Natura 2000 Magyarország – Élőhelyek, fajok

Aggteleki Nemzeti Park (ANP)

Az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) Magyarország negyedik, 1985-ben alapított nemzeti parkja. Ez volt az első olyan nemzeti park az országban, amely kimondottan a geológiai értékek – a vidék felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok – védelmére alakult meg, mindazonáltal a területén sok védett növény- és állatfaj is előfordul. A Sajó és a Hernád folyó között, 20 170 hektár területen helyezkedik el az Aggteleki-karszton, a Gömör–Tornai-karszt magyarországi részén. A terület alapvetően alacsonyhegységi-dombsági szinten helyezkedik el, csak néhány pontja éri el a középhegységi magasságot.

Ez a vidék kőzettanilag, növény- és állatvilágát tekintve is sok szempontból rendhagyó. Bár földrajzilag a Aggteleki-karszt, vagy másképp a Sajó-Bódva vidék az Északi- középhegységhez tartozik, fejlődéstanilag és szerkezetileg sokkal inkább az Északnyugati-kárpátok belső karéjához illeszkedik.

Földtörténetileg a terület alapját adó – a triász első időszakából származó, mintegy kétszázötven millió éves homokkő és agyagpala alapra – karsztosodásra különösen hajlamos, ezer méternél is vastagabb mészkőréteg képződött a triász idején. Az aggteleki barlangok nagy része ebben a középső-triászkori mészkőben található. A terület a földtörténet későbbi időszakaiban többször is összetöredezett, majd újabb és újabb talajrétegek (homok, agyag stb.) ülepedtek ki rá. A különböző földtörténeti korokban más-más élőlényekből, és különböző mélységű tengerből kiülepedő rétegek – melyek között a vörösestől a feketén át a sárgás és hófehér árnyalatúig megtalálhatók a színskála legszebb színei – szépen és kényelmesen tanulmányozhatók a Jósvafőt Színpetrivel, illetve a Jósvafőt Aggtelekkel összekötő út bevágásaiban, valamint a Baradla-barlangnál, a védett geológiai feltárásokban.

A nemzeti park leghíresebb és legértékesebb kincsei kétségkívül a barlangok – számuk több, mint kétszázhatvan, amelyből húsz fokozottan védett. Bár erős a gyanú, hogy ezek egyetlen hatalmas barlangrendszer ágát-bogát alkotják, egyelőre a feltárások ezt még nem igazolhatták, hiszen jó néhány barlang még a szakemberek előtt is teljességgel ismeretlen. A barlangrendszernek mindössze egy része található Magyarország területén, a többi a karsztvidék szlovákiai, Rozsnyóig terjedő területén, a Szlovák-karsztban húzódik.
A legnagyobb és legnevezetesebb barlang a Baradla, amely a nagyjából huszonöt kilométer hosszú Baradla-Domicai barlangrendszer része (ennek tizennyolc kilométeres szakasza fekszik magyar területen). A Baradla-cseppkőbarlang Európa egyik leghosszabb, legszebb és cseppkövekben leggazdagabb barlangja (a barlang Aggtelekről és Jósvafőről is megközelíthető). A barlang eredetileg háromemeletes, amelynek látogatás során a második emelete járható be, míg az alsó szint víz alatt van. A két felső szint lenyűgöző szépségű cseppkövei közül a leghíresebb talán a huszonöt méter magas és majd ezertonnás “Csillagvizsgáló”.

A barlang élővilága is érdekes, hiszen az örök sötétségben lakó alsóbbrendű állatok – melyek leghíresebb tagjai az aggteleki vakrák, a vakfutrinka (Carabus), és több színtelen, szinte áttetsző, vak élőlény: csigák, pókok, bogarak – teljes mértékben alkalmazkodtak a föld alatti életmódhoz. Más részük viszont csak élete egy részét tölti a barlangban, egyébként felszíni életet él. Ezek közül a legismertebbek a denevérek, amelyek közül több szigorúan védett faj is él itt.

Az Aggteleki-karszt, a zonációnak megfelelően, évezredeken át gyertyános-tölgyessel borított terület volt, csak a sziklás részeken – a sziklás letöréseken, erózió sújtotta déli meredekeken – volt jellemző a fátlan gyeptársulás. A ma több helyen is látható nagy kiterjedésű fátlan tisztásokat az évezredek óta megtelepedett ember folyamatos legelő, és réthasználata alakította ki. Ezekben az erdőkben tavasszal hóvirág és keltike (Corydalis) virít. A fennsíkok vékony termőrétegű tisztásainak jellemző társulása árvalányhajas (Stipa) pusztagyep, és ezeknek a társulásoknak védett kincse a karszt legveszélyeztetettebb növénye, a nemzetközi vörös könyves tornai vértő is.

A karszt északi oldalait, a hidegebb mikroklímájú töbröket bükkösök uralják, a sötét, hűvös szurdokokban szurdokerdők élnek. Értékes fajai az illatos farkasboroszlán, az ikrás fogasír és az itt, valamint a törmelékes, vékony talajrétegű helyek hársas-kőrises sziklaerdeiben élő szépséges kakasmandikó.

A déli, melegebb területeken melegkedvelő tölgyest, a meleg, helyenként forró sziklás lejtőkön molyhostölgyes-karsztbokorerdőket találunk. Ezek a mediterrán jellegű területek aljnövényzetükben igazi ritkaságokat rejtenek: piros madársisak, fürtös kőtörőfű, nőszőfű, szigorúan védett leánykökörcsin vagy az (erdélyi benszülött) erdélyi nyúlfarkfű virít a lisztes berkenyék, sajmeggyek árnyékában. A fás területek között húzódó félszáraz sziklagyepek ritkasága a pirosló kígyószisz és a szigorúan védett osztrák sárkányfű. A karszt patakvölgyeit kísérő páfrányos aljnövényzetű égeresek és a lápi magaskórósok (a Kecső- vagy a Ménes-völgyben), szintén a terület értékes társulásai.

A karszt állatvilága legalább olyan sokszínű, mint a növényvilág. A gyertyános-tölgyesek békésebb, zavarástól távoli sűrűségeiben még gyakori a császármadár, hazánk egyetlen fajdfaja. Az erdők közötti réteken, különösen a délebbi terület lankás területein hajnalonta rendszeresen hallani a fürj pitypalattyát, nedvesebb területeken, patakmenti vizes réteken a haris recsegő kiáltását. Szintén a nedves területek erdőségeinek lakója a rejtett életű fekete gólya. A sziklás, nehezen megközelíthető erdőkben, bükkösökben fészkel a terület hatalmas ragadozója, a parlagi sas, és a békászó sas. A legsűrűbb tölgyesekben, bükkösökben talál otthonra az uráli bagoly, a nem is olyan régen Ázsiából beköltözött majd’ uhu nagyságú éjjeli ragadozó. A teljesség igénye nélkül.

A karszt hüllő- és kétéltűfaunája is értékes, nem ritka a rézsikló, a kockás és az erdei sikló, a meleg, sziklás területeken gyakran találkozni zöld, fürge, fali, és törékeny gyíkkal is, a nedves területeken nem számít ritkaságnak a szép foltos szalamandra. Valamint a rovarvilága is meglehetősen gazdag. Példának okáért érdemes megemlíteni a nappali lepkéket: a fennsík rétjein a tűzlepkék több faja él, a gyertyánosokban lonclepkével, fecskefarkú lepkével, kardoslepkével találkozhat a figyelmes látogató. Az öreg tölgyesekben még viszonylag gyakran találkozni a szürkéskék hátú havasi cincérrel, de gyakori az egyébként ritka zempléni és hegyi futrinka is.

Fontos említést tenni a nemzeti park területén hazánkban egyedülállóan megtelepedett nagyvadakat is. A kárpáti erdőségekből egy ideig csak le-lejártak, mára azonban örvendetes módon meg is telepedtek a hiúzok és a farkasok. Egyelőre még csak egy-két család nyomaira bukkannak a természetvédelmi őrök, de várhatóan a védelem hatására megerősödhet állományuk. Hasonlóképp állítólag egy medvecsalád is áttette székhelyét a biztonságos kárpáti rengetegből az Aggteleki-karszt erdeibe.

A táj bővelkedik kultúrtörténeti, néprajzi emlékekben is.

Baskói-rétek

Az 507,16 hektáros terület, a Baskói-rétek a Zemplén középső részén található. A területre jellemző képe egykori gazdálkodás révén kialakult kaszálórétekből, természetszerű erdőkkel körülvett sztyepprétekből épül fel.

Növény és állatvilága: A jelölő élőhelye a Szubpannon sztyeppék, a sík- és dombvidéki kaszálórétek, hegyi kaszálórétek. Növényvilágának egyik jellegzetessége a piros kígyószisz (Echium russicum) és magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. Hungarica).

A rétek mellett a terület jellemző társulása továbbás a pannon-cseres tölgyes, mely a terület közel felét borítja.

A terület jellemző védett madárfaja a Haris (crex crex), a darázsölyv (Pernis apivorus), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a Karvalyposzáta (Sylvia nisoria).

Előfordul itt továbbá a farkas (Canis lupus) is. A EU direktívával is védett Ízeltlábúak közül a szarvasbogár Lucanus cervus előfordulása jellemző.

Veszélyeztető tényezők: A terület a gazdálkodás felhagyása miatt lassan becserjésedik, beerdősül.

Védettség: a terület védetté nyilvánítása tervezett, jelenleg nem áll védelem alatt.

Bodrogszegi Várhegy Természetvédelmi Terület

172277,6029 m2 alapterületű természetvédelmi terület, amely a Bodrogtól nem messze, Szegi felett található. A terület kezelése a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság feladata.

A kis, 299 méter magas szigethegy – mint az oly sokszor előfordul – első látásra semmi különös értékkel nem kecsegteti az érdeklődőt, holott a Várhegyet természeti és kultúrtörténeti értékei joggal avatták országos védettségű területté.
A néhány hektár kiterjedésű hegy szoknyáját jobbára kisnövésű molyhos tölgyes erdő borítja, tisztásain és a kopár felső részen szilikát sziklagyep él – sokszínű és értékes lágyszárú flórának nyújtva életteret, amelyek között több fokozottan védett faj is található (pl. nagy ezerjófű, magyar nőszirom). Tavasszal megkapó látványt nyújt a területen élő törpe mandula virágzása.

A Várhegy történeti – és névadó – nevezetessége a hegy tetejére települt földvár fennmaradt alapja.

(forrás: http://www.foek.hu)

Bodrogzug és Bodrog hullámtér

Bodrogzug és Bodrog hullámtér területe 6737,41 hektár. Az ország egyik legjobb állapotban megmaradt ártéri, szabad elöntésű területe, amely Nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. Kiemelkedő madár élő- és vonulóhely. A víztestek halfaunája kiemelkedő.

Növény és állatvilága: Jelölő élőhelyei változóak, sokszínűek. Jellemzően a természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel; természetes disztróf tavak és folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei, sík- és dombvidéki kaszálórétek, enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők váltogatják, egészítik ki egymást.

A különböző élőhelyeken a legkülönfélébb növényekkel és állatfajokkal találkozhatunk. Fontos megemlíteni többek között a kaszálóréteken jellemző réti ecsetpázsitot, az őszi vérfűvet. Gerincetelen állatok közül egyik fontos élőhelye található itt a nagy tűzlepkének (Lycaena dispar), tompa folyamikagylónak (Unio crasus), a halak közül a balinnak (Aspius aspius), az igen ritka halványfoltú küllőnek (Gobio albipinnatus), a selymes dubrincsnak (Gymnocephalus schraetzer), a réti csíknak, az Európában is ritkaságnak számító szivárványos öklének, a törpecsíknak és a lápi pócnak is.

A kétltű hüllők közül a vöröshasú unka, az egyre inkább kiszoruló mocsári teknős, a közönséges tarajosgőte, az emlősök közül pedig a pisze- valamint a kis patkósdenevér jellemző élőhelye is található itt.

Veszélyeztető tényezők: A megközelíthetetlensége, a gazdálkodás alacsony szintje miatt sérülékenysége kezelhető. Az erdészeti tevékenység miatt a ligeterdők egy része helyén monokulturák alakultak ki. Tájidegen fajok az értékes erdőket és gyepeket veszélyeztetik.

Védettsége: 60%-ban védett terület a Tokaj-Bodrogzug Tájdévelmi Körzet része.

Bodrogzug a Bodrog hullámtér

Územie Bodrogzug a Bodroghullámtér má rozlohu 6737,41ha. V našej vlasti je jednou z najzachovalejších riečnych nív, ktorá je z medzinárodného hľadiska dôležitou oblasťou vodného živočíšstva. Je domovom tu žijúcich aj miestom oddychu prelietajúcich vtákov. Dôležitá je aj rybná fauna vodných tokov.

Rastlinstvo a živočíšstvo: je pestré a veľmi rôznorodé. Charakteristické sú plávajúce alebo cievnaté rastliny tzv. Magnopotamiony alebo Hydrochatitiony- prírodné distrófne jazerá a riečne doliny s močaristými lúkami, nížinné a podhorské kosné lúky, jelšové a jaseňové háje, ktoré sa striedajú, alebo sa navzájom dopĺňajú.

V takýchto rôznorodých podmienkach sa stretávame s tými najrôznejšími rastlinnými a živočíšnymi druhmi. Okrem iných je dôležité spomenúť na kosných lúkach sa vyskytujúcu psiarku lúčnu a krvavca lekárskeho. Domov tu našli aj niektoré druhy  bezstavovcov , ako napr. ohniváčik veľký a korýtko riečne. Z rýb je tu zastúpený boleň dravý, veľmi zriedkavý je hrúz bieloplutvý, hrebeňovka pásavá, čík európsky alebo aj v Európe veľmi vzácne sa vyskytujúca lopatka dúhová, pĺž zlatistý a bahniak európsky. Z obojživelníkov tu má svoje prirodzené prostredie ropucha červenobruchá, alebo stále viac vytláčaná zo svojho územia korytnačka močiarna a mlok chocholatý. Z cicavcov sú najviac zastúpené netopiere : ucháň čierny a podkovár malý.

Ohrozujúce faktory: Je to územie ťažko dostupné, preto sa málo hospodársky využíva a narušenie prírody je zvládnuteľné. V dôsledku lesného hospodárstva prirodzene rastúce háje boli sčasti nahradené monokultúrami. Druhy pre túto rastlinnú a živočíšnu oblasť cudzie , ohrozujú vzácne lesy a lúky.

Ochrana: 60% ochrana, územie  je súčasťou chránenej krajinnej oblasti Tokaj – Bodrogzug.

Chránená krajinná oblasť Bodrogszegi Várhegy

Chránená krajinná oblasť Bodrogszegi várhegy má rozlohu 172 277,6029m². Nachádza sa neďaleko rieky Bodrog nad obcou Szegi. Oblasť patrí pod riaditeľstvo Národného parku Bükk.

Toto malé územie, s nadmorskou výškou len 299m – ako to už často býva -na prvý pohľad neponúka nijaké zvláštnosti návštevníkovi . Pritom na základe prírodného a kultúrnohistorického bohatstva právom zaradili „Várhegy“ medzi  chránené územia.

Len niekoľko ha zaberajúce predhorie je pokryté plstnatými dubmi . Na čistinách a na horných pustých územiach rastú silikátové skalné trávy, ktoré ponúkajú vhodné podmienky pre bylinnú flóru, medzi ktorými tu nájdeme aj niekoľko druhov zaradených k prísne chráneným. Takými sú napríklad zemežlč a kosatec bezlistý. Na jar je tu zas okúzľujúci pohľad na rozkvitnutú mandľu nízku.

Územie dostalo pomenovanie podľa dnes už pozostatkov zemného hradu stojaceho na vrchole kopca.

Lúky Baskó

Je to územie s rozlohou 507,16 ha a nachádza sa v strednej časti Zemplína. Oblasť bola dlho využívaná človekom ako kosné lúky , v súčasnosti dochádza k jej premene na stepné lúky obklopené prirodzenými lesmi .

Rastlinstvo a živočíšstvo: Územie patrí do rastlinnej oblasti Subpannónskych stepí, rovinných, pahorkatinných a horských kosných lúk. Charakteristickými rastlinami sú : hadinec červený (Echium russicum) a kosatec bezlistý (Iris aphylla ssp. Hungarica).

Popri lúkach je skoro polovica územia pokrytá rastlinným spoločenstvom cerových dubov.

Chráneným druhom živočíchov je sluka poľná chrapkáč poľný (crex crex), včelár lesný ( pernis apivorus), strakoš obyčajný (Lanius collurio), trsteniarik (Sylvia nisoria).Vyskytuje sa tu aj vlk. Z článkonožcov sa tu vyskytuje roháč veľký, ktorý sa teší ochrane aj vďaka smerniciam EÚ.

Ohrozujúce faktory: Po ukončení hospodárskej činnosti územie postupne zarastá krovím a lesmi .

Ochrana: V súčasnosti nepatrí k chráneným územiam, je však plánované jeho zaradenie.

Národný park Aggtelek

Je štvrtým národným parkom Maďarska, bol založený v roku 1985, ale prvým národným parkom, ktorý vznikol vyslovene na ochranu geologických prírodných vzácností – povrchové krasové javy a známe kvapľové jaskyne tejto oblasti. Zároveň sa tu vyskytuje aj veľa chránených rastlín a živočíchov. Národný park sa nachádza medzi riekami Slaná a Hornád na území 20 170 ha na krase Aggtelek a na maďarskej časti Gemersko- Tornaľského krasu. Celé územie tvoria v podstate pahorkatiny, len niektoré body dosahujú výšku hornatiny.

Táto oblasť je bohatá tak na geologickú stavbu, ako aj na rastlinnú a živočíšnu ríšu. Napriek tomu, že krasová oblasť Aggtelek resp. oblasť Slanej a Bodvy patrí geograficky k Severnému stredohoriu, na základe geologického vývoja a štuktúry je súčasťou vnútorného oblúka Severozápadných Karpát.

Základom územia z hľadiska vývoja našej Zeme sú približne 250 milión rokov staré pieskovce a hlinité bridlice, ktoré pochádzajú zo spodného triasu. Na tie sa v období stredného triasu naložili vyše 1000 metrov hrubé vrstvy vápencov, ktoré skrasovateli. Veľkú časť jaskyne Aggtelek tvoria práve z tohto obdobia triasu pochádzajúce vápence. Územie sa v geologickom období niekoľkokrát rozlámalo, a usadzovali sa na ňom stále mladšie vrstvy pieskov a ílov. V rôznych geologických obdobiach sa na dne morí s rozličnou hĺbkou usadzovali živočíchy, ktoré sa miešali s usadenými vrstvami hornín. Tvoria prekrásnu pestrofarebnú škálu od červenej a čiernej cez žltú až snehobielu, ktorú môžeme obdivovať a pozorovať na ceste medzi obcami Jósvafőt a Színpetri. Resp. Jósvafőt a Aggtelek, tiež pri jaskyni Baradla, kde sú chránené geologické prieskumy – odkryvy.

Najvzácnejšou a najznámejšou časťou národného parku Aggtelek sú bezpochyby jaskyne. Je ich vyše 260, z ktorých 20 je v najvyššom stupni ochrany. Predpokladá sa síce, že tieto jaskyne sú súčasťou veľkého jaskynného systému, no doterajšie výskumy to nepotvrdili, veď mnoho jaskýň je ešte aj pre odborníkov celkom neznámych. Len malá časť jaskynného systému sa nachádza na území Maďarska. Väčšia časť sa nachádza v Slovenskom krase a ťahá sa až po Rožňavu na územie Slovenska. Najväčšou a najznámejšou jaskyňou je Baradla, ktorá je súčasťou jaskynnej sústavy Baradla –Domica, ktorej dĺžka je okolo 25km (z toho 18 km sa nachádza na území Maďarska). Jaskyňa Baradla patrí k najdlhším, najkrajším a v kvapľovej výzdobe najbohatším jaskyniam Európy. Jaskyňa je prístupná tak od obce Aggtelek ako aj od Jósvafő. Jaskyňa má tri poschodia a počas návštevy je prístupné druhé poschodie, kým spodné poschodie je zaliate vodou. Dve vrchné poschodia sú bohaté na očarujúco pekné kvaple, z ktorých snáď najznámejšia je 25m vysoká a skoro 1000t vážiaca „ Hvezdáreň“.

Zaujímavý je aj živočíšny svet jaskyne. Ide o živočíchy nižšieho rádu, ktoré tu žijú vo večnej tme. Najznámejšími zastupiteľmi sú krivák jaskynný, behúnik maďarský a ďalšie bezfarebné, takmer priehľadné, nevidiace (slepé) živočíchy: slimáky, pavúky, chrobáky – ktoré sa celkom prispôsobili podzemnému prostrediu. Iné, len časť svojho života trávia v jaskyni, ináč žijú na povrchu. Z nich najznámejšie sú netopiere, z ktorých tu žije niekoľko prísne chránených druhov.

Kras Aggtelek bol celé tisícročia porastený hrabmi, čo zodpovedá prirodzenej zonalite, len na skalnatých častiach/ skalné ulomeniny južných svahov, ktoré podľahli erózii) chýbali stromy a na území bol trávnatý porast. Dnes sa na viacerých miestach stretneme s čistinami, ktoré vytvoril človek. Niekoľko tisíc rokov osídlené územie postupne pretváral z pôvodne lesnatých oblastí na lúky a pasienky. V lesoch tu na jar kvitnú snežienky a chochlačka plná. Typickým rastlinným spoločenstvom planín s plytkou úrodnou pôdou je trávnatá step so zastúpením kavyľ vláskovitý. Veľkým klenotom spoločenstva  v krase a najviac ohrozenou rastlinou je aj v medzinárodnej červenej knihe zapísaná rumenica turnianska.

Na chladnejších severných stráňach krasu kraľujú bukové lesy. V tmavých studených sutinách rastú sutinové lesy, ktorých vzácnymi druhmi sú lykovec jedovatý, zubačka žliazkatá, kým na zvetralinách s plytkým pôdnym horizontom, porastených lipovo-brestovými lesmi rastie prekrásny kandík psí

Na južných teplejších územiach rastú teplomilné duby, na teplých, miestami horúcich skalnatých stráňach nájdeme lesy, v ktorých prevláda dub plstnatý krasovo-krovinaté lesy. Tieto územia stredomorského (mediteránneho) charakteru skrývajú v podraste skutočné zriedkavosti: prilbovka červená, lomikameň metlinatý, kruštík močiarny prísne chránený poniklec lúčny, alebo hrachor sedmohradský kvitnúci v tieni  jarabina mukyňová, čerešňa mahalebková. Raritou je na polosuchých skalných lúkach medzi lesným porastom hadinec červený prísne chránený včelník rakúsky. V dolinách potokov krasu sú vzácnymi spoločenstvami aj jelšiny s papraďovitým podrastom, či vysoké byliny bažín

Živočíšstvo krasu je aspoň tak bohaté, ako rastlinstvo. V pokojných, ničím nerušených hustých hrabovo-dubových lesoch, je častý výskyt jariabok hôrny, ktorý je jediným zástupcom tetrovov v našej vlasti. Na lúkach medzi lesmi, hlavne na južnejších svahoch sa ránami pravidelne ozývajú prepelice. Na mokrých lúkach pozdĺž potokov zas počuť rapavý krik sluky poľnej. Obyvateľom lesov s mokraďami je tajomným životom žijúci bocian čierny. V skalnatých, ťažko dostupných bukových lesoch hniezdia orol kráĺovský a orol krikľavý najmohutnejšie dravce tejto oblasti. V najhustejších dubinách a bučinách žije nočný dravec sova uralská, ktorá sa sem dostala len prednedávnom z Ázie.

Kras je bohatý aj na plazy a obojživelníky. Častý je výskyt užovka hladká, užovka fŕkaná a užovka stromová kým na teplých, skalnatých územiach žijú jašterica zelená jašterica zelená, jašterica krátkohlavá, jašterica múrová, a slepúch lámavý. Na mokrých územiach nie je zriedkavý ani výskyt salamandry škvrnitej. Bohatý je aj svet hmyzu. Oplatí sa spomenúť denné motýle: viac druhov ohniváčik veľký žijúce na lúkach planín, v hrabinách môže šikovný pozorovateľ vidieť bielopásovec zemolezový, vidlochvost feniklový, Vidlochvost ovocný. V starších dubových lesoch pomerne často je možné stretnúť fúzač alpský, a tiež  bystruška Zawadského, ktorého výskyt je ináč zriedkavý.

Dôležité je spomenúť aj vysokú divožijúcu zver, ktorá si v našej vlasti našla ojedinele domov na území národného parku. Ešte donedávna k nám len zriedka zavítali z lesnatých oblastí Karpát, dnes si tu už na potešenie našli svoj domov rysy a vlci. Ochranári zatiaľ našli stopy len jednej-dvoch rodín, ale v dôsledku ochrany prírody je možné očakávať, že ich stavy sa zvýšia. Podobne sa do lesov krasovej oblasti Aggtelek presťahovala z bezpečných Karpatských húštin aj jedna medvedia rodina .

Oblasť je bohatá aj na kultúrnohistorické a etnografické pamiatky.

Bódva völgy és Sas-patak völgye

Területe 2151.0000 ha.

A terület élőhelyei jellemzően a vegetációs időszak jelentős részében üde, ártéri jellegű, magas füvű rétek, Domb- és hegyvidéki völgyek, medencék, magas árterek, tápanyagokban gazdag talajok magasfüvű, mezofil rétjei illetve vízparti-vízi égerek, nyárak, füzek alkotta puhafaerdők.

Növény és állatvilága a Zempléni hegység többi területéhez hasonlóan sokszínű és igen sok, ritka fajt fedezhetünk fel itt. Növényei közül kiemelenedő a piros kígyószisz (Echium russicum), a magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), a fokozottan védett tornai vértő (Onosma tornensis) illetve a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) egyedszáma.

Állatvilágában a gerinctelenek (ízeltlábúak) száma meglepően magas. Sokféle fajjal, többek között zempléni futrinkával (Carabus zawadszkii), nagy hőscincérrel (Cerambyx cerdo), díszes légivadásszal (Coenagrion ornatum), piros szitakötővel (Leucorrhinia pectoralis), szarvasbogárral (Lucanus cervus), nagy tűzlepkével (Lycaena dispar), fokozottan védett hangyaboglárkával (Maculinea teleius), a néhány mm-es kárpáti forráscsigával (Sadleriana pannonica), sávos bödöncsigával (Theodoxus transversalis) és többek között tompa folyami kagylóval (Unio crassus) is találkozhat a figyelmes kiránduló.

Gerincesek illetve halak közül meg kell emlíeni a balint (Aspius aspius), a halványfoltú küllőt (Gobio albipinnatus), a védett, bennszülött halunkat, a német bucót (Zingel streber), a szintén védett szivárványos öklét (Rhodeus sericeus amarus), az európai vidrát (Lutra lutra), a denevérfajok közül az egérfülü denevért (Myotis blythii), a fokozottan védett, a csak kevés területre jellemző, fokozottan védett tavi denevért (Myotis dasycneme) valamint a csonkafülű (Myotis emarginatus) illetve a közönséges denevért (Myotis myotis). De jellemzően találkozhatunk erre felé még nagy patkósdenevérrel (Rhinolophus ferrumequinum).

A terület 60%-a ex-lege védett.

Dolina rieky Bodvy a dolina potoka Sas

Rozloha územia: 2151.0000ha

Územie je prostredím pre vysoké trávnaté lúky, doliny obklopené  pahorkami a vrchovinami, kotliny, riečne terasy, na živiny bohaté pôdy s vysokými trávami, mezofilné lúky, resp. z jelší, topoľov a vŕb sa skladajúce lesy, ktoré rastú pozdĺž riečnych tokov. Počas vegetačného obdobia je to svieže územie riečnych nív.

Rastlinný a živočíšny svet je podobný oblastiam Zemplínskych vrchov, teda mnohofarebný a môžeme tu objaviť veľa zriedkavých druhov. Známou, na území sa vyskytujúcou rastlinou je hadinec červený, resp. kosatec bezlistý uhorský, zvýšenej ochrane sa teší rumenica turnianska, resp. poniklec veľkokvetý.

Zo živočíšnej ríše v oblasti, na prekvapenie žije vysoký počet bezstavovcov. Mnoho druhov ako napríklad bystruška zavadského, fúzač veľký, šidielko ozdobné, vážka, roháč, ohniváčik veľký, ohniváčik, sadlerianka panónska, teodox pásavý a korýtko riečne – tu môže stretnúť pozorný návštevník.

Zo stavovcov, resp. z rýb treba spomenúť boleňa dravého, hrúza bieloplutvého, chránenú domácu rybu koloka vretenovitého, tiež chránenú lopatku dúhovú, vydru európsku. Z druhov netopierov spomenieme netopiera ostrouchého, so zvýšenou ochranou, len na málo územiach sa vyskytujúceho netopiera pobrežného, netopiera brnitého a netopiera obyčajného. Ale môžeme stretnúť aj podkovára veľkého.

Územie má 60% ex-lege ochranu

Borsodbótai Kotyindó-tető

A terület 297 hektár nagyságú és a felső borsodban található a Bükk hegységtől északra.

Növény és állatvilága: Élőhelyét jellemzően dombvidéki fajgazdag félszáraz gyepek, borókás legelők, boróka formációk, meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik alkotják.

Fontos hazai élőhelye a leánykökörcsinnek (Pulsatilla grandis), és a Piros kígyószisznek (Echium russicum). Előfordul itt továbbá a Sárga len (Linum Flavum), vagy az egyik leglátványosabb orchidea félénk a Vitéz kosbor (Orchis militaris)

Az állatok közül a közönséges denevérnek (Myotis myotis) egyik legkedvezőbb élőhelye, egyes években akár 2000 példány is megfigyelhető a területen.

Eu direktívás (Annex I of Council directive 79/409/EEC) madarak közül a területen fészkel a Haris (Crex crex), tövisszúró gébics (Lanius collurio), és az európai lappantyú (Caprimulgus europaeus).

Veszélyeztető tényezők: Elsősorban a gyepek rendszertelen égetése okoz problémákat, de a gyepek erdősítése is potenciális veszély.

Védettsége: kb 40 %-a a Lázbérci Tájvédelmi Körzet része.

Borsodbótai Kotyindó-tető

Územie sa nachádza v hornom Boršode, na sever od Bukových lesov na území 297 ha.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Je to druhovo bohatá pahorkatá oblasť polosuchých tráv, pasienkov porastené borievkami a borievkovitými formáciami na vápencovom podklade. Tvorí ju polokultúrny suchý trávnatý porast , ktorý prechádza do krovín.

Je dôležitým domovom ponikleca lúčneho (Pulsatilla grandis), a hadinec červený (Echium russicum). Vyskytuje sa tu aj ľan žltý (Linum Flavum), ale aj jeden z najokázalejších druhov orchideí vstavač vojenský (Orchis militaris).

Zo živočíchov sú tu najvhodnejšie podmienky pre netopiera obyčajného (Myotis myotis). Poniektoré roky bolo na území pozorovaných až 2000 jedincov.

Z vtákov tu hniezdiacich do smerníc EU (Annex I of Council directive 79/409/EEC) sú zaradené chrapkáč poľný (Crex crex), strakoš červenochrbtý (Lanius collurio), a lelek lesný (Caprimulgus europaeus).

Ohrozujúce faktory: Najdôležitejším problémom je nepravidelné vypaľovanie trávy, ale potenciálnym problémom je aj zalesňovanie.

Ocharana: približne 40% územia je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Lázbérc.

Borsodi Mezőségi Tájvédelmi Körzet

A védett terület nagysága: 17 932 hektár.

Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet Mezőkövesdtől keletre, a Mezőnagymihály, Csincse, Mezőcsát, Tiszabábolna négyszögben terül el.

Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A tájvédelmi körzet területét két eltérő kialakulású és arculatú táj alkotja, ahol a domborzat és a talajviszonyok különbözősége eltérő növényzet kialakulását és fennmaradását tette lehetővé.

A pusztai rész egyetlen hatalmas gyepterület, melyet a kanyargó mocsarak szabdalnak fel, míg a peremeken és a pusztai gyepek közé zárványként ékelődve szántóterületek találhatók.

A száraz gyepterületek részben ősi löszpusztarétek, melyeket hagyományosan legeltetéssel hasznosítottak, hasznosítanak. Fajai egyrészt alföldi jellegűek (pl. macskahere, hengeresfészkű peremizs, nyúlánk sárma), másrészt a Bükkaljáról részben a patakok segítségével „lehordott” sztyepp- és erdőssztyepp fajok (pl. agárkosbor, tavaszi hérics, közönséges borkóró, parlagi rózsa). Míg a löszgyepek esetén a legeltetés erős degradációs tényező, addig a természetes, ősi szikesek esetében a nyílt felszínű gyepek fő fenntartó tényezője. A Borsodi-Mezőség területén mind az ősi típusú szikesek, mind pedig a vízrendezés hatására a réti talajok szolonyecesedésével létrejött másodlagos állományaik megtalálhatók. Jellemző feltűnő fajaik közül kiemelhetők a tavasszal virágzó kamilla és a nyárvégi puszta képét meghatározó sóvirág. A szikesek fajai jórészt kontinentális – eurázsiai elterjedésűek, melyek jól alkalmazkodtak a klimatikus, talajtani adottságokhoz. Növényföldrajzi szempontból értékes fajai a kígyófarkfű, az erdélyi és a vékony útifű, a bárányparéj és a heverő seprűfű. A szikes mocsarakban tenyészik a gyakorinak mondható kisfészkű aszat, a kétsoros sás, a pannon bennszülött buglyos boglárka és a sziki boglárka. Állományalkotó a vízi harmatkása, a tavi káka, a sziki káka és a parti sás. A mocsarak igazi ritkasága a zsombéksás, a mocsári kosbor, a kornistárnics és a lápi ibolya, melyek termőhelyei egy-egy feltöltődött lápszemmaradvány utolsó maradványai a pusztában. Sajátos növény-összetételűek az egykori vízfolyások kissé szikesedő talaján kialakult sziki magaskórósok, melyek vezérnövényei a réti őszirózsa és a sziki kocsord. Ezek mellett számos más dekoratív védett növény is előfordul, így a fátyolos nőszirom, a réti iszalag, a bugás hagyma és a macskahere.

A terület állatvilágán is jól érződik a táj kettős arculata: a nagyobb, főleg egyszikűekkel borított tömbre a pusztai fajok a jellemzők, míg a hullámtéri területen az ártéri fajok dominálnak. A pusztai tömbben az állatok közül leghamarabb a színpompás pillangókat vehetjük észre. Előfordul itt a farkasalmalepke, a fecskefarkú pillangó és a kardospillangó. A szikesréti magaskórósok megmaradt foltjainak környékén találjuk az egyik legértékesebb védett lepkefaj, a nagy szikibagoly populációit. A lepke hernyója tápláléknövényként a társulásalkotó orvosi kocsordot igényli, így a faj fennmaradásának biztosításához a növénytársulás védelme szükséges. További védett rovarfaj az aranypettyes bábrabló, a bíborcincér, az imádkozó és a sisakos sáska. A terület folyamatos kiszáradása nem kedvezett a halak előfordulásának. Az 1998–99-es csapadékban gazdag évek, valamint a Nagyszéklápa környéki kísérleti élőhely-rehabilitációs munkálatok azonban bebizonyították, hogy a megfelelő élőhelyi viszonyok kialakítása után igen hamar képesek visszafoglalni az eredeti élőhelyeiket. A vízvisszatartási munkálatok után azonnal megjelent a réti csík, a compó, a kárász és a törpeharcsa. Az utóbbi két fajt, valamint a nyurga pontyot és a csukát a helyi lakosságnak a pákászhagyományokat még aktívan ápoló része telepítette a Tisza kubikgödreiből. Jellemző kétéltű és hüllőfajok a vöröshasú unka, a tavi béka, a barna ásóbéka, a zöld levelibéka, a pettyes és a tarajos gőte, a vízisikló és a fürgegyík. A gazdag madárvilág különösen értékes tagja a túzok, melynek kb. 40–50 példányos állománya él itt. A fokozottan védett ragadozó madarak közül több párban költ a kerecsensólyom és a hamvas rétihéja, 50–100 pár között mozog a kékvércse állománya. Az 50–60 páros szalakóta állomány, valamint a körülbelül ugyanekkora számú kis őrgébics a költés szempontjából a terület legjellemzőbb pusztai élőhelytípusait részesíti előnyben. Őszi vonulás idején megszállnak a darvak és a vadludak tömegei, a tavaszi időszakban pedig a parti madarak közé tartozó cankók és bíbicek nagy csapatai. A vizes élőhelyek helyreállítását szolgáló programok révén mind a négy hazánkban fészkelő vöcsökfaj megtelepedett, és több pár cigányréce költ eredményesen. Az ártéri részek állatvilága más jellegű. Előfordul itt az igen dekoratív kis színjátszólepke. A galéria-erdők öreg tölgyfái környékén szarvasbogarak és orrszarvú bogarak szállnak. Jellemző madarak a fekete gólya, a macskabagoly és a fekete harkály. A csapadékban gazdag években a kaszálórétek magas füvében nagy számban telepszik meg a haris. Emlősök közül védett fajok a molnárgörény és a hermelin. A szintén védett ürge a pusztai ragadozók fontos táplálékállata. A puszta kiemelkedően értékes faja a magasfüvű részeken, illetve a zárványszerűen kialakított szántók parlagjain élő háromcsíkos egér.

Forrás: http://www.bnpi.hu/?c=vedett/tk/tk1_borsod

SK:

Chránená krajinná oblasť Borsodi Mezőség

Rozloha: Chránená krajinná oblasť má rozlohu 17 932 ha.

Poloha: Územie sa nachádza na východ od mesta Mezőkövesd, v štvoruholníku medzi obcami Mezőnagymihály, Csincse, Mezőcsát a Tiszabábolna.

Patrí pod riaditeľstvo národného parku Bükk.

Územie chránenej krajinnej oblasti vytvárajú dva vývojovo aj vzhľadom odlišné krajinné typy. Rozdielne  pôdotvorné podmienky a reliéf umožnili vývoj rôznorodého rastlinstva. Stepná časť je tvorená ornými pôdami a rozľahlými lúkami, ktoré sú oddeľované krútiacimi sa močiarmi. Suchšie stepné oblasti sa vytvorili na pôvodných sprašiach, ktoré sa oddávna využívajú na pastvu. Živočíšstvo je nížinného charakteru /napr. sápa hľúznatá –Phlomis tuberosa, oman nemecký– Inula germanica, bledavka ihlanovitá – Ornithogalum pyramidale/, ale sú tu aj živočíchy stepného a lesostepného pôvodu, ktoré sa sem dostali vďaka potokom /vstavač obyčajný – Orchide minore, hlaváčik jarný, žltuška orlíčkolistá – thalictrum minus, ruža galská/. Pastva má silný degradačný vplyv na sprašové stepi, naopak, na slancové pôdy vplýva pozitívne. Na území Borsodi Mezőség sa zachovali pôvodné slancové pôdy. Nájdeme tu však aj po melioračných úpravách druhotne vytvorené pôdy – solončaky, ktoré vznikli na pôvodných nivných pôdach. Z rastlinných druhov môžeme spomenúť na jar kvitnúci harmanček a na končiace leto upozorňujúcu limonku chobotnatú. Na solončakoch rastú prevažne rastliny euroázijské – kontinentálne, ktoré sa dobre prispôsobili klimatickým a pôdnym podmienkam. Z fytogeografického hľadiska patria ku vzácnym druhom: Plantaginetum tenuiflorae, skorocel kopijovitý, gáfrovka ročná a bytel metlatý. V močiaroch často nájdeme pichliač úzkolistý, ostrica dvojradová, v Panónskej panve domorodý iskerník mnoholistý a iskerník bočnokvetý. K rastlinným druhom patria aj steblovka vodná, škripinec jazerný, sivuľka prímorská a ostrica líščia. Vzácnosťami močiarov sú ostrica vysoká, vstavačovité – Orchis laxiflora, horec pľúcny a fialka močiarna, ktoré tu rastú na pozostatkoch plytkých močiarov. Pri niekdajších vodných tokoch sa nachádzajú trávy s vysokým porastom, kde sú hlavným zástupcami astra a smldník lekársky. Okrem nich sa v oblasti vyskytujú aj dekoratívne chránené rastliny ako napr. kosatec pochybný, plamienok celistvolistý, cesnak stopkatý a sápa hľúznatá.

Aj v živočíšnej oblasti je vidieť dvojitý charakter územia. Pre tú časti krajiny, ktorá je pokrytá slancami, je typické stepné živočíšstvo, kým na zvlnenej časti krajiny dominujú živočíchy riečnych nív. Zo stepných živočíchov si najskôr všimneme malebne sfarbené motýle, napríklad pestroň vlkovcový, idlochvost feniklový a Papilio podalirius. V okolí lúk s vysokým trávnym porastom ostrovčekov nájdeme jeden z najvzácnejších chránených druhov motýľov – populáciu sivkavca divozelového. Húsenica tohto motýľa sa živí smldníkom lekárskym, preto ak chceme zachovať druh sikavca divozelového, musíme pristúpiť aj k ochrane tohto rastlinného spoločenstva. Ďalšími chránenými druhmi hmyzu sú húseničiar zlatistý, fúzač, modlivka zelenkavá a koník stepný. Keďže územie v minulosti neustále vysychalo, neboli tu vhodné podmienky pre život rýb. Zmena nastala v rokoch 1998 a1999, ktoré boli bohaté na zrážky. Pokusy o nápravu životného prostredia v okolí Nagyszéklápa prispeli k vytvoreniu vhodných podmienok pre rozšírenie vodného spoločenstva. Po zadržaní vody vodohospodárskymi úpravami sa objavil v tejto oblasti čík obyčajný, lieň sliznatý, karas obyčajný a sumček čierny. Posledne spomínané dva druhy ako aj nyurga kapor a šťuka sa sem dostali premiestnením z mŕtvych ramien rieky Tisa. Charakteristickými obojživelníkmi a plazmi tohto územia sú červenobruchá ropucha, skokan hnedý, rosnička zelená, mlok obyčajný a mlok veľký, užovka a jašterica bystrá. Z druhovo bohatého vtáctva je obzvlášť vzácny drop veľký, ktorý je tu zastúpený v počte asi 40-50 jedincov. Z dravcov tu hniezdia páry sokola rároha a kane popolavej, ktoré sú na vysokom stupni ochrany. Žije tu okolo 50 – 100 párov sokola kopcovitého, 50-60 jedincov krakle belasej a strakoša kolesára. Sú to druhy, ktoré pre liahnutie uprednostňujú  stepi. V čase jesenného sťahovania sa tu zdržiavajú aj žeriavy a hromadne aj husi divé, na jar zase pobrežné druhy kalužiakov červenonohých a cíbik chochlatý. Po vodohospodárskych úpravách, ktoré prispeli k vytvoreniu vhodného životného prostredia pre vodné živočíšstvo, sa tu udomácnili aj 4 druhy potápky a chochlačky-bielooké.

Živočíšstvo nivných oblastí je iného charakteru. Vyskytuje sa tu dekoratívny motýľ dúhovec väčší a v blízkosti starých dúbrav poletujú roháče a nosorožteky obyčajné. K charakteristickým vtáčím druhom patria bociany čierne, sova obyčajná, tesár čierny. Na kosných lúkach v rokoch bohatých na zrážky hniezdia vo vysokej tráve sľuky poľné. Z cicavcov patria k chráneným druhom tchor stepný a hermelín. Chránený syseľ perličkový je dôležitou potravou dravcov žijúcich na stepiach. Veľmi vzácnym druhom živočícha, žijúceho na okrajoch vysokotrávnatej stepi, je myšovka stepná.

Borsodi Mezőség

Növény és állatvilága: A Tisza illetve a bükki patakok által kialakított ártéri síkság, észak felé jelentősebb löszhátak jellemzik. Hortobágy után Magyarország egyik legnagyobb egybefüggő pusztai élőhelye, ahol dominálnak a löszpuszták illetve az ezek közé ékelődő szikes gyepek( pannon szikes sztyeppék, síksági pannon löszgyepek).

Igazi értéket a terület ártéri vizes élőhelyei jelentik, ahol számos értékes elem fennmaradása bizonyított (pl. zsombéksás, buglyos szegfű, kolokán). A sziki magaskórósok adnak otthont a bagolylepkének, itt jelentős állománya és él itt nagy szíkibagyoly is. Az ország legjelentősebb csíkos szöcskeegér állománya is a területen él, ami azért is fontos, mert Magyarországon csak nagyon ritkán előforduló faj. De jelentős még a közönséges ürge állománya is.

Veszélyeztető tényezők: A terület szerves kapcsolatát a a Tiszával a folyószabályozásokat követően elvesztette, melynek következtében a terület vízháztartása drasztikusan megváltozott. Ezt a folyamatot erősítette a terület meliorációs célú belvízrendezése is. A terület legjelentősebb sziki tölgyes állományát (Szil-pusztai erdő) az erdészeti tevékenység szinte teljesen jellegtelenné degradálta.

Védettsége: A terület teljes egészében a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet részét képezi.

A tulajdonviszonyok sokrétűek és átalakulóban vannak. Mára dominánssá az állami tulajdon vált, természetvédelmi kezeléssel, melyet kisebb arányban a vízügyi ill. erdészeti kezelés egészít ki. A peremterületeken a magántulajdon aránya is jelentős.

Borsodi Mezőség

Rastlinstvo a živočíšstvo: Oblasť tvoria roviny nachádzajúce sa na nivách jednak rieky Tisy a jednak na nivách potokov, ktoré stekajú z horského pásma Bükk. Na severe prechádzajú do pahorkatín a sú stavané sprašmi. Po Hortobágyi je to v Maďarsku 2. najväčšia pusta / step/. Dominujú tu spraše , medzi ktoré sú vklinené ostrovčeky slancov/ panónske stepi na slancoch a rovinné panónske stepi na sprašiach/. Vysokú hodnotu má predovšetkým vodné prostredie, kde sa dokázateľne nachádzajú vzácne jedince ako napr. ostrica vyvýšená, klinček pyšný, rezavka aloovitá. Na slancoch rastúci vysoký bylinný porast, je domovom motýľov / morovité/ a v hojnom počte tu žije aj sova skalná. Na území žije aj myšovka stepná, ktorá má na celom území Maďarska práve tu najväčšie zastúpenie, inde sa vyskytuje len zriedka.

Ohrozujúce faktory: Po regulácii riečneho toku Tisy sa veľmi narušili prirodzené vzťahy v životnom prostredí, čo spôsobilo drastické zmeny vo vodnom hospodárstve. Tie boli ešte posilnené aj melioračnými prácami. Lesohospodárskymi prácami sa takmer celkom zdegradovali slané dubové lesy.

Ochrana: Územie v celom rozsahu je súčasťou chránenej krajinnej oblasti Borsodi Mezőség. Nie sú ešte celkom vysporiadané ani vlastnícke vzťahy. Väčšina územia patrí štátu s ochranárskym cieľom, ktoré je v malej miere doplnené vodným a lesným hospodárením. Okrajové časti patria ešte stále súkromníkom.

Bózsvai Temető-alja

Növény és állatvilága: A Bózsvai temető-alja egy viszonylag épen megmaradt, kis területű, de reprezentatív nedves élőhelytípus a Zempléni-hegységben. Patakmenti- és lápi magaskórós társulások, kisebb kaszálóréttel, amely egykor nagy területeken jellemezte a Zempléni-hegységi peremvidékét. A hagyományos művelési módok (extenzív kaszálás) elmaradásával az élőhely átalakul, a Zempléni-hegységben kizárólag itt élő, hazai Vörös Könyves gólyaorr boglárka erős populációja tenyészik a vérfő-hangyaboglárka és nagy tűzlepke populációkon kívül. A patak-szakaszon megfigyelhető az európai vidra, a sárgahasú unka, és egyes években költ a haris (crex crex) is.

Veszélyeztetettségi tényezők: A terület erősen sérülékeny. A kis kiterjedésű nedves élőhely Bózsva-község alatt terül el, ahol jelenleg is patakrendezések, terület-átalakítások folynak.

A hagyományos állattartás felszámolódásával a kaszálások megszűnésével az élőhely átalakul. Az erdészeti beavatkozás lehetősége tovább növeli a terület veszélyeztetettségét. A vízháztartás kismértékű változtatásával is az élőhelyek átalakulnak.

Védettsége: A terület érintkezik a Zempléni Tájvédelmi Körzettel, azonban nem része annak. A Nemzeti Ökológiai Hálózat részét képezi (magterület ill. puffer).

A területről nem áll rendelkezésünkre dokumentáció. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program Nappali Lepke monitorozó alprogramja kutatásai során vált ismertté a terület.

Bózsvai Temető-alja

Rastlinstvo a živočíšstvo: Rozlohou malé územie predstavuje v podstate zachovalé prostredie pre vlhkomilnú flóru v Zemplínskych vrchoch. Pozdĺž potokov a mokradí žijú rastlinné spoločenstvá vysokých bylín s menšou rozlohou kosných lúk. Dávnejšie tieto tvorili obraz predhoria Zemplínskych vrchov. Zanechaním extenzívneho kosenia sa zmenilo aj životné prostredie. Vytvorili sa vhodné podmienky pre tu žijúci aj v červenej knihe zapísaný modráčik bielopásy, v hojnom počte sa tu nachádza aj modráčik krvavcový a ohniváčik veľký. Pozdĺž potokov bol zaznamenaný aj výskyt vydry európskej, ropuchy žltobruchej a poniektoré roky sa tu vyliahnu aj mláďatá sľuky poľnej.

Ohrozujúce faktory: Územie je silne narušené. Má malú rozlohu, nachádza sa bod obcou Bózsva, kde aj v súčasnosti prebiehajú terénne práce pozdĺž potoka na úpravu krajiny. Zánikom tradičného hospodárenia a kosenia biotpo sa premieňa. Zásahy lesného hospodárstva ešte zvyšujú ohrozenosť územia. Aj malou zmenou vodnej bilancie sa biotopy menia.

Ochrana: Územie sa nachádza v susedstve Chránenej krajinnej oblasti Zemplén, ale nie je jej súčasťou. Je súčasťou národnej ekologickej siete. O tomto území nemáme dokumentácie ale stalo sa známym vďaka programu na monitorovanie života denných motýľov.

Bükki fennsík és a Lök-völgy

1. Bükki fennsík

A fennsík a Bükk hegység központi része, 7-800 méteres magasságával kb. 20 négyzetkilométeres területével Magyarország legnagyobb és legmagasabban fekvő karszt-fennsíkja. A Garadna-völgye két részre osztja, a magasabb, nagyobb alapterületű nagy-fennsíkra (Nagy-mező, Jávorkút) és a kisebb és alacsonyabb kis-fennsíkra (Szentlélek, Örvény-kő). Éghajlata jellemzően hűvös, csapadékos, országos viszonylatban az egyik leghosszabb a havas időszaka, ám a környező területekhez képest több a napos órák száma is (elsősorban télen). Karsztos felszínét töbrök, víznyelők borítják, de az itt lehullott csapadék csak a hegység lábainál található forrásokban kerül újra felszínre.

A fennsík egésze karsztfennsík, így uralkodó kőzetei A mészkő és a dolomit. A fennsík szélén sorakoznak a híres bükki „kövek”: Istállós-kő, Tar-kő, Pes-kő, Bálvány, Bél-kő, stb… Minden oldalról hirtelen emelkedik ki környezetéből, de a magas hegycsúcsok miatt a völgyekből, az alföldről nem lehet rálátni.

A Bükk-fennsík központi részén helyezkedik el a Nagy-mező, amely egy fátlan, lankás terület. Mivel mészkőhegység, ezért a területén számos víznyelő, dolina, uvala, polje, karrmező és zsomboly található meg. A felszínen nincsenek egymásba nyíló völgyek, források, hiányzik a fő- és mellékgerincek rendszere. Itt alakult ki Magyarország legmélyebb barlangja is, az István-lápai barlang, amely több mint 250 méter mély.

A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8°C-tól 7°C-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt akár nyáron is igen kemény, akár -7°C-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő.

Az uralkodó növényzet a szubmontán és montán bükkös, kivéve Jávorkút környékét, ahol telepített fenyves is megtalálható. A Nagy-mezőn sziklagyepek és sztyepprétek is jellemzőek. Magyarországon csak a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágjáról kapta, amiben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni.

Mivel a terület nemzeti park védelme alatt áll, így igen gazdag az állatállománya is, amely főleg erdei állatokat és apróvadakat jelent. A terület különlegessége mindenképp a vadmacska, de itt találkozhatunk egyedül keleti-sünnel, meghonosodott muflonnal. Valamint számottevő a borz, a nyest és persze a denevér állománya is, és persze ki kell emelni a lipicai ménest, amely a Bükki fennsík jellegzetessége.

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCkki_Nemzeti_Park

www.olh.hu/BORSOD/foldrajz/bukk.html

www.amozgaselet.eu/erdeiiskola.html

www.foek.hu/zsibongo/termve/np/bnp.htm

Lök-völgy

A Bükki Nemzetei Park, azon belül pedig a Lök-völgy különlegessége az ideiglenes karsztforrások, amelyek a hóolvadással egy időben, kb. március közepén lépnek működésbe. Három jelentősebb időszakos karsztforrás fakad, melyek a térség legérdekesebb természeti jelenségei közé tartoznak: az Imókői karsztforrás, a kevésbé ismert Fekete-leni kartszforrás, és a Lök-völgyi forrás. (Valamint található még egy a közelben, a Vöröskői-alsó forrás, amely már a Vöröskő-völgyhöz tartozik területileg).

A Lök-völgy felső végén Imókő hatalmas sziklafalának tövéből derékvastagságban tör elő a karsztvíz. Ugyanitt nyílik az Imókői-forrásbarlang, amelynek több ágra szakadó, befelé szűkülő járatrendszerét már összesen 70 méter hosszúságban feltárták. A barlangüreg az év nagy részében száraz, de a tavaszi hóolvadások idején gejzírszerűen löki ki a vizet. A kutatók szerint innen ered a Lök-völgy elnevezés is.

Forrás: www.origo.hu

Bükki fennsík és a Lök-völgy

1. Náhorná plošina Bükk

Náhorná plošina je ústrednou časťou pohoria Bükk. Nachádza sa v nadmorskej výške 700-800 metrov a svojou rozlohou, asi 20km², je najväčšou krasovou náhornou plošinou Maďarska. Dolina rieky Garanda delí územie na dve časti. Rozlohou väčšia a vyššia je Veľká náhorná plošina /Nagy Mező, Jávorkút) a rozlohou menšia a nižšia je Malá náhorná plošina /Szentlélek, örvény-kő/. Podnebie je studené a vlhké. V rámci územia štátu má táto oblasť najviac dní so snehovou pokrývkou, ale v porovnaní s okolitým územím má aj najviac slnečných hodín /predovšetkým v zimnom období/. Krasové územie tvoria jamy a závrty. Zrážky, ktoré tu napadnú, sa na povrch dostávajú len v prameňoch, ktoré sa nachádzajú na úpätí hôr.

Celé územie náhornej plošiny je krasové, to znamená, že prevládajúcimi horninami sú vápence a dolomity. Na okrajoch plošiny sa zoraďujú známe kamene nazývané „ Bükki kövek“: Istállós- kő, Tar- kő, Pes-kő, Bálvány, Bél-kő atď. Z každej strany sa tieto kamene dvíhajú zo svojho prostredia, ale kvôli vysokým vrcholom ich nevidno ani z nížiny ani z dolín.

V ústrednej časti náhornej plošiny Bükk sa nachádza Nagy-mező. Je to územie holé, bez stromov. Nakoľko je stavané z vápencov, nachádza sa tu veľa závrtov, dolín, úval, polí, krasové polia, zvislé jaskyne. Na povrchu sa nenachádzajú vzájomne ústiace doliny, pramene a chýba aj sústava horských hrebeňov. Vytvorila sa tu najhlbšia jaskyňa Maďarska, ktorá má hĺbku vyše 250m – István barlang.

Náhorná plošina je jednou z najchladnejších oblastí Maďarska s priemernou ročnou teplotou od 5,8°C-7C°. Najnižšie hodnoty boli namerané v obci Bánkút. Aj ročný úhrn zrážok je vysoký, dosahuje hodnoty až 800mm. V súvislosti s tým aj počet dní so snehovou pokrývkou je v porovnaní s ostatnými územiami Maďarska vysoký. V dolinách Nagy-mező spôsobujú nahromadené studené vzduchové hmoty a silné žiarenie, že aj v letnom období môžu klesnúť teploty na 7°C.

Prevládajúcimi drevinami sú montánne a submontánne buky, len v okolí obce Jávorkút sa vyskytujú monokultúry ihličnanov. Na území Nagy mező nájdeme aj skalné trávy a stepné lúky. V Maďarsku len na Náhornej plošine Bükki fennsík kvitne sibírska dračia hlava. Svoje pomenovanie dostala podľa tvaru kvetu, v ktorej Linné videl dračiu hlavu.

Územie má bohaté zastúpenie živočíšstva, aj preto patrí pod ochranu národného parku. Stretneme tu predovšetkým lesnú zver a drobnú divú zver. Zvláštnosťou územia je predovšetkým mačka divá, ale nájdeme tu aj ježa bledého či muflóna. V hojnom počte sa vyskytuje aj jazvec, kuna a netopier. Nemôžeme zabudnúť ani na lipického koňa, ktorý je charakteristický práve pre túto oblasť.

Dolina Lök – Lök völgy

Je súčasťou národného parku Bükk. Zvláštnosťou sú dočasné krasové pramene, ktoré súvisia s topením sa snehu. Vznikajú v strede marca. Známe sú tri krasové pramene, ktoré patria k zaujímavostiam oblasti: Imókói karsztforrás/krasový prameň „ Imókő”, „Fekete–leni „ a „Lök völgyi”/. Nachádza sa tu ešte jeden prameň „Vöröskői”, ale územne sa zaraďuje do doliny Vöröskő.

V hornej časti doliny Lök völgy sa nachádza obrovská skalná stena, z ktorej hrubým prúdom vyviera krasová voda. Na tom istom mieste je otvor do jaskyne Imókő, ktorá má niekoľko rozvetvujúcich sa chodieb. Chodby smerom dovnútra sa zužujú a doteraz odkryli len 70m dlhú časť. Jaskyňa je väčšinu roka suchá, ale v čase topiaceho sa snehu vyvrhuje vodu formou gejzíru. Podľa výskumníkov práve tento jav prispel k pomenovaniu jaskyne.

Bükki Nemzeti Park

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, és az egyetlen egy tömbben kialakított nemzeti park, amely az Északi-középhegység keleti részén, a Tarna- és a Sajó-völgy, valamint délről az Alföld által határolt Bükk hegység párját ritkító geológiai, természeti és társadalomtörténeti értékeit hivatott megvédeni.

A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk, amelyek közül negyvenöt fokozottan védett, és nemzetközi hírűek az “ősember-barlangok”. Itt található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly ( másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

A hegység éghajlata rendkívül változatos, néhol kifejezetten szélsőséges. A fennsík csapadékos, páradús, és viszonylag kiegyenlített időjárású, az évi átlaghőmérséklete 6 fok, de egy-egy töbör alján még júliusban sem ritka a fagy. A déli hegylábak éghajlata meleg, száraz, míg a szurdokvölgyekre nyáron is a párás, hűvös klíma jellemző. Ez a gazdag felszíni és klimatikus változatosság páratlanul gazdag növény- és állatvilágot alakított ki, amit tovább formált az évezredek óta itt élő ember.

Növényzet

A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, ma kerítéssel van körbe véve, így jelentős kerülővel és nem elhanyagolható kaptatón át lehet megkerülni.) A hegységben a bükkösök mellett előfordulnak fenyvesek is, melyek kivétel nélkül telepített erdők.

A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a tűzliliom, a karcsú- és a moldvai sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. Az orchideák közül legféltettebb a papucskosbor.

Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. Az egzotikus szépségű ritka orchidea faj, a boldogasszony papucsa országos fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk hegység sziklai bükköseinek, tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon él a hársas-berkenyés reliktum erdő, ami igen gazdag alhavasi maradványfajokban. Az alacsonyabb szinteket alkotó tölgyes zóna jellegzetes társulása a reliktum dolomittölgyes.

A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is. Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó, a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág. A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon csak a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágjáról kapta, amiben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni.

A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.

Állatvilág

A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben. Egy különleges halfaj is van, a sebes pisztráng. Énekes madarak közül itt él a kövirigó, a vízirigó és az őrgébics.Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes.

A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állatfajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha életkörülményeihez. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk vegyes völgyeiben levő erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a nagy termetű kék meztelen csiga. A Bükkben előforduló állatfajok száma ma minimálisan 22 ezer körüli. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannongyíkok. A meleg tölgyesek, bokorerdők igen változatos rovarközösségeiből talán a leglátványosabbak a lepkék. Akadnak kicsi, jelentéktelennek tűnő fajok, amelyek kiemelt értéket képviselnek, hiszen elterjedésük súlypontja tőlünk délebbre esik, illetve élőhelyeik eltűnése a faj visszaszorulásához vezet Európa-szerte. A Bükk féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg a feltételeket. A sziklai élőhelyek, valamint felhagyott kőbányák még helyenként megtalálható jellegzetes madara a kövirigó, e volt bányákhoz kötődik az uhu költése is. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki barlangokhoz. Ilyen például a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága jelenleg Egerben található. Hozzá tartoznak többek között a Lázbérci, a Hollókői, a Borsodi Mezőség, a Karancs-Medves stb. Tájvédelmi Körzetek is. A nemzeti park megismerését segíti a hámori Kohászati Múzeum, a lillafüredi Herman Ottó Múzeum, és a szalajka-völgyi szabadtéri Erdei Múzeum is.

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_v%C3%A9dett_term%C3%A9szeti_ter%C3%BCleteinek_list%C3%A1ja

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/np/bnp.htm

Národný park Bükk

Patrí k k prvým národným parkom na území Maďarska. Vytvára súvislý celok, ktorý sa nachádza na východ od Severného stredohoria, kde je ohraničená dolinami riek Slaná a Tarna. Z juhu tvorí hranicu rozsiahla nížina. Pohorie Bükk je bohaté na geologické, prírodné a kultúrnohistorické vzácnosti, ktoré je potrebné zachovať.

V pohorí Bükk je 850 známych jaskýň, z ktorých 45 je na vyššom stupni ochrany. Medzinárodne význam majú tzv.“ jaskyne pračloveka“. Nachádza sa tu najhlbšia jaskyňa Maďarska, ktorej hĺbka je 254m a dĺžka 6700m István-lápai-zsomboly (jaskyňa István). Známe sú aj kvapľové jaskyne v Lillafürede – Anna a Szent István ( Svätý Štefan), v Miskolc-Tapolce – Tavasbarlang (Jazerná jaskyňa), ako aj jaskyne Szeleta a Balla, ktoré sa dajú aj voľne navštíviť. Pramene a potoky sú bohaté na vodu. Známy je 17m vysoký vodopád „ Fátyol“(Závoj) , ktorý sa vytvoril na potoku Szalajka.

Podnebie pohoria je veľmi premenlivé, niekde až extrémne. Náhorná plošina je bohatá na zrážky, s vysokou vlhkosťou a v podstate má vyrovnané podnebie. V niektorých krasových jamách nie sú zriedkavé ani júlové mrazy. Južné úpätia pohoria sú teplé , kým kaňony bývajú aj v lete vlhké a studené. Rôzne povrchové tvary a klimatické zmeny spôsobili, že na území sa vytvorilo bohaté rastlinstvo a živočíšstvo, ktoré ešte tisícročia pretváral človek.

Rastlinstvo

Až 95% územia parku pokrýva les. Najrozšírenejšie sú cérové duby, ktoré vo vyšších polohách vystriedajú hrabovo dubové a v nadmorskej výške okolo 600m bukové lesy. Jedným z najvzácnejších miest Národného parku je „prales“(Őserdő), kde sa zachovali 180 -200 ročné buky. V pralese vyše 100 rokov nevykonávajú lesohospodárske práce, dokonca pred niekoľkými rokmi zakázali vstup aj turistom. ( Dávnejšie cez prales viedol značený turistický chodník, dnes je prales ohradený plotom, musí sa preto obísť.) Popri bukových lesoch sa tu vyskytujú aj smrečiny, ktoré boli sadené človekom.

V kaňonoch sa nachádzajú najrozmanitejšie rastliny, medzi ktorými sú aj také vzácnosti ako ľalia cibuľkonosná, prilbica pestrá, prilbica moldavská, fialka dvojkvetá, dračia hlava sibírska. Na horských lúkach, ktoré sa používajú na pastvu, rastie krasovlas bezbyľový, ktorý sa nachádza aj v logu národného parku. Z druhov orchideí je najviac ohrozená črievička črievička.

Vyšší stupeň ochrany majú skalné bučiny rastúce na severných vápencovo- dolomitových strmých skalách. Sú domovom mnohých zriedkavo sa vyskytujúcich druhov rastlín ako aj druhov zachovalých z doby ľadovej. Na zachovanie zriedkavo sa vyskytujúceho druhu orchidei ako je črievičník papučkovitý, je z celospoločenského hľadiska potrebné chrániť dubové a bukové lesy pohoria Bükk. Na najstrmších skalných stráňach rastú lipovo-oskorušové reliktné lesy, ktoré sú bohaté na podsnežné zachovalé druhy. Reliktné duby rastúce na dolomitoch sú charakteristické pre nižší stupeň dubových lesov. Dolomity sú v pohorí Bükk zriedkavé, preto sú dôležité skalné lúky, ktoré sa na nich vytvorili. Najvzácnejším rastlinným spoločenstvom týchto lúk je ostrevka vápnomilná, ktorej výskyt je známy len na jedinom mieste v pohorí Bükk. K trávnatým spoločenstvám patrí ostrevka vápnomilná, smlz pestrý ale na suchších , slnečných stráňach sa objavuje aj ostrica nízka. Zriedka sa vyskytujúcou orchideou je hmyzovník muchovitý, ktorý rastie na lúkach severozápadných strání. Je jednou z najmenších rastlín svojho druhu , ktorá prenikla najsevernejšie. Tiež zriedkavo sa vyskytujúcou rastlinou je päťprstnica voňavá, známa svojimi drobnými , ale veľmi voňavými ružovými kvetmi. Svedectvom studeného kontinentálneho podnebia doby ľadovej je ploštičník, ktorý sa v Maďarsku vyskytuje iba v Národnom parku Bükk. V Maďarsku iba na náhornej plošine Bükk kvitne modrokvetá sibírska dračia hlava, ktorá svoj názov dostala podľa charakteristickej formy kvetu. Na strmých rýchlo sa ohrievajúcich južných lesoch a trávnatých porastoch našli svoj domov aj teplomilné rastliny. K nim patrí škumpa vlasatá, ktorý zafarbí svojimi červenými kvetmi stráne na purpurovo .

Živočíšstvo

Zo sveta hmyzu žijúceho v národnom parku Bükk je jedným z dôležitých druhov modráčik bociannikový. Na stráňach žije Ohniváčik štiavový, fuzáč alpský, mlok horský, skokan hnedý, kunka žltobruchá, ďateľ bielochrbtý a trasochvost vrchovský. Liahnu tu také zriedkavé druhy vtákov, ako skalár, havran, výr skalný a spomedzi dravcov orol kráľovský sokol lovecký hadiar krátkoprstý, ktoré sú prísne chránené. Vyskytli sa tu tiež všetky druhy netopierov, ktoré žijú v našej vlasti. Z rýb je zvláštnym druhom – pstruh potočný. Zo spevavých vtákov tu žije skalár, strakoš sivý, vodnár potočný. K zástupcom cicavcov patrí rys, ktorý vyše desať rokov našiel svoj domov v národnom parku. Mačka divá je však hojnejšie zastúpená. Z vysokej divej zveri sa často vyskytuje jeleň lesný muflón a diviak. Na náhornej plošine Bükk sa pasú známe lipické kone. V najviac ukrytých miestach pohoria Bükk žijú aj zástupcovia druhov z doby ľadovej, preto sa prispôsobili aj nevľúdnym macošským podmienkam. V lesných jazerách, prameňoch a v mlákach s hlbšou vodou, ktoré sa nachádzajú na náhorných plošinách a v dolinách žije poddruh mloka horského. Karpatské horstvá pripomínajú svojim vzrastom slizniak karpatský. V pohorí Bükk dnes žije okolo 22 000 druhov živočíchov. V trávnatom poraste suchých, teplých strání žije svrček poľný. V podobných podmienkach sa vyskytuje aj krátkonožka štíhla. V dubinách a krovitých porastoch zo sveta hmyzu najviac vynikajú motýle. Zdanlivo sú malé, bezvýznamné druhy, pritom patria k vzácnostiam. Ich rozšírenie je typické v južnejších oblastiach, ale zmenšovaním životného prostredia, žiaľ ich výskyt v Európe je na ústupe. Z vtákov je veľkou vzácnosťou sokol lovecký. K jeho rozšíreniu asi pred dvoma desaťročiami prispeli komplexné ochranárske programy, ktoré mu vytvorili vhodné životné podmienky. Na skalách a pri opustených baniach žije skalár a k opusteným baniam sa viaže aj hniezdenie výra skalného. K významným vzácnym chráneným druhom dravcov v tejto oblasti patria orol kráľovský, orol krikľavý, hadiar krátkoprstý. K jaskyniam pohoria Bükk sa viaže život vo svete zriedkavo sa vyskytujúcich druhov ako napríklad lietavec sťahovavý, ktorý sa rozmnožuje a prezimuje jedine v jaskyniach.

Riaditeľstvo národného parku Bükk sídli v súčasnosti v meste Eger. Patria k nemu aj chránené krajinné oblasti Lázbérc, Hollókő, Borsodi Mezőség, atď. K bližšiemu poznaniu národného parku prispievajú aj Hutnícke múzeum v Hámore, Múzeum Otto Hermana v Lillafürede a Prírodné lesné múzeum v údolí rieky Salajka.

Csernely-patak völgye

A Csernely-patak a Bükk hegység nyugati lejőin ered a Betyárkút nevű forrásból. A Betyárkút a patak nevét viselő Csernely községet körülölelő erdőségben található; nevét a szájhagyomány szerint Vidróczki Márton betyárról kapta, mivel az erdőség és a Csernely-patak völgye kiváló búvóhelyet biztosított a helyi lakosság szeretetét élvező betyároknak. A patak hossza 17,2 km; a Lázbérci víztározón keresztül a Bán-patakba folyik.

Növény és állatvilága: Meszes alapközetú féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik jellemzik a területet.

A fenti jelölő társulás mellett, dombvidéki száraz és félszáraz gyepek, völgytalpi üde mocsárrétek, magassásrétek, zsombékosok is előfordulnak, melyek jellemzője a Gyepes sás Carex caespitosa és a Bugás sás Carex paniculata.

Kis kiterjedésű erdős-sztyeprétek, síksági pannon löszgyepek is találhatóak a területen. A patak fontos élőhelye a fokozottan védett petényi-márnának (Barbus meridionalis).

A védett madarak közül a területen fészkel a Haris (Crex crex), tövisszúró gébics (Lanius collurio), és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius).

Veszélyeztető tényezők: A mederrendezések következtében a terület egy része kiszáradt, meliorációs hatások, gyeptüzek.

Védettsége: Ex lege védett terület

SK:

Dolina potoka Csernely

Potok Csernely pramení na západnom svahu pohoria Bükk v prameni s názvom „Betyár“ (Zbojník). Prameň „Betyár“ sa nachádza v lesoch obklopujúcich obec s rovnakým názvom „Csernely „. Podľa ústneho podania prameň bol pomenovaný podľa obľúbeného zbojníka Mártona Vidróczkeho, ktorý spolu so svojimi druhmi v okolitých  lesoch a doline potoka Csernely našiel skvelú skrýšu. Dĺžka potoka je 17,2km, preteká vodnou nádržou Lázbérc a potom ústí do potoka „Bán“.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Na vápencovom podklade rastie polokultúrny trávnatý porast, ktorý miestami prechádza do krovín.

Okrem spomenutého spoločenstva sa tu vyskytuje trávnatý porast suchých až polosuchých pahorkatín a trávnaté až vysoko bylinné spoločenstvá mokradí v dnách dolín. Ich zástupcami sú spoločenstvá ostrice trstnatej a ostrice metlinatej.

Malú rozlohu tvoria lúky lesostepí a na sprašiach vytvorené trávnaté stepi. Potok je prostredím chránenej mreny stredomorskej.

Z chránených druhov vtáctva tu hniezdi sľuka poľná, strakoš červenochrbtý a ďateľ prostredný.

Ohrozujúce faktory: V dôsledku úpravy koryta, melioračných prác a požiarov časť územia vyschla.

Ochrana: Chránené územie

Domaháza: Hangony-patak völgye

A Hangony-patak Domaházától délkeletre, 150 méter tengerszint feletti magasságban ered. Végigfolyik Domaházán, Kissikátoron, Hangonyon, Ózdon, és Sajónémetinél ömlik a Sajóba. Dombvidéki hagyományos tájhasználat mellett kialakult mozaikos vegetációjú terület.

Növény és állatvilága: Nagy kiterjedésű száraz és félszáraz gyepek, völgytalpi higrofil társulások jellemzik a területet.

Legjellemzőbb a terület közel egynegyedét jelentő meszes alapközetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik nevű jelölő társulás. A terület 20%-át erdők borítják, melyek a pannon cseres tölgyes társuláshoz tartoznak.

Növényvilágának két jellemzője a piros kígyószisz (Echium russicum), valamint a leánykökörcsiny Pulsatilla grandis).

Halállományából pedig fontos megemlíteni a Magyarországon védett fenékjáró küllőt (Gobio gobio) és az ezüstkárászt (Carassius auratus gibelio).

Madarak közül a fekete harkály (Dryocopus martius) és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius) állandó fészkelő, de megfigyelhetjük a terülten a darázsölyvet (Pernis apivorus) is.

Veszélyeztető tényezők: Hangony-patak Vizét az 1990-es évek közepéig ipari célokra is használták Ózdon. Ennek következtében olajjal és vasrevével volt szennyezett. A kohászati tevékenység megszűnte után fokozatosan tisztul a patak vize. A tájhasználat megváltozása miatt az egyes élőhelyek átalakulnak, tájidegen fajok térhódítása és az erdősítés egyre jellemzőbb a területen.

Védettsége: Nem védett terület, kis területű “ex lege” lápok kivételével.

SK:

Domaháza : Dolina potoka Hangony

Potok Hangony pramení v nadmorskej výške 150metrov na juhovýchod od obce Hangony. Preteká obcami Domaháza, Kissikátor, Hangony, Ózd a pri obci Sajónémeti ústi do rieky Slaná ( Sajó). Územie patrí do rastlinnej oblasti vytvorenej na pahorkatinách, ktoré boli miestami premenené človekom .

Rastlinstvo a živočíšstvo: Územie tvoria rozsiahle suchý a polosuchý trávnatý porast a dná dolín vypĺňajú hygrofilné spoločenstvá. Asi na štvrtine územia sa rozprestiera na vápencovom podklade vytvorený polokultúrny trávnatý porast, ktorý miestami prechádza do krovín. Asi 20% územia pokrývajú lesy , ktoré patria do spoločenstva panónskych cerových dubov. Najdôležitejším zástupcom rastlinného spoločenstva je hadinec červený a poniklec veľkokvetý. Zo spoločenstva rýb je dôležité spomenúť v našej vlasti chráneného hrúza škvrnitého a karasa striebristého. Spomedzi vtáctva, ktoré tu majú stále hniezda ,spomenieme tesára čierneho a ďatľa prostredného, ale objaví sa aj včelár lesný.

Ohrozujúce faktory: Do roku 1990 bola voda v potoku Hangony v Ózde využívaná na priemyselné účely . V dôsledku toho došlo k znečisteniu vody olejom a železom. Po ukončení hutníckej činnosti dochádza postupne k ozdraveniu vody potoka. Dochádza k pretváraniu životného prostredia v dôsledku využívania územia človekom. Pre územie je charakteristické rozširovanie cudzieho spoločenstva a zalesnenie.

Ochrana : S výnimkou malých rašelinísk ,územie nie je chránené

Erdőbényei fás legelő (természetvédelmi terület)

Terület: 1665297,318m2 (leírás alapján 196 ha)

Elhelyezkedés: A védett terület Erdőbénye határában, a falutól pár km-re, az Abaújkérre vezető út bal oldalán húzódik.

Fenntartó: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A Zempléni-hegység túl nagy és összetett ahhoz, hogy néhány mondattal jellemezni lehessen. A vulkanikus eredetű andezithegységet általában a meredek hegyek (vulkanikus kúpok), szűk völgyek, a hűvös mikroklíma jellemzi, ahol viszonylag kevés lankás oldal, vagy meleg fennsík található.

Ezért szép és különleges ez a hegység déli lábainál, Erdőbénye határában található fás legelő, amelyre inkább a száraz, meleg, napos időjárás a jellemző. A területet két oldalról magas – hatszáz méter fölötti csúcsmagasságú – hegyek szegélyezik, a délre tölcsérszerűen nyitott völgy északnyugat felé is folyamatosan emelkedik. E környezeténél melegebb mikroklímájú völgy széles felső részén húzódik ez fás legelő, amelynek hatalmas, idős tölgyfái, mint hallgatag matuzsálemek, őrzik a birkalegelőt. A terület egyes részein sűrűbben, máshol inkább ligetesen álló terebélyes fák, mintha távoli rokonságban sem lennének a környező hegykoszorú gyertyános-tölgyeseinek fáival. Még a kérgük rajzolata, és mélybarna színe is eltér azokétól. Egyes helyeken a tölgyek cserjeszint nélkül állnak a legelőn, máshol dús cserjeszint felett magasodnak.

A terület lágyszárú növényzete is értékes, hiszen a cserjék között, a völgy suvadásaiban, és a hegyoldalakban orvosi tüdőfű, bogláros szellőrózsa, többféle védett páfrány- és orchideafaj él. A gazdag madárvilágot elsősorban a cserjésekben fészkelő kis énekesek – tövisszúró gébics, poszáták, vörösbegy stb. – a környéken fészkelő fekete harkály, zöld küllő, holló, és a hegység belső részeiben fészkelő, de rendszeresen itt vadászgató nagyragadozók (pl. parlagi sas) jellemzik. A védett erdei emlősök közül a meredek, szűk eróziós árkokban borz él, de nyuszt és vadmacska nyomával is találkozhat az erre járó.

Az Erdőbényei fás legelő Természetvédelmi Terület 1990-ben létesült 195 hektáron, az Aranyos-völgy területén. A védetté nyilvánítás célja a tájképi értékek megőrzése volt.

Ezek a fás legelők valamikor zárt erdők voltak, majd majdnem teljesen kiirtották őket. Magányosan álló fák megmaradtak, és alatta legeltettek. A hegylábi területeken nagyon sokáig ez volt a jellemző. Később ezeket is kivágták, vagy pedig kiszáradtak, kidőltek. Nagyon kevés fás legelő maradt fenn. A zempléni térségben az erdőbényei az egyetlen.

Érdekesség: A völgy egyik oldalán felhagyott andezitbánya található, amelyben – mint oly sok helyen a Zemplénben – a figyelmesen keresgélő opáldarabkákat találhat. Azonban a területen a célzott ásványgyűjtés tilos! Közkedvelt túra ill. kirándulóhely.

A terület védetté nyilvánítása a 8/1990. (VII. 17.) KöM rendelettel történt.

(forrás: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=876)

Pasienky v obci Erdőbénye (chránená krajinná oblasť)

Rozloha : 1665297,318m²( podľa popisu 196 ha)

Poloha: Chránené územie sa nachádza v chotári obce Erdőbénye, po pravej ceste vedúcej do obce Abaújkér.

Spravovanie: Patrí pod správu riaditeľstva Národného parku Bükk

Územie Zemplínskych vrchov je veľmi rozsiahle a zložité na to, aby sme ho mohli charakterizovať len niekoľkými vetami. Pohorie je vulkanického pôvodu, stavané andezitmi. Charakterizujú ho strmé kopce (vulkanické ihly) , úzke doliny a studená mikroklíma. Len niektoré stráne alebo náhorné plošiny sú teplejšie. V chotári obce Erdőbénye na južnej strane predhoria sa nachádzajú pekné a stromami porastené pasienky, pre ktoré je charakteristické teplé, suché a slnečné počasie. Územie je z dvoch strán obklopené 600 m vysokými vrchmi, smerom na severozápad sa dolina lievikovito otvára a postupne sa dvíha. Dolina je široká a má teplú mikroklímu v porovnaní s okolím. Je porastená starými dubmi, ktoré strážia okolité pasienky s pasúcimi sa ovcami. Územie je na niektorých miestach hustejšie, inde v podobe hájov porastené mohutnými stromami. Tieto sa aj sfarbením kôry úplne líšia od okolitých hrabovo – dubových porastov. Miestami rastú duby bez krovitého porastu, inde sa vyvyšujú nad stupeň krovín.

Vzácne sú aj byliny tejto oblasti. Medzi krovinami v dolinách kaňonov a na stráňach rastie pľúcnik lekársky, veternica iskerníkovitá, viac druhov chránených papradí a orchideí. Bohatý svet vtákov je zastúpený hlavne spevavými, ktoré hniezdia v krovinách: strakoš červenochrbtý, trsteniarik, červienka obyčajná a iné. V tejto oblasti hniezdi aj tesár čierny, žlna zelená, havran. V hlbokých lesoch hniezdi, ale pravidelne tu loví aj dravec orol kráľovský. Spomedzi chránených druhov cicavcov žije v tenkých strmých priekopách jazvec ale okoloidúci môžu vidieť aj stopy kuny a divej mačky.

Chránená krajinná oblasť „Lesnaté pasienky v Erdőbénye“ bola vyhlásená v roku 1990 s rozlohou 195 ha na území doliny „Aranyos“. Tieto pasienky boli pôvodne porastené lesmi, neskôr ich skoro úplne vyrúbali. Stromy tu zostali len ojedinele na okolitých pasienkoch. Neskôr aj tieto sa vysušili a vyvrátili. Do dnešného dňa zostalo len málo stromami porastených pasienkov. V Zemplínskych vrchoch sú stromami porastené pasienky v Erdőbényei jediné.

Zaujímavosť: Na jednej strane doliny sa nachádza kameňolom, kde pozorný turista si môže nájsť kúsky opálu. Na území je však zakázaný zber opálu. Je obľúbeným miestom turistov a výletníkov.

Erdőbényei – olaszliszkai magyar nőszirmos

Növény és állatvilága: Élőhelyei jellemzően szubkontinentális peripannon cserjések és szubpannon sztyeppék.

A magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. Hungarica) egyik legnagyobb Zempléni-hegységi állományának élőhelye. Emellett előfordul a területen a védett leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). Látványosak az árvalányhaj fajok a Bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla), és kisebb számban a Hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).

A EU direktívával is védett izeltlábúak közül a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) előfordulása jellemző

A terület mindössze 17 hektár így jelentősebb fészkelő védett madárállományról nem beszélhetünk, de lehet találkozni a Harissal (crex crex), a tövisszúró gébiccsel (Lanius collurio) és a Karvalyposzátával. (Sylvia nisoria).

Veszélyeztető tényezők: Másodlagos élőhely, melyet a természetes szukcesszió veszélyeztet (beerdősülés).

Védettség: Jelenleg természetvédelmi oltalom alatt nem áll a terület.

SK:

Kosatec dvojfarebný v Erdőbénye a Olaszliszka

Rastlinstvo a živočíšstvo: Územie patrí do pásma subkontinentálnych peripanónskych krovín a subpanónskych stepí.

V Zemplínskych vrchoch je to oblasť s najväčším výskytom kosatca dvojfarebného. Rastie tu aj chránený poniklec veľkokvetý. Zaujímavé sú lipnicovité ako kavyľ chlpatý a menšie zastúpenie má kavyľ Ivanov.

Podľa smerníc EÚ k chráneným patria tu žijúce článkonožce ako fúzač veľký a roháč.

Územie má rozlohu len 17 ha, preto nemá taký význam z hľadiska hniezdenia vtákov. Napriek tomu tu stretneme sľuku poľnú, strakoša červenochrbtého a penicu jarabú.

Ohrozujúce faktory: Ide o druhotné prostredie, ktoré je ohrozené zalesnením.

Ochrana: Územie nie je chránené.

Észak-Zemplén

Növény és állatvilága: A terület magában foglalja a Zemplén északi határmenti részét, ahol a kárpáti biogeográfiai hatások erősödése a jellemző. Ez mind a fás (l. montán bükkösök), mind a fátlan társulások (sziklagyepek, hegyi rétek) fajkészletében megmutatkozik. A Füzéri Várhegy kárpáti jellegű sziklagyepje egyedi jelentőségű (északi szirti páfrány, naszály, magyar perje előfordulásával). A hegyi rétek – kezelt, még természetszerű állományaira (pl. Drahos-rét) jellemzőek a montán réti fajok megléte, – mint pl. réti palástfű, tárnics-félék, szibériai nőszirom, Achillea ptarmica/cickafark/ – , melyet a cserjésedés, beerdősülés közvetlenül veszélyeztet.

Állatvilágában is különleges, hiszen gerinctelenek közül találkozhatunk itt nagy hőscincérrel, zempléni futrinkával, havasi cincérrel, erdélyi tarszával és erdélyi avarszöcskével, valamint szarvasbogárral is. A gerincesek közül pedig az egyetlen élőhelye a farkasnak illetve a hiúznak.

Veszélyeztető tényezők: A terület sérülékenysége magas. A hegyi réteket a spontán becserjésedés, beerdősülés veszélyezteti a hagyományos gazdálkodás megszűnésével (kaszálás, legeltetés). Az erdőterületeket a nem természetkímélő gazdálkodás és a tájidegen fafajok (pl. lucfenyő) telepítése veszélyezteti. A frekventált, turizmusnak erősen kitett sziklagyepekben a gyomosodás előrehaladott állapotban van (pl. füzéri Várhegy).

Védettsége: A terület 100%-ban természetvédelmi oltalom alatt áll (Zempléni Tájvédelmi Körzet).

Severný Zemplín

Rastlinstvo a živočíšstvo : Územie zahŕňa severné pohraničie, kde sa čoraz silnejšie prejavujú vplyvy Karpát na biosféru. Tie sa ukazujú v druhovom zložení jednak stromových porastov (montánne bučiny), ako aj skalných a horských trávnatých porastov. Jedinečnosťou sa vyznačujú skalné trávnaté porasty na území Fűzéri Várhegy ( so zástupcami Gray vudsia alpínska, lipnica pannónska). Pre prirodzené spoločenstvo horských lúk (Drahos rét – Lúky Drahoš) sú charakteristické zachovalé montánne druhy – alchemilka, horec žltý, kosatec sibírsky, rebríček bertrámový – ktoré sú však priamo ohrozované zarastaním krovím a lesným porastom.

Živočíšstvo oblasti je tiež výnimočné. Bezstavovce zastupujú fúzač veľký, bystruška Zavadského, fúzač alpský, kobylka Štysova, kobylka sedmohradská a roháč. Zo stavovcov je to jediné prostredie s výskytom vlka a rysa.

Ohrozujúce faktory: Územie je veľmi zraniteľné. Zanechaním tradičných hospodárskych prác na horských lúkach ( kosenie, pastva) dochádza k ich zarastaniu krovím a lesným porastom. Lesné porasty sú ohrozené neuváženou lesohospodárkou činnosťou ako aj zalesňovaním monokultúrami (smrečinami), ktoré sú pre toto územie cudzie. Rozvoj turizmu silne narušuje sklané lúky, ktoré podliehajú zarastaniu burinami ( Fűzéri Várhegy).

Ochrana : Územie patrí pod najvyšší stupeň ( 100%) ochrany – Zemplínska chránená krajinná oblasť.

Felső Tisza

Jellemző élőhelyei a vízparti-vízi égerek, nyárak, füzek alkotta puhafaerdők. (Ide tartoznak a fűzlápok, az éger- és kőrislápok, az égeres mocsárerdők, a fűz-nyár ártéri erdők és az égerligetek) valamint a vegetációs időszak jelentős részében üde, ártéri jellegű, magas füvű rétek, ahová a mocsárrétek ártéri jellegű állományai is tartoznak.

A síkvidék, a Felső-Tiszavidék növényvilágára jellemző a tölgy-, kőris-, nyárfa, fűzfa, éger-, szilfa. Aljnövényzetként: a galagonya, fagyal, mogyoró, kecskefüzér fordul elő. A jellemző lágyszárúak közül néhány: gyöngyvirág, nárcisz, gólyahír, nyári tőzike, kockás liliom, sáfrány, hóvirág, baracklevelű csengettyűke, ökörfarkkóró.

A folyóvölgy klasszikus ökológiai folyosóként is működik. Így jelennek meg pl. a Felső-Tisza-vidéken hegyvidéki növényfajok: pl. Teleki-virág (Telekia speciosa), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), acsalapuk (Petasites spp.). Ennek persze vannak árnyoldalai is, hiszen a folyosó az agresszíven terjedő jövevények számára is “nyitva áll”. Ilyenek a gyalogakác (Amorpha fruticosa), a zöld juhar (Acer negundo), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), a süntök, a vadszőlő, a japánkeserűfű (Reynoutria japonica), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), amelyek az eredeti növényzetet ki is szoríthatják.

Állatvilága is meglehetősen sokszínű. Gerinctelenek közül a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), széles tavicsíkbogár (Graphoderus bilineatus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), vérfű boglárka (Maculinea teleius), a hazánkban meglehetősen ritka erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) és a hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana) fordul elő nagyobb számban.

Madárállománya is számos védett, különleges fajban gazdag. Csak felsoroslás szinten: Él a terleten: jégmadár (Alcedo atthis), cigányréce (Aythya nyroca), bölömbika (Botaurus stellaris), fattyúszerkő (Chlidonias hybridus), fekete gólya (Ciconia nigra), haris (Crex crex), a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), fekete harkály (Dryocopus martius), törpe gém (Ixobrychus minutus), tövisszúró gébics (Lanius collurio), bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) is.

Halak közül kiemelendő a védett és ritka balin (Aspius aspius), petényi márna (Barbus meridionalis), vágócsík (Cobitis taenia), halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) vagy a szintén védettséget élvező homoki küllő (Gobio kessleri) állománya.

A Felső-Tisza egy része a Hortobágyi Nemzeti Park védelem alatt áll, egy része pedig ex lege terület.

Horná Tisa

Je to prostredie lesov z mäkkých drevín a to pobrežných a vodných jelšín, topoľov, vŕb. ( Patria sem rašeliniská s výskytom vŕb, rašeliniská s výskytom jaseňov, močiare porastené jelšinami, lužné lesy vŕbovo-topoľové a jelšiny) . Počas vegetačného obdobia je to svieže prostredie riečnych nív, lúk s vysokými steblami, kde patria aj trávnaté spoločenstvá močiarov, ktoré sa vytvorili na nivách riek.

Pre rovinaté územie- územie hornej Tisy- sú charakteristické duby, jasene, topole, vŕby, jelše a bresty. Podrastom sú: hloh krivokališný, vtáčí zob, lieska. Z charakteristických bylín sa tu nachádza: konvalinka, narcis, záružlie močiarne, bleduľa letná, korunkovka strakatá, šafran, snežienka, zvonček sibírsky a divozel veľkokvetý.

Dolina rieky funguje aj ako klasická ekologická chodba. Tak sa objavujú na hornom toku rieky Tisy aj horské druhy ako napr. telekia ozdobná, slezinovka striedavolistá, či deväťsil. Má to však aj tienisté stránky, veď chodba je otvorená aj pre agresívne sa šíriace druhy. Také sú napríklad: beztvarec krovitý, javorovec jaseňolistý, jaseň červený, ježatec laločnatý, pavinič päťlistý, krídlatka japonská, zlatobyľ obrovský, ktoré sú schopné vytlačiť pôvodné rastlinstvo.

Živočíšny svet je pestrofarebný. Z bezstavovcov sa na území vyskytuje fúzač veľký, potápnik, roháč, ohniváčik veľký, modráčik krvavcový, v našej vlasti v podstate zriedkavá klinovka hadia a vo vyššom počte sa vyskytuje pimprlík bruškatý .

Aj vtáctvo územia tvoria predovšetkým chránené druhy. Na území žije rybárik riečny, chochlačka-bielooká, bučiak trstinový, rybár bahenný, bocian čierny, sluka poľná, ďateľ hnedkastý balkánsky, tesár čierny, bučiačik močiarny, strakoš červenochrbtý, chavkoš nočný a penica jarabá.

Z rýb sú vysoko chránené zriedkavo sa vyskytujúci boleň dravý, mrena stredomorská, pĺž severný, hrúz bieloplutvý, a ochrane sa tiež teší hrúz kesslerov.

Časť územia Hornej Tisy patrí pod Národný park Hortobágy a časť má ochranu ex lege.

Felsőregmeci Ronyva

Növény és állatvilága: A terület egy viszonylag épen megmaradt, kis területű, de reprezentatív nedves élőhelytípus a Zempléni-hegységben. Kisebb patakmenti- és lápi magaskórós társulások, nagy kaszálórétekkel, amelyek egykor nagy területeken jellemezték a Zempléni-hegységi peremvidékét. A hagyományos művelési módok (extenzív kaszálás) elmaradásával az élőhely átalakult.

Erős vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) és Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) populáció él a területen. 1-3 párban költ a haris (Crex crex), a Ronyva-szakaszon védett halfajok élnek és megfigyelhető az európai vidra (Lutra lutra) is.

Veszélyeztető tényezők: A terület erősen sérülékeny. A hagyományos állattartás felszámolódásával a kaszálások megszűnésével az élőhely átalakul. A vízügyi beavatkozás lehetősége (lecsapolás, folyószabályozás, víztározó-építés) tovább növeli a terület veszélyeztetettségét. A vízháztartás kismértékű változtatásával is az élőhelyek átalakulnak.

Védettség: A terület nem kapcsolódik védett területekhez. A Szlovák határon folyó Ronyva-patak jelöli ki a természetes és a politikai határt egyaránt, azonban a szlovák területen lévő élőhelyek szervesen kapcsolódnak Felsőregmeci Ronyva területéhez.

Érdekesség: A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program Nappali Lepke monitorozó alprogramja kutatásai során váltak ismertté a terület lepkepopulációi.

Rieka Roňava v obci Felsőregmec

Územie nachádzajúce sa v pohorí Zemplín je v podstate zachovalé. Zaberá len malú rozlohu a je prostredím pre vlhké spoločenstvo. Malé spoločenstvá vysokých bylín pozdĺž potokov s rozsiahlymi kosnými lúkami. Tieto boli v minulosti charakteristickým obrazom okolia Zemplínskych vrchov. Zanechaním tradičných poľnohospodárskych prác ( extenzívne kosenie ) sa prostredie postupne pretvára.

V tejto oblasti žije silná populácia modráčika krvavcového a ohniváčika veľkého. Zastúpená je aj sľuka poľná 1-3 pármi. V potoku Roňava žijú chránené druhy rýb a bola spozorovaná aj vydra európska.

Ohrozujúce faktory: Územie je veľmi zraniteľné. Prostredie sa pretvára zanechaním chovu hospodárskych zvierat a tým aj kosenia. Ohrozenie prostredia zvyšujú vodohospodárske práce (odčerpávanie vody, regulácia vodného toku, výstavba vodnej nádrže). Aj pri malých zmenách rovnováhy vodného stavu sa prostredie mení.

Ochrana: Územie sa neviaže na chránenú oblasť. Potok Roňava, ktorý preteká na hraniciach so Slovenskom vytvára prírodnú aj politicko-administratívnu hranicu. Prírodné prostredie potoku Roňava na území Slovenska sa prirodzene viaže na prostredie potoku Roňava v obci Felsőregmec.

Zaujímavosť: Populácia tu žijúcich motýľov sa stala známou vďaka medzinárodnému programu Monitorovania biodiverzity a jeho podprogramom na monitorovanie denných motýľov.

Füzérradványi Park

Terület nagysága: 497792,3523 m2 (v. 140 ha)

Elhelyezkedés: Sátoraljaújhelytől kb. 20 km-re, Füzérradvány határában található.

Fenntartó: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

Füzérradvány az ország északkeleti csücskében, az országhatár mellett fekszik – távol a városoktól, a forgalmas utaktól. A terület a Zempléni-hegység mentén, a Hegyköz medencéjében található, a park maga a vulkanikus eredetű Korom-hegy oldalában fekszik. A Kárpátok lehelete idáig ér, ezért a táj hegyvidéki hangulatot áraszt, annak ellenére, hogy tengerszint feletti magassága mindössze kétszáz méter körül van.

Már a 17. század elején udvarház állt ezen a birtokon, később (a 19. század első felében) a tulajdonos – a természetes erdő kisebb-nagyobb átalakításával – vadaskertet alakított ki a területen. A kastélypark fénykora az 1800-as évek utolsó harmadától számítható, amikor az új tulajdonos, Károlyi László, egy kiváló osztrák kertészt bízott meg a kastélyt övező angolpark kialakításával. Később, a huszadik század első felében, egy szintén nagy tudású magyar kertész vette át a terület gondozását.

A hozzáértő kertészek – a tájképi kert elveinek megfelelően – a terület őshonos gyertyános-tölgyeseinek nagy részét meghagyták, mindössze nyiladékokat, kisebb-nagyobb tisztásokat hoztak létre benne, és egyes részeit ligetté alakították (a park távolabbi része észrevétlenül olvad vissza a hegy természetes erdeibe). A szabaddá vált területre azután – kisebb csoportokban vagy egyesével – értékes exótákat telepítettek, a sétautak mellé díszcserjéket ültettek, egyes, gondosan elegyengetett helyeken pedig gondozott füves réteket és virágoktól gazdag kiskerteket alakítottak ki. A fő cél a felemelő hangulat, a “tájélmény” megteremtése volt, ezért a kert igen sok helyéről a teljes park – és a dimbes-dombos környék – belátható, a legkülönbözőbb nézőpontokból csodálható (különösen a Pajna-magaslatról lenyűgöző a látvány). Az exóták kiválasztásánál is a formák és a színek gazdagsága volt az elsődleges szempont.

A parkba telepített fajok között a mocsári tölgytől, a császárfán, a nyugati boglárfán és a vasfán át a hamis- és japánciprusig, a selyemfenyőig, az óriástujáig, a kúszó borókáig, a tiszafák sokaságáig rengeteg értékes és szép exóta található. Szintén gazdag a park díszcserje-gyűjteménye, és a hazai fenyő- és lombhullató fajokból kialakított állománya.
A kastélyt a Károlyiak a harmincas években luxusszállodává alakították, végső formáját a park ekkor nyerte el: kis tavat és medencét, franciakertet hoztak létre, valamint sí-, tenisz-, és golfpályákat működtettek.

A II. világháború után a terület egy részén kórház működött. Ekkor kezdődött az elhanyagolás, mivel sem a kórház sem az erdőgazdálkodás nem foglalkozott a park ápolásával. Mára az az őshonos fa- és cserjefajok elkezdték kiszorítani az exótákat, a gondozás miatt az érzékenyebb fajok eltűntek, a tavacskának már csak az iszapos medre látható, a kastély is pusztul.

(forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/fuzerrad.htm)

Park v obci Fűzérradvány

Rozloha územia : 497792,3523m² ( 140ha)

Poloha : Asi 20km od mesta Sátoraljaújhely v katastri obce Füzérredvány

Spravovanie: Patrí pod riaditeľstvo Národného parku Bükk

Füzérredvány sa nachádza v severovýchodnom cípe republiky pri hraniciach, ale ďaleko od miest a frekventovanej premávky. Územie sa nachádza pri Zemplínskych vrchoch v kotline Hegyköz. Samotný park sa nachádza na stráňach vrchu – Korom, ktorý je vulkanického pôvodu. Vplyv Zemplínskych vrchov je veľký, preto má táto oblasť horský charakter. Aj napriek tomu, že sa nachádza v nadmorskej výške len okolo 200 m.

Na začiatku 17. storočia na tomto pozemku stál šľachtický dom, neskôr ( v prvej polovičke 19. storočia) vlastník premenil pôvodné prirodzené lesy väčšími menšími úpravami na poľovnícky park. Najväčší rozmach parku nastal v poslednej tretine 19. storočia, kedy nový vlastník Károlyi László poveril vynikajúceho rakúskeho záhradníka na vytvorenie anglického parku okolo kaštieľa. Neskôr, na začiatku 20. storočia park prevzal do starostlivosti tiež maďarský záhradkár.

Odborní záhradkári v duchu zachovania krajinného prostredia ponechali väčšiu časť starých hrabovo dubových lesov, vytvorili len malé čistiny a niektoré časti premenili na háje ( vzdialenejšie časti parku nebadateľne zrástli s prirodzeným lesným prostredím pohoria. Na voľné časti územia zasadili vzácne exotické dreviny v malých skupinách, alebo jednotlivo. Pri chodníkoch posadili okrasné kríky, niektoré časti vzorne zrovnali a vytvorili trávniky a bohaté kvetinové záhony. Hlavným cieľom bolo pozdvihnutie nálady a vytvorenie bohatého zážitku z krajiny. Preto je celý park ako aj okolité kopce dobre viditeľné z rôznych miest ( Okúzľujúci je pohľad z kopca Pajna). Pri výbere exotických druhov sa uprednostňovalo bohatstvo farby aj formy.

V parku bolo posadených množstvo rôznych exotických drevín – dub grécky, gingko biloba, platan západný, nahovetvec dvojdomý, cypruštek, cypruštek tupolistý, borovica himalájska, tuja riasnatá, borievka poliehavá, tis. Bohatá je aj zbierka krovín, spoločenstvá domácich ihličnanov a listnatých stromov, ktoré sa v parku vytvorili.

Rodina Károlyiovcov prestavala v 30.-tych  kaštieľ na luxusný hotel. Vtedy získal park svoju poslednú formu: vytvorili malé jazierko a bazén, francúzsku záhradu, prevádzkovali lyžiarske stredisko, golfové a tenisové ihrisko.

Po 2. Svetovej vojne v časti parku pracovala nemocnica. Vtedy začal park chátrať, keďže ani nemocnica, ani lesohospodárska správa sa nezaoberala starostlivosťou o park. Exotické druhy stromov začali byť vytláčané pôvodnými domácimi druhmi. Hospodárska činnosť spôsobila, že citlivejšie druhy vymizli. Z jazierka je zachované len bahnité koryto a aj samotný kaštieľ pustne.

Füzéri Pál-hegy

Növény és állatvilága: A terület legjelentősebb értékét a mészkerülő élőhelyek adják, a mészkerülő bükkösök illetve a nyíres-fenyérek. A mészekerülő bükkös szélsőségesen savanyú talajokon kialakult, rendszerint gyenge-közepes növekedésű, záródó, cserjeszint nélküli szálerdők, ahol a lombkoronaszint domináns faja a bükk (Fagus sylvatica), a gyepszintet lomberdei fajok, a Fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) alkotják, s ahol esetenként számottevő lehet a mohaszint borítása.

A Mokrina területén másodlagos szukcessziós folyamatok eredményeként kialakult értékes savanyú gyepek találhatóak. Itt előfordul a szőrfű (Nardus stricta), kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum). Jelentősebb társulása továbbá magassásos, északi sással (Carex hartmannii).

Itt fészkelő védett madarak közül említésre méltó a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és az uráli bagoly (Strix uralensis)

A területen a nagy ragadozó emlőseink is előfordulnak, a farkas (Canis lupus) és a Hiúz (Lynx lynx)

Veszélyeztettsége: A terület sérülékenysége mérsékelt. Az erdőterületeken az erdőgazdálkodás a fő veszélyeztető tényező. A legértékesebb területeket a köbbányászat veszélyezteti. A Mokrina területén a kezelések (legeltetés) alacsony mértéke miatt a spontán cserjésedés jelentkezik.

Védettsége: A terület részét képezi a Zempléni Tájvédelmi Körzetnek.

SK:

Kopec Füzéri Pál

Rastlinstvo a živočíšstvo: Najväčšou vzácnosťou prostredia sú rastlinné spoločenstvá, ktoré nerastú na vápencoch. K takým patria predovšetkým bučiny a vresoviská. Bučiny v tejto oblasti rastú na silne kyslých pôdach. Spravidla rastú pomaly a riedko. Chýba im stupeň krovín. Dominantnou drevinou je buk. Stupeň trávnatého porastu zastupuje chlpaňa hájna, metlička krivolaká a niekedy aj porast machu.

Na území Mokrina sa druhotnou sukcesiou vytvoril vzácny trávnatý porast na kyslých pôdach. Vyskytuje sa tu psica tuhá, plavúň obyčajný. Dôležitým spoločenstvom sú aj vysoké trávy močiarov a  ostrica Hartmanova (Carex hartmannii).

Z hniezdiacich vtákov treba spomenúť ďatľ a bielochrbtého a sovu dlhochvostú. Vyskytujú sa tu aj veľke cicavce – vlk a rys.

Ohrozujúce faktory : Zraniteľnosť územia je mierna. Lesné porasty sú ohrozené lesohospodárskou činnosťou. Najvzácnejšie oblasti ohrozuje kameňolom. Oblasť Mokrina postupne zarastá krovím v dôsledku zanechania pastierstva.

Ochrana : Územie je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Zemplín.

Girincsi Nagy-erdő

Hazánkban a folyókat kísérő keményfaligetek szinte mindenhol megsemmisültek, csak néhány, egymástól elszigetelt kis foltban maradtak fönt. A Girincsi Nagy-erdő, egy relatíve nagy kiterjedésű ma még jó ökológiai állapotban lévő keményfaliget.

Növény és állatvilága: A terület a Sajót egykor nagy területeken kísérő tölgy-kőris-szil keményfa-ligeterdő egy kimagaslóan jó állapotban máig megmaradt darabja.

Az élőhelyet jellemzően enyves éger és magas kőris, illetve keményfás ligetrőd alkotják. Csaknem teljes egészében idős állományok alkotta, jórészt természetes aljnövényzettel rendelkező erdőtömb legértékesebb állatfaja a fokozottan védett díszes tarkalepke (Hypodryas maturna) erős populációja.

E mellett a védett izeltlábúak közül a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) előfordulása jellemző.

Védett emlősök közül kiemelhető a Vidra (Lutra lutra) jelenléte, de megfigyelhető több denevérfaj is, többek között a bajuszos denevér (Myotis mystacinus), és a vizi denevér (Myotis daubentoni)

A védett madarak közül a tövisszúró gébicsel (Lanius collurio) és a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) találkozhatunk.

Veszélyeztetettség: Az erdészeti fahasználat, a falusiak folyamatos falopása a terület ökológiai állapotát folyamatosan rontja. Fokozottan sérülékeny.

Védettsége: A terület nem védett

Veľký les v obci Girincs

Háje zložené z tvrdých drevín, rastúce pozdĺž riek, v našej vlasti takmer celkom vymizli. Nachádzame ich len roztrúsene v malých ostrovčekoch. V porovnaní s tým je Veľký les v obci Girincs, zložený z tvrdých drevín, relatívne rozlohou veľký a je aj v dobrom ekologickom stave.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Je to územie pozdĺž rieky Slaná, kde sa dávnejšie rozprestierali lesy z tvrdých drevín dubovo- jaseňovo- brestové. Dnes tu nachádzame síce iba ich pozostatky, ale sú v dobrom stave. Je to prostredie, kde rastie jelša lepkavá, jaseň štíhly resp. tvrdé dreviny. Takmer celé spoločenstvo tvoria staré dreviny s prirodzeným podrastom. Zo živočíšstva je najvzácnejším druhom chránený motýľ hnedáčik osikový s bohatou populáciou. Z článkonožcov je chránený roháč a fúzač veľký. Z cicavcov môžeme vyzdvihnúť vydru, ale nájdeme aj niekoľko druhov netopierov . Spomeňme aspoň netopiera fúzatého a netopiera vodného. Z chránených druhov vtákov sa na území vyskytuje strakoš červenochrbtý a ďateľ hnedkastý balkánsky.

Ohrozujúce faktory: Využitie dreva v lesnom hospodárstve, ako aj kradnutie dreva obyvateľmi dediny prispieva k zhoršeniu stavu lesa. Je to územie veľmi zraniteľné.

Ochrana: Územie nie je chránené

Gyepes-völgy

Növény és állatvilága: A védett terület zárt erdőtömbjének zömét cseres-tölgyes alkotja, amely a lapos hegytetők, valamint a nyugatias és keleties lejtők zonális erdőtársulása. A gyertyános-tölgyesek a völgytalpakon találhatók leginkább, de állományaik kesztyűujjszerűen benyúlnak az érintkező cseres-tölgyesekbe illetve bükkösökbe is. Az északi kitettségű lejtőkön és a mélyebb völgyekben (pl. arlói Palina-völgy, Gyepes-völgy) kialakult, viszonylag nagy kiterjedésű extrazonális jellegű középhegységi bükkösök már kárpáti hatást tükröznek. Ezt a kárpáti, hegyvidéki hatást mutatja például a sugárkankalin, a farkasboroszlán, az ikrás fogasír és a fehér acsalapu előfordulása. A völgytalpi bükkös erdők dísze a hazánkból először innen kimutatott pontuszi nőszőfű nevű orchideaféle.

A Gyepes-völgy igazi csemege a természetet ismerő és szerető érdeklődők számára. A völgyfenéken csörgedező patak és a kapcsolódó vizes rétek, égeresek olyan páratlan élőhelyet biztosítanak a növénynek, állatnak egyaránt, ami egyedivé és rendkívül érdekessé teszi a területet. A völgy az autósforgalom elől lezárt, ami lehetővé teszi a zavartalan túrázást és a figyelmes szemlélődést.

Dombvidéki jelleg mellett montán fajok előfordulásai igen jelentősek.

Állatvilágána két különlegességét érdemes kiemelni: a hosszúfogú törpecsigát, valamint a hasas törpecsigát.

Veszélyeztető tényezők: A legfőbb veszélyforrás az erdőgazdálkodásból adódódiverzitás csökkenés.

Védettség: A terület a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet részét képezi, közekedvelt kirándulóhely.

Trávnatá dolina

Rastlinstvo a živočíšstvo: Je to chránená oblasť, v ktorej súvislý stromový porast tvoria cerové duby. Sú prirodzeným rastlinným porastom podliehajúcim zonalite na nízkych kopcoch a na východných a západných svahoch. Dolinu vypĺňajú dubovo hrabové porasty, ktoré postupne zarastajú do cerovo dubových až bukových lesov. Severné svahy a hlboké doliny už nadobúdajú karpatský nádych svojim extrazonálnym bukovým porastom , ktorý je typický pre vrchoviny. Karpatský vplyv sa prejavuje výskytom napríklad prvosienky vyššej, lykovca jedovatého, zubačky žliazkatej, deväťsilu bieleho. Okrasou bučín je druh orchideí – kruštík pontský,ktorého výskyt na území Maďarska bol preukázaný prvýkrát práve na tomto území.

Trávnatá dolina je skutočnou pochúťkou pre milovníkov a ochrancov prírody. Dolinou pretekajúci žblnkotajúci potok a naňho nadväzujúce slatinné jelšiny ponúkajú jedinečné a zaujímavé prostredie tak pre rastlinstvo ako aj pre živočíšstvo. Dolina je pred dopravou uzatvorená a to dáva možnosť na príjemnú turistiku a nerušené pozorovanie.

Územie má pahorkatý charakter a je preň charakteristický výskyt montánnych druhov. Zo živočíšstva sa oplatí spomenúť dve zvláštnosti – pimprlík mokraďný, pimprlík bruškatý.

Ohrozujúce faktory: Najväčšie ohrozenie spôsobuje lesohospodárstvo, ktoré prispieva k znižovaniu diverzity.

Ochrana: Územie je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Tarnavidék a je obľúbeným miestom výletníkov.

Hejőmente

A terület európai jelentőségű társulásai az alföldi egykori folyómederben kialkult vizes élőhelyek, ligeterdők, mocsarak, ártéri rétek. Jelentőségét növeli, hogy az Északi-középhegység előterében ma már ezeket az élőhelyeket mind tönkretették, ezek az utolsó még megmaradt szép állományok.

Jelölő élőhelyei az iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri és részben Bidention növényzettel, továbbá a sík és domvidéki kaszálórétek, enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők.

A terület közel egyharmadát ártéri mocsárrétek fedik, melyek társulásalkotó faja a réti ecsetpázsit (alopecurus pratensis).

Növény és állatvilága:

Növényvilága nem túlzottan jelentős, Dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens), vagy a védett bánsági sás (Carex buekii) érdemel figyelmet.

Állatvilágának gerinctelen fajai közül a hazánkban védetté nyílvánított tompa folyamkagylót (Unio crassus) érdemes megemlíteni, míg a halak közül a Vágó csík – (Cobitis taenia) európai jelentőségű.

Madaraink közül fészkel a területen a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a Böjti réce (Anas querquedula), a Kendermagos réce (Anas strepera), az örvös galamb (Columba palumbus), a fürj (Coturnix coturnix), és a Kabasólyom (Falco subbuteo)

Veszélyeztető tényezők: A legnagyobb veszélyt a terület élővilágára a lecsapolások, melioráció, valamint a honos ligeterdők kivágása jelenti.

Védettsége: jelenleg nem tartozik semmilyen természetvédelmi intézkedés alá.

Územie Hejőmente

Územie je porastené vodným spoločenstvom európskeho významu, ktoré sa vyvinulo na nížinách v niekdajších korytách riek. Nachádzajú sa tu háje, močiare a nivné lúky. Ich význam znásobuje aj to, že v predhorí Severného stredohoria takéto prostredie bolo dávno zničené. Územie Hejőmente je posledným zachovalou lokalitou, s bohatým zastúpením druhov.

Rieky s bahnitým brehom sú prostredím pre Chenopodion rubri a bidention vegetáciu, ako aj pre kosné lúky rovín a pahorkov, háje porastené  jelšou lepkavou a jaseňom štíhlym. Skoro tretinu územia tvoria mokraďné lúky, ktorých typickým rastlinstvom je psiarka lúčna.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Nemá veľmi významné rastlinstvo, ale spomenieme aspoň dve: smlz sivý a ostrica buekova, ktorá je chránená.

Z bezstavovcov sa oplatí spomenúť v Maďarsku chránené korýtko riečne, alebo pĺž severný, ktorý je európskeho významu.

Z vtákov na tomto území hniezdi škovránok poľný, kačica chrapľavá, kačica chripľavka, holub hrivnák, prepelica poľná a sokol lastovičiar.

Ohrozujúce faktory: Územie je najviac ohrozené odvodňovaním, melioračnými prácami ako aj vyrubovaním pôvodných hájov.

Ochrana: V súčasnosti nepatrí pod žiadnu ochranársku inštitúciu.

Hernád-völgy és Sajóládi-erdő

A terület nagysága 4639.0000 ha.

Jelölő élőhelyei vízparti-vízi égerek, nyárak, füzek alkotta puhafaerdők (ide tartoznak a fűzlápok, éger és kőrislápok, az égeres mocsárerdők, a fűz-nyár ártéri erdők és az égerligetek.); Domb- és hegyvidéki völgyek, medencék, magas árterek, tápanyagokban gazdag talajok magasfüvű, mezofil rétjei. (ide tartozik a franciaperjés rétek nagyobb része, a veres csenkeszes hegyi rétek s a mocsárrétek egy része)

Állativlágában kiemelkedően sokszínű az ízeltlábúak csoportja. Előrfordúl erre többek között a magyar futrinka (Carabus zawadszkii), díszes tarkalepke (Euphydryas maturna), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy tűzlepke (Lycaena dispar); a fokozottan védett vérfű boglárka (Maculinea teleius), az igen ritka sávos bödöncsiga (Theodoxus transversalis), a tompa folyamikagyló (Unio crassus) illetve a balogcsiga (Vertigo angustior) is.

Madarak közül ki kell emelnünk a jégmadarat (Vertigo angustior), a parlagi sast (Aquila heliaca), mely Magyarországon fokozottan védett, a Természetvédelmi világszövetség Vörös listáján pedig már a sebezhető kategórába tartozik; illetve a szintén fokozottan védett harist (Crex crex).

Emlősök közül szinte csak itt találkozhatunk a fokozottan védett csíkos szöcskeegérrel (Sicista subtilis), a nálunk védett, a természetvédelmi világszövetség vörös listáján pedig sebezhető fajként szereplő közönséges ürgével (Spermophilus citellus), valamint európai vidrával (Lutra lutra). Háromféle denevérfajnak is otthont ad a terület: a közönséges (Myotis myotis) illetve a hegyesorrú egérfülű denevérnek (Myotis blythii).

Halai közül említésre méltó a balin (Aspius aspius), a petényi márna (Barbus meridionalis), a vágócsík (Cobitis taenia), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a homoki küllő (Gobio kessleri), az inkább Dunára jellemző selymes dubrincs (Gymnocephalus schraetzer) illyetve a a folyók gyorsabb folyású szakaszain és a középhegységi patakokban jellemző, védett kőfúró csík (Sabanejewia aurata) állománya.

A terület nem áll védettség alatt.

Dolina rieky Hornád a les pri obci Sajólád

Územie má rozlohu 4639.0000 ha

Je to prostredie lesov mäkkých drevín ako jelšiny rastúce pri brehoch vôd, topole, vŕby ( patria sem rašeliniská s výskytom vŕb, rašeliniská s výskytom jaseňov, močiare porastené jelšinami, lužné lesy vŕbovo-topoľové a háje jelšinové), doliny pahorkatín a vrchovín, kotliny, riečne terasy, na živiny bohaté pôdy s vysokými trávami, mezofilné lúky. ( patria sem asociácie ovsíkových lúk, horské lúky a močiare.

Zo živočíšnej ríše treba vyzdvihnúť pestrý výskyt skupiny bezstavovcov. Okrem iných sa tu vyskytuje bystruška zavadského, hnedáčik osikový, roháč veľký, ohniváčik veľký, pod zvýšenou ochranou sa tu nachádza modráčik krvavcový, veľmi zriedkavo sa vyskytujúci teodox pásavý, korýtko riečne, resp. aj vrkoč útly.

Z vtáctva je treba vyzdvihnúť rybárika riečneho, orla kráľovského, ktorý sa na území Maďarska teší zvýšenej ochrane, kým v Medzinárodnej červenej knihe pre ochranu prírody už patrí do kategórie  zraniteľných druhov. Tiež zvýšenej ochrane sa teší sľuka poľná.

Z cicavcov len na tomto území môžeme stretnúť  chránenú myšovku stepnú, u nás chránenú, ale v Medzinárodnom červenom zozname pre ochranu prírody k zraniteľným druhom patrí syseľ pasienkový, ako aj vydra európska. Územie poskytuje domov trom druhom netopierov : netopier obyčajný, netopier ostrouchý a netopier peniažtekovitý.

Z druhov rýb spomenieme boleňa dravého,mrenu stredomorskú, pĺža severného, hrúza bieloplutvého, hrúza kesslerovho. Skôr pre rieku Dunaj typickú hrebenačku vysokú, resp. v rýchlo tečúcich častiach riek a v potokoch vrchovín sa vyskytuje chránený pĺž zlatistý.

Územie nie je chránené.

,

Hór völgy, Déli Bükk

Hór-völgy az ország egyik leghosszabb völgye. A középkorban forgalmas útvonal volt Mezőkövesd és Diósgyőr között. A völgyben számtalan látnivaló tekinthető meg. Cserépfalunál a Bükk egyik leghíresebb ősember barlangja, a Suba-lyuk várja a látogatókat. A völgy északi részén Üveghuta maradványainál pihenhetünk meg. Bükkszentkeresztig felkapaszkodva pedig a falu határában fekvő Lófő – tisztáson a tatárok elől menekülő IV. Bélának emléket állító emlékművet találunk.

Növény és állatvilága: A Hór-völgy környéke a Bükk hegység növényzetileg egyik legváltozatosabb, edafikus társulásokban leggazdagabb területe. A változatosság egyik oka, hogy meglehetően változatos az alapkőzet, ami mind a mészkedvelő, mind pedig a mészkerülő fajoknak kedvez. A Bükk-aljával való érintkezés az alföldi és dombsági fajok megjelenését teszik lehetővé, emellett a délies lejtők nagy aránya kedvező a fajgazdag melegkedvelő társulások kialakulásának. Harmadik oka a változatosságnak a változatos geomorfológia, ezen belűl a Hór-völgy meredek bevágása. A Déli-Bükk legmélyebb és egyik legmeredekebb oldalú völgye változatos sziklai- és szurdokerdő társulásoknak ad otthont. Számos montán elterjedésű flóra- és faunaelem gyűjtőpontja. (Pl. farkasbogyó, gímpáfrány, évelő holdviola, állatok közül pedig: hegyi fehérlepke, Clusillidae csigák)

A délies kitettségű mészkőterületeken a sziklagyepek a pannon sztyepprétek szép állományai díszlenek, melyek legtöbbször nyílt tölgyesekkel, bokorerdőkkel, sztyeppcserjésekkel érintkeznek. Igen magas az ezen élőhelyhez kötött védett növény- és állatfajok száma!

Erdőtársulások: Az erdőtársulások közül nagy kiterjedést érnek el a cseres-tölgyesek, a gyertyános-tölgyesek illetve a magasabb régiókban, völgytalpakon a szubmontán bükkösök, melyek erdészeti gazdálkodás alatt állnak. Kisebb foltokban mészkerülő erdőket is találunk, ahol az acidofil növényzet képviselői uralkodnak (fekete áfonya, fehér perjeszittyó, kapcsos korpafű).

A terület keleti részén a Tamásszéki-völgy két oldalán sajátos dolomitvegetáció díszlik. Értékes erdőtársulása a magyar aszatos tölgyerdő (benszülött dolomit-tölgyes), amelyre jellemző az orchideafajokban való gazdagság (15 faj!) illetve a teljes záródású igen fajgazdag aljnövényzet (tollas szakállperje dominanciával).

A völgyeket kísérő higrofil növényzetet részben az égerligetek képviselik, ugyanakkor Répáshutától délre irtáseredetű völgytalpon (Tebe-puszta) fajgazdag magassásos, zsombéksásos mocsárrétek tenyésznek, kisebb szőrfűgyepekkel kiegészülve.

Veszélyeztető tényezők/Védettsége: Bár a kezelési zónák szakmai kijelölése megtörtént (“A Bükki Nemzeti Park határmódosítása és zónabeosztása”, 1992), azonban a természetvédelmi gyakorlatban még nem valósulhattak meg a lefektetett kritériumok elsősorban az A-zónák tekintetében, ahová a Hór-völgy területe is tartozik. A tulajdonosi kezelői erdőgazdálkodási tevékenység illetve a természetvédelmi célkitűzések megvalósulása közötti ellentét folyamatosan érzékelhető. A tulajdonosi jogosítványok rendezésével lehetne orvosolni a problémát. Első lépésben az erdőgazdálkodási szempontból kevésbé jelentős hegyi rétek és véderdők “átvételét” kell megvalósítani, majd fokozatosan bevezetni a “pro silva” típusú természetkímélőbb erdőgazdálkodási metódusokat. A terület telepített fenyveseit fokozatosan le kell cserélni őshonos fafajú erdőkre.

Külön problémát jelent helyenként a túltartott vadállomány, mely nemcsak a védett növények állományaiban tesz kárt, de komoly erdőfelújítási problémákat is okoz.

A turizmus, idegenforgalom számára látogatható területeket egyértelműen ki kell jelölni, a turistaút revíziójával illetve a tanösvényhálózat fejlesztésével, karbantartásával.

Természetvédelmi szempontból rendezni kell a Hór-völgyön átvezető közút majdani szerepét is.

A terület teljes egészében a Bükki Nemzeti Park részét képezni. A Hór-völgy területe “A-zónába” tartozik. A terület zömében állami tulajdonban van, ahol a kezelői jogokat az Északerdő Rt. gyakorolja. A magántulajdon és az önkormányzati tulajdon részaránya alacsony. A nemzeti park tulajdonában van az Oszla-rét (tájház illetve kutatóház) illetve a cserépfalui legelőerdő egy része, melynek kezelését is az igazgatóság végzi el.

Dolina Hór, Južný Bükk

Dolina Hór je jednou z najdlhších dolín Maďarska. V stredoveku to bola frekventovaná cest spájajúca mestá Mezőkovesd a Diósgyőr. V doline je veľa zaujímavostí. Pri obci Cserépfalu čaká návštevíkov Suba lyuk (diera) – jedna z najznámejších jaskýň pračloveka v pohorí Bükk. Na severnej strane doliny pri zvyšky Üveghuta (sklárne) si môžeme oddýchnuť. Keď vystúpime k obci Bükkszenkereszt, v katastri obce na čistine Lófő nájdeme pamätník postavený kráľovi Bélovi IV. unikajúcemu pred tatármi.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Okolie doliny Hór patrí k jednej z  najrozmanitejších v edafickom (azonálnom) spoločenstve. Táto rozmanitosť vyplýva z toho, že sú tu podmienky pre výskyt tak vápnomilných ako aj nevápnomilných druhov. Keďže územie sa dotýka spodnej časti pohoria Bükk , dáva to možnosť výskytu spoločenstiev rovín a pahorkatín. Južné svahy zase ponúkajú možnosť pre vytvorenie druhovo bohatých teplomilných spoločenstiev. Treťou príčinou rozmanitosti je samotná geomorfológia a strmé svahy doliny Hór. Najhlbšia a najstrmšia dolina pohoria Bükk je domovom skalných a sutinových lesných spoločenstiev. Je centrom rozšírenia montánnej flóry a fauny ( goji čínska, slezinník jelení, mesačnica trváca, zo živočíšstva mlynárik horský, slimáky z čeľade Clusillidae).

Okrasou vápencových južných svahov sú skalné stepi a panónske stepné lúky, ktoré sa často dotýkajú s dubinami a krovinami. Prostredie sa pýši vysokým počtom chránených druhov rastlín aj živočíchov.

Lesné spoločenstvá: Veľkú rozlohu zaberajú cerové duby a dubovo-hrabové porasty. Vo vyššie položených oblastiach rastú submontánne buky, ktoré však podliehajú lesnému hospodárstvu. V malých ostrovčekoch nachádzame nevápnomilné lesy, kde prevládajú zástupcovia acidofilných rastlinných spoločenstiev ( čučoriedky, chlpaňa hájna, plavúň obyčajný).

Vo východnej časti územia, na obidvoch stranách  doliny Tamásszék ( Tamásszéki völgy) sa nachádza vegetácia na dolomitoch. Vzácnym lesným spoločenstvom sú dolomitové duby,  ktoré sú bohaté na druhy orchideí ( až 15 druhov), ale aj na bohatstvo podrastového spoločenstva s dominanciou mrvice lesnej. V dolinách sa nachádza aj higrofilné spoločenstvo, ktoré je zastúpené jelšovými hájmi. Na juh od obce Répáshuta na dne doliny (Tebe puszta) sa rozprestierajú močiare s druhovo bohatými vysokými bylinami – ostrica vyvýšená psica tuhá.

Ohrozujúce faktory/ochrana: Napriek tomu, že sa odborne určili zóny riadenia (“A Bükki Nemzeti Park határmódosítása és zónabeosztása”, 1992), v praxi ešte neboli splnené predpísané kritériá, predovšetkým v zóne A, kde patrí aj územie doliny Hór ( Hór völgy). Pociťuje sa stále konflikt medzi súkromnými lesohospodárskymi činnosťami a vytýčenými cieľmi ochrany prírody. Problém by sa mohol vyriešiť vyriešením vlastníckych vzťahov. Z hľadiska lesného hospodárstva by prvým krokom malo byť pridelenie menej významných horských lúk a chránených lesov a potom postupne zaviesť nové metódy lesného hospodárstva tzv. „pro silva“, ktoré znamenajú šetrnejšie zaobchádzanie s lesmi. Umelo sadené ihličnany treba postupne nahradiť pôvodným lesným porastom.

Problémom je aj premnoženie divej zveri v určitých oblastiach, ktoré poškodzujú nielen chránené rastliny, ale spôsobujú aj vážne problémy pri obnovovaní lesného porastu. Je potrebné vyznačiť oblasti vyhradené pre cestovný ruch a turizmus. K tomu je treba urobiť revíziu a údržbu turistických chodníkov a rozvinúť sieť náučných chodníkov.

Z hľadiska ochrany prírody je dôležité vysporiadať úlohu cestnej komunikácie, ktorá prechádza dolinou Hór (Hór völgy).

Celé územie je súčasťou národného parku Bükk. Patrí do zóny A. Najväčšia časť je majetkom štátu, a riadenie právne podlieha spoločnosti Északerdő Rt. Len malá čať územia patrí do súkromných rúk, alebo samospráve. Do vlastníctva národného parku patrí Oszla rét (Lúka Osla), (krajinný,resp. výskumný dom), a časť lesných pasienkov pri obci Cserépfalu.

Hortobágy – Hortobágyi Nemzeti Park

A Hortobágyi Nemzeti Park területe meghaladja a 80 000 ha-t, ebből kb. 52 000 ha UNESCO Bioszféra Rezervátum. A Hortobágy a Világörökség része és közel 24 000 ha a Ramsari Egyezmény oltalma alatt álló nemzetközi jelentőségű vizes élőhely. 1973-ban jött létre.

A Hortobágy Európa egyik legfontosabb madár élőhelye, a NATURA 2000 hálózat részeként teljes területe európai szintű védettséget élvez. Közép-Európa legnagyobb pusztája nem csak az itt költő számos védett és veszélyeztetett madárfaj révén képvisel kiemelkedő természeti értéket, vizei tavasszal és ősszel vonuló madarak százezreinek adnak otthont, különösen fontos daru pihenőhely. A hatalmas pusztai terület kiváló táplálkozó- és pihenőhely a nagy térigényű ragadozó madaraknak is, mint parlagi sas, rétisas, pusztai ölyv, kerecsensólyom.

A terület több mint felét kitevő szikes puszta (Ágota puszta, Nagyiváni puszta, Kunmadaras, Pentezug, Angyalháza, Zám) végeláthatatlan fűtengere közelebbről megvizsgálva növénytársulások évszakonként, vagy akár havonként változó, különböző színű, elrendezésű és élővilágú foltjainak mozaikja. A magasabb, szárazabb padkatetőkön sótűrő cickafarkfüves társulások élnek, a névadó pusztai cickafark mellett jellemző növényfajaik a sárga sziki pozdor, a sziki útifű, a sziki madárhúr, a magyar sóvirág, esetenként a szarvaskerep, a réti peremizs, a bárányüröm.

A magasabb területeket kisebb-nagyobb vakszik foltok és szik-erek választják el egymástól. Ezeket a kloridos, szulfátos kis “halálzónákat” csak a legsótűrőbb növények képesek elviselni: budavirág, bárányparéj, tarackbúza, sóballa, az endemikus erdélyi útifű vagy a sziki üröm, fátyolvirág, kígyófarkfű díszlik rajtuk. A mézpázsitos társulások már átmenetet képeznek az ürmös szikes gyepek felé, amelynek jellemző növénye, a sziki őszirózsa nyár végén lilára színezi a vidéket. A szikesek rovarvilágát környezethez jól alkalmazkodott lepkék, sáskák, ízeltlábúak fajai alkotják. Jellegzetesek a hálót nem szövő farkaspók-félék, és gyakori hazánk legnagyobb pókja a szongáriai cselőpók.

mocsárrétek, és láposok (Egyek-Pusztakócsi mocsarak, Kunkápolnás, Kunfényes, Feketerét), amelyek a terület mintegy negyven százalékát alkotják. Ezekben a védett tocsogósokban a csetkáka, a lila orvosi nadálytő, a sárga lizinka társaságában igen sok madárfaj talál fészkelő helyre: a szigorúan védett réti fülesbagoly, a sárszalonka, a goda, a vízicsibék több faja, sárga billegető. Csodás látványt nyújtanak a fehérszárnyú szerkők fészkelő telepei. A vízzel bővebben ellátott területeket az egyre zártabb kákás, gyékényes, nádas társulások jellemzik.

A tavak úszóhínár vegetációjában olyan védett növények találhatók, mint a rucaköröm, a sárgavirágú rovaremésztő rence, a fehéren virító vízi boglárkák, a kolokán, a békatutaj, a tündérfátyol és a fehér tündérrózsa.

Szintén a vizes élőhelyekhez tartozik a nemzeti park csatolt területeit képző tiszai holtágak rendszere. A Tiszai holtág menti szil, kőris, és tölgyfa galériaerdők Európában egyedülállóak. Az aljnövényzetet iszalag, szederinda, szulák és süntök alkotja. Az erdők koronaszintjén akár százas gémtelepek, a vízben matuzsálemi korú fák korhadnak, közöttük vaddisznó, nyest, vadmacska jár. A töltések felől a botoló fűzesek vizes rekettyéiben még él a lápi póc.

Fontos megemlíteni a szikespusztai tölgyest, mely európai szinte is egyedülálló. Két jelentősebb állománya az Ohati és a kisebb Margitai erdő. Mindkettő az egykor volt nagy kiterjedésű zonális tölgyesek maradékai, sajnos egyre kisebb területen, és jobbára meggondolatlanul betelepített fafajokkal vegyesen. Ennek ellenére még mindig komoly természetvédelmi értékkel rendelkeznek. Uralkodó fajuk a kocsányos tölgy, a csertölgy, ritkább a molyhos tölgy, ezek mellett az egykori keményfaligetek maradványai a magyarkőris és a vénicszil. Az alsóbb régiókat tatár és mezei juhar, veresgyűrű som, galagonya és fagyal alkotja. Aljnövényzetük, illetve nagyobb tisztásaik növényzete jellegzetes és gazdag: odvas keltike, salátaboglárka, tavaszi csillagvirág stb. Tisztásain sziki kocsord, csepleszmeggy, ritkán törpemandula található. A sziki erdő állatvilága fajgazdag és jellegzetes. Háromszáz különféle lepkefaj, a vészesen ritkuló cincérek fajai, és futóbogarak alkotják. Az erdőfolt vonzza a madarakat, gyakori fészkelő az erdei és berki tücsökmadár, az erdei fülesbagoly, de fészkel a vörös vércse, az egerész és darázsölyv, és a kabasólyom is. Az Ohati erdő jellegzetes pusztai fészkelője volt a felhagyott vetési varjú fészkekben tucatszám költő kékvércse, mára azonban jó, ha néhány pár fészkel – ma már gyakrabban találni a puszta telepített erdeiben, a marhák védelmére egykor kialakított ún. szárnyékerdőkben (Juhosháti, Papegyházi erdő), ahol vörös vércse, sárgarigó, vadgerle és örvös galamb mellett talált otthonra.

Forrás:

http://www.helloinfo.hu/main.php?folderID=849&articleID=11229&ctag=articlelist&iid=1

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/np/hnp.htm

Národný park Hortobágy

Územie národného parku Hortobágy má rozlohu vyše 80 000 ha, z toho vyše 52 000ha je biosférickou rezerváciou UNESCO. Hortobágy je súčasťou svetového dedičstva UNESCO a okolo 24 000ha tvorí vodné prostredie medzinárodného významu, ktoré stojí pod ochranou Ramsarského dohovoru. Bol vyhlásený v roku 1973.

Hortobágy je jedným z najdôležitejších vtáčích prostredí Európy. Ako súčasť NATURA 2000 celé územie užíva ochranu európskeho významu. Najväčšia step (puszta) strednej Európy vyniká nielen tou prírodnou jedinečnosťou, že tu liahne nespočetné množstvo chránených a ohrozených druhov vtákov. Vody národného parku sú domovom pre státisíce migrujúcich vtákov v jarnom a jesennom období, je významným oddychovým miestom žeriavov. Obrovská rozloha stepi je vynikajúcim oddychovým aj lovným miestom dravých vtákov vyžadujúcich veľký priestor, ako napr. orol kráľovský, orliak morský, myšiak hrdzavý, sokol lovecký.

Viac ako polovicu územia zaberá step (Ágota puszta, Nagyiványi puszta , Kunmadaras, Pentezug, Angyalháza, Zám). Obrovské trávnaté more rozkladajúce sa do nekonečna je prostredím bohatého rastlinného spoločenstva, ktoré počas roka niekoľkokrát a možno aj mesačne mení farby. Na vyššie položených suchších miestach rastú halofilné druhy – rebríček bertrámový, hadomor maloúborový, skorocel prímorský, rožec pochybný, limonka gmelinova uhorská, ľadenec rožkatý tenkolistý, oman britský a palina pontická.

Vyššie položené oblasti sú od seba oddelené ostrovčekmi alebo žilkami slancov. Tieto „mŕtve“ zóny obohatené o chloridy a sulfáty znáša len málo halofitov – pakolenec slanomilný, gáfrovka ročná, pýr plazivý, soľnička pomorská a z endemitov sa tu vyskytujú skorocel, palina slanomilná, gypsomilka ozdobná, kígyófarkfű. Dominancia halofilného spoločenstva znamená prechod k slaným stepiam, ktorej typickým zástupcom je astra soľomilná panónska, ktorej kvety sfarbujú územie na fialovo. Zo sveta živočíchov sa k slaným podmienkam dobre prispôsobili motýle, kobylky, a druhy článkonožcov. Charakterisitické sú aj pavúky LYCOSIDAE – ktoré si nepletú pavučinu a často sa vyskytuje v našej vlasti najväčší pavúk – strehúň škvrnitý.

Mokré lúky a rašeliniská ( Egyek – Pusztakócsi mocsarak, Kunkápolnás, Kunfényes, Feketerét) tvoria asi 40% územia. V týchto chránených zamokrených miestach v spoločenstve bahničky močiarnej, kostihoj lekársky, blyskáča jarného nachádza domov veľa hniezdiacich vtáčích druhov: prísne chránená myšiarka ušatá, močiarnička tichá, brehár hrdzavý, viac druhov vodných vtákov, trasochvost žltý. Prekrásny je pohľad na kolónie hniezdiacich čoríkov bielokrídlych. Miesta s hojnosťou vody sú porastené tŕstím, pálkou širokolistou, a Phragmitetum communis

Vo rastlinnom spoločenstve jazier nájdeme také chránené rastliny ako bublinatka obyčajná, pečeňovník, kolokán, a vodnianka žabia, leknovec štítnatý a Lekno biele.

K národnému parku bola priradená aj sústava mŕtvych ramien Tisy, ktoré tiež predstavujú vodné prostredie. V povodí rastúce brestovo-jaseňovo – dubové lesy sú v Európe jedinečné. Podrast tvorí plamienok plotný, ostružina ožinová, pupenec kantábrijský, ježatec laločnatý. V korunách stromov hniezdia aj stovky volavky popolavej, vo vodách hnijú prastaré stromy a medzi nimi chodia diviaky, kuny a divé mačky. Na stranách hrádzí vo vodnom prostredí vrbových porastov žije blatniak tmavý.

Dôležité je spomenúť dubiny slaných stepí, ktoré sú v Európe ojedinelé. Dve významnejšie lesy sú Ohati a menší les – Margitai. Obidve sú zvyškami dávnejšie rozsiahlych zonálnych dubových lesov,ktoré sa žiaľ rozprestierajú na  čoraz menšom území a často sú nepremyslene miešané rôznymi sadenými druhmi. Napriek tomu sú vážnou chránenou vzácnosťou prírody. Dominantným druhom je dub letný, dub cerový, zriedkavejšie sa vyskytuje dub plstnatý, a popri nich sa nachádzajú aj zvyšky hájov tvrdých drevín – jaseň úzkolistý panónsky, brest väzový. Nižšie položené regióny tvoria javor babyka, javor tatársky, svíb krvavý, hloh krivokališný a vtáčí zob. Druhovo bohatý je aj podrast respektíve spoločenstvo čistín – chochlačka dutá, blyskáč jarný, scila dvojlistá. Na čistinách rastie smldník piesočný a čerešňa mahalebková a zriedka nájdeme aj mandľu nízku. Živočíšstvo slaných lesov je druhovo bohaté a charakteristické. Tvorí ho tristo druhov motýľov nebezpečne sa znižujúci stav fúzačov a bystruškovité. Ostrovy lesov lákajú vtáctvo. Často tu hniezdi svrčiak riečny a lesný, myšiarka ušatá ale aj sokol myšiar, včelár lesný , myšiak lesný a sokol lastovičiar. V opustených hniezdach vrán v lese Ohati bol charakteristickým hniezdiacim vtákom sokol kobcovitý, ktorý sa tu vyskytoval v hojnom počte. Dnes tu hniezdi len zopár. Častejšie ho však stretávame v lesoch,, ktoré tu boli posadené ako vetrolamy ( lesy Johosháti, Papegyházi) na ochranu pasúceho sa dobytka. Okrem sokola kobcovitého tu našli domov aj vlha hájová, hrdlička poľná, holub hrivnák.

Izra-völgy és az Arlói tó

Az Arlói-tó 1927-ben keletkezett, amikor a Szohony-völgy alábányászott oldalainak lecsúszása (suvadása) felduzzasztotta a Szohony-patak vizét. A tó kedvelt kiránduló- horgász- és üdülőhely. Egertől kb. 40 km fekszik.

Növény és állatvilága: Dombvidéki félszáraz és száraz irtásrétek, alacsony dombvidéki meszes alapkőzeten lévő tölgyesek, völgytalpi szivárgó-vizes élőhelyek, forráslápok jellemzik.

A terület jellemző védett madárfaja a Haris (crex crex), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) a Karvalyposzáta (Sylvia nisoria), és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius).

A halak közül nem túl jelentős állománya a védett Petényi márnának (Barbus meridionalis) van a vizekben.

Állatvilágában kiemelendő a Magyarországon igen ritka, védett sárkány-szitakötő-féle, a díszes légivadász (Coenagrion ornatum) hazai otthonát adja, de előfordul itt a védett ízeltlábúak közül a szarvasbogár (Lucanus cervus), és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) is.

Veszélyeztető tényezők: A terület erdői a helytelen erdőgazdálkodás miatt igen sérülékenyek, a gyepterületek tájidegen fafajjal való erdősítése potenciális veszély.

Védettség: Körülbelül 1 %-a ex lege terület a többi nem védett! Az Arlói tó a Tarnai Tájvédelmi Körzethez tartozik.

Dolina Izra a jazero Arló

Jazero Arló vzniklo v roku 1927, kedy banskými prácami podkopané svahy doliny Szohony sa zosunuli a tie vzduli vody potoka Szohony. Jazero je obľúbeným výletným a rekreačným miestom. Leží asi 40 km od mesta Eger.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Územie tvoria polosuché až suché lúčne spoločenstvá pahorkatín, ktoré sa nachádzajú na vápencovom podklade. Rastú tu dubové spoločenstvá. Dno kotlín s presakujúcou vodou charakterizuje spoločenstvo močiarov.

Typickým chráneným druhom územia je sľuka poľná, strakoš červenochrbtý, penica jarabá a ďateľ prostredný. Z rýb tu žije neveľké množstvo chránenej mreny stredomorskej. V živočíšnej ríši môžeme vyzdvihnúť chránenú vážku, ktorá sa vyskytuje na území Maďarska len zriedka – šidielko ozdobné, ale aj chránené článkonožce – roháč veľký a ohniváčik veľký.

Ohrozujúce faktory: Kvôli nesprávnym lesohospodárskym prácam je územie veľmi zraniteľné. Trávnaté porasty sú poškodzované výsadbou takých druhov stromov, ktoré sú pre územie cudzie.

Ochrana: Iba 1% patrí k ex lege, ostatná časť nie je chránená! Patrí k chránenej krajinnej oblasti Jazera Arló a Tarna (Arlói és Tarnai tó)

Keleméri Mohos-tavak (Természetvédelmi Terület)

A védett terület nagysága: 56,9 hektár, a teljes terület fokozottan védett.

Elhelyezkedés: A védett terület Putnok és Kelemér között, az országos kéktúra vonala mellett található.

Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

A tőzegmohás társulások a savanyú talajt, valamint a hideg, párás mikroklímát kedvelik – ezzel szemben Magyarország talajai jobbára karbonátos, lúgos jellegűek, és az időjárás sem mondható általában hűvösnek. Ezért itthon meglehetősen ritkán, csak a körülmények szerencsés együttállása folytán jönnek létre tőzegmohás dagadólápok (vagy ingólápok).
A Kelemér mellett található Piroska-hegy oldalában azonban adottak az említett ritka környezeti viszonyok: az agyagos altalajra épülő homokos, kavicsos réteg savanyú kémhatású, a terület jellemző erdőtársulása, a gyertyános-tölgyes pedig – igen jól záródó lombszintjével – nem engedi felmelegedni a talajfelszínt, és elősegíti a hűvös, páratelt légréteg kialakulását.

Az együttesen is mindössze öt hektár területű Nagymohos-, és Kismohos-tó létrejöttét is az agyagos altalaj tette lehetővé, amelyen hosszan tartó esőzések során gyakran megcsúszik (suvad) a felső talajréteg, elzárva így a hegyek közötti kisebb völgyeket, patakmedreket. A két tó medencéje is így keletkezett – a nagyobbik valamikor tízezer éve, a jégkor után, a kisebbik pedig mintegy ötezer éve. A háromhektáros Nagymohos a tófejlődés előrehaladottabb állapotában van: a dagadóláp tőzegrétege több mint három méter vastag, már egyáltalán nincs nyílt vízfelülete, területe is szárazabb, jobban benőtte a nyíres, füzes szegélytársulás, mint a kisebb, nyílt vízszegéllyel körbevett – és még úszólápot ringató – tavat (sajnos régebben a lecsapolásukkal is megpróbálkoztak).

A tőzegmohalápokat – a Nagymohos esetében szélesebb, a Kismohos esetében keskenyebb – mocsáröv veszi körül, náddal, gyékénnyel, nádtippannal, a szárazabb részeken nyírrel, fűzzel. A lápok közepe felé ez a szegélyréteg alakul át tőzegmohás füzes és tőzegmohás nádas társulásba, majd pedig az igen értékes gyapjúsásos tőzegmohás dagadólápba.
A tőzegmohás tisztások igen értékes jégkori maradvány-növényeknek biztosítanak túlélést. Ilyen a már említett hüvelyes gyapjúsás (májusi virágzásának látványa nagy élmény), a gyapjasmagvú sás vagy a tarajos pajzsika és a lápot alkotó három tőzegmohafaj. A mocsári társulás legértékesebb, ritka növényei közé tartozik még a rovarevő kereklevelű harmatfű és rence, a vidrafű, a mocsári nőszirom, és a keresztes pajzsika.

A terület kiszáradását és fás láppá alakulását a természetvédelmi szakemberek aktív beavatkozással, az invázív fajok irtásával próbálkoznak megakadályozni. Figyelem! A láp területére nem csak természetvédelmi okokból tilos belépni, a beszakadó láp életveszélyes is lehet! A tőzeglápok csak engedéllyel és kísérővel látogathatók, de a túrautakon körbejárhatók.

Az Országos Természetvédelmi Tanács 274/1951 számú határozata hozta létre a Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Területet, melyet aztán a 6/1986. (VIII.21.) OKTH rendelet nyilvánított fokozottan védetté. A Keleméri Mohos-tavak TT rendeltetése: a terület növény- és állatvilágának, tőzegmohalápjainak és természetes növénytársulásainak megóvása, fenntartása és helyreállítása.

Forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/kelemer.htm

Jazerá Kelméri Mohos ( Chránená krajinná oblasť)

Rozloha chráneného územia : 56,9ha celá oblasť je prísne chránená.

Poloha: Chránené územie sa nachádza medzi obcami Putnok a Kelemér, pri turistickom chodníku s modrým značením.

Spoločenstvo machorastov v rašeliniskách obľubuje kyslé pôdy, studenú, vlhkú klímu – naproti tomu pôdy na území Maďarska sú skôr karbonátové a zásadité. Podnebie tiež nie je studené. Preto sú u nás v podstate len zriedka vhodné podmienky na vznik machorastov vo vrchoviskách. Na svahoch vrchu Piroska, ktorý sa nachádza neďaleko obce Kelemér sa však takéto podmienky vytvorili: Na ílovitom podloží navrstvené piesky a štrky vytvorili kyslé prostredie, s charakteristickým hrabovo-dubovým lesným spoločenstvom. Ich široké, dotýkajúce sa koruny zabraňujú ohriatiu pôdy a napomáhajú tvorbe studeného a vlhkého vzduchu.

Vznik dvoch jazier Nagymohos a Kismohos, ktorých rozloha nie je väčšia ako 5 ha podmienilo ílovité podložie. Po dlhotrvajúcich dažďoch často dochádza k zosuvom pôdy, ktoré uzatvoria doliny medzi vrchmi a korytá potokov. Takto vznikli aj panvy oboch jazier – väčšie niekedy pred desaťtisíc rokmi, po dobe ľadovej a menšie asi pred päťtisíc rokmi. Trojhektárové jazero Nagymohos je v pokročilom štádiu vývoja : hrúbka rašeliny na vrchovisku dosahuje vyše troch metrov, nemá otvorenú vodnú hladinu, okolie je suchšie, na okrajoch lemované brezovými a vrbovými spoločenstvami. V menšom jazere je súvislá vodná hladina, ktorá je obklopená v strede plávajúcim rašeliniskom. ( Žiaľ v minulosti tu boli pokusy o odvodnenie).

Rašelinisko je obklopené močariskami, ktorých šírka je väčšia pri jazere Nagymohos a menšia pri jazere Kismohos. Rastie v nich trsť, pálka širokolistá, jarva obyčajná. Suchšie miesta sú porastené vŕbami a brezami. Smerom do stredu rašeliniska sa rastlinstvo postupne mení na spoločenstvo vŕb a machorastov rašelinísk a machorastov a trstín a nakoniec do veľmi zriedkavých a vzácnych porastov páperníka pošvatého.

Rašeliniská na čistinách dávajú možnosť prežitia veľmi vzácnym rastlinám z doby ľadovej. K takým patria už spomínaný páperník pošvatý, alebo ostrica plstnatoplodná, papraď samčia a tri druhy machorastov, ktoré vytvárajú rašelinisko. Zo spoločenstva močiarov je najvzácnejším a zriedkavým druhom rosička okrúhlolistá, bublinatka obyčajná, vichta trojlistá, kosatec žltý a papraď ?

Pred vyschnutím územia a jeho premeny na lesné spoločenstvo odborní ochranári aktívne bojujú hubením invázijných druhov. Pozor! Na územie rašeliniska je vstup zakázaný a to nielen z dôvodov ochrany spoločenstva, ale aj kvôli možnému prepadnutiu rašeliny, čo môže byť aj životu nebezpečné.

Rašelinisko je možné navštíviť len s povolením a so sprievodcom, ale po turistickom chodníku je možné ho obísť.

Rozhodnutím 274/1951celoštátnej rady pre ochranu prírody vznikla chránená krajinná oblasť, ktorú na základe predpisov 6/1986(VIII.21) vyhlásili za prísne chránenú.

Kesznyéteni Sajó-öböl

Kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési terület, nagyobb része a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzethez tartozik.

Állat és növényvilága: A Tisza és a Sajó által közrefogott mentesített ártéri terület, értékes holtmedrekkel (Tiszaluci-morotva, Kerek-tó, Görbe-tó). A higrofil élőhelyek képviselői közül kiemelendők a hínártársulások, az ártéri mocsárrétek és a fűz ligeterdők. A szikesedő rétek kiterjedése alacsony.

Élőhelyei jellemzően disztróf tavak és folyóvölgyek Cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei, enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők.

Állatvilága is igen színes képet mutat. Biztosított élőhelye van itt a nagy tűzlepkének, a tompafolyam kagylónak a gerinctelenek közül; a balinnak, a szivárványos öklének és a fokozottan védett törpecsíknak; a kétéltűek közül pedig a vörös hasú unkának.

Veszélyeztetettség: A terület sérülékenysége magas. A mocsárréteken a megfelelő kezelés (kaszálás) hiányában jelentős a területek gyomosodása, cserjésedése. A Tájvédelmi Körzet területén a Bükki Igazgatóság kezelésben lévő területek ökológiai állapota a kivett művelési ágba tartozó mocsarak esetében javult, köszönhetően az elkészült vízpótló rendszernek. A ligeterdőkben a nem megfelelő erdőgazdálkodás jelenti a legfőbb veszélyforrást. A tájidegen nemes-nyaras lecserélése, átalakítása is a jövő feladatát kell hogy képezzék.

Védettség: A terület közel 80%ban védett, csak a Tiszaluci-morotva nem védett jelenleg, de részét képezi a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak.

Záliv rieky Slaná (Sajó) pri obci Kesznyéten

Územie má veľký význam z hľadiska zachovania prírody, väčšia čať je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Kesznyéten

Rastlinstvo a živočíšstvo: Nachádza sa na nive medzi riekami Tisa a Slaná ( Sajó)so vzácnymi mŕtvymi ramenami (Tiszaluci morotva, Kerek-tó, Görbe tó). Je to prostredie higrofilných spoločenstiev, z ktorých treba vyzdvihnúť vodné a pri vode žijúce spoločenstvá na nivných lúkach, spoločenstvá močiarov a vŕbové háje. Rozloha slaniskových lúk je malá. Je to prostredie distrófnych jazier a riečnych dolín. Aluviálne lúky sú porastené jelšovými a jaseňovými hájmi.

Aj živočíšstvo je veľmi pestré. Je tu bezpečné prostredie pre ohniváčika veľkého, korýtko riečne a z bezstavovcov tu žije boleň dravý, lopatka dúhová, pĺž zlatistý a z obojživelníkov kunka červenobruchá.

Ohrozujúce faktory: Zraniteľnosť územia je veľká. V dôsledku nedostatočnej starostlivosti ( kosenie) lúky a močiare postupne zarastajú burinou a krovím. Vďaka vybudovania systému na zásobovanie vodou sa ekologický stav močiarov patriacich pod starostlivosť Riaditeľstva Bükk zlepšil. V hájoch je najväčším ohrozením neodborná lesohospodárka staroslivosť. V budúcnosti treba rátať s výmenou pre krajinu cudzích druhov topoľov.

Ochrana: Ochrana 80%. Len mŕtve rameno – Tiszaluci morotva v súčasnosti nie je pod ochranou, ale je súčasťou Národnej ekologickej siete.

Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet

Védetté nyilvánítás: 1990
Terület: 6083,9 ha

A tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza által közrefogott „öblözet” morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított síkságát foglalja magában. A Tisza és a Takta korábbi folyómedreinek hosszúkás mélyedéseiben jelenleg mocsarak vannak, amelyek kiterjedése mintegy 2000 ha. A mocsarak rendszeres vízutánpótlása a XIX. század közepén végrehajtott folyószabályozási munkálatok következtében szűnt meg.

A növényzet mai képére a területen évezredekig kanyargó folyók hatása, majd a középkortól kezdődő erdőirtások és legeltető-kaszáló állattartó tevékenység, valamint a XIX–XX. századi vízrendezési munkálatok hatottak. A legjellemzőbb élőhelyek a régi folyómeder-maradványokban kialakult, a mocsarak vizeit borító hínártársulások, a vízparti nádasok, illetve az ezeket övező fűzlápok, fűzcserjések. A löszpusztagyepek csak szórványosan fordulnak elő, az övzátonyok tetején, sztyeppesedő réti talajon találjuk a védett dunai szegfüvet és réti iszalagot. A puhafaligetek egyes mocsarak szegélyében, illetve a folyók hullámterében maradtak meg. A magasártéri keményfaligetek a legjobban átalakított élőhelyek, helyükön ma jobbára szántók és idegen fajokból álló faültetvények találhatók. A kubikgödrök partjain, a múlt század második felében épített gátak előterében az eredeti galériaerdőkhöz hasonló állományú telepített tölgyesek találhatók.

A tájvédelmi körzetben számos jellegzetes Tisza menti, védendő fajnak van jelentős állománya, így például a sulyomnak, a rucaürömnek, a debreceni tormának, a nyári tőzikének, a nádi boglárkának és a tiszaparti margitvirágnak. A holtágak, morotvák (pl. Kerek-tó, Görbe-tó, Hímes-tó, Emberes) hínárnövényei közül megemlítendő a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a kolokán és a közönséges rence. A holtágak úszólápjai és azok füzes szegélye rejtegeti a védett gyilkos csomorikát, tőzegpáfrányt, szálkás pajzsikát és villás sást. A szerencsés vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik ártéri mocsár- és kaszálórétekben, melyek flórája a rendszeres kaszálás miatt igen gazdag. Itt él a kétsoros sás, a kornistárnics, az elegáns kosbor, a gyíkhagyma, az őszi kikerics, a mocsári aggófű, a csikorgófű és a mocsári lednek.

Az ízeltlábúak közül a kérészek rendjébe tartozó tiszavirág a június második felében százezres nagyságrendben lepi el a Tisza vizét. A bogarak képviselői közül védett faj az aranypettyes bábrabló, az érdes futrinka és a mezei futrinka. Nyári estéken találkozhat az ember a hatalmas zúgással repülő óriás csíkbogár példányaival. Az öreg kubikerdők, keményfaligetek védett bogárlakói a szarvasbogarak, az orrszarvú bogarak és a nagy hőscincérek. A nappali lepkék közül jelentős számban fordul elő a puhafaligetekben és a bokorfüzesekben a kis színjátszó lepke, a keményfaligetekben a díszes tarkalepke. A mocsári kutyatejjel tarkított mocsarakban él a rendkívül ritka mocsári szitkár. A tájvédelmi körzet vizeiben előfordul a védett réti- és vágócsík, a lápi póc, újra betelepedett az őshonos compó, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg. A vizes, nedves élőhelyeken a tarajos és a pettyes gőte egyaránt előfordul. A mocsarak jelentős szaporodóhelyei a békáknak és a mocsári teknősnek. A tájvédelmi körzet védetté nyilvánítását leginkább madárvilága miatt kezdeményezték – akkoriban itt volt az ország egyik legnagyobb gémtelepe.

Az 1990-es évek közepétől a mocsarak rendszeres kiszáradása miatt a vizekhez kötődő madarak faj- és egyedszáma erősen lecsökkent. A kedvezőtlen folyamatot a 2003-ban kezdődött élőhely-rehabilitációs munkálatok állították meg. Napjainkban ismét nagy számban költenek a nagy kócsagok és a vörösgémek, visszatértek a kiskócsagok, a selyemgémek és a bakcsók. A ragadozó madarak közül a területen leggyakrabban a barna rétihéja figyelhető meg, a legértékesebb fészkelő a kerecsensólyom. A kaszálóréteken a tájrehabilitáció következtében újra megjelent a haris. A kerecsensólyom és parlagi sas kedvenc táplálékául szolgáló ürge a rövidfüvű legelőkön fordul elő. A csatornák vizében a legnagyobb szárazság idején is meg-megjelentek a vidra egyedei, talán az elmúlt generációk génjeikben rögzült emlékei alapján, a hajdani halbőségre emlékezve.

A kesznyéteni Szamárháti tanyán őshonos állatok (ma-gyar szürke szarvasmarha, rackajuh, házi bivaly, mangalica sertés) állománya tekinthető meg. A tanya mellett található a tájvédelmi körzet látogatóközpontja, ahol a területet felkeresők információkat kaphatnak a termé-szeti értékekről, az aktuális látnivalókról. Az épülethez szervesen illeszkedik egy tanösvény, amely a központtól indul, és oda vezeti vissza a látogatókat.

Látogathatóság: A védett természeti területek a jelzett turistautakon gyalogosan szabadon látogathatók. Egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a természetvédelmi kezelő időszakosan korlátozhatja. Kerékpárral – a közutakon kívül – csak a külön jelzéssel ellátott turistautakon szabad közlekedni.

Forrás: http://www.bnpi.hu/?c=vedett/tk/tk5_kesznyeten

Chránená krajinná oblasť Kesznyéten

Vyhlásená v roku 1990

Rozloha územia: 6083,9

Chránená krajinná oblasť je rovinaté územie s mŕtvymi ramenami a opustenými riečnymi korytami medzi riekami Tisa, Takta a Sajó ( Slaná). V súčasnosti sa v opustených riečnych korytách Tisy a Takty nachádzajú močiare s rozlohou okolo 2000ha. Pravidelné zásobovanie močiarov vodou bolo prerušené v dôsledku regulácie vodných tokov v polovičke 19. storočia.

Na súčasný stav rastlinstva mali veľký vplyv celé tisícročia meandrujúce rieky a od stredoveku vyklčovanie lesov, pastierstvo a kosenie, ako aj vodohospodárske práce v 19. a 20. storočí. Najtypickejšie rastlinstvo pre túto oblasť sa zachovalo v opustených riečnych korytách. Dnes sú vyplnené močiarmi, ktoré pokrýva vodnianka žabia a rezavka aloovitá. Na brehoch rastie tŕstie, ktoré je obklopené vŕbovými kríkmi. Sprašové stepi sa vyskytujú len ojedinele. Na nivných pôdach, ktoré sa vytvorili na prirodzených hrádzach nájdeme chránený klinček kopcový a plamienok celistvolistý. Háje z mäkkých drevín sa zachovali na lemoch niektorých močiarov a na vzdialenejších riečnych terasách. Háje tvrdých drevín, ktoré rástli pôvodne na vyšších riečnych terasách, boli najviac pretvorené. Dnes sa tu vyskytujú orné pôdy, alebo boli vysadené dreviny, pre túto oblasť cudzie. V druhej polovičke minulého storočia boli postavené protipovodňové hrádze a vysadené lesné porasty podobné pôvodným.

V chránenej krajinnej oblasti sa nachádza veľa chránených druhov rastlín, ktoré sú príznačné pre povodie rieky Tisy s mnohopočetným zastúpením . Také sú napr. kotvica plávajúca, salvínia plávajúca, chren veľkoplodý, bleduľa letná, iskerník letný a králik neskorý. Z rastlinstva mŕtvych ramien (Kerek-tó, Görbe tó, Himes.tó, Emberes) môžeme spomenúť leknovec štítnatý, lekno biele, rezavka aloovitá a bublinatka obyčajná. Plávajúce rašeliniská mŕtvych ramien ukrývajú chránený rozpuk jedovatý, papradník močiarny, papraď ostnatú a ostricu pašáchorovitú. Vďaka bohatej riečnej siete, sa na území vytvorilo veľa močiarov a kosných lúk, ktorých rastlinstvo je v dôsledku kosenia veľmi bohaté. Rastie tu ostrica dvojradová, horec pľúcny, vstavač nádherný, cesnak hranatý, jesienka obyčajná, starček bažinný pravý, graciola lekárska a hrachor močiarny.

Z článkonožcov tu žijú podenky patriace do rodu ephemeroptera. V druhej polovičke júna  státisíce jedincov podenky pokrýva hladinu rieky Tisy. Z predstaviteľov chrobákov spomenieme chránený húseničiar zlatistý, Carabus scabriusculus Olivier, bystruška zrnitá. Počas letných večerov môže návštevníkom upútať silným bzukotom potápnik široký. Chráneným druhom starých tvrdodrevných lesov, ktoré rastú pri kubikoch, sú roháče, nosorožtek obyčajný a fúzač veľký. V hájoch mäkkých drevín a vo vŕbových krovinách sa v hojnom počte vyskytuje z denných motýľov dúhovec menší, a v tvrdodrevných lesoch hnedáčik osikový. V močiaroch bohatých na močiarnik mliečny, žije podobník močiarny. Vo vodách chránenej krajinnej oblasti sa vyskytuje chránený čík európsky, pĺž severný a blatniak tmavý. Svoj starý domov si tu znovu našiel lieň obyčajný, plotica červenooká a červenica ostrobruchá. Vo vodnom alebo mokrom prostredí sa vyskytuje mlok bodkovaný a mlok hrebenatý. Močiare sú vhodným prostredím pre rozmnožovanie žiab a korytnačiek. Vyhlásenie územia za chránenú krajinnú oblasť bolo pôvodne iniciované kvôli tu žijúcemu vtáctvu. Vtedy tu žili na území Maďarska najväčšie kolónie volavky popolavej.

Od roku 1990 sa močiare pravidelne vysušovali, čo viedlo k podstatnému zníženiu tak druhov ako aj jedincov vodného vtáctva. Tento negatívny proces bol odvrátený v roku 2003, kedy sa začali rehabilitačné práce na ozdravenie životného prostredia. V súčasnosti znovu liahnu vo vysokom počte volavky biele a volavky popolavé. Vrátila sa aj beluša malá, čaplička vlasatá a chavkoš nočný. Z dravcov je najčastejšie pozorovaná kaňa močiarna, ale najvzácnejším tu hniezdiacim druhom je sokol lovecký. Na kosných lúkach sa v dôsledku rehabilitačných prác v krajine znovu objavila sľuka poľná. Na pasienkoch s nízkou trávou žije syseľ perličkový, ktorý je dôležitou potravou sokola loveckého a orla kráľovského. Vo vodách vodných kanálov sa počas najväčšieho sucha občas objaví vydra. Snáď v génoch starej populácie bolo zapísané, že toto územie bolo voľakedy bohaté na ryby.

Na samote Szamárhát v Kesznyéte je možné pozorovať pôvodné tu žijúce stáda zvierat – (Bos primigenius taurus hungaricus – maďarský sivý dobytok, Ovis aries strepsiceros Hortobágyiensis – ovca Racka, hovädzí dobytok a mangalica). Pri samote sa nachádza krajinárske centrum pre turistov, kde poskytujú záujemcom informácie o prírodných zvláštnostiach a zaujímavostiach. Od budovy vedie náučný chodník , ktorý povedie turistov po oblasti.

Možnosti návštevy: Chránené prírodné územia je možné voľne navštíviť po značených turistických chodníkoch. Správca chránenej krajinnej oblasti môže v určitých obdobiach obmedziť návštevy, kvôli rušeniu niektorých druhov. Na bicykloch je možnosť návštevy – okrem cestných komunikácií – len na značených chodníkoch pre cyklistov.

Kisgyőri Ásottfa-tető – Csókás völgy

A terület magában foglalja a Délkeleti-Bükk legfajgazdagabb kontitntális lejtősztyepprét – bokorerdő vonulatát (a Nádastó-galyától az Ivánka-galyáig). Számos keleti, pontuszi faj elterjedési gócpontja, melyek a hegység területén csak itt találhatók meg. A területen az edafikus társulások kiterjedése hasonló arányú a zonális erdőtársulásokkal, melyek főleg gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek és szubmontán bükkösök alkotáják.

A Csókás-völgy a délkeleti Bükk legfajgazdagabb, reliktumokban is gazdag szurdokerdeje, erdőrezervátum magterülete.

Élőhelyei jellemzően pannon sziklagyepek, meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változatuk, szubpannon sztyeppék, szubmontán és montán bükkösök, de találhatóak a területen pannon-cseres tölgyesek, pannon gyertyános tölgyesek is. (a teljesség igénye nélkül).

Növényei közül fontos kiemelni, hogy a területen él piros kígyószisz, leánykökörcsin és a fokozottan védett Janka tarsóka is.

Állatvilága is igen változatos képet mutat. A gerinctelen közül fontos megemlíteni a nagy-hőscincért, az anker araszolót valamint a szarvasbogarat, míg a gerincesek közül az itt élő denevérfajok a figyelemreméltóak. Találkozhatunk itt piszedenevérrel, közönséges denevérrel és kis patkósdenevér állománnyal is.

Veszélyeztetettség: A terület sérülékenysége mérsékelt. A magas természeti értékek fennmaradásához nagyban hozzájárult korábban az a tény is, hogy a terület katonai belövési terület volt. A hegylábperemi gyümölcsösök felhagyása részben természetes regenerációs folyamatokat indított be, másrészt a kaszálás megszünte számos mezofil növény- és állatfaj populációira kedvezőtlen hatást gyakorolt.

Védettség: A területet 1996-ban csatolták a Bükki Nemzeti Parkhoz, korábban katonai belövési terület volt, mely akadályozta a védetté nyilvánítást. Az Ásottfa-tető korábban helyi védett terület volt. A Nemzeti Parkból kimaradt gyümölcsösök helyi védetté nyilvánítását a miskolci Ökológiai Intézet kezdeményezte.

Az erdőterületek zömmel állami tulajdonban vannak, a kezelői jogokat az Északerdő Rt. gyakorolja. A terület részben a Dél-Bükki, részben pedig Répáshutai Erdészeti Igazgatósághoz tartozik. Az Ivánka Galyai részen nemzeti parki kezelésű területek illetve magánterületek vannak. A Kisgyőr feletti – részben még hasznosított extenzív gyümölcsösök magántulajdonban vannak.

Plošina Kisgyőri Ásottfa- tető a dolina Csókás

Územie zahŕňa kontinentálne stepné lúky juhovýchodnej strany pohoria Bükk s bohatstvom druhov – kríkov a lesných porastov. Je tu sústredenie mnohých východných pontských druhov, ktoré sa nachádzajú jedine v tejto časti pohoria. Spoločenstvo edafických a zonálnych rastlín je skoro v rovnakom pomere. Tvoria ich hrabovo-dubové lesy, cerové duby a submontánne buky.

Dolina Csókás je v juhovýchodnej časti pohoria Bükk druhovo najbohatšou. Má bohatstvo reliktov, sutinových lesov a je jadrom rezervácie lesov.

Je vhodným prostredím pre panónske skalné lúky, polokultúrne suché lúky na vápencoch, lúky porastené kríkmi, subpanónske stepi, submontánne a montánne bučiny, ale nájdu sa aj cerové duby a panónske hrabovo-dubové lesy.

Z rastlín je treba vyzdvihnúť , že tu žije hadinec červený, poniklec veľkokvetý ako aj peniažtek slovenský.

Aj živočíšstvo je veľmi rozmanité. Z bezstavovcov je potrebné spomenúť fúzača veľkého, očkáňa vysokohorského ako aj roháča. Zo stavovcov sú pozoruhodné druhy tu žijúcich netopierov. Môžeme tu stretnúť ucháňa čierneho, netopiera obyčajného ako aj podkovára veľkého.

Ohrozujúce faktory: Územie je mierne zraniteľné. Vďaka tomu, že tu bol dávnejšie vojenský priestor, prírodné vzácnosti sa zachovali. Na jednej strane zastavenie pestovania ovocia v predhoriach vyvolalo prirodzenú regeneráciu , na strane druhej však zanechanie kosenia malo zlý vplyv na mnohé mezofity a živočíšne druhy.

Ochcrana: Územie bolo pripojené k Národnému parku Bükk v roku 1996. Predtým bolo územie vojenským priestorom, a táto skutočnosť zabránila tomu, aby bolo vyhlásené za chránené. Plošina Ásottfa tető bola dávnejšie miestnym chráneným územím. Z územia národného parku bola vynechaná časť predtým využívaná na ovocinárske účely. O jeho zaradenie požiadal ústav ekológie v Miskolci.

Väčšina lesov je vo vlastníctve štátu. Právna starostlivosť patrí spoločnosti Északerdő Rt. Časť územia patrí pod riaditeľstvo Dél Bükk (Južné bukové hory) a časť pod riaditeľstvo Répashutai erdészet.

Kisgyőri Halom-vár – Csincse-völgy

A bükki erdőségben, Tapolca és Kisgyőr között emelkedik egy 258 méter magas hegycsúcs, amelynek még ma is Leányvár a neve. Alatta a Cseh-völgy, szemben vele a Cseh-bérc látható.

Három alegységből álló terület jellegzetes bükkaljai hegylábperemi élőhelyek és fajok gyűjtőhelye. A délies kitettségű sztyeppréteken, felhagyott ill. extenzíven művelt gyümölcsösökben (pl. Halomvár, Meredek-oldal) értékes sztyeppfajok maradtak meg.

Növény és állatvilága: Az alföldi elterjedésű sziki kocsord (Peucedanum officinale) többezres állománya kuriózumnak számít. A Csincse- ill. a Cseh-völgy hűvös mikroklímájának köszönhetően a magassásos ill. égeres állományokban montán jellegű növény- /pl. nyúlánk sás(Carex elongata), szibériai nőszirom (Iris sibirica)/ és állatfajok (pl. piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis)) megőrzése biztosítható.

Jellemzőbb élőhelyei a szubkontinetális peripannon cserjések, meszes alapú féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik, szubpannon sztyeppék, síkságok, és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai, de találkozhatunk itt enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdőkkel, valamint pannon-gyertyános tölgyesekkel is.

A fellelhető növények közül érdemes kiemelni a piros kígyósziszt és a leánykökörcsint, az állatok közül pedig lápi szitakötőt, a szarvasbogarat és a díszes légivadászt. (a gerinctelenek közül!).

Veszélyeztetettség: A terület sérülékenysége nagy, a mocsárréteken a gyepfeltörések mai napig jelentős veszélyforrásnak minősülnek. A gyümölcsösök felhagyása jelenleg kedvező helyzetet teremt, lévén a másodlagos szukcessziónak köszönhetően, számos sztyeppfaj képes betelepülni a mezsgyékről. Az akác térhódítása a nem kezelt erdőterületeken és a gyümölcsösökben jelentős.

Védettség: A terület jelenleg nem áll országos védelem alatt, de a Nemzeti ökológiai Hálózat részét képezi teljes területe.

Halom –vár v obci Kisgyőr – dolina Csincse

V lesoch pohoria Bükk medzi obcami Tapolca a Kisgyőr sa dvíha 258 metrov vysoký vrch – Leányvár. Pod ním sa nachádza dolina Cseh a naproti je vidieť skalný útes Cseh.

Územie sa skladá z troch celkov a je typickým prostredím pre druhy predhorské – nižší stupeň bukový. Na stepných lúkach južných svahov, kde bolo ukončené extenzívne ovocinárstvo ( Halomvár, Meredek –oldal) , sa zachovali vzácne stepné druhy.

Rastlinstvo a živočíšstcvo: Kurióznym javom je výskyt smldníka lekárskeho v niekoľko tisícovom počte. Chladná klíma v obidvoch dolinách (Csincse, Cseh) zabezpečuje zachovanie montánnych druhov – napr. ostrice predĺženej, kosatca sibírskeho a zo živočíšstva (Leucorrhinia pectoralis), ktoré sa vyskytujú v šachorovitých resp. jelšových spoločenstvách.

Územie je prostredím pre subkontinentálne peripanónske kroviny, polokultúrne suché stepi na vápnitých podkladoch, subpanónske stepi a roviny. Tiež je vhodným prostredím pre spoločenstvo hydrofilných vysokých bylín, ktoré lemujú prechodný rastlinný stupeň medzi horským a vysokohorským. Stretneme tu háje jelše lepkavej, jaseňa štíhleho , ako aj panónske hrabovo- dubové porasty.

Z rastlinného spoločenstva je dôležité spomenúť nasledovné druhy: hadinec červený, poniklec veľkokvetý a zo živočíšstva je to vážka močiarna, roháč a šidielko ozdobné.

Ohrozujúce faktory: Zraniteľnosť územia je vysoká. Hrozbou je premena močiarov na lúčny porast. Ukončenie ovocinárstva je pozitívnym javom, a vďaka druhotnej sukcesii mnoho stepných druhov je schopných k návratu na pôvodné stanovište. Rýchlo sa však rozmáha agát v bývalých ovocných sadoch a na plochách, kde nie je starostlivosť.

Ochrana: Územie v súčasnosti nepodlieha štátnej ochrane, ale v celom rozsahu je súčasťou Národnej ekologickej siete.

Komlóska: Mogyorós-tető, Zsidó-rét

A terület a Zemplén középső részén található 356 hektár nagyságú

Növény és állatvilága: Egykori extenzív szántók, legelők, kaszálók és természetszerű erdők jellemzik a területet.

Védendő élőhelyei jellemzően szilikátos alapkőzetű hegyvidéki területekre és kontinentális európai területekre domb és hegyvidékeire jellemző fajgazdag Nardus-gyepek, hegyi kaszálórétek valamint mészkerülő-, szubmontán és montán bükkösök.

Országosan kiemelkedő értékű láprét-folt található a területen, valamint jelentős a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) állomány is. További jellemző növények a Poloskaszagú kosbor Orchis coriophora, a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), és a Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)

A terület jellemző védett madárfaja az örvös légykapó (Ficedula albicollis) Haris (crex crex), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), de megfigyelhető a légtérben a arázsölyv (Pernis apivorus) is

Veszélyeztető tényezők: A gazdálkodás felhagyása miatti beerdősülés fenyegeti a réteket.

Védettség: Részben a Zempléni Tájvédelmi Körzet részét képezi.

Komlóska : Plošina Mogyorós, Židovská lúka

Územie má rozlohu 356ha a nachádza sa v strednej časti Zemplína.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Územie charakterizujú orné pôdy, pasienky , kosné lúky s extenzívnym hospodárstvom, ako aj prirodzené lesy.

Je prostredím pre ochranu horských spoločenstiev, vytvorených na silikátovom podloží, ako aj montánnych a submontánnych bučín , horských kosných lúk, druhovo bohatých lúk pahorkatín až horských oblastí.

Na území sa nachádza vzácny močiarny ostrov celoštátneho významu s dôležitým výskyt om ponikleca veľkokvetého. Ďalšími charakteristickými rastlinami územia je vstavač ploštičný, suchopýr úzkolistý a päťprstnica obyčajná.

Z chránených druhov živočíchov tu žije muchárik bielokrký, sľuka poľná, strakoš červenochrbtý a často tade preletí aj včelár obyčajný.

Ohrozujúce faktory: V dôsledku ukončenia hospodárskej činnosti , lúky sú ohrozené postupným zarastaním lesmi.

Ochrana: Je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Zemplén

Központi-Zemplén

A tájegységet legjobban Zárt, egybefügő erdőterület kis kaszálórétekkell, láprétekkel jellemzi.

Növény és állatvilága:

Védendő élőhelyei változatosak, hiszen európai száraz fenyérek, fajgazdag nurdus gyepek, kékperjés láprétek, hegyi kaszálórétek, szubmontán és montán bükkösök, lejtők és sziklatörmelékek, enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők váltakoznak a területen, élőhelyet biztosítva olyan növényeknek, mint az illatos csengettyűvirág Adenophora lilifolia, mely jégkori maradványfaj(reliktum), vagy a Sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica).

Állatvilága hasonlóan a Zempléni-hegység egészéhez szintén színes, hiszen a gerinctelenek közül nagy állománya található meg itt a vízi és a zempléni futrinkának, a szarvasbogárnak, nagy tűzlepkének is.

Gerincesek esetén a halak közül a petényi márna (Barbus meridionali) jelenléte kiemelkedő, míg a sok denevér közül kettő európai jelentőségű védett fajjal, a pisze- és a nagyfülű denevérrel is összefuthat az ide látogató.

Itt fészkelő védett madarak közül említésre méltó a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és az uráli bagoly (Strix uralensis)

A területen a nagy ragadozó emlőseink is előfordulnak, a farkas (Canis lupus) és a Hiúz (Lynx lynx).

Veszélyeztető tényezők: A területre a legveszélyesebb a gazdálkodás átalakító hatása az erdőkben, valamint a rétek beerdősülése, ami az élővilág-átalakulásához vezet.

Védettség: Teljes területén védett, a Zempléni Tájvédelmi Körzet jelentős része.

Centrálny Zemplín

Pre územie sú charakteristické súvislé, skôr uzavreté lesy s lúkami a močiarmi.

Rastlinstvo a živočíšstvo:

Na území sa striedajú porasty borovice Kiefer, s druhovo bohatými lúkami, močiare porastené bezkolencom modrým, horské lúky, submontánne a montánne bučiny, svahy a skalné zvetraliny, háje jelše lepkavej a jaseňa štíhleho. Sú predpokladom pre porasty ako  napr. zvonec ľaliolistý, ktorý je na tomto území reliktom z doby ľadovej, alebo  bahničky kranskej.

Živočíšna ríša je bohatá podobne ako aj samotné Zemplínske vrchy. Z bezstavovcov tu nájdeme vysoké stavy bystrušky potočnej a bystrušky Zavadského, roháča a ohniváčika veľkého.

Zo stavovcov je tu hojný výskyt rýb – mreny stredomorskej. Z množstva netopierov spomenieme dva druhy, ktorých ochrana je európskeho významu: ucháň čierny, netopier veľkouchý.

Z hniezdiacich vtákov nezabudnime na ďatľa bielochrbtého a sovu dlhochvostú. Vyskytujú sa tu aj veľké dravé cicavce – vlk a rys ostrovid.

Ohrozujúce faktory: Najväčším ohrozením je premena lesov v dôsledku hospodárskej činnosti, ako aj zarastanie lúk náletovými drevinami, čo vedie k premene živočíšnej ríše.

Ochrana: Celoplošná ochrana. Je súčasťou Chránenej krajinnej oblasti Zemplén.

Lázbérci TK

A védett terület nagysága: 3 634 hektár, ebből szigorúan védett 683 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben található, a víztározó Uppony és Dédestapolcsány között húzódik.

Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A Kárpát-medence tájait az évezredek óta itt élő ember egymást váltó, egymásra épülő kultúrái alakították, ezért a világ természetvédelmi területeinek többségétől eltérően, a hazai védett területek mindegyike kultúrtáj. A Lázbérci Tájvédelmi Körzet mégis egyedülálló, mert olyan táj védelmére alapították, amelynek központi, meghatározó elemét – a Lázbérci víztározót – jelentős, nagyléptékű tájátalakítással az ember mesterségesen hozta létre. A víztározót 1967 és 1969 között alakították ki a közelben lévő iparvidék (Ózd és Kazincbarcika) vízellátásának biztosítására.

A 78 hektár felületű és mintegy nyolc méter átlagmélységű mesterséges tavat a Bükk északi oldalához kapcsolódó Upponyi-hegység egyik csodálatos fekvésű, hegyekkel körbevett, mély szurdokvölgyében hozták létre. A völgy alakját követő kétágú, hosszú, vékony tó partját százhúsz méter széles, szigorúan védett sáv övezi, mi több, a tó közvetlen közelében egy húsz méteres sávban még a fákat is kivágták. A szigorú intézkedések ellenére a terület – a tóparti sáv kivételével – szabadon látogatható.

Az országos kéktúra útvonaláról a tó és megkapó szépségű környéke belátható, de a vízügyi igazgatóság a túraúttól kiépített egy saját sétautat, amelynek bejárásával csodálatos panoráma nyílik a tóra és a környező hegyekre. Ennél azonban közvetlenebb kapcsolatba is kerülhet a látogató a tóval, mert lehetőség van helyben horgászengedély kiváltására. A víz minőségének biológiai védelme érdekében a víztározóba rendszeresen telepítenek pontyot, amúrt, csukát, süllőt és pisztrángot. A víztározó értékes állatvilága nem merül ki a halakkal. Legalább ilyen értéket képeznek a víztározó körül élő vízimadarak: récék, szürke gémek, nagykócsagok láthatók a tó szélén és a sekélyebb vizű részeken, a környéken fekete gólya fészkel, és rendszeresen jár vadászni a tóra a halászsas. Az őszi és tavaszi madárvonulás idején pedig egyetlen madárparadicsommá válik az egész környék.

A tájvédelmi körzet azonban további látnivalókat rejteget. A mészkőből, agyagpalából és vulkáni kőzetekből álló, rendkívül változatos geomorfológiájú Upponyi-hegység lenyűgöző szépségű gyöngyszeme a víztározó felett található Upponyi-szoros vagy Vízköz. A mintegy ötszáz méter hosszú, meredek sziklafalakkal határolt mély szurdokvölgy falaiban kisebb-nagyobb kőfülkék találhatók, a környékén törmeléklejtők, és jellegzetes ún. “kőgombák”. Az egész egyetlen geológiai csoda. (Hasonlóan értékes a Bánhorváti felett található Damasa-szakadék is.)

A hegység azonban növénytani szempontból is értékes. Az Upponyi-szoros környékét bokorerdők és sziklagyepek borítják, de a hegységet elsősorban cseres-tölgyes és bükkelegyes társulások uralják. A lágyszárú flórát olyan ritka fajok jellemzik, mint a hegyi ternye, a pongyola harangvirág, a vetővirág, a szürke napvirág, az erdélyi nyúlfarkfű stb.

A terület igen értékes állatvilága nagymértékben hasonlít a Bükk-hegységéhez. Fészkel a kerecsensólyom, a barna kánya, kabasólyom, az uhu, a gatyás ölyv és az erdei fülesbagoly is.

Az erdőkben vadmacska, nyuszt és borz él.

A hegység hegycsúcsain több helyen is várromok és őrtornyok romjai találhatók. Többségük középkori vagy fiatalabb, de található olyan földvár-maradvány is, amely minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkből származik. A környék falvainak többségében értékes és szép templomok láthatók (pl. Bánhorváti gótikus eredetű temploma), míg Bánfalván a 18. században épült Plathy-kastély szolgáltat értékes látnivalót.

Forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tk/lazberc.htm

Chránéná krajinná oblasť Lázbérc

Rozloha chráneného územia: 3634hektárov, z toho prísne chránené tvorí 683 hektárov.

Poloha: Chránená krajinná oblasť sa nachádza v pohorí Uppony. Vodná nádrž sa nachádza medzi obcami Uppony a Dédestapolcsány.

Spravovanie: Patrí pod riaditeľstvo Národného parku Bükk.

Karpatská kotlina bola oddávna osídlená. Striedali sa tu rôzne kultúry , ktoré prispeli k tvorbe a pretváraniu krajiny. Na rozdiel od chránených prírodných oblastí vo svete sú tie naše chránené oblasti bez výnimky kultúrne krajiny. Chránená krajinná oblasť je jedinečná v tom, že ju založili na ochranu krajiny, ktorej najdôležitejšia súčasť je vodná nádrž Lázbérc – vytvoril ju veľkými zásahmi do prírody človek. Vodná nádrž bola vybudovaná v rokoch 1967-1969 na zásobovanie blízko sa nachádzajúcej priemyselnej oblasti (Ózd a Kazincbarcika) vodou. Umelé jazero s rozlohou 78 hektárov a priemernou hĺbkou 8metrov, vytvorili v hlbokom kaňone obklopenom prekrásnymi horami Uppony. Toto pohorie sa viaže na severnú stranu pohoria Bükk. Tvar kotliny je lemovaný dvoma dlhými, stodvadsať metrov širokými prísne chránenými pásmi, ktoré obklopujú úzke jazero. A čo viac, v blízkosti jazera v páse širokom asi 20 metrov vyrúbali aj stromy. Napriek prísnym opatreniam, oblasť sa dá voľne navštíviť, okrem najbližšieho okolia jazera.

Celá oblasť je dobre viditeľná z modrej turistickej značky. Mimo toho riaditeľstvo vodohospodárskeho podniku vybudovalo vlastný turistický chodník, z ktorého sa návštevníkom ponúka prekrásna panoráma na jazero a okolité hory. Ale návštevník sa môže dostať aj do bližšieho kontaktu s jazerom, vzhľadom nato, že je tu možnosť na zakúpenie miestneho rybárskeho lístka. Na ochranu biologickej kvality vody do vodnej nádrže pravidelne osádzajú kapry, amúre, šťuky, zubáče a pstruhy. Tým vlastne nevymrie vzácny vodný svet v nádrži. Aspoň také vzácne sú aj vodné vtáky, ktoré žijú v okolí jazera: kačica divá, volavka popolavá, volavka biela. V oblasti hniezdi bocian čierny, ktorý pravidelne loví na jazere. Na jeseň a na jar, počas migrácie, sa celá oblasť stáva rajom vtákov.

Chránená krajinná oblasť však ukrýva aj ďalšie zaujímavé tajomstvá. Pohorie Uppony má veľmi pestrú geologickú stavbu. Pozostáva z vápencov, ílových bridlíc a sopečných hornín. Najvzácnejšou perlou pohoria je tiesňava – Uppony, alebo Vízköz. Hlboký kaňon je dlhý okolo 500 metrov a je obklopený strmými skalnými stenami. V nich sa nachádzajú väčšie, menšie skalné otvory. Okolité skaly sú pokryté zvetralinami a charakteristické sú tzv. „skalné bomby“. Celé toto územie je geologickým zázrakom.

Pohorie je vzácne aj z hľadiska rastlinstva. Okolie tiesňavy – Uppony pokrývajú kríky a skalné stepi, ale v samotnom pohorí panujú predovšetkým cerové duby a spoločenstvo bučín. Bylinné spoločenstvo je zastúpené zriedkaými rastlinami , ako: tarica kopcová pravá, zvonček sibírsky, šternbergia jesienkovitá , devätorník sivý, ostrevka dlhosteblová a iné. Živočíšstvo tejto oblasti sa vo veľkej miere podobá na živočíšstvo v pohorí Bükk. Hniezdi tu sokol lovecký, sokol lastovičiar, haja hnedá, výr sklaný, myšiak severský, ako aj myšiarka ušatá. V lesoch žije divá mačka, kuna lesná a jazvec.

Na vrcholoch kopcov nájdeme na viacerých miestach zvyšky pevnosti alebo ruiny strážnej veže. Väčšina z nich pochádza zo stredoveku, alebo sú mladšie, ale nájdu sa aj také zvyšky pevností, ktoré pochádzajú z obdobia pred príchodom Maďarov. Vo väčšine dedín   oblasti nachádzame pekné a vzácne kostoly ( napr. gotický kostol v Bánhorváti), kým v Bánfalve návštevníkom ponúkajú prehliadku kaštieľa Plathy , ktorý pochádza z 18. storočia.

Megyaszói Tatorjános (Természetvédelmi Terület)

A védett terület nagysága: 903536,8296 m2 (vagy net szerint 35 ha)

Elhelyezkedés: A védett terület Megyaszótól nyugatra, a Hernád partján húzódik

Fenntartó/Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A vízrendezések folyamatát csak néhány folyónak sikerült megúsznia Magyarországon – ezek egyike a jobbára ma is girbegurbán kanyargó Hernád. A folyó máig többé-kevésbé szabadon alakítja – bontja és építi – partját, és néhol még a galériaerdők természetes foltjai is fellelhetők (már csak ezért is érdemes lenne további partszakaszait is védelem alá helyezni).

Az egyik ilyen értékes terület a Megyaszó melletti folyórész, ahol a Hernád vastag löszrétegen – a Szerencsi-dombság szegélyén – tör keresztül, magas löszpartot vágva a tájba. Ezen a kis, emberektől védett helyen, a meredek löszfal tövében maradt fenn a tátorján egyik utolsó hazai populációja. De ezenfelül értékes a terület madárvilága is, hiszen a leszakadó löszfalakban gyurgyalagok fészkelnek, a Holt-Hernád területe pedig védett vízimadarak élőhelye.

A tátorján az ázsiai sztyeppék jellemző növénye, elterjedését alapvetően meghatározza, hogy kizárólag meleg, löszös területeken él meg. A Kárpát-medencében egykor gyakori volt, így az erdélyi Mezőségben és az Alföld több táján is (de már a huszadik század elején is kipusztulás szélén állt), elterjedési területe nyugat felé egészen Morvaországig ért.
Az akár egy méter magasra is megnövő, bokrosodó, keresztes virágú – a szó szoros értelmében tájképi értékkel bíró, jellegzetes hangulatot árasztó – növény májusi virágzása megkapó élmény: távolról hatalmas, fehér viráglabdaként pettyezik zöldellő környezetüket.
A tátorján egykor emberéletek sokaságát mentette meg – káposzta ízű, gyakran méter hosszú és karvastagságú gyökerével sokan vészelték át a középkori éhínségeket (a vándorló tatároknak pedig egyik fő tápláléka volt). Mára az ősgyepek feltörésével a kipusztulás szélére került, ezért hazai élőhelyei szigorúan védettek!

A Megyaszói Tatorjános egyedülálló az országban, természetvédelmi jelentőségét bizonyítja, hogy a terület kizárólag engedéllyel látogatható!

(forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/megyaszo.htm)

SK:

Územie katrana tatárskeho v obci Megyaszó (Chránené územie)

Rozloha územia: 903536,8296m²

Poloha: Nachádza sa pri rieke Hornád na západ od obce Megyaszó

Spravovanie: Riaditeľstvo Národného parku Bükk

Na území Maďarska sa len niektoré rieky vyhli regulácii vodných tokov. K takým patrí aj rieka Hornád, ktorá do dnešného dňa preteká väčšími – menšími zákrutami. Rieka si voľne tvorí svoje brehy – stavia a búra –a niekde sa zachovali ešte pôvodné ostrovčeky lesov ( aj kvôli tomu by bolo vhodné pridať pod ochranu aj ďalšie časti brehu rieky).

Jedným z takýchto vzácnych území je časť rieky pri obci Megyaszó, kde sa rieka prerezáva cez hrubé vrstvy spraše- na hranici pahorkatiny pri meste Szerencs. Rieka v krajine vytvorila vysoké brehy v  spraši. Na tomto malom chránenom území , na úpätí strmých sprašových stien sa zachovala posledná domáca populácia katrana tatárskeho. Okrem toho je vzácny aj svet vtákov. V odlomených stenách spraše hniezdi včelárik zlatý. Mŕtve rameno rieky Hornád je prostredím chránených druhov vodného vtáctva.

Katran tatársky je typickou rastlinou ázijských stepí. Rastie jedine na sprašiach a v teplom prostredí. V Karpatskej kotline bol dakedy rozšírený. Vyskytoval sa na viacerých miestach nížiny, smerom na západ až po Moravu. Na začiatku 20. storočia však už stál na prahu vyhynutia.

Je to krovitá rastlina dorastajúca do výšky jedného metra. Kvety v tvare kríža kvitnú v máji a ponúkajú jednak krásny pohľad na krajinu, jednak príjemnú krajinnú atmosféru. Z diaľky vynikajú kvety v zelenom prostredí ako obrovské biele lopty. Katran tatársky dávnejšie zachránil mnoho ľudských životov. V čase hladu poskytoval jeho meter dlhý a hrubý koreň, s chuťou kapusty prežitie. Bol dôležitou potravou pre potulujúcich sa Tatárov. Keďže patrí k ohrozeným druhom, dnes je táto rastlina prísne chránená!

Oblasť výskytu katrana tatárskeho pri obci Megyaszó je v krajine jedinečná, jeho ochranársky význam dokazuje aj to, že územie je možné navštíviť jedine s povolením správcu!

Megyer-hegyi Tengerszem (természetvédelmi terület)

A védett terület nagysága: 1,1 ha

Elhelyezkedés: A védett terület Sárospataktól északra, a Megyer-hegyen található.

Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

A több mint 300 m magas Megyer-hegy Sárospataktól északra emelkedik, lejtőin szőlők díszlenek. A hegy kovásodott riolittufájában a XV. században nyitott, magas kőfalakkal övezett malomkőbánya ma csodálatos “természeti” képződmény, kedvelt látványosság, valamint geológiai feltárulás és kultúrtörténeti bemutatóhely is.

A csapadékvíz felgyülemlésével kialakult tengerszem sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel egyedülálló jelentőségű terület. Földtanilag a Tokaj-hegységre jellemző miocén vulkáni utóműködés nagyszerű szemléltetője, ahol a bányafeltárás következtében bepillanthatunk az egykori hidrotermális központ belsejébe.

Az egykori malomkőbánya helyén kialakult tó legnagyobb mélysége 6 m, és a sziklafalak helyenként 70 méterrel magasodnak a víz fölé. Hajdanán itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. Érdekes látványt nyújt a bányaőr barlangja, a sziklába vájt egykori kovácsműhely, a kibányászott malomkövek és az elszállításukra kivágott “kanyon” is.

Magyarország egyik legkisebb védett területe – története sok tekintetben mégis tükrözi a hazai védett természeti értékek és tájak jellemző vonását: az ember és a természet egymásra épülő tájalkotó hatását.

A Sárospataktól északra emelkedő vulkáni kúpok – a Király- és a Megyer-hegy – a Tokaj-hegység részét képezik. Anyaguk porózus, könnyen morzsalékossá váló tufa, egész pontosan a miocén kori vulkánosság során keletkezett riolittufa. Ezt a gyengécske kőzetet azonban a vulkáni utóműködés során átjárta a mélyből feltörő, kovasav-tartalmú gőz és forró víz. Mintha csak megrendelésre készült volna, hiszen így viszonylag könnyű, jól alakítható, mégis rendkívül ellenálló, cementálódott másodlagos kőzet képződött – a legjobb alapanyag malomkő számára. Ezt ismerték fel a helybéliek, akik az 1400-as évek során a Megyer-hegy csúcsa alatt megkezdték a kőzet bányászását. A több évszázadon át folyó művelés során hatalmas üreget vájtak a hegybe, amit lassan feltöltött a bőséges csapadék, így keletkezett ez a meredek sziklákkal – az eredeti bányafalakkal körbevett, megkapóan szép mesterséges tengerszem.

A tengerszem–malomkőbánya további értéke, hogy a csupaszon álló magas bányafalak betekintést engednek a hegy belső szerkezetébe. Jól láthatók a kovásódást létrehozó gejzírek – a “hidrotermális folyamatok” – kőbe fagyott emlékei. Ritka kultúrtörténeti emlékként a sziklafalak megőrizték az egykor itt dolgozó közép- és újkori bányászok eszkđ6zeinek, illetve a fejtés folyamatának nyomait is.

A Megyer-hegyi Tengerszem TT 1997-es védetté nyilvánításának célja az országban egyedi előfordulású, volt malomkőbánya nagy jelentőségű bányatörténeti és földtani, valamint a bányászkodás befejezése óta kialakult botanikai és zoológiai értékeinek megőrzése.

Morské oko vo vrchu Megyer – Megyerhegy ( chránené územie)

Rozloha: 1,1ha

Poloha: Chránené územie sa nachádza na sever od mesta Sárospatak vo vrchu Megyer.

Spravovanie: Riaditeľstvo Národného parku Bükk

Vyše 300 metrov vysoký vrch Megyer sa nachádza na sever od mesta Sárospatak. Na svahoch sa rozprestiera vinič. V 15. storočí tu bol otvorený kameňolom na lámanie tufy a ryolitu. Vysoké steny sú dnes prekrásnym „prírodným“ výtvorom. Miesto je obľúbenou geologickou a kultúrnohistorickou pamiatkou.

Morské oko vzniklo nahromadením zrážkovej vody. Je jedinečné svojimi botanickými, zoologickými ako aj geologickými vzácnosťami. Z geologického hľadiska je výbornou ukážkou postvulkanickej činnosti z obdobia miocénu v Tokajskom pohorí. V dôsledku otvorenia kameňolomu sa nám ponúka možnosť náhľadu do vnútra dakedy činného hydrotermálneho centra.

Morské oko, ktoré sa vytvorilo v niekdajšom kameňolome má hĺbku 6 metrov . Skalné steny miestami dosahujú 70 metrov a vyvyšujú sa nad jazerom. Dakedy tu lomili kamene do obilných mlynov a na drvenie rudy. Zvláštny pohľad poskytuje jaskyňa „bányaőr“(strážca kameňolomu), kováčska dielňa vyhĺbená do skaly, mlynské kamene, ako aj kaňon vyhĺbený a slúžiaci na odvoz kameňa.

Je jednou z najmenších chránených území Maďarska. História predsa odzrkadľuje charakteristické črty domácich prírodných aj kultúrnych chránených vzácností: vzájomný vplyv človeka a prírody pri tvorbe krajiny.

Vulkanické ihly nachádzajúce sa na sever od mesta Sárospatak – Király a Megyer – sú súčasťou Tokajských vrchov. Materiál je porézny, ľahko sa drobiaca tufa. Celkom presne ide o vulkanické ryolitné tufy z obdobia miocénu. Do tejto ľahko odolnej horniny počas postvulkanickej činnosti prenikali kyslé kremičité pary a horúca voda. Vytvorili sa akoby na objednávku, veď teraz ide o ľahké, dobre tvarovateľné a predsa veľmi odolné druhotné horniny- najlepšia surovina na mlynské kamene. Zistili to miestni obyvatelia, ktorí v rokoch 1400 začali s lámaním kameňa pod vrcholom kopca Megyer. Počas niekoľkých stáročí tu vyhľbili obrovskú priehlbinu, ktorú neskôr vyplnila zrážková voda. Takto vzniklo pekné umelé morské oko obklopené vysokými skalami.

Ďalšia vzácnosť morského oka – kameňolomu je, že holé, vysoko sa týčiace banské steny dávajú možnosť náhľadu na vnútornú štruktúru vrchu. Dobre viditeľná je činnosť gejzírov – hydrotermálnych procesov – ktoré zanechali stopy v kameňoch. Zriedkavou kultúrnou pamiatkou sú aj stopy po banských nástrojoch stredovekých aj novovekých baníkov, ktoré sa zachovali v skalách.

Cieľom vyhlásenia chráneného územia v roku 1997 bol jedinečný výskyt kameňolomu na mlynské kolesá. Významný je aj z hľadiska banskej histórie. Má aj geologický význam ako aj botanické a zoologické vzácnosti, ktoré sa tu vytvorili po zatvorení kameňolomu.

Mezőcsáti Rigós

Alföldi láposodó morotvató, amelyen részben úszólápok alakultak ki. Az úszólápok országos szinten is igen ritkák, ezért minden egyes megtalálható állományuk kiemelkedő természeti érték! A terület 73 hektár, melynek közel felét a láptó teszi ki.

Nővény és állatvilága:

A védett növények a tó környékén a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) él míg magán a tavon a rucaöröm (Salvinia natans) fedezhető fel.

A gerinctelen fajok közül a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) tűnik fel a területen, míg a halak közül a védett Réti csík (Misgurnus fossilis) érdemel figyelmet

Állatvilágából érdemes kiemelni a vöröshasú unkát (Bombina bombina), amelyek inkább sík és dombvidéki élőhelyekre jellemző Magyarországon, de a középhegységenkben is előfordul.

Veszélyeztető tényezők: Közvetlen veszélyt jelent a terület időnkénti felgyújtása, ami a képződött tőzeg egy részét teszi tönkre. Potenciális veszélyt jelent a kavicsbányászat.

SK:

Mŕtve rameno Rigós pri meste Mezőcsát

Je mŕtve rameno na nížine, ktoré sa postupne mení na rašelinisko. Už teraz sa tam vytvoril hustý porast na plávajúcom rašelinisku. Tieto sú na celom území Maďarska veľmi zriedkavé, preto každý výskyt na území je vzácny a aj chránený. Územie, ktorého skoro polovicu tvorí rašelinisko, má rozlohu len 73 hektárov.

Rastlinstvo a živočíšstvo

Okolo jazera rastú chránené rastliny ako pichliač úzkolistý (Cirsium brachycephalum), papradník močiarny (Thelypteris palustris), kým na samotnom jazere rastie salvínia plávajúca (Salvinia natans).

Z bezstavovcov sa na území vyskytuje ohniváčik veľký (Lycaena dispar), z rýb si zaslúži našu pozornosť čík európsky (Misgurnus fossilis).

Zo živočíšnej ríše treba vyzdvihnúť kunku červenobruchú (Bombina bombina), ktorá je typická skôr pre rovinaté až pahorkaté územia Maďarska, ale vyskytuje sa aj vo vrchovinách.

Ohrozujúce faktory: Priamym ohrozením je občasné vypaľovanie územia, ktoré ničí vznikajúcu rašelinu. Potenciálnym ohrozením je ťažba štrku.

Miskolctapolcai Tatár-árok – Vörös-bérc

Állat és növényvilága: A Bükk-hegység egyik legszebb melegkedvelő-tölgyes, bokorerdő, sztyeprét komplexe húzódik itt, amely közvetlenül érintkezik a Tatár-árok szurdokjával, szurdok és törmeléklejtő erdeivel sziklagyepjeivel. Élőhelyei jellemzően pannon sziklagyepek, szubpannon sztyeppék, lejtők és sziklatörmelékek szurdokerdői, pannon gyertyános-, molyhos és cseres-tölgyesek.

Növényvilágának egyik legemlítésreméltóbb a rigópohár, vagy más néven Boldogasszony papucsa valamint a Zempléni hegységben gyakorinak számító piros kígyószisz.

Állatok közül a denevérállományt érdemes megemlíteni, hiszen találhatunk mind nagyfülű, hegyesorrú valamint kereknyergű patkósdenevérrel is.

Veszélyeztető tényezők: Elsősorban a mészkőbányászat veszélyezteti, amelyet egyenlőre szüneteltetnek. Az erdészeti tevékenység a gyertyános-tölgyesek elszegényedését okozza. A vadállomány csökkentése indokolt lenne a területet érő vadkár csökkentése érdekében.

Védettsége: A Bükki Nemzeti Parkkal érintkező terület, amely szerepel a bővítési javaslatban.

Priekopa Tatár a skalný útes Vörös(Červený) pri meste Miskolctapolca

Rastlinstvo a živočíšstvo: Je to jeden z najkrajších teplomilných dubových lesov, krovín a stepí v pohorí Bükk. Priamo sa dotýka skalnej steny priekopy Tatár a zvetralinového svahu, ktorý je porastený lesom a skalnými lúkami. Je to prostredie pre panónske skalné lúky, subpanónske stepi,  lesy vytvorené na skalných zvetralinách, panónske hraby a duby plstnaté.

Z rastlinstva treba spomenúť črievičku papučkovitú alebo v Zemplínskych vrchoch sa často vyskytujúcu rastlinu – hadinec červený.

Zo živočíšstva treba spomenúť netopiere, veď tu môžeme nájsť netopiera veľkouchého, netopiera ostrouchého, ako aj podkovára južného.

Ohrozujúce faktory: Územie ohrozujú predovšetkým vápencové lomy, ktoré zatiaľ majú prerušenú prevádzku. Lesné hospodárstvo spôsobuje ochudobnenie hrabovo-dubových porastov. V dôsledku škôd spôsobených divou zverou, by bolo vhodné znížiť ich stavy.

Ochrana: Územie sa dotýka Národného parku Bükk, preto sa nachádza v návrhu o rozšírenie.

Nagybarcai Liget-hegy és sajóvelezdi Égett hegy

Növény és állatvilága:

Dombvidéki nagy kiterjedésű fajgazdag cseres-tölgyesek jellemzik a területet. Az erdők mentén megtalálhatóak hegylábperemi száraz- és félszáraz gyepek, erdős-sztyep elemekkel, valamint meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik.

Növények közül a réteken él a piros kígyószisz (Echium russicum), és jelentős a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) állomány is, míg az erdők alján az Erdei szellőrózsával (Anemone sylvestris) találkozhatunk.

A tisztásokon feltűnőek az orchidea fajátk, melyek közül a Tarka kosbor (Orchis tridentata), agárkosbor (Orchis morio), és a Bíboros kosbor (Orchis purpurea) minden tavasszal pompázik.

Ízeltlábúak előfordul itt a Nagy hőscincér – Cerambyx cerdom, a szarvasbogár (Lucanus cervus), díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) is.

Az emlősök közül fontos kiemelni a területen lakó denevérállományát, melyben találunk Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) Közönséges denevér (Myotis myotis), és nagy patkósdenevért (Rhinolophus ferrumequinum) is.

Veszélyeztető tényezők: Elsősorban az erdőgazdálkodás veszélyezteti, míg a gyepeket a beerdősülés.

Horský háj v obci Nagybarca a Spálený les v obci Sajóvelezd

Rastlinstvo a živočíšstvo:

Územie charakterizujú druhovo bohaté cerové duby na pahorkoch. Pri lesoch sa nachádzajú predhorské suché a polosuché lúky, s prvkami lesostepí ako aj suché lúky so zarastajúcimi krovinami na vápnitom podklade.

Z rastlinstva na lúkach rastie hadinec červený (Echium russicum) a významný je poniklec veľkokvetý (Pulsatilla grandis). V dolných častiach lesov môžeme nájsť veternicu lesnú (Anemone sylvestris).

Na čistinách sú výrazné druhy orchideí, z ktorých na jar vyniká vstavač trojzubý (Orchis tridentata), vstavač kukačka (Orchis morio) a vstavač purpurový (Orchis purpurea).

Z článkonožcov sa tu vyskytuje fúzač veľký (Cerambyx cerdo), roháč (Lucanus cervus), hnedáčik osikový (Euphydryas maturna) a ohniváčik veľký (Lycaena dispar).

Z cicavcov je dôležité spomenúť spoločenstvo netopierov, ktoré sa na tomto území vyskytuje. Nájdeme tu netopiera brvitého (Myotis emarginatus), netopiera obyčajného (Myotis myotis), ako aj  podkovára veľkého (Rhinolophus ferrumequinum).

Ohrozujúce faktory: Hrozbou je lesné hospodárstvo, kým lúky ohrozujú zalesnenie.

Ózdi Harmaci-dombok

Egykor erdőirtással létrehozott, majd legeltetéssel fenntartott félszáraz gyepterület, meszes homokkő alapkőzeten. A legeltetés évtizedek óta szünetel, a gyepek a regenerációs fázis egy rendkívül fajgazdag állapotában vannak.

Növény és állatvilága: A félszáraz gyepek jelentős része természetszerű, a társulásra jellemző fajösszetétellel. Növénytani, madártani és lepidopterológiai felmérések készültek a területre. Egyes védett növényfajoknak több tízezres állományai vannak: ilyen például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), amelyből 250.000 tő, vagy a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), amiből pedig megközelítőleg 70.000 tő található a területen. Védett növények közül jelentős még a piros kígyószisz, vagy a leánykökörcsin területen belüli egységes állománya.

Ritka nappali lepkéknek erős, stabil populációi élnek a gyepekben. Rendkívül nagy a fajgazdagság, pl. nappali lepkék fajszáma 60 fölött van.

Veszélyeztető tényezők: A terület sérülékenysége nagy. A kaszálás hiányában a vastag fűavart tavaszonként rendszeresen égetik, amely elsősorban a gerinctelen állatvilág szempontjából jelent fokozott veszélyt. Urbanizációs, illetve ipari terület közelében található élőhely, amely a veszélyeztetettségét tovább növeli.

Védettség: Nincs a közelében védett terület, de része a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak.vRészben a Tiszatáj Közalapítvány tulajdona.

SK:

Kopce Harmac pri meste Ózd

Tieto polosuché lúky na vápenatých pieskovcoch vytvorili najprv vyklčovaním lesov, neskôr pastierstvom. Pastierstvo bolo pred niekoľkými desaťročiami ukončené a lúky v regeneračnej fáze dnes vynikajú bohatstvom druhov.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Na polosuchých lúkach rastie prirodzené spoločenstvo s charakteristickým druhovým zložením. Na území prebehol botanický, ornitologický a lepidopterologický výskum. Niektoré chránené druhy rastlinstva sa tu vyskytujú v niekoľkotisícovom počte. Také sú napríklad hlaváčik jarný (Adonis vernalis), ktorého tu rastie asi 250 000, poniklec lúčny (Pulsatilla nigricans), ktorého sa tu nájde na 70 000 kusov. Z chránených druhov je ešte významný hadinec červený, alebo poniklec veľkokvetý.

V trávnatom poraste žijú aj zriedkavé denné motýle. Územie vyniká veľkou druhovou pestrosťou. Napríklad denných motýľov je okolo 6O druhov.

Ohrozujúce faktory: Územie je veľmi zraniteľné. V dôsledku toho, že sa tu nekosí, na jar vyschnutú trávu pravidelne vypaľujú, čo spôsobuje vysoké nebezpečenstvo predovšetkým pre bezstavovce. Ohrozujúcim faktorom sa ukazuje aj blízkosť urbanizovanej, respektíve priemyselnej oblasti.

Ochrana: V blízkosti sa nenachádza nijaké väčšie chránené územie, ale je súčasťou Národnej ekologickej siete a vlastníctvom Nadácie Tiszatáj.

Pácini Mosonna-erdő

A Bodrogköz egykori gyertyános-tölgyeseinek egyik utolsó, jórészt átalakított maradványa, közel 200 hektáron terül el, a szlovák határ mentén.

Állat és növényvilága: Az gyertyános-tölgyes erdőt természetes disztróf tavak, enyves éger alkotta ligeterdők, keményfás ligeterdők teszik változássá.

A keményfás ligeterdőkben nagy folyók mentén találkozhatunk kocsányos tölgyekkel, vénic- és mezei szilfa-csoportokkal, de magas és keskenylevelű kőrissel is.

Védett növények közül említése méltó a Tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és két – bár nem túl látványos, de védett – orcidea féle a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha), és a Széleslevelű nőszőfű. Epipactis helleborine.

A tavakban vágó csíkkal (Cobitis taenia), és réti csíkkal (Misgurnus fossilis) találkozhatunk.

A védett madarak közül előfordul a tövisszúró gébics (Lanius collurio) a Karvalyposzáta (Sylvia nisoria), és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius).

Veszélyeztetettség: Erdőgazdálkodás által átalakított élőhely. A gazdálkodás jelenlegi gyakorlata további leromlással fenyeget.

Védelme: Jelenleg nem áll országos védelem alatt. A terület országos védelemre előkészítve.

SK:

Les Mosonna pri obci Pácin

Územie sa nachádza pozdĺž hraníc so Slovenskom. Má rozlohu skoro 200 hektárov a ide o posledné zvyšky hrabovo dubových lesov v Medzibodroží.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Hrabovo dubový les spestrujú prirodzené distrófne jazerá, háje jelše lepkavej a tvrdých drevín. V hájoch s tvrdými drevinami pozdĺž veľkých riek nájdeme skupiny dubov letných, brestov hrabolistých, ale aj vysoké jasene úzkolisté.

Z chránených druhov rastlín treba spomenúť papradník močiarny (Thelypteris palustris), a dva druhy orchideí – vemenník zelenkastý (Platanthera chlorantha) a širokolistý kruštík močiarny (Epipactis helleborine).

V jazerách môžeme stretnúť pĺža severného (Cobitis taenia) a číka európskeho (Misgurnus fossilis).

Z chránených druhov vtákov sa na území vyskytuje strakoš červenochrbtý (Lanius collurio), penica jarabá (Sylvia nisoria) a ďateľ prostredný (Dendrocopos medius).

Ohrozenie: Vznik tohto prostredia je výsledkom lesohospodárskej činnosti. Pokračovanie hospodárenia vedie k ďalšej degradácii územia.

Ochrana: V súčasnosti nie je pod štátnou ochranou, ale je pripravené na zaradenie

Rakaca völgy és oldalvölgyei

Területe 2026.0000 hektár.

A Rakaca völgyben található az ország egyik legnagyobb hegyvidéki víztározója.

Az 1960-as években épült völgyzárógátas víztározó tó a vízi élet tanulmányozásának lehetőségét rejti és a mesterséges tavak több jellemző hiányosságát tanulmányozhatjuk rajta. Fürdésre és horgászatra is alkalmas a tó, fürdésre mintegy 300 méter távolságban van lehetőség.

A terület jellemző élőhelyei az ártéri mocsárrétek, a vegetációs időszak jelentős részében üde, ártéri jellegű, magas füvű rétek, valamint a hullámtéri, ártéri és mocsári élőhelyeken kialakuló, magasnövésű kétszikű fajok által uralt élőhelyek (ártéri és mocsári valamint a patakparti és lápi magaskórós élőhelyek közül a patakpartiak).

Állatvilágából fontos kiemelni a gerincesek közül a jelentős denevér állományát. Találhatunk a területen pisze denevért (Barbastella barbastellus), kis patkós denvért (Rhinolophus hipposideros) és csonkafülü denevért (Myotis emarginatus) is. Valamint az ürge is jelentős egyedszámban fordul elő.

Halállományában több védett fajjal is találkozhatunk. Például ilyen a petényi márna (Barbus meridionalis), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) valamint vágó csík (Cobitis taenia) és a kiemelkedő védelmet nem élvező szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) is.

Növényeiből a ritka füles füzet (Salix aurita), a hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata), az igen ritka kenyérbél cickafarkot (Achillea ptarmica), az Északi középhegység több terülteré jellemző leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a mocsárrétek jellegzetessége, a mocsári kosbort (orchis laxilflora) érdemes kiemelni.

A teürlet 43%-a ex lege védelem alatt áll.

SK:

Dolina Rakaca a bočné doliny

Rozloha územia je 2026.0000 hektárov

V doline Rakaca sa nachádza jedna z najväčších horských nádrží na území Maďarska. Priehradná nádrž bola postavená v roku 1960 a poskytuje možnosti výskumu života vo vode. Tiež môžeme sledovať viaceré nedostatky umelých vodných nádrží. Jazero je vhodné na kúpanie a rybárčenie. Kúpať sa je možné do vzdialenosti 300 metrov.

Územie je prostredím močiarov riečnych nív. Vegetačné obdobie je po väčšinu roka príjemné, charakteristické pre nivné vysokosteblové bylinné spoločenstvá, rastúce na zvlnených nivách a v močiaroch.

Zo stavovcov je dôležité spomenúť netopiere, ktoré tu žijú v hojnom počte. Nájdeme ucháňa čierneho (Barbastella barbastellus), podkovára malého (Rhinolophus hipposideros) a netopiera brvitého (Myotis emarginatus). Vo veľkom počte sa vyskytuje aj syseľ.

Zo sveta rýb tu žije viacero chránených druhov. Takými sú mrena stredomorská (Barbus meridionalis), hrúz bieloplutvý (Gobio albipinnatus), pĺž severný (Cobitis taenia) a nechránená lopatka dúhová (Rhodeus sericeus amarus).

Z rastlinstva sa vyskytuje zriedkavá vŕba ušatá (Salix aurita), vstavačovec strmolistý (Dactylorhiza incarnata), veľmi zriedkavý rebríček bertrámový (Achillea ptarmica). Na severné stredohorie je typickou rastlinou poniklec veľkokvetý (Pulsatilla grandis) a v močiaroch rastie vstavač riedkokvetý (orchis laxilflora).

Územie má 43% ochranu.

Regéci Várhegy

Egykori gazdálkodás révén kialakult gyepek az őket körülvevő erdőkkel jellemzik leginkább általánosságban az élőhelyet.

Növény és állatvilága: a Hegyi kaszálórétek mellett elsősorban szubmontán és montán bükkösök jelölő társuláshoz tartoznak a terület védett élőhelyei.

Ezek mellett enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők, pannon gyertyános-tölgyesek is előfordulnak a területen.

A védett növények közül előfordul itt a Szent László-tárnics (Gentiana cruciata),és a az orchidea félék közé tartozó, Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), és jelentős a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) állomány is.

Állatvilágában érdemes kiemelni a gerinctelenek közül a zempléni futrinkát (Carabus zawadszkii), míg az emlősök közül fontos élőhelye a hiúznak és a farkasnak.

A terület jellemző védett madárfaja a Haris (crex crex), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) a Karvalyposzáta (Sylvia nisoria), és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius).

Veszélyeztető tényezők: A gazdálkodás felhagyása következtében az eddig jellemzően gyep-területek becserjésedése, erdősödése erőteljesen megnövekedett.

Védettsége: A Zempléni Tájvédelmi Körzet részét képezi.

SK:

Hradný vrch v obci Regéc

Územie je lúčnym prostredím, ktoré sa vytvorilo vplyvom hospodárskej činnosti. Je obklopené lesmi.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Chránené územie vrchu tvoria montánne a submontánne buky pri horských kosných lúkach. Popri nich sa tu vyskytujú háje jelše lepkavej, jaseňa štíhleho panónske hrabovo- dubové lesy.

Z chránených druhov rastlín sa tu vyskytuje horec krížatý (Gentiana cruciata) a k druhom orchideí patrí prilbovka biela (Cephalanthera damasonium). Významný je poniklec veľkokvetý (Pulsatilla grandis).

Z bezstavovcov treba spomenúť bystrušku zavadského (Carabus zawadszkii), z cicavcov zase rysa (Lynx lynx) a vlka (Canis lupus).

K typickým chráneným druhom vtákov patrí chrapkáč poľný (crex crex), strakoš červenochrbtý (Lanius collurio), penica jarabá (Sylvia nisoria) a ďateľ stredný (Dendrocopos medius).

Ohrozujúce faktory: Ukončením hospodárskej činnosti na lúkach dochádza na území k postupnému zarastaniu krovím a lesmi.

Ochrana: Tvorí časť Chránenej krajinnej oblasti Zemplén

Révleányvári erdők

Különleges természetmegőrzési terület. A Bodrogköz egykori gyertyános-tölgyeseinek egyik utolsó, jórészt átalakított maradványa.

Jellemző élőhelye a „keményfás ligeterdők nagy folyók mentén”, névre hallgató jelölő társulás. Ezeket az erdőket a területen a kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic szil (Ulmus laevis) és mezei szil (ulmus minor), magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy keskenylevelű kőris (fraxinus angustifolia) fajok (Ulmenion minoris) alkotják. A terület 20% monokultúrás nyáras.

Kisebb jelentőséggel de megtalálhatóak a területen a „Sík- és dombvidéki kaszálórétek”, melyeket az Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), és a Vérfű (Sanguisorba officinalis) jellemez.

Védett, jellemző madárfaja a fekete gólya és a fekete harkály. Előfordul a területen a szintén védett szarvasbogár (Lucanus cervus) és a kis színjászólepke (Apatura ilia)

Jelentős állománya található (kb.100 tő) a területen a Fehér sarkvirágnak (Platanthera chlorantha), mely egy nem túl látványos kosborfélénk.

Veszélyeztető tényezők: Erdőgazdálkodás által átalakított élőhely. A gazdálkodás jelenlegi gyakorlata további leromlással fenyeget.

Védelme: Jelenleg nem áll országos védelem alatt. A terület országos védelemre előkészítve. A Bükki Nemzeti Park kedvezményezett térségeihez tartozik.

SK:

Lesy pri obci Révlányvár

Územie s osobitnou ochranou. Je zvyškom pretvoreného hrabovo dubového lesa v Medzibodroží.

Charakteristické prostredie pre háje tvrdých drevín pozdĺž veľkých riek. Lesy tvorí spoločenstvo dubov letných (Quercus robur), brestov hrabolistých (Ulmus laevis), brestov väzových (ulmus minor), jaseňov štíhlych (Fraxinus excelsior) a jaseňov úzkolistých (Fraxinus angustifolia), druhy (Ulmenion minoris). 20% územia tvoria monokultúry topoľov.

Na menších rozlohách sa nachádzajú lúky rovín a pahorkatín, na ktorých rastie psiarka lúčna (Alopecurus pratensis) a krvavec lekársky (Sanguisorba officinalis).

K chráneným druhom vtákov patrí bocian čierny a tesár čierny. Na území sa vyskytuje aj chránený roháč (Lucanus cervus) a z motýľov dúhovec menší (Apatura ilia).

.

V hojnom počte (100 koreňov) sa vyskytuje vemenník zelenkastý (Platanthera chlorantha).

Ohrozujúce faktory: Prostredie je pretvorené a je výsledkom lesného hospodárenia. Hospodárenie spôsobuje ďalšie zhoršovanie stavu.

Ochrana: V súčasnosti nie je pod štátnou ochranou. Je však na vyhlásenie ochrany pripravené. Patrí pod Národný park Bükk ako zvýhodnené územie.

Sajómercsei körtvélyes-dűlő

A terület rendkívül tagolt felszínű. A tagolt felszín és a hozzá alkalmazkodó hagyományos tájhasználat az élőhelyek rendkívüli változatosságát alakították ki.

Növény és álaltvilága: A terület nagy része hagyományos művelésű gyümölcsösökből (szilvásokból) áll, amelyek alatt üde és félszáraz, fajgazdag gyepek alakultak ki. A gyümölcsösök, legelők, kaszálók és erdőfoltok tagolják. A völgyi részen forráslápok, lápi magas-kórósok alakultak ki.

Élőhelyein megjelenő fajok változatos képet mutatnak. Egyes területeken a fontos orchida-lelőhelyként is ismert meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) az uralkodóak, máshol pedig mészkedvelő üde láp- és sásrétek, vagy egyes terülteken síkságok és hegyvidéktől magashegységig tartó szintek hidrofil magas-kórós szegélytársulásai.

Állatvilágának különlegessége a gerinctelenek közül a nagy-tűzlepke, valamint a gerincesek közül a közönséges denevér területen élő nagyobb állománya.

A terület erősen sérülékeny. A hagyományos gazdálkodási, művelési módok – amelyek kialakították és évszázadokon keresztül fönntartották az élőhelyek sokszínűségét – eltűnésével az élőhelyek átalakulnak, homogenizálódnak. Az élőhelyek változatosságnak eltűnésével az itt élő veszélyeztetett fajközösségek is fölszámolódnak.

Veszélyeztető tényező: A hagyományos gazdálkodási módok (kaszálás, legeltetés, gyümölcstermesztés) eltűnésével a területen lévő, a tájhasználat kialakította fajgazdag élőhelyek megszűnnek. A veszélyeztetett fajok populáció nagysága országos viszonylatban nem kiemelkedő, azonban e kis terület fajgazdagsága kiemelt értékként kezelendő.

Védettség: A terület nem kapcsolódik országos szintű védett területekhez, de a hazánk által javasolt “Bükk hegység és peremterületei SPA” területtel érintkezik.

A Nemzeti Ökológiai Hálózat részét képezi a terület (“folytonos folyosó”, “magterület”).

SK:

Pahorkatina Sajómercsei körtvélyes

Povrch územia je značne členitý. Členitý povrch a k tomu prispôsobujúce sa využívanie krajiny vytvorili mimoriadnu rozmanitosť biotopu.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Veľkú časť územia zaberajú ovocné sady s tradičným spôsobom pestovania (sady sliviek), pod ktorými sa vytvorili svieže a polosuché, druhovo bohaté lúky. Povrch krajiny členia ovocné sady, pasienky, lúky a lesy. V dolinách sa vytvorili pramenisté rašeliniská, slatinné vysoké trávne porasty.

Biotopy rôznych druhov vytvárajú rozmanitý obraz krajiny. Na určitých územiach dominujú s vápenatým základom povrchu poloprírodné suché pastviny a jeho krovinaté obmeny (Festuco-Brometalia), známe aj ako miesta výskytu orchideí. Na iných zase svieže močiarne lúky s ostricami, či na niektorých územiach hydrofilné ochranné spoločenstvá vysokých tráv od rovín až po vrchoviny až horské pásmo.

Zvláštnosťou živočíšstva územia je zo skupiny bezstavovcov ohniváčik veľký, resp. zo skupiny stavovcov väčšia populácia netopiera obyčajného.

Územie je značne zraniteľné. Vymretím tradičných spôsobov poľnohospodárstva a pestovania – ktoré vytvorili a po stáročia udržiavali rozmanitosť biotopov – nastáva zmena a homogenizácia biotopov. Stratou rozmanitosti biotopov vymierajú aj spoločenstvá tu žijúcich ohrozených druhov.

Rizikové faktory: Vymretím tradičných spôsobov poľnohospodárstva (kosenie, spásanie, pestovanie ovocia) sa stratia na území sa vyskytujúce rodovo rozmanité biotopy, vytvorené využívaním krajiny. Veľkosť populácie ohrozených druhov nie je v národnom meradle významná, avšak druhová rozmanitosť tohto malého územia je svojou hodnotou hodná zvýšenej starostlivosti.

Ochrana územia: Územie nespadá pod žiadne chránené územie národného významu, susedí však s národne navrhnutým chráneným vtáčím územím „Pohorie Bükk a jeho okrajové územia“. Územie tvorí časť „Národnej ekologickej siete“ („kontinuálna chodba, „jadrové územie“).

Rudabányai-őshominida lelőhely Természetvédelmi Terület

A védett terület nagysága: 2-3 ha között (eltérő információk)
Elhelyezkedés: A védett terület Rudabánya és Alsótelkes között fekszik.
Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

Innen, ebből a felhagyott vasércbányából indult útjára világhódító útjára Rudi. Nem túlzás, a húsz éven át folyó – és rengeteg, értékesebbnél értékesebb leletet felmutató – ásatás 1985-ben valóban világraszóló szenzációt produkált. Ekkor került elő egy körülbelül 10-12 millió éves koponyatöredék, Rudi, azaz a Rudapithecus hungaricus – a több millió évvel később szétváló majom és ember egyik közös ősének – maradványa. (Ilyen értékű lelet összesen három található a világon.)

A terület alapját triász kori vasérctartalmú dolomit alkotja, amelynek fedőrétege (a bányászati meddő) mintegy tízmillió éves pannon kori üledék. Abban az időben ezt a vidéket szubtrópusi klíma jellemezte, és Rudabánya mellett – ahogy erről az igen gazdag leletanyag tanúskodik – egy lassan feltöltődő, elmocsarasodó tó húzódott. Az üledék lignites rétegéből – az egykori növényvilág elszenesedett maradványai közül – kerültek elő 1967-től az értékes leletek. Ezek között Kretzoi Miklós négy majomszerű élőlényt azonosított: egy gibbonszerű majmot (a Pliopithecus hernyákit), két másik emberszabású majmot (a Bodvapithecus altiplatus-t és az Ataxopithecus serus-t), és a Rudapithecus hungaricust. Ennek az utóbbi fajnak találták meg később a koponyacsontját, ami alapján egyértelműsíteni lehetett a lelet rendkívüli fontosságát (ezt már Kordos László végezte).

Az eddigieken kívül a kutatók még 125 növényfaj maradványát (ág- és gyökérnyomokat, polleneket, levélmaradványokat), és több mint száz egykori állatfajt (ormányosokat, lóféléket, rovarevőket stb.) azonosítottak.

Mára az egykori vasércbánya kihalt, az alig ötszáz négyzetméteres feltárást védő tető eltűnt, a feltárás területét betemették – csak így lehet az önjelölt régészektől megmenteni. A feltárás áll, és jobb időkre vár – amikor pénz kerül majd az emberi önismeret egyik legjelentősebb értékének további kutatására. (A feltárt értékek másolatai a Magyar Természettudományi Múzeum budapesti épületében láthatók.)

A területre belépni nem lehet, de a felette vezető autóút mellett kialakított parkoló mellől belátható.

Forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/rudabany.htm

SK:

Nálezisko hominidov pri meste Rudabánya – Chránené územie

Rozloha územia je 2-3 hektáre (informácie sa rozchádzajú)

Poloha: Chránené územie sa nachádza medzi mestom Rudabánya a Alsótelkes

Správca : Riaditeľstvo Národného parku Aggtelek

Z tejto opustenej rudnej bane sa vydal na dobyvateľskú cestu okolo sveta Rudi. Vykopávky trvali 20 rokov a objavovali sa stále vzácnejšie nálezy. V roku 1985 to bola svetová senzácia. Vtedy totiž objavili asi 10-12 miliónov rokov starý úlomok lebky, patriaci Rudimu teda Rudapithecovi hungaricusovi, predchodcovi človeka. Takýchto vzácnych nálezov sú len tri na svete.

Základom územia je dolomit obsahujúci rudy železa z obdobia triasu, ktorého vrchným obalom ( banská hlušina) sú usadeniny asi 10 milónov rokov staré. V tom období na území panovalo subtropické podnebie. Pri meste Rudabánya sa nachádzalo jedno postupne sa zanášajúce jazero, premieňajúce sa pomaly na močiar. Svedčia o tom bohaté náleziská. Tieto vzácne nálezy boli nájdené v roku 1967 v lignitových vrstvách – zuhoľnatených zvyškoch rastlín. Tu našiel Kretzoi Miklós štyroch ľudoopov – predchodcov človeka. Jeden je druh gibbon (Pliopithecus hernyáki), dvoch ďalších ľudoopov (Bodvapithecus altiplatus a Ataxopithecus serus) a Rudapithecusa hungaricusta. Tomuto poslednému druhu našiel úlomok lebky. Ide o veľmi dôležitý nález – ten však dokončil Kordos László. Okrem týchto, výskumníci ešte našli zvyšky 125 druhov rastlín (korene, zvyšky listov) a vyše 100 v minulosti žijúcich živočíšnych druhov ( nosáľovité, druhy koní a hmyzožravce).

Dnes je železorudná baňa vymretá. Zmizli strechy chrániace vykopávky a samotné nálezisko zahrabali. Len tak môžu predísť návšteve nevítaných archeológov. Vo vykopávkach ďalej nepokračujú, čaká sa na lepšie časy, keď budú financie na jeden z najvzácnejších výskumov spoznávania pôvodu človeka. Duplikáty nálezov sú vystavené v budove Prírodovedného múzea v Budapešti.

Územie nie je sprístupnené, ale je viditeľné z neďalekého parkoviska pri ceste.

Sajó-völgy

A Szlovákia területén eredő és a Tiszába ömlő Sajó Sajópüspöki és Sajólád közötti szakasza tartozik ehhez a tájegységhez. (A folyó Sajópüspökinél lép Magyarország területére és Sajólád közelében torkollik bele a Hernád.) A jelentősebb települések: Putnok, Sajószentpéter, Felsőzsolca. A terület fele ártér, fele pedig a közepes magasságú tagolt síksági domborzattípusba tartozik. A felszín kb. hatvan százalékát folyóvízi homok, kavics, tizenöt százalékát lösz, míg egy részét glaciális vályog fedi.

Növényvilága meglehetősen gazdag. Sok, főként mocsaras, vizes területre jellemző növény él itt, melyek nagy része védettséget élvez. Találkozhatunk többek között bíbor nebáncsvirággal, a mételykóróval, csikorgó fűvel (vagy csikorfű), farkasfűvel, mocsári csorbókával, szittyófélékkel, de nyári tőzikével, különböző sásfélékkel és csenkeszfélékkel is.

A nehézipar visszaszorulásának köszönhetően az utóbbi években jelentős mértékben javult a Sajó vízminősége, így a kirándulók körében egyre népszerűbb ez a vidék. A természeti értékek mellett figyelmet érdemel a putnoki Gömöri Múzeum, Sajószentpéteren a Lévay-ház, a XIV. századi eredetű gótikus stílusú református templom, és a Felsőzsolca múltjának emlékeit őrző múzeum a klasszicista stílusú Bárczay-kastélyban.

Forrás:

http://www.freeweb.hu/sajo/altal.html

www.vendegvaro.hu/A-Sajo-volgy

Malatinszki Ákos és Penszka Károly – Adatok a Sajó-völgy edényes flórájához

Dolina rieky Slaná

Táto krajinná oblasť sa nachádza medzi obcami Sajópüspöki a Sajólád v povodí rieky Slaná, ktorá pramení na území Slovenska a ústí do rieky Tisy. Rieka sa dostáva na územie Maďarska pri obci Sajópüspöki a neďaleko obce Sajólád do nej ústí rieka Hornád. Dôležitejšie obce sú: Putnok, Sajószentpéter a Felsőzsolca. Polovičku územia tvorí niva rieky, druhú polovičku tvoria členité stredne vysoké pahorky. Asi 60% povrchu pokrývajú riečne piesky, štrky, 15% spraš a zbytok tvorí hlina pochádzajúca z doby ľadovej.

Na území rastie bohaté rastlinstvo. Ide predovšetkým o rastliny charakteristické pre močiare a zamokrené územia, z ktorých mnohé patria k chráneným druhom. Rastie tu napríklad : netýkavka žliazkatá, haluchovka vodná, glaciola lekárska, bodliak tŕnitý, mlieč močiarny, sitina mečolistá, ale aj bleduľa letná, rôzne druhy tráv mokradí a druhy kostravy.

Vďaka ústupu ťažkého priemyslu sa v posledných rokoch podstatne zlepšila kvalita vody v rieke. Pre výletníkov sa stáva oblasť obľúbeným miestom oddychu. Popri prírodných vzácnostiach si zaslúži pozornosť Gemerské múzeum v obci Putnok ( Gömöri múzeum). V obci Sajószentpéter sa nachádza dom Lévayovcov (Lévay-ház), a reformovaný kostol postavený v gotickom štýle, pochádzajúci zo XIV. storočia. V obci Felsőzsolca zasa múzeum v ktorom sa zachováva história obce v kaštieli Bárczay, postavenom v klasicistickom štýle.

Sárospataki mandulás

A 37-es úton Bodrogolasziból Sátoraljaújhely felé haladva az út jobboldalán a Maricza völgyében emelkedik a Mandulás-hegy, mely héthektáros védett területével értékes növényeknek nyújt élőhelyet. E terület annak köszönheti megmenekülését, hogy nem vették szőlőművelés alá, így a Matricum-flóravidék északi peremének egyik legszebb sarjmeggyes-törpemandulás társulása maradhatott itt meg.

Növényvilága: A területen fát alig találunk, legfeljebb kökény, galagonya és vadrózsa bokrokat, így a napsugárzás közvetlenül érheti a lejtőket, melyeken kora tavasszal tömegesen nyílik a törpemandula rózsaszín és piros virága, illetve díszlik az apró nőszirom és a leánykökörcsin is. Ezután nyílnak a szélben lengő árvalányhaj fajok.

A természetvédelem és a turisztika érdekei gyakran ütköznek. Ezen esetek egyike a különböző védett növényfajok virágzáskor való szedése, mellyel is a következő év maghozást semmisítik meg, s így előbb-utóbb maguk a növények is kipusztulhatnak a területről. Ezért semmiféleképpen ne tépjük le a virágzó növényeket, hiszen nem tudjuk megítélni, melyik a védett ritkaság, s melyik a gyakori tömegfaj.

Esetenként megtévesztő az is, hogy az adott területen a legritkább növényfajok nőnek a legnagyobb bőségben, s ugyanakkor lehet, hogy az adott fajnak az országban ez az egyetlen fellelhetősége, tehát ha itt gyakori is, országos szinten, lehet, rendkívül ritka. Ez alól üdítő kivétel az árvalányhaj, mely magot érlelve, hosszú zászlójával hívja fel az arra járók figyelmét.

Hegység előterére jellemző szép kifejlődésű erdős-sztyeprétek, cserjések, szilikát sziklagyepek találhatóak a kis kiterjedésű hegytetőn. Jelentőségét növeli, hogy ilyen alacsony tengerszint feletti magasság mellett kárpáti szilikát sziklagyepeket találunk.

Jellemző élőhelyei szubkontinentális peripannon cserjések, pannon sziklagyepek, valamint szubpannon sztyeppék.

A terület egyik különlegessége, hogy találkozhatunk a szubtrópusi, mediterrán és mérsékelt éghajlatú területeken jellemző, Magyarországon fokozottan védett Janka tarsókával (Thlaspi jankae) is.

Veszélyeztető tényezők: Csak a kőbányászat jelent potenciális veszélyt a területre, mivel a gyepek művelésre alkalmatlan területen találhatóak. A tavaszi avartüzek az állatvilágban okoznak veszteséget.

Védettség: A Bükki Nemzeti Park kezelésében lévő terület

Sárospataki mandulás

Hora Mandulás sa dvíha na území doliny Maricza, na pravej strane cesty č. 37 vedúcej z Bodrogolaszi smerom na Sátoraljaújhely. Na sedem hektárovej rozlohe chránenej krajinnej oblasti sa nachádzajú biotopy hodnotných druhov rastlín. Územie sa zachovalo vďaka tomu, že sa nezačalo využívať na pestovanie viniča. Takto sa tu mohlo zachovať jedno z najkrajších spoločenstiev čerešní mahalebkovej a mandli nízkej na severnom okraji fytogeografickej jednotky Matricum.

Rastlinstvo: Na území sa zriedkakedy vyskytujú stromy, akurát tu môžeme nájsť kríky trnky, hloh a divoké ruže. Slnečné lúče tak priamo dopadajú na svahy pohoria, na ktorých začiatkom jari hromadne kvitnú ružové a červené kvety mandli nízkej, resp. kosatca nízkeho a ponikleca veľkokvetého. Neskôr kvitnú vo vetre sa vznášajúce druhy kavyľu.

Záujmy ochrany prírody a turistiky sú častokrát vo vzájomnom rozpore. Jedným z prípadov je zber rôznych chránených druhov rastlín počas ich kvitnutia, čo zabraňuje rozsypaniu sa ich semien, a tak skôr či neskôr môžu vymrieť na území aj samotné rastliny. Preto v žiadnom prípade netrhajme kvitnúce rastliny, lebo nevieme posúdiť, ktorá je chránenou zriedkavosťou a ktorá hromadne kvitnúcim druhom.

Občas je tiež zavádzajúcim, že na danom území rastú najzriedkavejšie druhy rastlín v najhojnejšom počte, a zároveň je možné, že územie je jediným miestom výskytu daného druhu v krajine. Teda napriek tomu, že na tomto mieste je jeho výskyt častý, môže byť jeho výskyt na národnej úrovni veľmi zriedkavý. Osviežujúcou výnimkou je kavyľ, ktorý na seba upozorňuje pozornosť okoloidúcich svojimi dlhými steblami, v ktorých dozrievajú jeho semená.

Na vrchole hory s malou rozlohou môžeme nájsť pekne vyvinuté lesné stepné lúky, kroviny a silikátové skalné trávne porasty typické pre predhorie. Jeho význam stupňuje fakt, že pri takej nízkej nadmorskej výške môžeme tu nájsť karpatské silikátové skalné trávne porasty. Typickými biotopmi sú subkontinentálne peri-panónske kroviny, panónske skalné trávnaté porasty, resp. subpanónske stepy.

Jednou zvláštnosťou územia je, že sa tu nachádza aj peniažtek slovenský (Thlaspi jankae,) typický pre subtropické, mediteránske a mierne podnebné pásma, s vysokým stupňom ochrany v Maďarsku..

Rizikové faktory: Potenciálnu hrozbu pre územie predstavuje jedine ťažba kameňa, pretože trávnaté porasty sa nachádzajú na území nevhodnom na obrábanie. Jarné ohne spôsobené suchým lístím spôsobujú škody v živočíšstve.

Ochrana: Územie je pod vedením Národného parku Bükk.

Sátai-tőkés völgy

Dombvidéki száraz és félszáraz gyepek, völygtalpi magassárétek, láprétek jellemzik. élőhelyeire a meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (amelyek egyben fontos orhidea-leőlehelyek) jellemzőek, valamint mészkedvelő üde láp- és sásrétek.

Növény és állatvilága:

Hosszasan lehet sorolni a védett növényeket, melyek közül különösen látványosak az orchideák: Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. Elegans), Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), Bíboros kosbor (Orchis purpurea).

De az orchideák mellett a védett sásfélék is jelentősek: Keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), Széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), Bánsági sás (Carex buekki), Fekete sás (Carex nigra), Kétsoroskáka (Blysmus compressus).

Az állatvilága kevésbé jelentős, de előfordul itt a védett ízeltlábúak közül a szarvasbogár (Lucanus cervus), és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) is, és fel-fel tűnhet a haris (crex crex) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio).

Veszélyeztető tényezők: Égetés hatására bekövetkező degradáció, lecsapolás, meliorációs hatások okozta degradáció.

Údolie Sátai-tőkés

Je charakteristický kopcovitým povrchom, suchým a polosuchým trávnym porastom, údolnými vysokými záplavovými lúkami a rašelinnými lúkami. Pre jeho biotopy sú charakteristické poloprírodné suché trávne porasty s vápenatým základom a ich krovinaté obmeny (ktoré sú zároveň významným miestom výskytu orchideí), resp. svieže rašelinné a ostricové lúky obľubujúce vápenaté pôdy.

Rastlinstvo a živočíšstvo:

Dlho by sme mohli menovať chránené druhy rastlín, z ktorých sú mimoriadne pozoruhodné orchidey: vstavačovec strmolistý (Dactylorhiza incarnata), kruščík močiarny (Epipactis palustris), vstavač riedkokvetý nádherný (Orchis laxiflora ssp. Elegans), prilbovka biela (Cephalanthera damasonium), vstavač purpurový (Orchis purpurea). Popri orchideí sú významnými aj chránené druhy ostríc: páperník úzkolistý (Eriophorum angustifolium), páperník širokolistý (Eriophorum latifolium), ostrica Buekova (Carex buekki), ostrica čierna (Carex nigra), škripinka stlačená (Blysmus compressus).

Živočíšstvo územia je menej významné, môže sa tu však vyskytnúť z chránených článkonožcov roháč obyčajný (Lucanus cervus), aj ohniváčik veľký (Lycaena dispar), chrapkáč poľný (crex crex) a strakoš červenochrbtý (Lanius collurio).

Rizikové faktory: Vypaľovaním vyvolaná degradácia, odvodnenie, degradácia vyvolaná melioračnými vplyvmi.

Sóstó-legelő (Természetvédelmi Terület)

A védett terület nagysága: 69,7 hektár.

Elhelyezkedés: A védett terület Abaújkér határában, az Encsre vezető út északi oldalán húzódik.
Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Az Abaújkér, Encs és Hernádréce között elterülő terület a térképre nézve nem kecsegtet semmi különös látnivalóval – de a térkép, mint Magyarország esetében oly sokszor, most is csalóka (nem véletlenül vezették a területet ismerő túravezetők az országos kéktúra vonalát erre).

A táj önmagában is szép: keletre már jól látszanak a Zempléni hegyek és a Boldogkő vára, nyugatra pedig a Hernád ligetes völgye határolja ezt az átmeneti vidéket. A Szerencs-patakon túli hegyek itt már dombbá szelídülnek, széles hátukon mezőgazdasági földek és legelők húzódnak, míg nyugatról a Hernád – az egyik legkevésbé szabályozott, természetes medrű hazai folyó – mar bele áradások során időről időre a hátságba, teraszos alakzatot kialakítva.
A Hernád mente, mint a hegyek között átvezető, táplálékban gazdag folyosó a madárvonulás egyik főútja. Az ártéri területek mezőgazdasági művelése azonban erősen csökkentette eltartóképességét, ezért a hegyek között itt átjáró madarak a még fennmaradt tocsogós területek, a tavasszal vizenyőssé váló legelők területén zsúfolódnak össze – ilyen kis rész a Sóstó-legelő is.

Vonulás idején cankók, bíbicek, szalonkák sokasága pihen itt meg, kutat élelem után – és a tavaszi vonulás során több bíbicpár is a területen marad költeni. A védett területen ezen kívül kis énekesek sokasága költ, de még ennél is sokkal fontosabb, hogy a legelőn gazdag ürge- és hörcsögközösség él – terített asztalt kínálva a hegyekből vadászni idejáró kerecsensólyomnak és parlagi sasnak.

A terület dűlőin sétálva – különösen a nyugati rész suvadásainál – a figyelmes látogató gyakran rátalálhat a vidék másik értékére is: a Zempléni hegyek vulkanikus eredetére emlékeztető obszidiánra és opálra. Gibárton pedig egy ipartörténeti emlék várja az érdeklődőt: a huszadik század elejéről származó kis vízi erőmű ma már használaton kívüli épülete.

Forrás:

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/sosto.htm

SK

Pastvina Sóstó (Chránená krajinná oblasť)

Rozloha chráneného územia: 69,7 hektár.

Umiestnenie: Chránené územie sa rozprestiera na okraji katastrálneho územia obce Abaújkér, pozdĺž severnej strany cesty vedúcej smerom na mesto Encs.

Správca: Správa Národného parku Bükk

Pri pohľade na mapu nás územie rozprestierajúce sa medzi osídleniami Abaújkér, Encs a Hernádréce nevábi žiadnymi pozoruhodnostiami – ale mapa, ako vo viacerých prípadoch Maďarska, aj tu je klamlivá (nie náhodou tade viedli turistickí sprievodcovia, znalci územia trasu celoštátnej modrej túry).

Krajina je samo o sebe pekná: na východe už dobre vidno Zemplínske vrchy a hrad Boldogkő, na západe ohraničuje toto prechodné územie hájové údolie rieky Hornád. Vrchy za potokom Szerencs sa tu už skrotia na pahorky, na ich širokých hrebeňoch sa tiahnu poľnohospodárske pôdy a pasienky, kým zo západu sa do jeho hrebení vryje z času na čas počas povodní rieka Hornád – jeden z najmenej regulovaných domácich riek s prirodzeným korytom – vytvárajúc tak terasovité tvary. Povodie rieky Hornád, ako chodba vedúca medzi pohoriami, bohatá na potravu, je jedným z hlavných trás vtáčej migrácie. Poľnohospodárske obrábanie povodňových zón však značne znížil jeho vyživovaciu schopnosť, z toho dôvodu sa vtáky preletujúce medzi tieto pahorky zhromažďujú na zachovalých územiach a podmáčaných pasienkoch počas jarného obdobia – takýmto malým územím je aj pastvina Sóstó.

Počas migrácie tu odpočíva a hľadá potravu množstvo kalužiakov, cíbikov a sľúk – a počas jarnej migrácie tu veľa párov cíbikov aj hniezdi. Na chránenom území hniezdi okrem toho množstvo malých spevavcov. Aj od toho je však dôležitejšie, že na pastvine žije množstvo spoločenstiev sysľov a škrečkov – ponúkajúc prestretý stôl pre sokol rárohov a orol kráľovský, ktorí sem z vrchov prilietajú loviť.

Prechádzajúc sa na poľných medziach – hlavne na západnej časti zosunutých svahov – môže pozorný návštevník natrafiť na druhú hodnotu územia: obsidián a opal pripomínajúce vulkanický pôvod Zemplínskych vrchov. V obci Gibárt čaká záujemcov priemyselná pamiatka: pochádzajúca zo začiatku 20. stor., dnes už neprevádzkovaná budova malej vodnej elektrárne.

Zdroj:

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/sosto.htm

 

Szamolyai kaptár-rét

A terület egy része országos természetvédelmi jelentőséggel bír. A javasolt Natura2000 terület két hosszanti völgyet foglal magába. A völgyfő területén kibukkanó szálkőzet egyedi geomorfológiai képet mutat, melyet korai emberi kultúrák jellegzetes módon alakítottak az idők folyamán. Növénytani, madártani és lepidopterológiai felmérések is készültek a kaptár-réten, és közelében. A terület európai szinten egyedi kulturális örökség.

Növény és állatvilága: A völgyoldalban erdőssztyepp erdők, cserjések és lejtőssztyepp fragmentumok (befejezetlenül maradt műalkotások, az un. kaptárkövek) találhatók. Főként Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesekkel, tölgyfajokkal (Quercus spp.) találkozhatunk, azonban az erdők egy részén akácosodás is megfigyelhető. A völgytalpra a mezofil kaszálórétek jellemzőek, helyenként pedig nádasok is fel-felbukkannak.

Állatvilágát tekintve a gerinctelen élővilágát érdemes kiemelni. Gerinctelen állatok közül a szongáriai cselőpók, szitakötõk, boglárkalepkék, nagy szarvasbogarak, gerincesek közül pedig a kecskebéka és barnavarangy, foltos szalamandra, fürgegyík, vízi sikló, nagy fakopáncs, zöldküllő, búbos banka, szarka, egerészölyv, barna réti héja, sün, róka, őz, szarvas, vaddisznó jellemző.

Veszélyeztető tényezők: A kaszálás hiányában a vastag fűavart tavaszonként rendszeresen égetik, amely elsősorban a gerinctelen állatvilág szempontjából jelent fokozott veszélyt. A felhagyott kaszálórétek egy részét napjainkban legeltetik, de a legeltetés már csak a völgy településhez közelebbi részeire terjed ki.

A terület egy része országos védelem alatt áll, része a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak.

SK

Úľová lúka Szamolya

Časť územia predstavuje chránené územie národného významu. Navrhovaná lokalita Natura 2000 zahŕňa dve pozdĺžne údolia. Na povrchu údolia sa vynárajúce horniny s nitkovou štruktúrou vytvárajú ojedinelý geomorfologický obraz, ktorý v priebehu času formovali rané ľudské kultúry svojráznym spôsobom. Na lúke a v jeho blízkosti boli vykonané botanické, ornitologické a lepidopterologické prieskumy. Územie je jedinečným kultúrnym dedičstvom na európskej úrovni.

Rastlinstvo a živočíšstvo:

Na úbočí údolia môžeme nájsť lesostepné lesy, kroviny a fragmenty svahových stepí (nedokončené umelecké diela, tzv. „úľové kamene“). Môžeme sa stretnúť hlavne s Eurosibírskými dubovými lesmi na spraši a piesku, rodmi dubov (Quercus spp.), avšak v jednotlivých častiach lesov môžeme pozorovať rozširovanie sa agátov. Pre dno údolia sú charakteristické mezofilné pasienkové lúky, miestami sa vynárajú aj trstinové porasty.

Pokiaľ ide o živočíšstvo územia, významné sú bezstavovce. Zo skupiny bezstavovcov sú pre územie charakteristické strehúň škvrnitý, vážky, motýle ohniváčikovité, roháče veľké, zo skupiny stavovcov skokan zelený a ropucha bradavičnatá, salamandra škvrnitá, jašterica krátkohlavá, užovka obojková, ďateľ veľký, žlna zelená, dudok chochlatý, straka, myšiak lesný, kaňa močiarna, jež, lišiak, srnka, diviak lesný.

Rizikové faktory: Z dôvodu absencie kosenia miestni zapaľujú každý rok na jar vysušenú trávu, čo hlavne z pohľadu bezstavovcov predstavuje zvýšenú hrozbu. Časť zanechaných kosených lúk už v súčasnosti spásajú, ale pasenie je rozšírené iba v priľahlých územiach obce.

Časť územia je chránenou krajinnou oblasťou národného významu, je súčasťou Národnej Ekologickej siete.

Szendrőládi-rétek (Természetvédelmi terület)

A védett terület nagysága: Másfél hektár.

Elhelyezkedés: A védett terület a falutól délre található.

Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

A Bódva mellett húzódó kis falutól délre emelkedik a Csereháthoz tartozó Várhegy, ennek lapos tetején található a parányi védett rét. Szabadon látogatható, holott egy vészesen ritkuló, valódi pannóniai faj, a magyar nőszirom egyik utolsó védett élőhelye.
A zavarást nehezen viselő, kis termetű – legfeljebb harminc centiméter magas –, lila virágú nősziromfaj a meleg homoktalajokon és a törmeléklejtők napos sziklagyepein érzi csak jól magát. A várdombi réten még viszonylag nagy tőszámban él. A Várdomb nevezetes kultúrtörténeti értékekkel is rendelkezik, hiszen nem messze a magyar nőszirom élőhelyétől régészek egy középkori vár maradványait tárták fel.

A védetté nyilvánítás célja a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) egyik jelentős magyarországi állományának megőrzése, a populációnak – és más védett természeti értékeknek – otthont adó élőhelyek, valamint a terület élettelen természeti, táji értékeinek megóvása. Cél továbbá a természetes regenerációs folyamatok feltételeinek biztosítása, a természetes szerkezetű és összetételű (idegenhonos fajok jelenlététől mentes) növénytakaróval fedett terület megőrzése, illetve kialakítása.

A terület szabadon látogatható!

Forrás: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/szendrol.htm

Lúky pri obci Szendrőlád (Prírodná rezervácia)

Rozloha chráneného územia: 1,5 hektárov.

Umiestnenie: Chránené územie sa nachádza na juh od obce.

Správca: Správa Národného parku Aggtelek

Hora Várhegy, nachádzajúca sa v regióne Cherehát, sa vypína na juh od obce ležiacej pri rieke Bodva. Na jej rovinatom vrchole sa nachádza drobné chránené územie. Je voľne prístupné, zatiaľ čo je jedným z posledných chránených biotopov nebezpečne rednúceho, skutočne panónskeho rodu, kosatca bezlistého. Tento malý, – je nanajvýš tridsať centimetrov vysoký – rušenie zle ználašanlivý kosatcovitý rod s fialovými kvetmi obľubuje teplé piesočnaté povrchy a slnečné skalnaté trávne porasty úlomkovitých svahov. Na lúke hory Várdomb žije ešte v pomerne vysokom počte. Hora Várdomb disponuje aj kultúrno-historickou pamiatkou, pretože neďaleko biotopu kosatca bezlistého objavili archeológovia pozostatky stredovekého hradu.

Cieľom vyhlásenia územia za chránené, je zachovanie jedného významného spoločenstva kosatca bezlistého (Iris aphylla subsp. hungarica) v Maďarsku, ochrana biotopu tejto populácie a iných prírodných chránených hodnôt, resp. ochrana neživých prírodných hodnôt krajiny. Cieľom je ďalej zabezpečenie podmienok prirodzených regeneračných procesov, zachovanie resp. vytvorenie povrchu pokrytého vegetáciou prirodzenej štruktúry a zloženia (bez prítomnosti cudzích rodov)

Oblasť je voľne prístupná!

Zdroj: http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/szendrol.htm

Szilvásváradi Aszaló és Szilvás-patak mente

Elhelyezkedés/általános jellemzők: A terület a Bükk hegység északi előterében a Szilvás (Bán)-patak völgyétől északra helyezkedik el. Magát a Site-ot/területet az Eger-Putnok vasútvonal osztja ketté, az északi, zömmel legelőkkel, felhagyott gyümölcsösökkel, ritkás erdőfoltokkal jellemezhető Aszaló – Dobogó-tető vonulat illetve a vasútvonaltól délre található Szilvás-patak mente, ahol domináns élőhelynek a magas-sásosok, égerligetek illetve ezek komplexei mutatkoznak. A terület a Bükk-hát nagykiterjedésű pannon félszáraz gyepjeinek egy, a Bükki Nemzeti Park pufferzónájába tartozó reprezentatív területe.

Növény- és állatvilág: A területen korábban telepített gyümölcsösök gondozásával felhagytak, így ezek helyén a fentebb említett félszáraz gyepekhez nagyon hasonló élőhelyek alakultak ki helyükön. Mivel ezek a felhagyott gyümölcsösök közvetlen kapcsolatban állnak a félszáraz gyepekhez, így azokkal ma már szerves egységet alkotnak.

A Szilvás-patak egykor nagykiterjedésű mocsarainak, ligeterdőinek utolsó természetes állapotban megmaradt területe a védendő égerliget és magas-sásos mocsárrét. Ezek az élőhelyek a térségben, lepusztultabb állapotban elszórva helyenként még megtalálhatóak, azonban így, egy tömbben csak ezen az egy helyen vizsgálható és védhető meg, jelen állapotában.

A legeltetés megszűnésével egyes területeken megindult a gyepek cserjésedése, a spontán erdősülés.

A terület növényvilága meglehetősen változatos, hiszen találkozhatunk Szubkontinentális peripannon cserjésekkel, az orchideáknak otthont adó meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepekkel és fél-cserjésedett változataikkal, sík, és dombvidéki kaszálórétekkel, enyves éger-, és magas kőris alkotta ligeterdőkkel, molyhos tölgyesekkel is. Fontos megemlíteni, hogy a Magyarországon már csak kevés helyen honos leánykökörcsin egyik élőhelye is a terülten található.

Az állatvilág szempontjából kiemelkedő a (fokozottan???) védett petényi-márna állománya.

Ez kell???

Az elmúlt 1-2 században a területen extenzív gazdálkodási módok (legeltetés, extenzív gyümölcstermesztés, szénafű és alomkaszálás, kisparcellás szántóföldi művelés) domináltak. Jelenleg csak a patakparti kaszálót és az üzemtervezett erdőket hasznosítják. A területen található Dobogó-tetői bányát rekultiválták, a használata ezzel megszűnt.

A sekély termőrétegű területek száraz- és félszáraz gyepein az elmúlt évtizedek sikertelen fásítási kísérletei jól megfigyelhető nyomokat hagytak (pl. Dobogó-tető, Bikk-tető), azonban a gyepstruktúrában, életközösségében mélyreható változásokat nem okoztak. Viszont felhívták a figyelmet arra, hogy a sekély talaj és a gyakori tüzek miatt az a gazdasági célzatú erdősítések nem vihetők sikerre.

Védettség: A terület védetté nyilvánítását (“Szilvásváradi Aszaló Természetvédelmi Terület” címen) a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2000-ben kezdeményezte. Elkészült a védetté nyilvánítandó terület kezelési terve.

A terület részét képezi a Szilvás-patak menti mocsárrét és égeres, mely szerepel az “ex lege” lápkataszterben.

A terület teljes egészében szerepel a Nemzeti Ökológiai Hálózatban.

Sušiareň ovocia „Szilvásváradi Aszaló“ a územie pozdĺž potoka Szilvás „Szilvás-patak mente”

Umiestnenie/všeobecná charakteristika: územie sa rozprestiera na severnom predhorí pohoria Bükk, severne od údolia potoka Szilvás (Bán). Samotné Územie rozdeľuje železničná trať Eger – Putnok na dve časti, hrebeňové pásmo Aszaló – Dobogó charakterizované množstvom pasienkov, opustenými ovocnými sadmi, riedkymi škvrnami lesných porastov, resp. Szilvás-patak mente, nachádzajúce sa južne od železničnej trate, kde sú dominantnými biotopmi spoločenstvá vysokých ostríc a jelšové háje, resp. ich kombinácie. Oblasť patriaca do ochrannej zóny Národného parku Bükk je reprezentujúcim územím rozľahlého panónskeho polosuchého trávneho porastu chránenej oblasti Bükk-hát.

Rastlinstvo a živočíšstvo: Na území vidno stopy starostlivosti o ovocné sady, vysadené v minulosti. Na ich mieste sa vytvorili biotopy veľmi podobné vyššie spomínaným polosuchým trávnym porastom. Keďže sú to zanechané ovocné sady v bezprostrednej spojitosti s polosuchými trávnatými porastmi, spolu tak dnes už vytvárajú organickú jednotku.

Poslednou zachovalou prirodzenou oblasťou rozľahlých močiarov a hájových lesov územia Szilvás-patak sú jelšové háje a močaristé lúky s porastom vysokých ostríc, ktoré by mali byť chránené. Tieto biotopy v zničenom stave roztrúsene ešte môžeme v regióne nájsť, avšak takto, v jednom celku ju v dnešnom stave môžeme skúmať a ochraňovať iba na tomto jednom mieste.

Zanechaním pasenia sa na určitých územiach začali vytvárať kroviny trávnych porastov a spontánna tvorba lesov.

Rastlinstvo územia je značne rozmanité, môžeme sa stretnúť so subkontinentálnymi peripanónskymi krovinami, s poloprírodnými suchými trávnymi porastmi a jeho polokrovinatými obmenami na vápenatých horninách poskytujúcich domov pre orchidei, s rovinatými a pahorkatinnými kosenými lúkami, hájovými lesmi tvorenými jelšou lepkavou a jasňou štíhlou, porastmi duba plstnatého. Je dôležité spomenúť, že na území sa nachádza jeden z biotopov ponikleca veľkokvetého so zriedkavým prirodzeným prostredím v Maďarsku.

Z hľadiska živočíšstva je významné spoločenstvo chránenej mreny škvrnitej.

Za uplynulé 1-2 storočia dominovali na území extenzívne spôsoby hospodárenia (pasenie, extenzívne pestovanie ovocia, kosenie sena a slamy, obrábanie malých parciel orných pôd). V súčasnosti sa zužitkujú iba lúky pozdĺž brehu rieky a lesohospodárskymi závodmi spravované lesy. Baňu, nachádzajúcu sa na vrchole hory Dobogó rekultivovali, jeho využívanie sa tým skončilo. Neúspešné pokusy o vysadenie stromových spoločenstiev v posledných desaťročiach na polosuchých a suchých trávnych porastoch s malou vrstvou úrodnej pôdy zanechali dobre pozorovateľné stopy (napr. vrcholy hory Dobogó a Bikk), avšak v štruktúrach trávnych porastov a vegetácii zásadné zmeny nespôsobili. Upozorňujú však na to, že výsadba stromov za účelom hospodárenia z dôvodu plytkého povrchu a častých požiarov nemôžu byť úspešné.

Ochrana: Správa Národného parku Bükk iniciovala v roku 2000 vyhlásenie územia za chránené (pod názvom Prírodná rezervácia Szilvásváradi Aszaló). Pripravil sa plán manažmentu územia, ktoré sa má vyhlásiť za chránené.

Časť územia vytvárajú močaristé lúky pozdĺž potoku Szilvás a porasty jelše, ktoré sú uvedené v katastri rašelinísk „ex lege”.

Celé územie spadá do Národnej ekologickej siete.

Szomolyai kaptárkövek (természetvédelmi terület)

A védett terület nagysága: 4,8-5 ha

Elhelyezkedése: Szamolya falu határában, BAZ megye.(Bükk hegység déli lábánál)

Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

A természetvédelmi terület a Szomolya fölött emelkedő Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben helyezkedik el, ahol a riolittufa vonulat nyolc nagyobb, fülkés sziklára, sziklavonulatra, kőkúpra tagolódik. Ez hazánk legtöbb fülkével (117 db) rendelkező kaptárkő csoportja. A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A vidéken megőrződött hagyománykincs egyik csoportja a hamvasztásos temetkezést, a másik igen elterjedt hagyománycsoport pedig a méhészkedést említi a fülkékkel kapcsolatban. A kaptárkövek anyaga zömében riolittufa, mely a miocénben zajló heves vulkáni tevékenység nyomán jött létre 21–13 millió évvel ezelőtt.

A terület klíma- és talajviszonyai alapján eredeti növényzetét cseres-tölgyes és tatárjuharos-molyhostölgyes társulások alkották. Erre utalnak az ősi vegetáció maradványfajai: a tatárjuhar, a molyhos tölgy, a gyöngyvirág, a széleslevelű salamonpecsét, a soktérdű salamonpecsét és az olasz harangvirág. A kaptárkövek felett erdőssztyepp vegetáció, a sziklákon kisavanyodó mészkerülő gyepek alakultak ki. Ritka, védett fajaik a piros kígyószisz, a bunkós hagyma, a borzas árvalányhaj és a Janka-tarsóka. A völgytalpi gyepeket máig rendszeresen legeltetik, így taposástűrő növényzet alakult ki, melynek ritka, védett fajai a Sadler imola és a réti iszalag. A terület jelentős állattani értékekkel is rendelkezik. Az egykori tatárjuharos-tölgyes élőhely-típushoz kötődnek olyan védett ritkaságok, mint a fokozottan védett magyar fésűsbagoly. Ezt az elsősorban tatárjuharon élő bagolylepkefajt csak az utóbbi évek intenzív kutatása révén sikerült megtalálni a tölgyesek szegélyzónájában. Szintén a tölgyes szegélyeken repülnek az Európai Unió által is védett díszes tarkalepkék. A völgy leghűvösebb erdővel borított részén találkozhatunk a gyászlepkével, míg a melegebb, molyhos tölgyekkel borított foltokon gyakoriak a tölgy csücsköslepkék. A völgy alsó részén lévő üde mocsár ad otthont a nagy tűzlepkének és a farkasalmalepkének. A hegy platóján a gyümölcsöskerteket gazdagon virágzó orgonasövények határolják egymástól. A májusban virágzó orgonák nektárját csapongva szívogatják a nappali lepkék. Sokszor tömeges „verekedésbe” fajul a fecskefarkú pillangók és a kardospillangók területféltő csatározása az orgonák körül. A kövek mállásából keletkezett finom porban ássa tölcséreit a hangyaleső lárvája. A kaptárkövek könnyen felmelegedő felületén a fali gyík és a zöld gyík fordul elő. A madarak közül a Kaptárkő-völgy alsó részén lévő mocsár a fehér gólyának biztosít táplálkozóterületet. A mocsaras, nem legeltetett gyepekben rendszeresen költ a haris. A hegylábi, hegységelőtéri idős cseres-tölgyesek fokozottan védett ragadozó madara a darázsölyv. A peremterületekhez közeli idős, zárt erdőkben költő egy pár békászósasnak is fontos táplálkozóterületet biztosít a Kaptár-rét. A denevérek közül a környéken megfigyelték már a közönséges denevért, a kései denevért, a korai denevért és a szürke hosszúfülű denevért.

A szabadon látogatható természetvédelmi területek közé tartozik. Egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a természetvédelmi kezelő időszakosan korlátozhatja.

(Forrás: http://www.bnpi.hu/?c=vedett/tt/tt15_szomolya)

Szomolyai kaptárkövek (Úľové skaly pri obci Szomolya – prírodná rezervácia)

Rozloha chráneného územia: 4,8-5 ha

Umiestnenie: v extraviláne obce Szamolya, Borsod- Abaúj- Zemplínska župa (pri južnom úpätí pohoria Bükk).

Správca: Správa Národného parku Bükk

Prírodná rezervácia sa nachádza na západnom svahu hory Vén vypínajúcej sa nad obcou Szomolya, v údolí Kaptár, kde sa pásmo ryolitnej tufy člení na osem väčších výklenkovitých skál, skalných pásiem a  kužeľov. Je to v Maďarsku skupina úľových skál s najväčším počtom výklenkov (117 kusov). O účeloch, totožnosti tvorcov výklenkov úľových skál a veku výklenkov sa vytvorilo mnoho legiend, hypotéz a vedeckých predpokladov. Jedna skupina vidieckeho pokladu tradície spomína vo vzťahu s výklenkami pohreb spopolnením, druhá veľmi rozšírená skupina tradícií včelárstvo. Materiálom úľových skál je väčšinou ryolitná tufa, ktorá sa vytvorila v dôsledku intenzívnej sopečnej činnosti v miocéne pred 21-13 miliónmi rokov.

Na základe klimatických a pôdnych pomerov územia tvorili jeho pôvodnú vegetáciu spoločenstvá dubovo – cerových lesov a lesov tvorených javorom tatárskym a dubom plstnatým. Na to odkazujú pozostatky pradávnej vegetácie: javor tatársky, dub plstnatý, konvalinka, kokorík širokolistý, kokorík voňavý a zvonček bolonský. Nad úľovými skalami sa vytvorila vegetácia lesných stepov, na skalách kyslé acidofilné trávne porasty. Ich zriedkavými, chránenými druhmi sú hadinec červený, cesnak guľatohlavý, kavyľ chlpatý a peniažtek slovenský. Na trávnych porastoch dna údolia dodnes pravidelne pasú dobytok, v dôsledku čoho sa vytvorila vegetácia odolná šliapaniu, ktorých vzácnymi, chránenými druhmi sú nevädza sadlerová a plamienok celistvolistý. Oblasť má tiež významnú zoologickú hodnotu. K niekdajším typom biotopov duba a javora tatárskeho sa vzťahujú chránené vzácnosti ako mora Schmidtova s vysokým stupňom ochrany. Tento druh patriaci do čeľade morovitých, žijúci hlavne na javore tatárskom, sa podarilo nájsť v okrajovej zóne dubových lesov v dôsledku intenzívneho výskumu posledných rokov. Taktiež na okraji dubových lesov letia aj Európskou úniou chránené hnedáčiky osikové. V najchladnejšej, lesom pokrytej časti údolia, sa môžeme stretnúť s babôčkou osikovou, kým na teplejších územiach pokrytých dubom plstnatým sú časté ostrôžkáre cezmínové. Svieži močiar v dolnej časti údolia je domovom ohniváčika veľkého a pestroňa vlkovcového. Ovocné sady na náhornej plošine navzájom ohraničujú bohato kvitnúce ohrady orgovánu. Nektáre orgovánov kvitnúcich v máji rozvláčne cicajú denné motýle. Boje vidlochvostov feniklového a vidlochvostov ovocného o ochranu svojich území okolo orgovánov často vyúsťujú do masívnej „bitky“. V jemnom prachu vzniknutého zvetrávaním kameňa zakopáva larva mravcoleva svoje lieviky. Na rýchlo sa otepľujúcom povrchu úľových skál sa vyskytuje jašterica múrová a jašterica zelená. Z vtákov zabezpečuje močiar v dolnej časti údolia Kaptárkő (Úľová skala) potravu pre bociana bieleho. V močaristých, nepasených trávnych porastoch hniezdi pravidelne chrapkáč poľný. Dravým vtákom vysokého stupňa ochrany starých dubovo- cerových lesov podhoria a predhoria je včelár lesný. Aj pre niekoľko jedincov orla krikľavého hniezdiaceho v starých, uzavretých lesoch blízko okrajových oblastí poskytuje lúka Kaptár významné miesto výživy. Z netopierov spozorovali už v oblasti netopiera obyčajného, netopiera neskorého, netopiera hrdzavého a ucháča sivého.

Územie patrí medzi voľne prístupné chránené územia. Prístup ku stanovištiam určitých druhov môže správca chráneného územia dočasne obmedziť.

(Zdroj: http://www.bnpi.hu/?c=vedett/tt/tt15_szomolya)

Szuha-völgy

Összesen 929.0000 hektáron terül el.

Élőhelyei jellemzően a vegetációs időszak jelentős részében üde, ártéri jellegű, magas füvű rétek, amelyekbe (a területre is jellemző) mocsárrétek ártéri jellegű állományai tartoznak; vízparti-vízi égerek, nyárak, füzek alkotta puhafaerdők. (ide tartoznak a fűzlápok, az éger- és kőrislápok, az égeres mocsárerdők, a fűz-nyár ártéri erdők és az égerigetek.); Domb- és hegyvidéki völgyek, medencék, magas árterek, tápanyagokban gazdag talajok magasfüvű, mezofil rétjei. (Ide tartozik a franciaperjék rétek nagyobb része, a veres csenkeszes hegyi rétek és a mocsárrétek egy része).

Állatvilágának mind a gerinces, mind a gerinctelen állománya igen széles spektrumu, sokféle faj fordul elő. Él a területen vidra (Lutra lutra), legalább három féle denevér: közönséges denevér (Myotis blythii), nagy patkós denevér (Rhinolophus ferrumequinum), kis patkós denevér (Rhinolophus hipposideros). Vizeiben sokfelé fordul elő a balin (Aspius aspius), petényi márna (arbus meridionalis),vágócsík (Cobitis taenia), a védett halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), homoki küllő (Gobio kessleri) és réti csík.

Ízeltlábúak közül kiemelkedő a lepkeállománya. Említésre méltő a csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria), a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) nagy tűzlepke (Lycaena dispar), a külöleges vérfű boglárka (Maculinea teleius) állománya. Nagyobb számban él még itt a díszes égivadász (Coenagrion ornatum), piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis), tompa folyamkagyló(Unio crassus) balogcsiga (Vertigo angustior).

A terület természetvédelmi területhez nem tartozik.

Údolie Szuha

Rozprestiera sa na 929.0000 hektároch územia.

Charakteristickými biotopmi územia sú pre podstatnú časť vegetačného obdobia svieže lúky s vysokým trávnatým porastom s charakterom záplavového územia, do ktorých patria (aj pre územie typické) spoločenstvá močaristých lúk s charakteristikou záplavových území; mäkké lužné lesy tvorené pobrežnými a vodnými jelšami, topoľmi, vŕbami. (sem patria rašeliniská s porastom vŕby, jelše a jaseňa, jelšové močiarne lesy, vŕbovo-topoľové lužné lesy a jelšové háje); pahorkatinné a vrchovinové údolia, panvy, vysoké záplavové územia, mezofilné lúky s vysokým trávnatým porastom na povrchu bohatého na živiny. (Sem patrí väčšia časť lúk s porastom ovsíka obyčajného, časť horských lúk s porastom kostravy červenej a močaristých lúk).

Spoločenstvo živočíchov, tak stavovcov ako aj bezstavovcov, je široko spektrálne, vyskytuje sa tu viacero druhov živočíchov. Na území žije vydra (Lutra lutra), aspoň tri druhy netopierov: netopier ostrouchý (Myotis blythii), podkovár veľký (Rhinolophus ferrumequinum), podkovár malý (Rhinolophus hipposideros). Vo vodách územia sa na viacerých miestach vyskytuje boleň dravý (Aspius aspius), mrena stredomorská (barbus meridionalis), pĺž severný (Cobitis taenia), chránený hrúz bieloplutvý (Gobio albipinnatus), hrúz Kesslerov (Gobio kessleri) a čík európsky.

Z článkonožcov je významné spoločenstvo motýľov. Spomenutia hodné je spoločenstvo spriadača kostihojového (Callimorpha quadripunctaria), hnedáčika osikového (Euphydryas maturna), ohniváčika veľkého (Lycaena dispar) a zvláštneho modráčika krvavcového (Maculinea teleius). Vo väčšom počte tu žije ešte šidielko ozdobné (Coenagrion ornatum), vážka jasnoškvrnná (Leucorrhinia pectoralis), korýtko riečne (Unio crassus) pimprlík mokraďný (Vertigo angustior).

Územie nepatrí do prírodnej rezervácie.

Tállyai Patócs-hegy – Sátor hegy

A Zempléni-hegység keleti határán álló Patócs-hegy inkább csak domb – különösen a mögötte megnyíló, vulkanikus eredetű tájhoz képest. Pedig ezt a kis hegyet is a vulkanikus tevékenység hozta létre, anyaga elsősorban riolittufa.

Állat és növényvilága: Jelentőségét a fajokban gazdag, déli kitettségű száraz erdős-sztyepp valamint a sztyeprétek adják. De érdemes említést tennünk a másodlagosan kialakult meleg- és szárazságkedvelő erdőkről, amelyek szintén jelentősek a területen.

A területre a szubkontinentális peripannon cserjések, szubpannon sztyeppék, pannon molyhos tölgyesek, pannon cseres-tölgyesek a jellemzőbb élőhelyek.

Egyik hazai előfordulási helye a magyar nősziromnak (Iris aphylla), valamint a piros kígyószisznek és a leánykökörcsinnek.

Veszélyeztető tényezők: A sztyepprétek kialakult különleges élővilágára a legnagyobb veszélyt az egyre erőteljesebbé váló cserjésedés jelenti, amely nem csak a növényvilágra, hanem az állatvilág (nem biztos, hogy pozitív) átalakulására is hatással van.

Védettsége: A terület 2%-a Tállyai Patócs-hegy Természetvédelmi Terület részét képezi.

Hora Tállyai Patócs – Sátor hegy

Hora Patócs, ležiaca na východnej hranici Zemplínskeho pohoria, je skôr kopec – hlavne v porovnaní s krajinou vulkanického pôvodu, ktorá sa za ňou rozprestiera. Hoci aj tú malú horu vytvorila vulkanická činnosť, tvorí ju hlavne ryolitová tufa.

Živočíšstvo a rastlinstvo: Územie je významné kvôli rodovo bohatým, južne orientovaným suchým lesným stepiam a stepným lúkam. Oplatí sa však pripomenúť sekundárne vytvorené lesy obľubujúce teplo a sucho, ktoré sú tiež významné v oblasti.

Charakteristickejšími biotopmi oblasti sú subkontinentálne peripanónske kroviny, subpanónske stepy, panónske dubové lesy s dubom plstnatým, panónsko-balkánske lesy s dubom cerovým a dubom zimným.

Je jedným z miest výskytu kosatca bezlistého (Iris aphylla), resp. hadinca červeného a ponikleca veľkokvetého v Maďarsku

Rizikové faktory: Najväčšie riziko pre vytvorenú zvláštnu flóru a faunu stepných lúk predstavuje čoraz zosilňujúce sa vytváranie krovín, ktoré má vplyv nielen na rastlinstvo, ale aj na premenu živočíšstva (nie je isté, že pozitívny).

Tard környéki erdőssztyepp

A három alegységből álló Site egy természetközeli erdőssztyepp-maradványokban gazdag területét reprezentálja a Bükkaljának. A domboldalak löszgyepjei, árvalányhajas erdőssztyepprétjei számos kontinentális elterjedésű növény- ill. állatfaj értékes ill. sérülékeny populációt tartják fenn. Előfordul itt többek között hosszúlevelű buvákfű (Stipa tirsa), fehér zászpa v. fehér zanót (Chamaecytisus albus), éles mosófű (Chrysopogon gryllus).

A területen a tatárjuharos lösztölgyes ill. törpemandulás sztyeppcserjés kisebb, széttördelt állományai is fennmaradtak. A völgytalpakon (Bála-völgy) értékes mezofil kaszálórétek találhatók, számos alföldi elterjedésű növényfaj előfordulásával.

Állatfajai közül érdemes említést tennünk a magyar tarszáról (Isophya costata), amely egy, csak Magyarországon előforduló, endemikus reliktum faj, egy fokozottan védett, lassú mozgású szöcskeféle. Korábban találhattunk a területen ráncos gyászbogarat (Probaticus subrugosus) is, mára azonban úgy tűnik, élőhelyének visszaszorulásával kipusztult.

A terület sérülékenysége magas. Mivel a domboldalakon a legeltetéssel felhagytak, (háttérbe szorult a mezőgazdasági állattartás a környéken), a domboldalakon erősen cserjésednek, a lösztölgyesekben pedig az agresszív akác egyre jelentősebb területre férkőzik be. A megfelelő kezelésnek köszönhetően a völgytalpak (Bála-völgy pl.) természetességi állapota kedvezőbb a terület többi részéhez képest, a legeltetésnek és a kaszálásnak köszönhetően nem cserjésedett még el, növényzete kevésbé alakult át.

A terület közel 10%-a áll országos védelem alatt, a Bükki Nemzeti Park részét képezi. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tulajdonában álló Bála-völgyi rész védetté nyilvánítása pedig folyamatban van (Tardi-legelő TT). Elkészült a terület kezelési terve, a védetté nyilvánítási tárgyalást követően tárcaközi egyeztetésen van. A teljes site területe részét képezi a Nemzeti Ökológiai Hálózatnak!

Lesostep v oblasti obce Tard

Site tvorený troma podsystémami reprezentuje územie mikroregiónu Bükkalja s bohatými pozostatkami lesostepov s charakterom blízkosti prírody. Trávnaté porasty na spraši a lesostepné lúky s porastom kavyľu na svahoch udržujú početné populácie cenných, resp. zraniteľných kontinentálnych druhov rastlín, resp. živočíchov. Vyskytuje sa tu okrem iného kavyľ tenkolistý (Stipa tirsa), zanoväť biela (Chamaecytisus albus), zlatofúz južný (Chrysopogon gryllus).

Na území sa zachovali aj menšie, roztrieštené populácie dubových lesov na spraši s porastom javora tatárskeho, resp. krovinaté stepy s porastom mandli nízkej. Na dne údolí (údolie Bála) môžeme nájsť cenné kosené mezofilné lúky s výskytom početných druhov rastlín rozšírených po nížinatom regióne Alföld.

Zo živočíšnych druhov územia je spomenutia hodný druh Isophya costata s výskytom jedine v Maďarsku, ktorý je reliktným endemickým, vysoko chráneným druhom koníka s pomalými pohybmi. V minulosti sme mohli nájsť na území aj druh Probaticus subrugosus, v súčasnosti sa však zdá, že zmenšovaním jeho biotopu tento druh vymrel.

Zraniteľnosť územia je vysoká. Pretože sa prestalo s pásaním svahov (chovanie poľnohospodárskych zvierat sa v oblasti dostalo do pozadia), na týchto svahoch sa rozširujú kroviny, v dubových lesoch na spraši sa čoraz viac rozširuje agresívny agát. V dôsledku vhodného zaobchádzania je stav prirodzenosti dna údolí (napr. údolie Bála) priaznivejší v porovnaní s ostatnými časťami územia, vďaka pásaniu a koseniu sa tu kroviny nerozšírili, ich vegetácia prešla menším zmenám.

Takmer 10% územia predstavuje chránené územie národného významu, tvorí časť Národného parku Bükk. Vyhlásenie údolia Bála, vo vlastníctve Správy Národného parku Bükk, za chránené územie je v procese schvaľovania (Pasienok v obci Tard CHKO). Pripravil sa plán manažmentu územia, po rokovaní o vyhlásení územia za chránené je plán v procese medzirezortnej konzultácie. Celé územie Site je súčasťou Národnej ekologickej siete.

ie Hora Tállyai Patócs.

Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet

A védett terület nagysága 9569,8 ha, ebből fokozottan védett 536 hektár.

Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet Pétervásárától északra található.

Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A tájvédelmi körzet a Heves–Borsodi-dombvidék területén három különálló egységből áll: legjelentősebb része (9551,3 ha) egy tömbben található Istenmezeje, Váraszó, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Szentdomonkos, Arló, Borsodszentgyörgy és Domaháza határában, külön áll a hevesaranyosi (67,6 ha) és a csernelyi (7,7 ha) rész.

A tájegység andezit, bazalt, dolomit és mészkő alapkőzeteitől eltérően ezeket a hegyeket egy egészen egzotikus formavilágot kialakító üledékes kőzet, a homokkő alkotja. A homokkő az ülepedési folyamatok, az időjárás több millió éves alakító hatása, a kitettség, és a növényi borítottság függvényében meglehetősen különböző minőségű kőzetté válhat. Egyes helyeken olyan puha, hogy a legkisebb vízfolyás néhány ezer év alatt igen mély völgyet vághat bele, míg más esetekben kőkemény képződményeket alkothat.

A Tarnavidéket is mély, szakadékszerű völgyek, magas kiszögellések, ormok, vízmosások, és ezek mellett olyan széles, lágy vonalú völgyek jellemzik, amelyek esetében valóban érezhető, hogy a hegységet a homok könnyen formálódó tulajdonságai jellemzik. A hegység legszebb látnivalói a lemezes, pados homokkőkibúvások, a meghökkentően szép, lekerekített formák. Ezek közül a legimpozánsabb a Bükkszenterzsébet határában látható, száz méter magas lenyűgöző szirt a Nagy-kő, és a Tarnalelesz felett található csupasz kiszögellés, a Kis-kő. Legalább ilyen egzotikus látvány az Istenmezeje melletti homokkőfal az ún. Noé-szőlője, amelynek keményebb részei közül a víz kimosta a puhább részeket, így a megmaradt kisebb-nagyobb kerekded formák tényleg mintha szőlőt formáznának.

A védett terület zárt erdőtömbjének zömét cseres-tölgyes alkotja, amely a lapos hegytetők, valamint a nyugatias és keleties lejtők zonális erdőtársulása. A gyertyános-tölgyesek a völgytalpakon találhatók leginkább, de állományaik kesztyűujjszerűen benyúlnak az érintkező cseres-tölgyesekbe illetve bükkösökbe is. Az északi kitettségű lejtőkön és a mélyebb völgyekben (pl. arlói Palina-völgy, Gyepes-völgy) kialakult, viszonylag nagy kiterjedésű extrazonális jellegű középhegységi bükkösök már kárpáti hatást tükröznek. Ezt a kárpáti, hegyvidéki hatást mutatja például a sugárkankalin, a farkasboroszlán, az ikrás fogasír és a fehér acsalapu előfordulása. A völgytalpi bükkös erdők dísze a hazánkból először innen kimutatott pontuszi nőszőfű nevű orchideaféle. A meredek, déli lejtőkön extrazonális helyzetben, viszonylag kis területen alakultak ki melegkedvelő tölgyesek, és egy-két helyen bokorerdő foltok molyhos tölggyel és dudafürttel. Ezekben találjuk a Mátra és a Bükk hegylábi részeiről felhatoló erdős sztyepp fajokat, amelyek sokszor itt érik el elterjedésük északi határait. Külön figyelmet érdemelnek a patakparti égerligetek, melyekhez fajgazdag mocsári növényzet (mocsárrétek, magassásosok, forráslápok, lápi és mocsári magaskórósok) kapcsolódnak. Ezek élőhelyéül szolgálnak olyan ritkaságoknak mint például a széleslevelű gyapjúsás, a széleslevelű ujjaskosbor, az óriás zsúrló, a mocsári gólyaorr és a szárnyas görvényfű. A fátlan növénytársulások közül legértékesebbek a meszes homokkősziklákon kialakult sziklagyepek, melyben domináns a deres csenkesz. A fedetlen homokkő felszíneken és a homokkő málladékán kialakult lappangó sásos zárt gyepek ritka, védett fajai a homoki vértő, a szürkés ördögszem, a törpe nőszirom, a leány- és a fekete kökörcsin.

A tájvédelmi körzet természetközeli állapotú élőhelyei gazdag faunát rejtenek. ovarokban a fátlan, korábban legeltetéssel fenntartott félszáraz gyepek a legfajgazdagabbak, így otthont adnak többek között a rablópillének, a barna bundás boglárkalepkének, az ozirisz törpeboglárkának, vagy a gólyaorrboglárkának. A tájvédelmi körzet néhány völgyében fordul elő a nagy hasascsiga, amely megőrzése érdekében élőhelyei az Európai Unió által is védett Natura 2000 területté lettek nyilvánítva. A forrásokban, patakokban bővelkedő területen számos kétéltűfaj lel otthonra. A legértékesebb faj a magasabb hegyvidékekre jellemző gyepi béka.

A szigorúan védett területek (pl. a Remete-völgy) kivételével szabadon látogatható!

Forrás:

http://www.foek.hu/zsibongo/termve/tk/tarna.htm

http://www.bnpi.hu/?c=vedett/tk/tk8_tarna

Chránené územie Tarnavidék

Rozloha chráneného územia: 9569,8 ha, z toho vysoký stupeň ochrany má rozlohu 536ha.

Poloha: Chránené územie sa nachádza na sever od mesta Pétervásár.

Správca: Riaditeľstvo Národného parku Bükk

Chránené územie sa nachádza v pahorkatej oblasti Heves – Borsod a skladá sa z troch samostatných celkov: Najdôležitejšia časť má rozlohu 9551,3 ha a nájdeme ju v celku Istenmezeje, Váraszó, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Szentdomonkos, Arló, Borsodszentgyörgy a Domaháza, zvláštny celok tvorí Hevesaranyos s rozlohou 67,6 ha a Csernely s rozlohou len 7,7 ha.

Krajinnú oblasť síce tvoria andezity, dolomity a vápence, na rozdiel od chráneného územia, ktorú tvorí iná sedimentárna hornina – pieskovec. Pieskovec je hornina, ktorá môže mať rôznu kvalitu. Majú na to vplyv procesy sedimentácie, počasie a rastlinná pokrývka, ktoré počas miliónov rokov formovali pieskovec. Na niektorých miestach je pieskovec taký mäkký- málo odolný, že aj najmenšie toky v ňom vyhĺbili počas niekoľko tisíc rokov hlboké doliny, kým na iných miestach sa vytvorili veľmi odolné výtvory.

Aj oblasť Tarnavidék tvoria hlboké doliny, vysoké vrcholky a výmole, kým popri nich sa rozprestierajú široké, mierne údolia . Práve tu je vidieť, že územie stavajú ľahko tvarovateľné pieskovce. Najkrajšie časti pohoria sú pieskovcové okná a zaoblené formy. Najimpozantnejšie z nich je 100 metrov vysoké bradlo – Nagy kő (Veľký kameň), nachádzajúce sa v katastri obce Bükkszenkereszt, alebo holý vrchol nad obcou Tarnalelesz – Kis-kő ( Malý kameň). Exotický pohľad ponúka aj pieskovcová skalná stena nachádzajúca sa pri obci Istenmezeje nazývaná Noé szőlője (Vinice Noého), kde voda z odolných častí vymyla menej odolné a tak vymodelovala skutočný tvar hrozna.

Veľkú časť chráneného územia tvoria uzavreté skupiny cerových dubov, ktoré sú zonálnym spoločenstvom plochých vrchov ako aj ich západných a východných svahov. Hrabovo-dubové porasty rastú skôr na dne dolín, ale prenikajú aj do cérovo dubového spoločenstva, dokonca aj do spoločenstva bučín. Vplyv Karpát odzrkadľuje extrazonálne spoločenstvo bučín, ktoré sa vytvorilo na severných svahoch a v hlbokých dolinách (Palina –völgy-dolina, Gyepes völgy-dolina). Sú charakteristické pre vrchoviny. Vplyv karpatských pohorí dokazuje aj výskyt takých druhov, ako prvosienka vyššia, lykovec jedovatý, zubačka žliazkatá a deväťsil biely. Okrasou bukových lesov na dne dolín je druh orchideí – kruštík pontský, ktorého výskyt na území Maďarska bol dokázaný práve v tejto chránenej oblasti. Na strmých južných svahoch v extrazonálnych polohách, v podstate na malom území sa vytvorilo spoločenstvo teplomilných dubov. Na niekoľkých miestach nachádzame ostrovčeky krovín s dubom plstnatým a mechúrnikom stromovitým. Tu môžeme nájsť aj lesostepné druhy, ktoré sem prenikli z pohoria Mátra a Bükk. Lesostepné druhy dosahujú na týchto miestach najsevernejšie hranice. Zvláštnu pozornosť si zasluhujú jelšové háje rastúce pri potokoch, ku ktorým sa viaže druhovo bohaté rastlinstvo močiarov . Sú prostredím pre také zriedkavo sa vyskytujúce rastliny ako páperník širokolistý, vstavačovec strmolistý, praslička najväčšia, pakost močiarny, krtičník Scopoliho. Z bezstromových rastlinných spoločenstiev sú najvzácnejšie skalné stepi, ktoré sa vytvorili na vápencových skalách. V nich dominuje kostrava sivá. Na nekrytých povrchoch pieskovcov a na ich zvetralinách sa vytvorilo spoločenstvo mokradí. Zriedkavým a chráneným druhom tohto spoločenstva je rumanica piesočná, kyjanka sivá, kosatec nízky, poniklec veľkokvetý a poniklec čierny.

Skoro prirodzené prostredie chráneného územia ukrýva aj bohatú faunu. Druhovo najbohatšie sú polosuché lúky, ktoré ešte nedávno slúžili ako pasienky. Poskytujú domov pre druhy ako askalafus škvrnitokrídly, modráčik hnedý, modráčik odoziris a modráčik bielopásy. V niektorých dolinách chránenej oblasti sa vyskytuje pimprlík bruškatý. V dôsledku záchrany tohto druhu bolo ich prostredie zaradené Európskou úniou do Natura 2000. V oblasti, ktoré je bohaté na  pramene a potoky, našlo domov niekoľko druhov obojživelníkov. Najvzácnejším druhom je skokan hnedý, charakteristický pre vyššie položené horské územia.

Územie je voľne sprístupnené okrem prísne chránených oblastí ako napr. Dolina Remete-völgy.

Telkibányai Király-hegy

A Telkibányai Király-hegy a Zempléni Tájvédelmi Körzethez tartozó terület, a Szlovák határ mentén fekszik. Bányászattörténtei szempontból Magyarország egyik legjelentősebb települése.

Veszélyeztetettsége: A terület sérülékenysége igen magas. Veszélyeztetettségének oka változó: az erdőterületek a helytelen erdőgazdálkodásnak köszönhetően sérülhetnek, a gyepterületeken pedig a kezelések hiánya a fő veszélyeztető tényező. A területen a Mátyáskirály-kút és a szomszédos jégbarlang környéke közkedvelt kirándulóhely, így turisztikailag erős terhelés alatt áll a terület ezen része.

Korábban arany-, ezüst, illetve különböző ércek és ásványok bányászata folyt a település környékén. A Király-hegy területén mai napig jelentős az ásványgyűjtés, így a feltalaj erős bolygatásnak van kitéve, aminek következtében a növényvilág is sok esetben sérül.

Növényvilág: A terület erdőállománya a helytelen erdőhasználatnak köszönhetően változatos képet mutat. A Zempléni tömb egyik legtermészetesebb mészkerülő bükköse található itt, viszont az erdőterületeken a korábban említett használati problémák miatt nagy kiterjedésben találhatunk lucfenyvessé átalakított állományokat. A Bózsva mentén illetve a Mátyás király-kútnál értékes higrofil életközösségek (égerliget, forrásláp) is találhatóak; itt találkozhatunk enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkkel (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae).

Hora Király v obci Telkibánya

Územie pohoria Király v obci Telkibánya sa rozprestiera na území Zemplínskej chránenej krajinnej oblasti, a leží na hraničnej oblasti so Slovenskom. Z hľadiska ťažby nerastov je jedným z najvýznamnejších obcí v Maďarsku.

Stav ohrozenia: Zraniteľnosť územia je veľmi vysoká. Dôvody sú rozličné: poškodenie lesov z dôvodu nesprávneho lesného hospodárstva, na trávnatých plochách je zasa najrizikovejším faktorom nedostatočná starostlivosť. Na území sú obľúbeným výletným miestom studňa kráľa Mateja a okolie susednej ľadovej jaskyne, z toho dôvodu je táto časť územia silne zaťažená z hľadiska turistiky.

V minulosti prebiehala v okolí obce ťažba zlata, striebra a iných kovov a minerálov. Na území pohoria Király je do dnešného dňa významný zber minerálov, čím sa povrch pôdy značne narúša, dôsledkom čoho dochádza vo viacerých prípadoch k poškodeniu miestnej flóry.

Flóra: Lesy územia vytvárajú z dôvodu zlého lesného hospodárstva rozličné obrazy. Nachádza sa tu jeden z najprirodzenejších acidofilných bukových lesov Zemplínskeho bloku, avšak z dôvodu už spomínaných problémov lesného hospodárstva sa tu vo veľkom množstve nachádzajú populácie premenené na smrekové lesy. Pozdĺž rieky Bózsva a pri studni kráľa Mateja môžeme nájsť vzácne hygrofilné ekosystémy (jelšový háj, zdrojové rašelinisko); môžeme sa tu stretnúť s hájovýmy lesmi (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) vytvorenými jelšou lepkavou (Alnus glutinosa) a jasňou štíhlou (Fraxinus excelsior).

Tiszakeszi-morotva

Növény és állatvilága: A Tiszakeszi-morotva egy Tisza holtág, értékes hínár és mocsárréti vegetációval. Jelentős a fűzfaligetek kiterjedése is. Jelölő élőhelyei természetes eutróf tavak mangnopotamion vagy hydrochafition növényzettel, folyóvölgyek cnidion dubiihoz tartozó mocsárrétjei valamint enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők.

Növények közül megemlíthető a Sulyom (Trapa natans), Vízi rucaöröm (Salvinia natans), fehér tavirózsa (Nymphaea alba).

Védett halak közé tartozik a Vágó csík – Cobitis taenia, de előfordul itt védett ízeltlábú is, az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia)

Madárvilága igen változatos, csak a Annex I of Council directive 79/409/EEC szerini fajok közül fészkel a területen a Barna rétihéja (Circus aeruginosus), Cigányréce (Aythya nyroca), Bölömbika (Botaurus stellaris), törpegémek (Ixobrychus minutus), barna kánya (Milvus migrans).

Az emlősöket a vidra (luta lutra) és a mezei görény (Mustela eversmannii) képviseli.

Veszélyeztető tényezők: A terület sérülékenysége magas. A morotva eutrófizációja jelentős, mely a hínártársulások átalakulásához vezethet. A ligeterdőkben terjedő gyalogakác (Amorpha fruticosa) jelentősen csökkenti a diverzitást, az őshonos cserjék, lágyszárúak rovására. A területen található szántóterületek fokozzak a terület gyomterheltségét (pl. Solidago spp., Xanthium spp.).

Védettsége: A terület a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet részét képezi.

SK:

Mŕtve rameno Tiszakeszi

Rastlinstvo a živočíšstvo: Tiszakeszi-morotva je mŕtvym ramenom rieky Tisa, so vzácnou vegetáciou vodných rias a močiarnej vegetácie. Značná je aj rozloha hájov vŕbových stromov. Jeho značenými biotopmi sú prirodzené eutrofické jazerá s typom vegetácie Magnopotamion alebo Hydrocharition, aluviálne lúky Cnidion dubii v údoliach riek, resp. aluviálne lesy tvorené jelšou lepkavou a jasňou štíhlou.

Z rastlín môžeme spomenúť kotvicu plávajúcu (Trapa natans), salvíniu plávajúcu (Salvinia natans), lekno biele (Nymphaea alba).

Medzi chránené druhy rýb patrí pĺž severný – Cobitis taenia, vyskytne sa tu aj chránený článkonožec, pôvodná klinovka hadia (Ophiogomphus cecilia).

Vtáctvo územia je veľmi rôznorodé, len z rodov určených smernicou Annex I of Council directive 79/409/EEC tu hniezdi kaňa močiarna (Circus aeruginosus), chochlačka bielooká (Aythya nyroca), bučiak trstinový (Botaurus stellaris), bučiačik močiarny (Ixobrychus minutus), haja tmavá (Milvus migrans).

Cicavcov zastupuje vydra (luta lutra) a tchor stepný (Mustela eversmannii).

Rizikové faktory: Zraniteľnosť územia je vysoká. Značná je eutrofizácia mŕtveho ramena morotva, čo môže spôsobiť premenu spoločenstiev vodných rias. Beztvarec krovitý (Amorpha fruticosa) rozširujúci sa v hájových lesoch značne znižuje diverzifikáciu, na úkor pôvodných krovín a bylín. Vyskytujúce sa orné pôdy zvyšujú zaťaženosť územia burinami (napr. Solidago spp., Xanthium spp.)

Ochrana: Územie je súčasťou Chráneného krajinného obvodu Borsodské Pomedzie.

Tisza-tó

A Tisza-tó Magyarország keleti régiójában a Tisza 404 fkm-e (Kisköre) és 440,5 fkm-e (Tiszabábolna) között, a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize, bár ez az állóvíz meghatározás nem teljesen helytálló, hiszen a Tisza hatására jelentős vízmozgások tapasztalhatók benne. Területe 127 km2, legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km. Duzzasztását a kiskörei vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, mely a Tisza magyarországi szakaszán a második vízlépcső.

Az elmúlt 30 év alatt a terület edényes flórája jelentősen átalakult, mely folyamat napjainkban is tart. A Tisza-tó elárasztása előtt a hullámtér 40 százalékát mocsári és vízi vegetáció, mocsárrétek és nedves legelők alkották, míg 28 százalékát természetes ártéri fűz–nyár ligeterdők, valamint telepített erdők és gyümölcsösök tették ki. Mintegy 23 százaléknyi volt a mezőgazdaságilag művelés alatt álló terület, melyet azonban átlag kétévenként az árvizek veszélyeztettek. A hullámtér mintegy 9 százalékát cserjés, bozótos vegetáció borította.

Tisza-tó feltöltése során a terület nagyobb részén mocsarasodási folyamat indult el, amely részeken nád és gyékény jelent meg, de a folyamatos vízborítás hatására nagy területeken alakultak ki növénymentes nyílt vízfelületek is. A tározó területén található magasabb rendű fás- és, lágyszárú növényfajok száma csaknem száz.

Növényökológiai vizsgálatok alapján összesen 14 jellemző növénytársulás található a területen, vagyis a tározó 53,9%-át borítja magasabb rendű növényzet.

Az erdőtársulások közül legjellemzőbb a fűz–nyár ligeterdő, amelyekben sok a fára felkúszó növény, mint a vadszőlő és a süntök. Az aljnövényzet helyenként sűrű, főként hamvas szeder és gyalogakác alkotja. Ez a puhafaliget ad otthont a Tisza-tó vegyes gémtelepeinek, de egyéb ritka, fokozottan védett fajok is költenek benne, mint a rétisas és a fekete gólya. Az erdők nagyon gyors fejlődésűek, gazdag cserjeszinttel rendelkeznek, és többségükben érintetlenek, járhatatlanok. Jellemző fás szárú növénytársulások még a tölgy–kőris–szil ligeterdők, illetve a bokorfüzesek.

A tározó uralkodó vízinövény-társulása a rucaöröm–sulyomhínár. Jellemző faja a sulyom. Ez szinte mindenhol előfordul a tározóban. A Tisza-tó sajátosságainak köszönhetően számos olyan növényfaj található meg itt nagy egyedszámban, melyek állománya hazánkban megfogyatkozott. Jellemző a fentebb említett sulyom, de ezen kívül nagy területen találkozhatunk vizitökkel, tündérrózsával, tündérfátyollal, és egyre nagyobb számban fordul elő a területen a Tisza mentén a gyalogakác.

A kétéltűeket viszonylag alacsony fajszám, de annál nagyobb egyedszám jellemzi a tározón. Unkából a vöröshasú él itt, a zöld levelibéka az ártéri erdőkben pirreg, a varangyokkal szinte bárhol találkozhatunk. Az évekkel ezelőtt még egy fajként nyilvántartott kecskebéka-fajcsoport három faja is előfordul a területen, de elkülönítésük csupán ránézésre nem könnyű. A hüllők közül a leggyakrabban minden bizonnyal a vízisiklóval találkozhatunk, de a terület azon kevés helyek egyike Magyarországon, ahol még találkozhatunk mocsári teknőssel, a töltéseken pedig fürge gyíkokkal.

Azok, akik az alkonyi perceket is kivárják a tavon, a víz fölött korai denevéreket, néha a repülésével nyolcasokat leíró vízidenevéreket és a fák lombkoronájában nyugalmat kereső vadászó törpedenevért is láthatnak.

Forrás:

http://www.tiszato.hu/

Jazero Tisa

Jazero Tisa sa nachádza vo východnom regióne Maďarska medzi 404. riečnym km (mesto Kisköre) a 440,5.rkm (obec Tiszabábolna). Ide o umelo vybudovanú vodnú nádrž na zvlnenej nive rieky Tisa. V Karpatskej kotline je svojou rozlohou druhou najväčšou stojatou vodnou plochou. Pojem stojatá voda síce nie je presným pojmom, nakoľko vplyvom rieky Tisy sa v nej pozorujú značné pohyby vody. Rozloha nádrže je 127 km², najväčšia dĺžka je 27 km a najväčšia šírka 6 km. Vytvorenie nádrže bolo umožnené vybudovaním vodného stupňa pri meste Kisköre , ktorý bol daný do prevádzky v roku 1973. Je druhým vodným stupňom na rieke Tisa na území Maďarska.

Za posledných 30 rokov na území došlo k značným zmenám v zložení flóry a tento proces trvá dodnes. Pred zatopením vodou 40% povrchu zvlnenej nivy tvorilo rastlinné spoločenstvo vôd a močiarov, zamokrené lúky a pasienky, 28% prirodzené vŕbovo-topoľové lužné lesy , ako aj lesy umelo sadené a ovocné sady. Okolo 23% územia tvorili poľnohospodársky obrábané pôdy , ktoré však skoro s dvojročnou pravidelnosťou boli zaplavované. Asi 9% rozlohy územia tvorila krovinatá vegetácia.

Postupným zanášaním jazera došlo na väčšom území k vytváraniu močiarov, v ktorých sa objavuje tŕstie a pálka. Vplyvom napúšťania vodou sa vytvorili aj rozsiahle otvorené vodné plochy bez vodnej vegetácie. Na území vodnej nádrže sa nachádza okolo 100 druhov drevnej aj bylinnej vegetácie.

Na základe ekologického výskumu sa zistilo, že sa tu nachádza 14 charakteristických rastlinných spoločenstiev, teda asi 53,9% vodnej nádrže pokrýva rastlinstvo vyššieho rádu.

Zo spoločenstva lesov sú najcharakteristickejšie vŕbovo-topoľové háje, v ktorých sa nachádza veľa popínavých rastlín ako napríklad pavinič päťlistý a ježatec laločnatý. Podrast je miestami hustý, tvorí ho hlavne ostružina ožinová, beztvarec krovitý. Spoločenstvo mäkkých drevín jazera Tisa je domovom rôznych druhov volaviek, ale liahnu tu aj iné zriedkavo sa vyskytujúce a chránené vtáky ako orliak morský a bocian čierny. Stromy sú rýchlo rastúce, majú husté krovinaté poschodie, väčšinou sú nedotknuté a nepriechodné. Typickým lesným spoločenstvom sú aj dubovo-jaseňovo-brestové háje, resp. krovinaté vŕby.

Panujúcim vodným rastlinným spoločenstvom je salvínia plávajúca a kotvica plávajúca. Charakteristickým druhom je kotvica. Tieto sa nájdu skoro všade na jazere. Vďaka jedinečnosti jazera Tisa sa tu nájde veľa takých druhov rastlín, ktorých stav na území Maďarska veľmi poklesol. Patrí sem už spomínaná kotvica, ale na veľkej rozlohe môžeme stretnúť aj lekno, leknovec štítnatý a na čoraz väčšom území sa rozmáha beztvarec krovitý.

Z obojživelníkov žije vo vodnej nádrži síce málo druhov, ale veľa jedincov. Žije tu kunka červenobruchá, rosnička zelená a v lužných lesoch ropucha. Pred niekoľkými rokmi bol skokan zelený považovaný za jediný svojho druhu, dnes sa na území jazera vyskytujú tri jeho poddruhy, hoci rozoznať ich je veľmi ťažko. Z plazov sa najčastejšie vyskytuje užovka, ale vyskytuje sa tu aj korytnačka močiarna, ktorej výskyt na území Maďarska je veľmi zriedkavý. Na násypoch môžeme stretnúť jašterice.

Tí, ktorí pri jazere vydržia až do zotmenia, nad vodnou plochou majú možnosť vidieť skoré netopiere, z nich najmä netopiere vodné, ktoré lietajúc opisujú osmičky a v korunách stromov hľadajú pokoj netopiere hvízdavé.

Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi körzet

A védett terület nagysága: 4 242 hektár, ebből fokozottan védett 665 hektár.

Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet a Bodrogközben, az Olaszliszka – Zalkod vonaltól Tokajig nyúló “zugban” található.

Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága

1986. augusztusában, 4578,6 hektár területtel lett védetté nyilvánítva. Két nagy területe van, egyik a Tokaj-Hegyaljához tartozó Nagy-Kopasz, amely méltón híres zamatos borairól. Az 513 méteres magasságával az ország egyik legnagyobb kiterjedésű vulkánikus szigethegye. Alapkőzete nagyrészt kvarcandezit, amelyre a hegylábi részeken vastag, helyenként 10-30 méter vastag üledékes kőzet, lösz települt.

A hegy természeti értékeinek nagy része a déli száraz, meleg oldalon koncentrálódik. Növényzetében molyhos tölgyes-bokorerdők, virággazdag gyepekkel váltakoznak, a hegylábi részeken pedig a löszre jellemző törpemandulások ékelődnek be a szőlőteraszok közé. Növényritkaságai közül néhány, mint például egyesek az itt élő tizenkét orchidea fajból mára a filoxéra pusztítása után parlagon hagyott szőlőparcellákon is megtelepedtek. A hegy északi oldalán hárs-kőris és gyertyános-tölgyes erdők vannak, szelídgesztenye folttal és kaszálórétekkel tarkítva.

Gazdag állatvilágára főleg a száraz-meleg élőhelyeket kedvelő gerinctelen és gerinces fajok a jellemzőek, de a kőfejtők, bányák és a löszfalak néhány speciális élőhelyet igénylő állatfaj megtelepedését is lehetővé tették.

A tájvédelmi körzet másik nagy területe a Bodrog-Tisza ártér, amely tavasszal ezüstös színbe öltözik a két folyó megáradt, csillogó vizétől. Növényzetében ezért főleg a vízhez, a nedves termőhelyekhez kötődő növényfajok dominálnak. A területen morotvatavak hínártársulásai, mocsarak magas-sásosai, nádasai, láprétek és mocsárrétek váltakoznak nagy kiterjedésű nedves kaszálókkal, fűzligetekkel. A folyóvizeket ligeterdők szegélyezik, de sajnos jelentős a nemes-nyárasok számaránya is. A terület helyenként gyakori védett növénye az enciánkék virágú kornistárnics és a tiszaparti margitvirág.

A tavaszi áradások miatt nyár közepéig járhatatlan ártér zavartalan fészkelést biztosít az itt élő rendkívül gazdag vízimadár-világnak. Nagy számban fészkelnek itt réce- és gázlómadár-fajok, mint például a természetvédelem jelképévé lett, elegáns megjelenésű nagykócsag, a kisebb termetű ritkább testvére a kiskócsag, vagy a sásosakban, nedves réteken fészkelő, rejtett életmódú haris, amely nemzetközileg is elismertté tette a Bodrogzugot. Az őszi madárvonulás idején nagy számban tartózkodnak ill. gyülekeznek itt a délre tartó vízimadár-csapatok.

Ma az országban ez az egyetlen olyan terület, amelyet rendszeresen elönt a víz. Természeti értékei, háborítatlansága mellett, részben ezért került fel 1989-ben, fokozott jelentőségű vízimadár élőhelyként a nemzetközi Ramsari területek listájára.

2007. február 1-től a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelésébe került.

Forrás:

bnp.nemzetipark.gov.hu

anp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1863

Chránené územie Tokaj – Bodrogzug

Rozloha chráneného územia: 4 242 hektárov, z toho 665 hektárov patrí do vysokého stupňa ochrany

Poloha: Chránené územie sa nachádza v Medzibodroží a ťahá sa od obce Olaszliszka a Zalkod smerom na Tokaj.

Správca: Riaditeľstvo Národného parku Aggtelek

Územie bolo vyhlásené za chránené v auguste roku 1986 s rozlohou 4578,6 hektárov. Zaberá dve územia. Jedným z nich je Nagy Kopasz, patriaci pod Tokajské Podhorie, ktoré je známe zamatovým vínom. S nadmorskou výškou 513 metrov je jedným z najvyšších osamotených sopečných vrchov na území Maďarska. Základnou horninou je andezit, na ktorú sa v predhorských oblastiach naložili hrubé, miestami 10-30 metrov vysoké vrstvy usadenín, predovšetkým spraše. Najväčšie prírodné vzácnosti sa koncentrujú na južnej suchšej strane vrchu. Z rastlinstva tu prevládajú krovinaté lesy plstnatých dubov, ktoré sa striedajú s trávnatými plochami bohatými na kvety. V predhorských oblastiach rastie mandľa nízka, typická pre spraše. Tie sa miestami vklinili medzi terasy viníc. Zo zriedkavejších rastlín sa tu vyskytuje 12 druhov orchideí. Dnes sa už udomácnili na parcelách viníc, ktoré boli nechané úhorom po pustošení haďatka koreňového. Na severných svahoch sa rozprestierajú lesy lipovo- jaseňové a hrabovo-dubové, ktoré sa striedajú s kosnými lúkami a gaštanmi jedlými.

Z bohatej živočíšnej ríše sú rozšírené sucho a teplomilné stavovce a bezstavovce. Kameňolomy, bane a sprašové steny umožnili výskyt aj niektorým druhom vyžadujúcim špeciálne prostredie.

Druhým veľkým územím chránenej oblasti sú nivy rieky Tisy a Bodrogu, ktoré sa na jar zaodievajú do strieborného šatstva od rozvodnených vôd oboch riek. Z rastlinného spoločenstva dominujú rastliny, ktoré sa viažu k vode, alebo mokrému prostrediu. Na území sa vyskytujú spoločenstvá mŕtvych ramien, vysoké šachorovité rastlinstvo močiarov, rašelinísk, ktoré sa striedajú s rozsiahlymi kosnými lúkami a vŕbovými hájmi. Pozdĺž riečnych tokov rastú háje, žiaľ aj mnoho šľachtených topoľov. Na území sa často nachádza chránený modrokvetý horec pľúcny a králik neskorý.

Kvôli jarným povodniam je niva riek do leta ľuďom neprístupná. To umožňuje pokojné hniezdenie tu žijúcim vodným druhom vtákov. Vo veľkom počte hniezdia kačice divé, ale aj brodivce ako napríklad elegantné volavky biele, ktoré sa stali aj symbolom ochrany prírody, alebo beluša malá. V mokradiach hniezdi tajuplná sľuka poľná, ktorej výskyt prispel k medzinárodnému uznaniu chráneného územia Bodrogzug. V čase jesennej migrácie vtákov sa tu v hojnom počte zdržiavajú resp. zhromažďujú veľké skupiny vodných vtákov smerujúcich na juh.

Dnes je to na území Maďarska jediné miesto, ktoré je pravidelne zaplavované vodou. Prírodné vzácnosti, nerušenosť života vtákov prispeli k tomu, že územie sa v roku 1989 dostalo do Medzinárodného zoznamu Ramsaar ako vysoko chránené prostredie vodného vtáctva.

Od 1.februára 2007 sa Chránené územie Tokaj- Bodrogzug dostalo do správy Riaditeľstva Národného parku Aggtelek.

Tokaj-Kopaszhegy

A táj különleges ez abból adódik, hogy az érintkező tájak genetikailag és gazdaságilag nagyon különbözőek. A tökéletes síkságnak minősülő Alföld és az Északi-Középhegységhez tartozó vulkanikus eredetű Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaji-hegység) találkozik itt. Maga a Tokaji-hegy (Kopasz-hegy) az Eperjes-Tokaji hegyláncnak az Alföldre mélyen előreugró, izoláltan álló vulkáni kúpja. 514 méter magas, meredeken emelkedik ki a 100 méter körüli tengerszint feletti magasságú csatlakozó síksági kistájakból.

A Tokaj-Eperjesi-hegység, így Tokaj-Hegyalja mai domborzata rendkívül tagolt: völgyekkel, vízfolyásokkal sűrűn felszabdalt, alacsony középhegység. Bár felszíne hosszú évmilliók alatt alakult ki, s az eredeti vulkáni formák eltűntek vagy megváltoztak, a táj vulkáni eredete már első pillantásra szembeötlő. Maguk a vulkánok mintegy 9-15 millió évvel ezelőtt működtek, és Európában egyedülállóan változatos formában hozták létre a mai Tokaj-Hegyalja alapkőzeteit. A vulkáni kőzetsorozatokat később utóvulkáni folyamatok bontották, alakították át, ezzel is fokozva a hegyoldalakat felépítő földtani képződmények színességét.

A hegy két bányatavat is magában rejt. Az egyiket mindenki ismeri, fürdőzésre, horgászásra használják. A másik tó kevésbé ismert, még a közeli tarcali lakosok körében is. Ez utóbbi tavat a kis mérete, a környező erdő jól elrejti a kíváncsi szemek elől. Erre a területre be sem lehet lépni engedély nélkül, mert Bükki Nemzeti Park fokozottan védet területe.

Tokaj-Hegyalján páratlan természeti környezetben sehol máshol fel nem lelhető állatok és növények élnek, amelyek nemcsak a természetbúvárok számára teszik vonzóvá a környéket, hanem minden ide látogató vendég számára is.

A filoxéra-járvány előtt Hegyalja nagyobb részét szőlőterületek borították. Ezeknek csak egy részét telepítették újból, másik részét most bozót fedi, illetve sok helyen virágokban gazdag sztyepprétek jöttek létre, ahol számos védett növényfaj él.

A Nagykopasz hegy déli részén ma elsősorban melegkedvelő molyhos-tölgyesek és bokorerdők, szárazságkedvelő szikla-gyepek a jellemzők, az északi részen pedig a hárs-köris és gyertyános-tölgyes erdők találhatók. A vadon élő növények közt kiemelkedő ritkaság a gyapjas őszirózsa, melynek a Nagykopasz-hegy az egyetlen közép-európai élőhelye, de számos más, az európai és magyarországi természetvédelmi védettségi listán szereplő faj is megtalálható a hegyen. Közéjük tartozik a Tokaj-Hegyalja területén előforduló 18 orchideafaj, vagy egy nagyon ritka lepkefaj, a fóti boglárka szintén igen ritka tápnövénye, a gyapjas csűdfű. Jellegzetes növénye a Nagykopasz hegynek a pázsitos nőszirom, amelynek jellegzetes sárgabarack illata van, illetve a magyar nőszirom, amelyet a 20 forintos pénzérme hátoldaláról is ismerhetünk.

Tokaj-Hegyalja állatvilága is számos különlegességgel szolgál, számos védett állatfaj él a térségben (7 védett kétéltű, 6 védett hüllő, 17 fokozottan védett madár, 17 védett és egy fokozottan védett emlős). Számos különleges madárfaj él a Nagykopasz-hegyen. megtalálható Európa legszínpompásabb madara, a gyurgyalag, amely faj állománya máshol már igencsak megfogyatkozott. A felhagyott kőbányákban minden évben több pár uhu és kövirigó is fészkel. Ez utóbbi két fokozottan védett faj hazai állományának döntő része itt található. Ragadozómadaraink közül fellelhető a Zemplénben a fokozottan védett kerecsensólyom, amelynek a pénzben kifejezett értéke 1 millió forint, de egerészölyv, parlagi sas, törpesas, békászósas, illetve legnagyobb ragadozómadarunk, a réti sas is található a hegységben. A szirti sas Magyarországon csak a Zempléni hegységben fészkel. Karvaly, héja és vörösvércsa is található a térségben.

Forrás:

http://www.tokajvilagorokseg.hu/index.php?i=5_7

http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=60

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kopasz-hegy

Tokaj – Kopasz hegy( Holý vrch)

Zvláštnosť regiónu pozostáva v tom, že sa tu stretávajú krajiny tak geneticky ako aj hospodársky veľmi odlišné. Stretáva sa tu rovina so Zemplínskymi vrchmi , ktoré sú vulkanického pôvodu a patria do Severného stredohoria ( Eperjes-Tokaji hegység). Tokajský vrch zvaný aj ( Holý) Kopasz síce patrí k horskej reťazi Eperjes –Tokaj , ale stojí izolovane na rovine s nadmorskou výškou 100 metrov. Tu vyniká svojím strmým vulkanickým kužeľom, ktorý je vysoký 514 metrov.

Reliéf Tokajského Podhoria, patriacej do vrchoviny Tokaj-Eperjes je veľmi členitý. Nachádzajú sa tu doliny oddelené hustou riečnou sieťou. Hoci sa povrch územia vyvíjal dlhé milióny rokov a pôvodné vulkanické formy zmizli, alebo sa premenili, vulkanický pôvod územia je na prvý pohľad viditeľný. Samotné sopky boli činné pred 9-15 miliónmi rokov. Na území Európy patria meniace sa formy hornín ( Tokaj hegyakja) Tokajského Podhoria k ojedinelým. Sériu vulkanických hornín neskôr rozrušili postvulkanické procesy, ktoré ich premenili , čím prispeli k zvýšeniu geologickej farebnosti hornín ,  z ktorých sa skladajú dnešné svahy.

Vrch v sebe ukrýva aj dve banské jazerá. Jedno z nich každý pozná, používa sa na kúpanie a rybárčenie. Druhé jazero je menej známe aj v kruhoch obyvateľov blízkej obce Karcag. Druhé menšie jazero ukrýva okolitý les pred zvedavými očami. Na toto územie sa nedá bez povolenia vstúpiť. Patrí pod Riaditeľstvo Národného parku Bükk, ako územie s vysokým stupňom ochrany.

V prírodnom prostredí Tokajského Podhoria (Tokaj- hegyalja) sa nachádzajú také živočíchy a rastliny, ktoré sa nikde inde nevyskytujú. Preto je oblasť príťažlivá nielen pre prírodovedcov ale aj pre hostí, ktorí sem zavítajú.

Pred pustošením háďatka koreňového veľkú časť Podhoria pokrývali vinice. Z nich len malú časť obnovili, druhá časť je pokrytá húštinou, resp. na mnohých miestach sa vytvorili stepné lúky pokryté bohatou kvetenou, z ktorých mnohé patria k chráneným druhom.

Na južnej strane vrchu Nagykopasz dnes rastú predovšetkým teplomilné duby plstnaté, krovinaté lesy a suchomilné skalné stepi. Na severnej strane zase nájdeme lipovo-jaseňové a hrabovo-dubové lesy. Z divo rastúcich rastlín môžeme vyzdvihnúť vzácnu astru sedifolius, ktorá sa v Európe vyskytuje jedine na vrchu Nagykopasz . Nájdeme tu aj veľa iných druhov rastlín, ktoré sa nachádzajú na európskom aj maďarskom zozname ochrany. K nim patrí 18 druhov na území sa vyskytujúcich orchideí. Veľmi zriedkavo sa vyskytujúci druh motýľov- motýľ foth , ktorých potravou je tiež veľmi vzácne sa vyskytujúci kozinec bezbyľový. Typickou rastlinou vrchu Nagykopasz je kosatec žltý, ktorý má charakteristickú vôňu marhule, alebo kosatec bezlistý uhorský, ktorý poznáme z 20Ft.-ej mince.

Aj živočíšstvo Tokajského Podhoria poslúži mnohými osobitosťami. Na území žije veľa chránených druhov – 7 chránených druhov obojživelníkov, 6 druhov plazov, 17 druhov vysoko chránených vtákov a jeden vysoko chránený cicavec. Mnoho osobitých druhov vtákov žije na vrchu Nagykopasz. Môžeme tu nájsť najfarebnejšieho vtáka Európy včelárika zlatého, ktorého počet na iných miestach už veľmi poklesol. V opustených kameňolomoch každý rok hniezdi viac párov výrov skalných a skalára. Väčšina jedincov týchto dvoch vysoko chránených druhov žijúcich na území Maďarska sa vyskytuje práve tu. Z dravcov, ktoré sú na území Zemplína vysoko chránené, zaznamenávame výskyt sokola loveckého, ktorého hodnota v peniazoch je 1 milión forintov, ale hniezdi tu aj myšiak lesný, orol kráľovský a orol malý, orol krikľavý. Vo vrchoch žije aj náš najväčší dravec orliak morský. Na území Maďarska jediným miestom výskytu orla skalného je zaznamenaný v Zemplínskych vrchoch. Nájde sa aj penica jarabá, jastrab lesný, alebo sokol myšiar.

Upponyi-szoros

Az Upponyi-szoros a Lázbérci tájvédelmi körzet része, északi kapuja. A Bán patak völgyében található Upponyi-szoros szurdoka a tájvédelmi körzet egyik legjelentősebb értéke. A meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők és jellegzetes “kőgomba” képződmények különleges látványt biztosítanak. A terület számos védett növény és állatfaj élőhelye, fokozottan védett terület. Geomorfológiai felépítése folytán különböző kitettségű részekre tagolódik, melyek mikroklímája, így növényzete is eltérő.

A környék mai erdeinek állományait zömmel a csertölgy és kocsánytalan tölgy, a bükk, cserjeszintjét a húsos som határozza meg, de gyakori a galagonya, a mezei juhar és ostorménfa is. Növénytanilag is a tájvédelmi körzet legértékesebb része az Upponyi-sziklaszoros, ahol mészkőszikla-gyepek és bokorerdők váltogatják egymást. A szoros különlegesen értékes, ritka, védelemre szoruló növényei: a vetővirág, a cseh tyúktaréj, a sziklai perje, a szürke napvirág, az erdélyi nyúlfarkfű és számos más, a bükki sziklagyepekre jellemző növény. Állatvilága megegyezik a Bükk hegység állatvilágával, de annál természetesen gazdagabb, mert a nagy és zavartalan vízfelület megfelelő élőhelyet nyújt a vízimadarak számára is. Rendszeresen megfigyelhető a halászsas, a szürke gém és a fekete gólya. A tározó biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében évente folyik haltelepítés. A ragadozó halak közül a csuka, a pisztráng, a süllő, a növényevő halak közül pedig a ponty és az amur a leggyakrabban telepített. A víztározón – igen szigorú vízvédelmi előírások betartásával – horgászat is van. A védelem alól 1986-ban feloldott területen van egy továbbra is fokozott védelmet élvező, igen kis, de annál érdekesebb rész. Ez a Damasa-szakadék. Bánhorváti felett, illetve a Bánhorváti-Uppony-Sajóvelezd határolta háromszögben található ez a rendívül érdekes és ma még feltáratlan földtani képződmény.

Forrás:

http://www.freeweb.hu/sata/lazberc.htm

Tiesňava Uppony

Tiesňava Uppony je severnou bránou a časťou Chráneného územia Lázbérc. Tiesňavu, ktorá je najväčšou vzácnosťou chráneného územia nájdeme v doline potoka Bán. Strmé skalné steny, skalné okná, svahy pokryté zvetralinami a typické skalné hríby poskytujú zvláštny pohľad v krajine. Vysoko chránené územie je prostredím mnohých chránených druhov rastlín a živočíchov. Na základe geomorfologickej stavby sa územie člení na menšie územia s vlastnou mikroklímou a vlastným rastlinstvom.

Okolité lesy dnes tvoria predovšetkým spoločenstvá cerových dubov, dubov zimných, buky. Stupeň krovín pokrývajú drieňovité rastliny, ale vyskytuje sa aj hloch krivokališný, javor babyka a kalina siripútková. Aj z hľadiska botaniky je najvzácnejšou časťou chráneného územia práve tiesňava Uppony, kde sa striedajú vápencové skalné stepi s krovinatými lesmi. Obzvlášť chránenými vzácnymi, zriedkavo sa vyskytujúcimi rastlinami, ktoré sú preto odkázané na ochranu sú: šternbergia jesienkovitá, krivec český, lipnica bádenská, devätorník sivý, ostrevka dlhosteblová a mnoho iných rastlín charalteristických na skalné lúky pohoria Bükk. Svet živočíchov je totožný so živočíšstvom pohoria Bükk, len je o niečo bohatší, nakoľko veľké, nerušené vodné plochy ponúkajú vhodné prostredie pre vodné vtáctvo. Pravidelne môžeme pozorovať kršiaka rybožravého, volavku popolavú a bociana čierneho. V dôsledku zachovania biologickej rovnováhy nádrže každoročne sa osádzajú ryby. Z dravých rýb sú to šťuky, pstruhy a zubáč obyčajný. Z bylinožravých rýb sa osádzajú zase kapor a amur. Vo vodnej nádrži je povolený rybolov za sprísnených podmienok. Napriek tomu, že územie od roku 1986 už nepatrí medzi chránené, nachádza sa na ňom jedna síce malá časť, ktorá je vysoko chránená a zaujímavá. Je to priepasť Damasa- veľmi zaujímavý a dnes ešte nepreskúmaný prírodný výtvor. Nachádza sa nad obcou Bánhorváti, resp. v trojuholníku medzi obcami Bánhorváti- Uppony- Sajóvelezd.

Vár-hegy – Nagy-Eged

Jellemzői, növény és állatvilága: A Site magában foglalja a Délnyugati-Bükk legértékesebb szubmediterrán jellegű Nagy-Eged – Vár-hegy vonulatát, a hozzá nyugat felől csatlakozó Tárkányi-medence erdőssztyepp völgyeivel. Általánosságban elmondható, hogy az edafikus társulások (bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek,sziklai bükkösök, sztyepprétek) a kőzettani differenciáknak illetve a markáns domborzati különbségeknek megfelelően jelentősen képviseltetik magukat a területen, sajátos szinezetet adva a flórának és a faunának.

Jelentős fajfeldúsulás következhetett be azokon a területeken, ahol a geológiai, geomorfológiai, mikroklimatikus változatosság mellett, az extenzív antropogén behatások is kedvező hatást gyakoroltak a fajok megtelepedésére, a populációk stabilizálására. Ilyen “forró pontoknak” tekinthetők az alábbi területek:

– A Nagy-Eged – Kis-Eged területe igen jelentős szubmediterrán-kontinentális hatás alatt álló bokorerdői, melegkedvelő tölgyesei, sztyepprétjei, sziklagyepjei unikális értéket képviselnek nemcsak a flórajárás tekintetében, hanem országos viszonylatban is. Jelentős értéket képviselnek a felhagyott szőlők és gyümölcsösök is, elsősorban a vegetáció regenerációja szempontjából.

– A Tárkányi-medence keleti pereme (Miklós-völgy, Ostoros-völgy, Gazsi-lápa, Tó-lápa), ahol kontinentális, erdőssztyepp fajok lépnek fel tömegesen és a kollin öv melegkedvelő tölgyesei érintkeznek a jellegzetes alföldi genezisű.

– A Bikk-bérc – Cseres-tető (Síkfőkút) eocén mészkövén kialakult igen fajgazdag edafikus bükkösei, gazdag orchideaflórával.

– A bükkzsérci Kerek-domb – Galambosi-rétek, ahol a hegylábperem löszvegetációja érintkezik az eocén mészkő tipikus növényzetével.

Jelölő fajai többek között a rigópohár, janka tarsóka, piros kígyószisz, leánykökörcsin. Gerinctelenek közül megemlítendő a csíkos medvelepke, nagy hőscincér, magyar fésűsbagoly, sárga gyapjasszövő, szarvasbogár, eurázsiai rétisáska

Veszélyeztető tényezők: A terület sérülékenysége mérsékelt és nagy variabilitást mutat a területen. A hegylábperemhez (Eger, Ferlsőtárkány) közelebbi területeken az antropogén behatások jelentősebbek, itt számíthatunk egyes kedvezőtlen folyamatok felerősödésére is (pl. művelési ág váltás, szőlőterületek növekedése, illegális szemétlerakás felerősödése), míg egyes korábban is véderdőként “hasznosított” területek, életközösségek természetessége kifejezetten magas, melyből következőleg a sérülékenységük is mérsékelt.

Védettség: A terület részben a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, míg a Nagy-Eged területe 1978-tól helyi védett terület (9/24/TT/78). A Bükki Nemzeti Park délnyugati bővítése – mely a Site teljes területét érinti – megindult, elkészült a kezelési terv.

Hradný vrch – Nagy-Eged

Charakteristika, rastlinstvo a živočíšstvo: Patrí sem najvzácnejší submediteránny reťazec Nagy-Eged – Vár-hegy (Hradný vrch) vrchoviny Bükk, spolu s kotlinou Tárkány, ktorá sa naň viaže zo západu. Kotlina patrí do pásma lesostepí. Všeobecne môžeme povedať, že edafická fauna (krovinaté lesy, teplomilné dubiny, buky rastúce na skalách, stepné lúky) sa prispôsobila veľkej diferenciácii hornín resp. veľkým rozdielom v reliéfe. Flóra aj fauna sa tu značne prezentuje, dávajúc územiu svojské zafarbenie.

Mohlo dôjsť k značnému obohateniu druhov na tých územiach, kde popri geologických, geomorfologických a mikroklimatických rozdielnostiach došlo aj k extenzívnym antropogénnym zmenám. Tie našťastie pozitívne vplývali na udomácnenie druhov a stabilizáciu populácie. K takým horúcim bodom patria nasledovné územia:

• Územie Nagy-Eged – Kis-Eged, kde rastú krovinaté lesy, teplomilné duby, stepné lúky, skalné lúky pod silným submediterálno-kontinentálnym vplyvom. Poskytujú unikátne vzácnosti nielen z hľadiska flóry ale aj v celoštátnom pomere. Dôležitú vzácnosť predstavujú aj zanechané vinice a ovocné sady z hľadiska regenerácie vegetácie.

• Na východných okrajoch kotliny Tárkány (dolina Miklós, dolina Ostoros, rašelinisko Gaži, rašelinisko Tó), sa stretávajú kontinentálne lesostepi s teplomilnými dubinami, ktoré sú charakteristické pre nížiny.

• Skalný útes – Bikk – Cseres- tető – na vápencoch vytvorené druhovo veľmi bohaté bučiny s hojnosťou orchideí.

• Kerek domb ( Kruhový kopec) v obci Bükkzsérc – Lúky Galambosi, kde sa v predhorských oblastiach stretáva vegetácia spraší s vegetáciu  vytvorenej na vápencoch z obdobia eocénu.

K charakteristickým druhom rastlín patrí črievičník papučkový, peniažtek slovenský, hadinec červený, poniklec veľkokvetý. Z bezstavovcov môžeme spomenúť spriadača kostihojového, veľkého fúzača, moru schmidtovu, priadkovca trnkového, roháča, koníka slovanského.

Ohrozujúce faktory: Územie je zraniteľné a preukazuje sa veľkou variabilitou. V oblastiach, ktoré sú bližšie k predhoriu (Eger, Felsőtárkány) sú antropogénne vplyvy väčšie. Môžeme tu preto rátať so silnejúcimi negatívnymi procesmi ( zmena hospodárskej činnosti, zväčšovanie rozlohy viníc, ilegálne skládky odpadov). Na druhej strane chránené ale hospodársky využívané lesy, ktoré sa už dávnejšie nachádzajú pod ochranou, patria ešte do prirodzeného ekosystému, preto aj ich zraniteľnosť je menšia.

Ochrana: Časť územia patrí pod Národný park Bükk, kým časť Nagy Eged je od roku 1978 pod miestnou ochranou. Je vypracovaný plán na rozšírenie Národného parku Bükk smeron na juhozápad, do ktorého patrí aj celé územie Site.

Zempléni TK

A védett terület nagysága: 26 496 hektár, ebből fokozottan védett 2 395 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet a Zempléni-hegység Makkoshotyka-Boldogkőváralja vonaltól északra eső területeinek két központi részét foglalja magába
Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

1984 végén alakult 26496 hektárral, mely két különálló egységből áll. Egyik részét nagyjából a Boldogkőváralja-Gönc-Telkibánya-Bózsva-Nagyhuta-Makkoshotyka-Boldogkőváralja által körbezárt terület képezi (lényegében a hegység központi része), másik részét pedig a Milic-hegycsoport alkotja az országhatártól Hollóházát, Füzért és Pusztafalut is magába foglalóan. A tájvédelmi körzet területén 12 fokozottan védett természeti terület van.

A terület a Zempléni-hegység, s ezzel együtt az Eperjes-Tokaji-hegylánc részeként északon – Szlovákia területén – csatlakozik a Kárpátok vonulatához. Ez meghatározza éghajlatát és döntően befolyásolja növény- és állatvilágának az alakulását.

A hegység keletkezésében a “tűz” játszotta a főszerepet. A 14-16 millió évvel ezelőtt működött vulkánok hozták létre a hegység kőzettömegének zömét és utóműködéseikkel együtt a változatos ásványok sokaságát. Egykor a működő “tűzhányók” közé helyenként tenger is benyomult és üledékei, valamint a beszóródó vulkáni tufa számos növény- és állat ősmaradványát őrzi.

A tájvédelmi körzet hegyeit túlnyomórészt lomberdők borítják: tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és bükkösök, a völgyekben futó patakokat égeresek kísérik. Érdekes színfoltként néhol nyíresek, sziklaerdők találhatóak. A hegység lágyszárú növényzete rendkívül változatos, sok a közeli Kárpátokkal közös, magashegyvidéki flóraelem. A különböző védett ritkaságokat felvonultató élőhelyek közül kiemelkednek, az orchideákban gazdag hegyi kaszálórétek, a jó vízellátású, tocsogós lápok, a színpompás szilikát sziklagyepek és a savanyú talajú, korpafüves, áfonyás bükkösök, nyíresek.

Állatvilága a sajátos flórához kapcsolódóan szintén rendkívül változatos. Jelentős nagyvadállománnyal rendelkezik, amelyből a kárpáti gímszarvas állományt trófeái messze földön híressé tették, de megtalálható itt a védett hazai emlősök legtöbb faja is. Madárvilágára jellemző a hegyvidéki fajok jelenléte. Ilyen például a magyar nép híres madarának rokona, a fekete gólya, a nappali ragadozó madaraink, összes hazai bagolyfajunk, vagy a ritka földön fészkelő fajdunk, a császármadár. Előfordul még ma is a keresztes vipera, amelynek veszélyességét sokszor eltúlozzák. Az állatvilágból legnagyobb számban a legkisebbek, a rovarok és egyéb gerinctelenek képviseltetik magukat. Számtalan olyan faj találta meg itt életfeltételeit, amely az országban máshol nem fordul elő, tovább növelve ezzel a hegység élővilágának gazdagságát és értékét.

Ha pár napot a Zempléni-hegységben tölt az ember, feltűnhet, hogy a nagyvadak (őzek, szarvasok) viselkedése eltér az ország más területén tapasztalttól: óvatosabbak, a szarvasok kisebb csapatokban járnak, a rejtett részeken akár nappal is táplálkoznak. Ennek oka, hogy a Zemplénben megtelepedett a hiúz, és néhány farkascsalád is átjött a Kárpátokból – ezáltal a nagyemlősök ismét visszaálltak az eredeti, könnyebb menekülést biztosító viselkedésre. A nagy kiterjedésű erdőkben még otthon érzi magát a vadmacska, a nyuszt, és borznyommal is rendszeresen találkozhat a látogató.

Természetesen egy tájvédelmi körzethez a hegyvidék természeti adottságai mellett hozzá tartozik az ott élő lakosság hagyományos gazdálkodási tevékenysége, kulturális és történelmi múltjának emlékei is. Ki ne ismerné az Árpád-kori várak híres romjait (Füzér, Regéc, Boldogkő) vagy ki ne hallott volna a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek itt tartózkodásáról. A kultúrtörténeti emlékek, a hegyek szépsége, vadregényessége talán az ország egyik legszebb vidékévé varázsolják a Zemplént és ez az ami magával ragadhatta az évszádok során a hegységbe látogató utazókat és váltotta ki csodálatukat.

Forrás

bnp.nemzetipark.gov.hu

http://anp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1862

Chránená krajinná oblasť Zemplén

Poloha: Chránená krajinná oblasť Zemplínske vrchy predstavujú dve centrálne územia, ktoré sa nachádzajú na sever od smeru Makkoshotyka-Boldokőváralja.

Správca: Patrí pod riaditeľstvo Národného parku Bükk

Územie s rozlohou 29 496 hektárov bolo vyhlásené koncom roka 1984 a skladá sa z dvoch jednotiek. Jednu časť predstavuje územie, ktoré obklopujú obce Boldogkőváralja – Gönc – Telkibány – Bózsva – Nagyhuta – Makkoshotyka – Boldogkőváralja ( v podstate ide o centrálnu časť vrchov). Druhú časť predstavuje skupina vrchov Milič nachádzajúcich sa na štátnych hraniciach spolu s obcami Hollóháza, Fűzér a Pusztafalu. Na území chránenej krajinnej oblasti sa nachádza 12 chránených území s vyším stupňom ochrany.

Oblasť je územím Zemplínskych vrchov a patrí do horskej reťaze Eperjes- Tokaj, ktorý na severe prechádza na územie Slovenska, kde sa napája na Karpatskú sústavu. To rozhoduje o podnebí a ovplyvňuje vytvorenie rastlinnej a živočíšnej ríše.

Pri vzniku vrchov zohral hlavnú úlohu oheň. Väčšina hornín vznikla počas vulkanickej činnosti pred 14-16 miliónmi rokov a postvulkanická činnosť sa postarala o vznik rôznorodých minerálov. V dávnej minulosti sa medzi činné sopky dostalo aj more, ktorého usadeniny ako aj z vulkanického popola vzniknutá tufa dnes ukrývajú mnohé pozostatky rastlín a živočíchov z toho obdobia.

Väčšinu územia chránenej krajinnej oblasti pokrývajú listnaté lesy: dubové ,hrabovo- dubové, bukové. Potoky pretekajúce dolinami sprevádzajú jelšiny. Niekde sa vyskytujú farebné fľaky briez, alebo lesy rastúce na skalách. Aj bylinné spoločenstvo oblasti je značne rôznorodé. Je tu veľa prvkov spoločných s blízkymi Karpátmi a vysokohorskými. Z rôznych chránených zriedkavostí tu nachádzame prostredie pre horské lúky s bohatstvom orchideí, vodou dobre zásobené rašeliniská, na silikátových horninách vytvorené farebné skalné lúky, a na kyslých pôdach rastúce bukové a jelšové lesy s čučoriedkami a plavúňom obyčajným.

Aj živočíšna ríša, ktorá sa viaže na rastlinstvo, je veľmi rozmanitá. Poskytuje prostredie pre hojnosť vysokej zveri, z ktorého trofeje karpatského jeleňa túto oblasť široko-ďaleko preslávili. Môžeme tu však nájsť aj veľa druhov v našej vlasti chránených cicavcov. Zo sveta vtáctva je pre oblasť charakteristický výskyt horských druhov. Takým je napríklad bocian čierny – rodina bociana bieleho, ktorý je pre maďarský národ taký známy. Ďalej sú to denné dravce, všetky domáce druhy výrov, ale aj vzácne sa vyskytujúci na zemi hniezdiaci tetrov a jariabok hôrny. Vyskytuje sa aj vretenica obyčajná, ktorej jedovatosťou to často preháňali. Zo živočíšnej ríše sa najhojnejšie prezentujú najmenšie – chrobáky a iné bezstavovce. Mnoho takých druhov tu našlo pre svoj život vhodné podmienky aké sa nikde inde v našej vlasti nevyskytujú. Tým zvyšujú bohatstvo živočíšstva aj hodnotu územia.

Ak návštevník strávi niekoľko dní v Zemplínskych vrchoch, môže si všimnúť, že správanie sa vysokej divej zveri ( srnky a jelene) sa líši od divej zveri na iných miestach Maďarska. Sú ostražitejšie, jelene sa pasú aj cez deň v ukrytých častiach lesa v  malých skupinách. Príčinou je to, že v Zemplínskych vrchoch sa udomácnil rys a aj niekoľko rodín vlkov sa presídlilo z Karpát. Veľké cicavce sa preto vrátili k pôvodnému správaniu sa, čo im umožňuje ľahší únik pred nepriateľom. V lesoch s veľkou rozlohou sa cíti doma aj mačka divá a kuna lesná. Návštevník sa tiež môže stretnúť so stopami jazveca.

Samozrejme k chránenej krajinnej oblasti patrí popri horských prírodných danostiach aj tradičná hospodárska činnosť tu žijúceho obyvateľstva, ako aj kultúrne a historické pamiatky. Kto by nepoznal známe ruiny hradov z čias Árpádovcov ( Füzér, Regéc, Boldogkő), alebo kto by nepočul o významných osobnostiach maďarskej histórie, ktorí sa zdržiavali v tejto oblasti. Kultúrnohistorické pamiatky, krása hôr, divokosť územia, čarujú z oblasti Zemplína jednu z najkrajších na území Maďarska. A to lákalo návštevníkov Zemplínskych vrchov celé stáročia a vyvolávalo ich obdiv.