemčisté telo je pokryté drsnou pokožkou, na oboch stranách chrbta sa tiahne žľazová rímsa, ktorá siaha až po horný lem chvosta. Na prstoch zadných končatín je úzky kožený lem. Na hlave má tmavé čiary, oblasť hrtana a brucho je bledožlté, bez vzorkovania. Chrbtová časť a chvost je žltozelený alebo hnedastý s mramorovitými tmavými fľakmi. Dolným chvostovým lemom sa tiahne bielo až bledomodro sfarbený pás, spestrený hnedými alebo čiernymi bodkami. Samice nemajú na oboch stranách chrbta žľazovú rímsu, ani vláknitý výrastok na chvoste. Je sfarbený žltohnedo s mramorovitými tmavými fľakmi. Dolnou časťou tela sa tiahne svetložltý pruh. Kloaku má čiernu. Žije v jazierkach s čerstvou, priezračnou, mierne kyslou vodou. Živí sa krivákmi, červami, rôznymi larvami. V júni pohlavne dospelé jedince opúšťajú mláky, a uťahujú sa pod kmene stromov, do skalných trhlín, odkiaľ vyliezajú až počas noci. V tejto perióde života sa živia s dážďovkami, slimákmi, rôznymi článkonožcami. Zimuje v podzemných dutinách, trhlinách. Na jar najprv vyliezajú samce, až potom samice, hneď po roztopení snehu od apríla do mája (júna). Samička priliepa vajíčka na vodné rastliny. Metamorfóza začína prebiehať v júli, v studených vodách larvy prezimujú. Dospelé jedince sa po párení sústreďujú vo vlhkejších častiach lesa. Rozmnožuje sa v stojatých vodách – jazierkach, jamách, ale najmä plytkých mokradiach, snehových mlákach. Vyhýba sa zarybneným vodám. Žije hlavne v lesoch. Obýva hlavne ihličnaté a listnaté lesy od pásma holí do kultúrnostepných biotopov. V odlesnenej krajine sú jeho stavy nízke a spravidla sa z nej postupne vytráca.

Areál výskytu, rozšírenie: Je to Karpatsko-sudetský endemit, ktorý sa vyskytuje v celých Karpatoch od Rumunska cez Ukrajinu po Poľsko a Slovensko. Najzápadnejší ostrovčekovitý výskyt sa nachádza mimo Karpát v sudetskej oblasti severovýchodných Čiech. Na Slovensku populácia druhu leží v severozápadnej oblasti areálu. Vyskytuje sa najmä v stredných a vyšších polohách pohorí severu stredného a východného Slovenska. Jeho výskyt je viazaný na lesy najmä ihličiny a bučiny severných pohorí. Najčastejšie sa vyskytuje od 500 do 1000 m n. m. Do kotlín zostupuje neochotne a výskyt v otvorenej krajine je zriedkavý.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je VU – zraniteľný. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa ŠOP SR je 4b, 6b (24 / 2003 Z.z), HD2, HD4, Be2, E. Je druhom európskeho významu. Je pod ochranou Bernského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 5000,- SKK (166,-€).

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Muráň SKUEV0106, Slovenský raj SKUEV0112, Svätojánsky potok SKUEV0291, Galmus SKUEV0287.

Triturus montandoni – Kárpáti gőte

Osztály : Kétéltűek (Amphibia)

Rend: Farkos kétéltűek (Urodela)

család: szalamandrafélék (Salamandridae)

Leírás: A hím legfeljebb 7,5 cm, a nőstény kb. 10 cm hosszúra nő meg. Még a nászruhás hím sem olyan díszes és színpompás, mint a többi faj hímjei. Cifra háttaraja nincs, azt egy alacsony bőrredő helyettesíti. Farka tompán, de 3–4 milliméternyi vékony fonalban végződik. Lapos, széles feje, zömök törzse érdes bőrrel borított, hátának mindkét oldalán éles mirigypárkány húzódik végig, amely a felső farokszegélyig ér, s a test keresztmetszetét szögletessé teszi. Hátsó lábainak ujjain egészen keskeny bőrszegély van. Fején sötét csíkok láthatók, toroktája és hasa halvány narancssárga, mintázat nélkül. Hátoldala és farka sárgászöld vagy barnás, márványos sötét foltokkal. Alsó farokszegélyén fehéres-világoskék csík húzódik, amelyet barna vagy fekete pontok tarkítanak. A szaporodási időszak után a mirigypárkány és lábainak bőrszegélye visszafejlődik, színei sárgásbarnává sötétednek, kültakarója megérdesedik. Nőstényének nincs sem kétoldali mirigypárkánya, sem fonálszerű kinövés a farkán. Színe sárgásbarna, márványos sötét foltokkal. Testoldalai alsó részén világossárga szalag húzódik. Kloakatája fekete. Friss vizű tavacskákban, vizesárkokban él, ahol a víz tiszta és átlátszó, enyhén savas kémiai jelleggel. Bolharákokkal, férgekkel, különféle vízi lárvákkal táplálkozik, gyomortartalmában békaporontyokat is azonosítottak. Júniusban az ivarérett példányok elhagyják a tócsákat, s fatörzsek alá, sziklarepedésekbe húzódnak, ahonnan csak éjjel bújnak elő. Ebben az időszakban gilisztákkal, csupaszcsigákkal, különféle ízeltlábúakkal táplálkoznak. Földlyukakban, repedésekben telel át; tavasszal előbb a hímek, azután a nőstények bújnak elő. Tavasszal előbb a hímek másznak elő, a nőstények csak később, áprilisban-májusban (júniusban), a hó elolvadása után közvetlenül. A nőstény a petéket vízinövényekre rakja. Az átalakulás júliusban kezdődik meg, hideg vízben a lárvák áttelelnek. A felnőtt egyedek a párzás után az erdő nedvesebb részeiben találhatóak meg. Állóvízben – tavacskákban, gödrökben szaporodik, ám főleg sekély vizenyős réteken, hótócsákban. Kerüli a halak által benépesített vizeket. Főleg erdőkben él. Elsősorban a tűlevelű és lomblevelű erdőket kedveli, az erdők felső határától a kultúrsztyeppei élőhelyekig. Az erdőtől megfosztott tájban száma kicsi, az ilyen élőhelyekről általában fokozatosan eltűnik.

Előfordulási terület, elterjedtség: Kárpáti-szudéta endemikus faj, mely a Kárpátok egész területén megtalálható, Romániától Ukrajnán át Lengyelországig és Szlovákiáig. Legnyugatibb elszigetelt élőhelye a Kárpátokon túl, Délkelet-Csehország Szudéta területein található meg. Szlovákiában a faj populációja az ország északnyugati részén él. Elsősorban Közép- és Kelet-Szlovákia közepes és magasabban fekvő területein fordul elő. Előfordulása főleg az északi hegységek tűlevelű és bükkerdőihez köthető. Leggyakrabban 500 – 1000 m tengerszint feletti magasságban él. A katlanokba nem szívesen megy le, nyílt területen ritkán fordul elő.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza VU – sérülékeny. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint : 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2, HD4, Be2, E. Európai jelentőségű faj. A Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 5 000,- SKK (166,- €).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Murány [Muráň] – SKUEV0106, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV011, Szentjános-patak [Svätojánsky potok] – SKUEV0291, Galmus – SKUEV0287.

Vertigo angustior – pimprlík mokraďný

Trieda: Gastropoda (ulitníky)

Čeľaď: Vertiginidae (pimprlíkovité)

Rod: Vertigo (pimprlík)

Popis: Ulitníky sú jedinou recentnou skupinou mäkkýšov, ktoré žijú vo vode aj na suchej zemi. Dutina ulity vypĺňajú orgány v útrobnom vaku. Väčšinou majú špirálovitú ulitu, niektoré lievikovitú. Tvar ulity býva najčastejšie špirálovite zatočený kužeľ. Dôležitým znakom pri určovaní je, či je ulita ľavo- alebo pravotočivá. Pľúcne ulitníky majú analogický útvar blanité viečko (diafragma). Telo tvoria tri časti – hlava, útrobný vak, svalnatá noha. Hlava je spravidla dobre oddelená od tela. Nesie 1 alebo 2 páry tykadiel a oči. Útrobný viscerálny vak obsahuje tráviacu, nervovú, vylučovaciu, pohlavnú sústavu. Vak je pokrytý plášťom, v ktorom je plášťová dutina pallium. Ústa sú na spodnej strane hlavy, prípadne na predĺženom chobote u dravých druhov. Ústna dutina má svalnatý jazyk pokrytý chitinóznymi zúbkami tvoriaci strúhadlo radulu. Do hltanu ústia slinné žľazy. Z malého žalúdka vybieha dlhé črevo, ktoré sa stáča a anus je spravidla vpredu na pravej strane plášťa. Okrem osfrádií, majú vyvinuté oči a statocyty. Cievna sústava je otvorená. Krv (hemolymfa) je bledá a namodralá, kde nosičom kyslíka je meď. Krv sa v žiabrach a pľúcach okysličuje. Pôvodné dýchacie orgány sú dve žiabre (ktenídiá). U väčšiny druhov však pravé ktenídium zaniká. U niektorých druhov sa vytvorili náhradné dýchacie orgány. Väčšina ulitníkov sú gonochoristické.

Veľkosť pimprlíka mokraďného je Autor: Jiří Novák
Text ID: 7163
Text Type: 2
Page: 0
Založeno: 04.06.2006 21:43:50 – Uživatel Jiří Novák
Language: CZ

1,5-1,9 mm x 0,9-1,0 mm. Ulita je ľavotočivá, má 4,5 až 5 závitov, vajcového tvaru. Závity sú mierne nafúknuté, šev plytký. Ústie je srdcového tvaru. Má 4 zuby: 1 plochý doskový na cievke, 1 poschodový a 1 angulárný zub, 1 široký hltanový zub zabieha v podobe dlhej lišty hlboko do ústia ulity. Fistula je uzavretá. Povrch má výrazne pravidelne vrúbkovaný, matný hnedej až červenohnedej farby. Preferuje vlhké stanovištia bohaté na humus a vápenec, ako sú močiare a brehy vôd.

Areál výskytu, rozšírenie: Je to európsky druh s areálom rozšírenia zasahujúcim od Portugalska až po Kaspické more. Bol zistený aj na východe Uralu a v severnom Iráne, južných pohoriach Nórska, Švédska, Fínska. Na Slovensku sa vyskytuje na izolovaných lokalitách s vhodnými podmienkami v rámci celého územia Slovenska. V súčasnosti nie je dostatok údajov na zhodnotenie areálu rozšírenia druhu v SR, nakoľko sa v minulosti venovala malá pozornosť výskumu mäkkýšov mokraďových biotopov. Žije na vápnitých mokradiach, predovšetkým na penovcových a bázických prameniskových slatinách, rašeliniskách, podmáčaných lúkach a ojedinele v skalnatých sutinách, s vysokou a stabilnou vlhkosťou. Vyskytuje sa najmä v rastlinnom opade.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu nie je dostupný. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa ŠOP SR je 4b, 6b (24/2003 Z. z.), HD2. Je druhom európskeho významu. Spoločenská hodnoty druhu je 2000,- SKK (166,- €) za jedinca.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Latorica SKUEV0006, Slovenský raj SKUEV0112.

Vertigo angustior – Balogcsiga

Osztály: Gastropoda (Csigák)

Család: Vertiginidae

Nem: Vertigo

Leírás: A csigák az egyetlen újabb puhatestű-csoport, mely szárazföldön és vízben egyaránt megél. A csigaház üregét a zsigerzsák szervei töltik ki. A csigaház általában spirális alakú, egyes esetekben tölcsér alakú. Gyakoribb a spirális alakban megcsavart kúp. A faj azonosítása szempontjából fontos szempont, hogy a spirális jobbra vagy balra tekeredik-e. A tüdőscsigák egy hártyás üreggel rendelkeznek (diafragma). Testük három részből áll – ezek a fej, a zsigerzsák és a bőrizomtömlő. A fej általában jól elkülönül a testtől. A csigáknak 1 vagy 2 pár csápja és szeme van. A zsigerzsák tartalmazza az emésztő-, ideg-, kiválasztó- és szaporító szervrendszert. A zsigerzsákot a csigaház fedi, ebben található a palliumnak nevezett üreg. Szája a feje alsó részén van, ill. a ragadozó fajok esetében a kinyúló ormányon. Szájüregükben izmos, kitinfogakkal tarkított reszelő nyelv található. A nyálmirigyek a nyelőcsőbe torkollnak. Kis gyomra hosszú bélben folytatódik, mely összetekeredik, a végbél általában elől, a csigaház jobb oldalán található. Az osphradiumokon kívül szeme és helyzetérzékelői is fejlettek. Vérkeringése nyílt. Vérnyirka fakó és kékes árnyalatú, az oxigénszállító elem a réz. A vér a kopoltyúkban és a tüdőben dúsul oxigénnel. Az eredeti légzőszervek a kopoltyúk (ctenidiumok). A fajok többsége esetében a jobb oldali kopoltyú eltűnt. Egyes fajoknál pótfunkciót ellátó légzőszervek alakultak. A csigák túlnyomó többsége nemileg elkülönült.

A balogcsiga nagysága 1,5-1,9 mm x 0,9-1,0 mm. A csigaháza balra forgó, 4,5 – 5 fordulatot tesz meg, tojásdad alakú. A fordulatok ívei kidudorodnak, a varratok sekélyek. A csigaház szájadéka szív alakú. 4 foga van: 1 db lapos a csigaházon, 1 db emeletes és 1 db ferde, 1 db széles garatfog pedig lécszerű alakjával mélyen behatol a csigaház szájadékába. A fisztula zárt. Felszíne jellegzetesen, rendszeresen rovátkolt, matt barna – vörösesbarna színű. Kedveli a nedves, humuszban és mészkőben gazdag élőhelyeket – ilyenek a mocsarak és a vízpartok.

Előfordulási terület, elterjedtség: Európai faj, élőhelyei Portugáliától a Kaszpi-tengerig terjednek. Találtak már balogcsigákat az Urál keleti felén, Észak-Iránban és Norvégia, Svédország, Finnország déli hegységeiben is. Szlovákiában elszigetelt helyeken él az ország területén, ott, ahol megfelelő életkörülményeket talál. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiségű adat a faj szlovákiai elterjedését illetően, mivel a múltban kevés figyelmet szenteltek a vizes élőhelyeken élő puhatestűek kutatásának. A mészköves lápok, elsősorban a forrásmészkő és a lúgos édesvízi lápok, szikes területek, vizenyős rétek, néha pedig a magas és stabil nedvességtartalommal bíró sziklatörmelékes helyek jelentik élőhelyeit. Főleg növényi maradványok között található meg.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: A faj veszélyeztetettségi státusza nem ismert. A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint: 4b, 6b (a 24/2003. sz. szlovák jogszabály szerint), HD2. Európai jelentőségű faj. Az egyed pénzben kifejezett eszmei értéke 2 000,- SKK (166,- EUR).

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Latorca [Latorica] – SKUEV0006, Szlovák Paradicsom [Slovenský raj] – SKUEV0112.

Zingel zingel – kolok veľký

Trieda: lúčoplutvé (Actinopterygii)

Rad: ostriežotvaré (Perciformes)

Čeľaď: ostriežovité (Percidae)

Druh: kolok (Zingel)

Popis: Má nízke pretiahnuté telo, dve chrbtové plutvy, šupiny na čele a brucho sú bez šupín až k brušným plutvám, má nepravidelné hnedé škvrny. Kolok veľký je stredne veľká ryba prispôsobená k životu v prúdiacej vode väčších zvyčajne podhorských, ale aj nížinných riek.      Vzhľadom pripomína zubáča. Má ale menšiu papuľu bez zubov, hlava je pokrytá šupinami, ale jej spodok a brucho sú naopak bez šupín až po úroveň brušných plutiev. Sfarbenie je hnedasté s nádychom do žlta a na bokoch nie sú pruhy, ale nepravidelné hnedasté škvrny. Úlohou tohto sfarbenia je maskovať rybu pohybujúcu sa pri dne. Tam trávi väčšinu času, pretože má zakrpatený plynový mechúr. Jedná sa o veľmi vzácny druh s ojedinelým výskytom, ktorý je preto chránený zákonom. Je dlhá priemerne 20 až 30 cm, maximálne 40 cm. Má priemernú hmotnosť 0,1 až 0,3 kg, maximálne do 0,5 kg.

Kolok veľký žije na piesčitom až kamenistom dne v prúdoch väčších riek. Vyhovujú mu čistej vody parmového pásma. Cez deň sa ukrýva v nerovnostiach dna a aktivuje sa prevažne v noci. Pohybuje sa krátkymi poskokmi, plynulejšie plávanie mu robí ťažkosti, pretože má zakrpatený plynový mechúr. Pomocou rypáka a plutiev si občas vyhrabáva plytké jamky, v ktorých sa ukrýva. Za potravou vychádza kolok do pobrežného pásma, kde hľadajú larvy vážok alebo blšiek. Môžu loviť aj poter rýb, ale väčšinu ich potravy tvoria vyššie uvedené bezstavovce. Pohlavne dospieva v treťom roku života. Trie sa od marca do mája na štrkové alebo kamenisté dno v prúdnici. Podľa niektorých autorov ikry zahrabáva. Vzhľadom k tomu, že aj inak hrabe pomerne často, je to celkom pravdepodobné. Počet ikier sa podľa veľkosti samice pohybuje medzi 2 000 až 20 000. Jedná sa o vzácny a miznúci druh.

Nerastie príliš rýchlo – ako napokon väčšina rýb obývajúcich riečne prúdy. Dožíva sa veku okolo 10 rokov, ale ojedinelé úlovky veľkých kusov nasvedčujú, že občas to musí byť aj viac. Koloka je možné náhodne chytiť pri love na plávanú alebo položenú. Vzhľadom na výraznú vzácnosť tejto ryby je zámerný lov nezmyselný.

Areál výskytu, rozšírenie: Vyskytuje sa v povodí Dunaja a Dnestra. Na Slovensku je rozšírený v riekach Dunaj, Morava, Váh, Hron, Ipeľ, Tisa, Bodrog, Latorica, Uh, Laborec, Ondava. Je prúdomilný, bentický druh, preferuje štrkovité alebo kamenité dno hlavného koryta riek v podhorskej až nížinnej zóne.

Spoločenská hodnota, ochrana: Status ohrozenosti druhu je CR – kriticky ohrozený. Zaradenie do národnej a medzinárodnej legislatívy podľa ŠOP SR : Be3, HD2, HD4, HD5, E. Je druhom európskeho významu. Je pod ochranou Bernského dohovoru. Jeho spoločenská hodnota je 20 000,- SKK (664,- €). Zákaz lovu po celý rok, na riečnych stupňoch je potrebné zabezpečiť možnosť migrácie do vyšších štrkovitých úsekov.

Výskyt na územiach Natura 2000 v KSK: Bodrog SKUEV0236, Latorica SKUEV0006.

Zingel zingel – Magyar bucó

Osztály:Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)

Rend: Sügéralakúak (Perciformes)

Család: Sügérfélék (Percidae)

Nem: Bucó (Zingel)

Leírás: Teste alacsony, megnyúlt. Két hátúszója van, homloka pikkelyes, hasa pikkelymentes a hasúszókig, szabálytalan alakú barna foltjai vannak. A magyar bucó egy közepes nagyságú hal, mely a sebes folyású vizekben való élethez alkalmazkodott, főleg a hegyaljai vízfolyásokban, ám az alföldi folyókban is megtalálható. Megjelenésével a süllőre emlékeztet. Kicsi, fogatlan pofája van, feje pikkelyekkel borított, alsó része és hasa pikkelymentes, a hasúszókig. Színezete barnás, sárga beütéssel, oldalain nincsenek sávok, hanem csak szabálytalan alakú barna foltok. Színezetének feladata a fenék közelében úszó hal elrejtése. Itt tölti idejének nagy részét, mert úszóhólyagja elkorcsosodott. Nagyon ritka faj, ezért a törvény védi. A testhossza 20 – 30 cm, esetenként eléri a 40 cm-t is. Tömege 0,1-0,3 kg közötti, legfeljebb 0,5 kg.

A magyar bucó a nagyobb folyók homokos-kavicsos mederfenekén él. Kedveli a márna-régiók tiszta vizeit. Nappal a mederfenék domborzata között van, főleg éjjel aktív. Rövid ugrásokkal mozog, a folyamatos úszás gondot okoz neki, mert úszóhólyagja elkorcsosodott. Orra és uszonyai segítségével sekély gödröket képez, melyekben elbújik. Táplálékát a magyar bucó a parti sávban keresi, ahol szitakötők vagy más rovarok lárváira vadászik. Más halak ikráit is elfogyaszthatja, ám elsődlegesen az említett gerinctelenekkel táplálkozik. Ivaréretté 3 éves korában válik. Márciustól májusig ívik, a vízáram köves vagy kavicsos mederfenekén. Egyes szerzők szerint ikráit elássa. Mivel aránylag gyakran kotor a mederfenéken, ez valószínűleg igaz. Az ikrák száma a nőstény nagyságától függően 2 000 – 20 000 között mozog. Ritka, kihalóban lévő faj.

Nem nő túl gyorsan, mint ahogyan a folyók vízáramaiban lakó halak többsége sem. Mintegy 10 évig él, egyes nagy példányok azonban arra utalnak, hogy elérheti a nagyobb életkort is. A magyar bucót fenekezéssel és úszózással lehet véletlenül horogra kapni. Mivel nagyon ritka, szándékos horgászata okafogyott.

Előfordulási területe, elterjedtsége A Duna és a Dnyeszter vízgyűjtőjében honos. Szlovákiában a Duna [Dunaj], Morva [Morava], Vág [Váh], Garam [Hron], Ipoly [Ipeľ], Tisza [Tisa], Bodrog, Latorca [Latorica], Ung [Uh], Laborc [Laborec], Ondava folyókban honos. Kedveli a vízáramokat, bentikus faj, a hegyaljai – alföldi folyók főmedrének kavicsos vagy köves mederfenekét kedveli.

Pénzben kifejezett eszmei értéke, védettsége: Kritikusan veszélyeztetett faj (CR). A faj nemzeti és nemzetközi jogszabályok szerinti besorolása a Szlovák Természetvédelmi Hivatal szerint: Be3, HD2, HD4, HD5, E. Európai jelentőségű faj. A Berni (R) egyezmény védelme alatt áll. Pénzben kifejezett eszmei értéke 20 000,- SKK (664,- €). Kifogása egész évben tilos, a vízlépcsőkön biztosítani kell migrációját a magasabban fekvő kavicsos területekre.

Előfordulása a Kassa-megye területén található Natura 2000 területeken: Bodrog SKUEV0236, Latorca [Latorica] – SKUEV0006.